A WC-papírra igen, az orosz gyémántokra nem vet ki szankciót az Unió
Valami nagyon kezd felborulni a szankciós politikában. Az antwerpeni gyémántkereskedők lobbija mélyebb, mint Ursula von der Leyen hangja. Képmutatás, kettős mérce, felesleges körök – és egy jól ismert mondat, amit a magyaroktól nem fogadnak el, de a belgáktól igen.
A nyers gyémántok globális piacán az orosz részesedés 30 százalékát teszi ki a kereskedelemnek. (Kicsit nagyobb volumenű dologról van tehát szó, mint a WC-papír.) Az USA pénzügyminisztériumának becslése szerint
a gyémánt Oroszország tíz legnagyobb (nem energiahordozókkal kapcsolatos) exportcikkeinek egyike, amely tavaly mintegy 4,5 milliárd dollárt hozott a konyhára.
Lobbista csoportok már jó ideje sürgetik az Európai Bizottságot, hogy a gyémánt kerüljön fel a szankciós tiltólistákra, Ursula von der Leyen azonban hirtelen gyengeséget mutat, amikor ez a téma szóba kerül, így az rendre elenyészik a földgáz körüli cirkusz ködében. A nyolcadik csomag összeállításánál ismét napirendre került a kérdés,
az Európai Bizottság rettenthetetlen vezetője azonban megint félrenézett, messze, az orosz dezodorhegyeken túlra, és valamiért ismét nem ejtett szót a gyémántokról.
Miután több ország (például Lengyelország, Hollandia és a balti államok) felháborodásának adott hangot, Belgium összeszorított foggal ígéretet tett arra, hogy nem áll útjába a szankciónak, de a háttérben azonnal elindította elképesztő erejű lobbiseregét, hogy akadályozzák meg azt. Villámgyorsan terjedt a bűvös mondat: a gyémántokra vonatkozó tilalom többet fog ártani Európa gazdaságának, mint Moszkvának. Érdekes, amikor Orbán Viktor mondja ezt, akkor egyes tagországok összezárnak, majd dühödt falkaként vetik rá magukat a magyar kormányra, Kreml-terminológiával és ruszofíliával vádolva, ám amikor a boldog, békés belgák mondják ugyanezt (szigorúan a gyémántok tekintetében), akkor zavart, de megértő mosoly a válasz, majd el is tűnik az ötlet a süllyesztőben. Amiről nem beszélünk, az nincs is.
