Az emberélet útjának felén túl annyi bölcsességgel rendelkezik már a magamfajta öreg gyümölcsész is, hogy nem keresi az alapvető etikai kérdésekre adandó állandó válaszokat. Bár könnyen lehet, hogy az efféle bölcselkedés valójában gyávaság. Félelem attól, hogy a bizonyosság tönkreteheti az ember maradék illúzióit.
Van azonban úgy, hogy moralizálás nélkül kell szembesülni a valósággal. Az elmúlt időkben egyre többször merült fel bennem a kérdés: mit ér egy nép öröksége? A szomszédos népekre tekintve, vagy Európát és a nagyvilágot vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy végül is mindez valójában nem kérdés. Minden nép, de akár közösség elsősorban saját öröksége által azonosítja be magát és büszke rá, hogy tradíciót sajátjának tekintheti és védheti. Ha kell, minden áron összes intézménye és szabad választói révén. . De vajon mit ér egy örökség ha magyar? Erre már, fogalmazzunk diplomatikusan, bonyolult a válasz. Különösen, ha számba vesszük az elmúlt évtizedekben hagyományaink ellen elkövetett bűnöket is.
***
Nem ma, régen volt, amikor rácsodálkoztam Göcsej néprajzának egyedi világára és menteni kezdtem a még menthetőt. Megpróbáltam megőrizni, többek között, saját térségünk gyümölcsészeti hagyományait. Felkutattam a régi fajtákat, beoltottam és létrehoztam előbb Göcsej régi gyümölcsfajtáinak génbankját. Az idő múlásával bővült az Őrség, később Hetés anyagával végül hosszú évtizedek alatt az egész Kárpát-medence régi fajtái gyűltek egybe. Hatalmas összefogással sok-sok jóakaratú ember segítségével sikerült létrehozni a Tündérkert-mozgalmat és a legnagyobb pusztítások közepette a régi magyar gyümölcsfajták valaha volt legnagyobb gyűjteményét. (A Gyűjtemény: több mint 3000 fajtát gyűjtöttem be és ültettem el a Pórszombat melletti Medes-hegyen mára a fajták jelentős része termőre fordult.)
Viszont a felhőtlen tündérmese az idei télig tartott.
Előzménye az, hogy 2017 augusztusában környékünkön egy osztrák érdekeltségű vadásztársaság váltotta fel az eddigi hazai vadgazdálkodót. Mindaddig a vadgazdálkodó és a Gyűjtemény, vagyis köztünk semmilyen vadgazdálkodásból eredő probléma nem merült fel. Időben tájékoztattam az augusztus óta birtokban lévő társaságot a Gyűjtemény genetikai és kulturális értékeiről, sőt, be is jártuk a gyűjteményes kerteket. Az osztrák érdekeltség, azonban, rögtön az első évében abszolúte semmit nem tett a vadkár megelőzése érdekében. A vadgazdálkodás kimerült a vadászatban így a 2017/18-as tél folyamán a Gyűjtemény 4 kertjét igen súlyos, vadkár érte! (Összesen 11 kertben őrizzük a fákat). A megelőzés érdekében természetesen minden területet bekerítettünk sőt egyedileg is védtük a gyűjtemény egy részét; amennyire erőnkből telt.
A vadkár által elpusztított gyümölcsfák között volt néhány olyan fajta is, amelynek szó szerint utolsó egyedeit őriztük, ezek a fajták végleg elvesztek a magyar örökség számára! Így a Porhanyós rétesalma például. Ez a növényországi ajándék összesen 2-3 hónapig érett nyaranta, és az időben visszanyúló gasztronómiai hagyomány szerint még az a személy is tudta fogyasztani, akinek foga sem volt. Vagy a Pünkösd királya, amelyet tavaszvégen vettek elő az eltárolt búzából, és amelyik az egyik legtartósabb magyar almafaja lehetett. Éréstől érésig tartották, tovább eltartható volt még a Húsvéti rozmaringnál is. Ezeknek a gyümölcsöknek már hírmondójuk sem maradt a fajták végleg elvesztek a magyar pomológia számára.
A társaság a vadkár okozta pusztításra, midőn felvetettem nekik, hogy tudniillik a pusztítás anyaga szó szerint felbecsülhetetlen értékű anyag volt, úgy reagált, hogy ami fölbecsülhetetlen, azt nem is lehet felbecsülni. Tehát annak értéke sincs. Értsd alatta: értéktelen.
Közben elmúlt a tél és közeleg a nyár. Közeleg a gyümölcsérés ideje. De most is a kellő és szükséges gazdálkodási morál helyett egyszerű garázdálkodási morálról beszélhetünk. És így nem kell prófétai jóstehetséggel sem rendelkezni, hogy belássuk: a Gyűjtemény hamarosan a megállíthatatlan pusztulás útjára fog lépni. De nemcsak ez a pótolhatatlan génbanki Gyűjtemény hanem a helyi emberek és gazdák munkáját is ellehetetleníti a várhatóan igen jelentősnek ígérkező vadkár.
Nyugodtan föltehetjük hát a kérdést: mit ér az örökség ha magyar?
Ha örökségünk valóban értéktelen és az ősökről ránk maradt tradíciót bárki, bátran és szabadon pusztíthatja, sőt kénye-kedve szerint garázdálkodhat vele akkor megszámláltatott Szent István népének ideje a Kárpát-medencében.
De ellentétben, ha mindennek mégis van értéke, akkor nincs helye közöttünk azoknak, akik hagyományainkat nem tartják tiszteletben. Mert ha jön a nyár és megérkeznek a vadak mindannyian kiszolgáltatottak leszünk.
Pórszombat, 2018. Szent György havában.
Kovács Gyula Magyar Örökség-díjas (2015) erdész, Kárpát-medence régi gyümölcsfajtáinak őrzője
a mellérakás szerintem mindenképp működik, mert szélporozta növény, ha a méhek finnyásak lennének (ti. megérzik a félholt ágat) sincs gond. ráadásul így extra közel van a porzó... :)
hátrány, h minden évben meg kell csinálni, de nem nagy munka. ha nagy a bokor, szerintem akkor is 2-3 ág elég az uralkodó szélirányokba téve, hogy ráfújja a virágport.
én vizes pet palackba akartam tenni (beásva a földbe) de úgy tűnik, nincs erre sem szükség
(épp nem vittem ki palackot, a hely messzebb, külterületen van.)
leszúrtam a földbe, meglocsoltam. meglepő módon még 2 hét múlva is szép volt az ág.
lehet, hogy még le is akart volna gyökerezni :)
som ágat rendkívül egyszerű találni: (kora) tavasszal (bár most a márc. 1-i fagy miatt kicsit később) kitűnik (kissé okker)sárga virágpompájával az összes többi bokor-fa közül, és mivel út- és erdőszéleken díszlik, így könnyen megközelíthető. én már tavaly kifigyeltem a lelőhelyeket, amik az országút mellett vannak, és kocsival pont ott megyek el, így nem külön idő és benzin a beszerezés.
talán március 15 körül volt, amikor begyűjtöttem pár ágat. kicsit meg is cirógattam a nemes somot vele, nem tudom ez mennyire volt hatásos, majd ledugtam. ősszel meg kellene nézni ezeket a vadsom lelőhelyeket, milyen ott a termés, biztos ki lehet fogni egy szebb gyümölcsminőséget produkáló bokrot...
Nálam egy bokor van (tartottam is tőle, hogy nem fog teremni). Idén 5 éves, és végre hozott egy jó csomó virágot, és kötött is belőle, na nem sokat. Még van rajta pár darab, de nálam is sok lehullott. Azt nem tudom, hogy a szerény kötődés annak tudható be, hogy a környéken nincs som (tudtommal), vagy mivel első virágzás...
Hajtani viszont úgy hajt, mint akit kergetnek, már másodszor alakítom idén, hogy ne összevissza formája legyen.
Viszont: ez a vadsomról-ág mellérakós ötlet tetszik, mivel épp azon vacilláltam, hogy kéne mellé másik bokor, de hely az nem nagyon van... Már csak találnom kéne a közelben som bokrot. :)
nekem az "öreg" (kb. 4-5 éves) somom virágai a márc. 1-i fagyban nagyon megritkultak,
10 szem ha van rajta. (tavaly 40 is volt, de akkor meg az UV perzselte le őket...)
a másikakon nekem is volt pár kis som, de leestek, mint neked.
pedig vad som is volt mindegyik (3 bokor) melett, elég jól is bírták, virítottak sokáig
vizes földbe voltak dugva a vad porzók :) csak a biztonság kedvéért tűztem oda, ezen ne múljon. később azért remélem számítanak egymásra is, már azóta négyen vannak :)
UV, nyári szárazság meglepett, mennyire érzékeny még az idősebb példány is, mint a mézbogyó, perzselődnek a levelei, szomjazza a rendszeres öntözést. gondolom, később nagy gyökérzettel) nem lesz már ilyen érzékeny, hisz' a természetben is ki van téve a déli lejtőn a napnak, és nem öntözi, csak a természet. igaz, ezek nemesítettek...
Az idén végre hozott egy virágot az egyik kis som bokrom. Eddig megvolt a kis termés, de mára eltűnt. Viszont intenzív növekedésbe kezdett, 20-30 centis új hajtásokat nevel. Remélem jövőre már lesz mutatóba némi termése is...
A Te linkjeidben az 50-60 cm-es volt 8, a 20-30 cm-es meg 4 ezerért.
Az enyéimben meg a 30-60, illetve a 60-100 cm-est kínálnak 6 ezerért.
Hogy aztán a tényleges méret mekkora lesz, az megint más kérdés. Van ahol rendesen csak a föld feletti növényt mérik és van ahol a cserepet/konténert is beleszámítják a magasságba...
Tőle egyszer már vásároltam növényeket és nem csalódtam. (10 db helyett 12 db érkezett - tudatosan - és a legkisebb is nagyobb volt a megadott méretnél.)
Köszönöm szépen. Ősszel lehet benevezek 1 DM kertesre. Még sosem vettem tőlük semmit, nekem elég borsosak az áraik, de mondjuk ez tényleg elég ritka ahhoz, hogy mindegyik kereskedőnél legyen.
A másik ami DM kert mellet szólna, hogy két faluval van odébb, így elmehetek érte személyesen, hátha a legnagyobbat adja... :?)
- metz, westerveld, boom en f., török óriás, stb. kis naspolyákat lerágta az őz és/vagy
a nyúl télen, mert nem volt áram a pásztorban, bementek... törzse védve volt...
na de ugye a termés az ágvégeken lett volna. :((
...akkor ez egy vegetatív év lesz... kapott lemosó permetet, bár pont a naspolyát nem akartam permetezni sosem... de a károsítás miatt kellett. ill. meg is metszettem, hogy jól tudjon gyógyulni,
ill. sebkezeltem.
érdekes, a tűzelhalásálló (címkéjén: részben tűzelhalás álló:)
ez a területen belül máshol van, elkerülte a figyelmét?
ill. az lehet a magyarázat, hogy 3-4 x nagyobb fa, lehet, hogy úgy ítálte meg, ha látta is az állat, hogy nem finom a rügy, mert nem zsenge fáról van szó...
ez a fa közel van a "tűzhöz", azaz vízhez :) =kúthoz, így sok vizet és trágyát kapott...
ennyit jelent a gondoskodás, és lehet, ez mentette meg a rágástól is...
Szia! A som elvileg bírja a fagyokat és, ha jól emlékszem akkor a virágai is bírják a kissebb fagyokat. Nyilván ez fajtától is függ de szerintem nem lesz gondja a somodnak. :-)
2.
