Az amerikai szenátus 52-42 arányban megszavazta Colleen Bradley Bell televíziós producer budapesti nagykövetté történő kinevezését.
Mindenközben csúnyát mondtak Orbán Viktorra, ami miatt külpolitikai botrány van folyamatban.
Ettől még nagyon jogos a kritikájuk. Orbán ruszki barátságával kiszolgáltatja az országot, tönkretette az egészségügyet, félmillióan mentek külföldre munkát, megélhetést keresni. Az oktatást is hazavágta. Korrupcióval teli az ország
Bármily nagyképűen is reagálsz, attól még az amcsik tapló, pökhendi, beképzelt majmok maradnak. Feltétel nélküli behódoló imádatod irántuk ezen nem változtat, de segít abban, hogy a helyeden kezeljünk téged is.
Na még egyszer, de lassan olvasd, hogy valamit fel is fogj belőle:
Bell nagykövet asszony egy mukkot se szólt az USA külügyi szervek egyetértő jóváhagyása, vagy kifejezett utasítása nélkül, mert ilyet nem tehet. Eddig vetted?
Szóval, ha a kapcsolatok romlásáról elmélkedsz, akkor próbáld meg emlékezetedbe idézni, hogy amikor a kefefejű az usában járt, még egy valamirevaló tisztviselő sem jutott, hogy legalább valami szintre emelése legyen, amikor a kezébe nyomták a demarsot. Innen azért elég nehéz tovább rontani is valamit. A Jóbarát se magánszorgalomból vette hülyére a Vidáékat és a kormányt (Vitykával az élen) ami előírta a szerencsétlen nőnek, hogy még pereljen is.
A beszédet - minthogy egy nemzetközileg is elismert egyetemen hangzott el - valszeg még csak nem is ő írta, annál sokkal ütősebb volt mind formailag, mind tartalmilag, az időzítésről (váratlan volt a javából) nem is beszélve.
Na szóval ha betegre röhögné magát, akkor se lenne ostoba, jót mulatna a kakasfrizurás lüke képén.
Ő már nem igazán tud kapcsolatot rontani - igaz, javítani se nagyon.
ésez lett volna az a pont, amikor Bell asszony dobott volna egy hátast a röhögéstől.
Ha ezen röhögne, akkor ostobább lenne az amerikai átlagnál is. Ha csak nem az a feladata, hogy végleg elrontsa a két ország kapcsolatát, bár akkor se nagyon van min röhögni, kivéve ha teljesen idióta.
"Feltétlenül behívattam volna, és a szőnyeg szélére állítom. Ez máshol is így történne. Megmondanám Colleen Bellnek, ha folytatja, viselkedésének következményei lesznek a kétoldalú kapcsolatokban."
ésez lett volna az a pont, amikor Bell asszony dobott volna egy hátast a röhögéstől.
Jé... egy amerikai, aki megértett valamit Magyarországból... ez is ritkaság! :)
– Mit gondol Colleen Bell budapesti amerikai nagykövetnek a magyar belügyekbe súlyosan beavatkozó, múlt heti beszédéről?
– Újabb epizódja volt ez az amerikai-magyar kapcsolatok posztkommunista történetének.
Eddig minden Budapestre küldött amerikai nagykövet azt hitte, megmondhatja, mit tegyen Magyarország.
És itt nem csak nagykövetekről van szó. Ha visszaemlékszik, mi történt az amerikai kongresszusban, felötlik Tom Lantos képviselő alakja, aki 1992-től, sőt már azelőtt is rendre elmondogatta, hogy a magyar kormánynak ezt és ezt kell tennie. Hírhedtté tette magát azzal, hogyan kiabált a törvényhozásban Magyarország ügyének tárgyalásakor. Emlékszem, egy alkalommal irodája ajtaja előtt két órán át váratott egy Fidesz-küldöttséget csak azért, hogy móresre tanítsa őket. Amikor beengedték a küldöttséget, egy további teljes órán át üvöltözött velük arról, hogy mit kellene tenniük.
A baj az, hogy az amerikai nagykövetség nem azon fáradozik teljes erővel, hogy jók legyenek a kétoldalú kapcsolatok.
Az is baj velünk a diplomáciai kapcsolatokban, hogy kifejezésre akarjuk juttatni: az Egyesült Államok kivételes nemzet, mi vagyunk azok, akik másoknak megmondják, mit kell tenniük. S ez nemcsak Magyarországra vonatkozik. Időnként úgy viselkedünk, mint amikor a kommunista időkben Szuszlov és Mikoján utasítgatták a magyar kommunistákat. Magyarország úgy hitte, hogy ezen már túl van. És azt hiszem, nincs kedve visszatérni ezekhez az időkhöz.
