Szép elképzelés, de indulásnak egy gázkohót kicsit túlzásnak érzek amíg az sem derül ki, hogy egy év múlva érdekli-e a téma. Persze minden az anyagiakon múlik: ha a gázkohó kevesebből kijönne mint egy "tábori"... :) Az egyebek leírását pedig köszönöm! Kb. ez az elképzelés de jó így összeírva látni olyantól aki tudja miről beszél!
Ezért is "hagytam jóvá" a javaslatodat olyan gyorsan mert számomra is logikusnak tűnt, de egyelőre csak jóval magasabb árakon láttam. Szóval ha találtam volna 20-30K-ért akkor nem is kérdezek :) De mint írtam valószínűleg rövid volt az idő a téma felmerülésétől kezdve.
Egyébiránt Bp. XV. Nem igazán az a hely ahol ilyen mestereket lehet találni :)
Üdv. Személyes véleményem szerint kisméretű gázkohóval-venturi gázégővel- és egy fatőkébe ágyazott 10kg-os kalapácsfejjel kezdeném a beruházást, természetesen néhány kalapáccsal fogóval vésővel lyukasztóval satupaddal kiegészítve. Némi szálanyagot is érdemes lenne beszerezni , kezdetnek régi rozsdás betonvas bőven megteszi amin jól el lehet sajátítani a kalapács-fogó használatát összhangját, nyújtás zömítés lyukasztás kovácshegesztés hőkezelés stb. Úgy vélem ezekkel tudod a legolcsóbban beindítani a projektet, fiadat pedig ösztökélni az általa elsajátítani vágyott megtetszett szakma-hobbi iránt.
17 éves és egyelőre nullához konvergál a tapasztalata. Én valamikor - a fiam korában - nagyon szerettem fémekkel dolgozni; szépen hegesztettem, stb. de elmentem más irányba így a "nehéz műhely" is elfogyott az évtizedek alatt. Most hegesztőnk sincs, de ha ez a terület is érdekli akkor szívesen ruházok be rá. A hely családi ház így az udvar egyik sarkában fogok neki kialakítani valamit. Érzésem szerint a faszén lenne egy kezdőnek a legpraktikusabb, de emlékeim szerint a koksz az igazi (persze mennyire mérvadó, hogy mi volt a nyolcvanas évek elején? :)
Szóval akkor inkább egy tábori? Sajnos a költségeket még nem tudom jól felmérni, amit láttam azt drágának találtam, jó tervre meg nem bukkantam. Igaz elég kutyafuttában néztem át a dolgokat az elmúlt két napban. Egyelőre köszönöm a véleményed! Akkor tovább nézelődöm ebben az irányban.
Fiam meg szeretne próbálkozni a kovácsolással ezért most nekem ad feladatokat :) Röviden: be kellene szereznem néhány alap szerszámot a kezdéshez: üllő, fújtató, stb. Egyelőre a fújtatón agyalunk, hogy mi lenne a legegyszerűbb? Nincs valakinek egy rajza egy egyszerűen összeszerelhetőről? Gondoltuk néhány vasból összehegeszteni egy állványt, stb. Csak nyilván vannak olyan kialakítások ami egyszerű / célszerű, de nekem ez a terület nem vág szakmába, fiam is csak olvasgat egyelőre.
Nagyon klasszak! Főleg, ha sok ilyen rajz van benne. Érdemes ránézni ezekre a rajzokra. Ki kell egészíteni őket, de azért használhatóak. Gyakorolni mindenképp hasznos rajzok, és rajzgyakorlatnak sem utolsó.
Ahogy írtam, nagyon fontosnak érzem a különböző korstílusok mögött megbúvó gondolatok megértését, hogy mit és miért úgy készítettek ahogy. Ezért is ha tehetem megvásárolom az utamba kerülő szakkönyveket, ami sokszor nem is elsősorban a gyakorlati részt tárgyalja, hanem a motívumokat, az építészeti, művészettörténeti vonatkozásokat. Itthon, nem igen találkoztam ilyen irodalommal (Pereházy munkáin kívül), viszont németül, angolul azért van mit nézegetni. Van egy kedvenc sorozatom, ami a XIX.század végén megjelent könyveket reprint kiadása, sajnos már ezek is csak antikváriumokban szerezhetőek be (volt, amire 2 évet vártam...)
Remélem nem haragszol meg, ha kiegészítem az ajánlót néhány könyvvel, ami szerintem fontos egy teljesebb képhez. Az elején nyilván mindenkit a gyakorlati része érdekel a kovácsolásnak, ami rendjén is van, viszont a későbbiekben a "tiszta korstílusok" felismeréséhez és az ezekben való tervezéshez elengedhetetlen egy alapos művészettörténeti, stílustörténeti ismeret. Ezekhez tudom ajánlani:
Edvi Illés Aladár: Vasművesség (1898) című könyvét, melyet nagyon ritkán, de be lehet szerezni antikváriumokban. Szinte az összes korábban említett könyv a művészettörténeti anyagát ebből vette át, sok ábrával együtt.
Könyvtéma. A múltkor belinkelt Joe DeLaronde könyv, amit nem sikerült elcsípnem, azt a nővérem vette meg, miután az asszony ráuszította. Így egy nagyon kellemes karácsonyi meglepetés lett belőle.
Nem sértettél meg, nem írtál semmi sértőt, és nem is vagyok sértődős fajta. Csak mind a ketten leírtuk a saját véleményünket. /Ajax rúgós kalapácsom van nekem is/
Az említett könyvben van olyan rész is ami a lemezből készült három dimenziós testek síkba fejtése, azaz a teríték "szabásminta" megszerkesztéséről szól.
A rajz tanulást nagyon jól látod, régen a mester jelölteknek be kellett mutatniuk a saját rajz gyűjteményüket.
A világért sem szándékoztalak megsérteni. Ha esetleg így történt volna, elnézést kérek!
Egy hobby kovács, nem feltételezem, hogy teljesen átfogó tudásanyagra szeretne szert tenni. Az acél gyártás, a vas-szén állapot ábra megmondom őszintén engem sem kötött le. Ezeket a dolgokat már készen lehet megvenni, tehát ezzel semmi dolga nincs egy hobby kovácsnak. A tüzifogókon, kalapácsokon, különböző tüskéken, és az üllőn kívül más érdekes dolog is lehet egy jó könyvben. A szerszámok élszögei, még fontos információ lehet, de arra is már kitaláltak olcsó szerszámélező gépeket. Ugye a legtöbbet a fúrókat szoktuk élezni, meg a hidegvágókat. Reszelőt már kevésbé. Gőz, lég, vagy az ajax féle rugós kalapácsot sem fog üzemeltetni senki sem. Bár ennek lehetne még némi sansza. Viszont a szerző egy-egy munkájának a díszítő elemeinek a szabás mintája, esetleg egy-egy alkatrész rajz gyűjtemény, az már igazi kincs lenne. Azon már lehetne mit gyakorolni. Egyébként ősszel érdemes az erdőt járni, és szép faleveleket gyűjteni. Azokról egy vékony lemezből, másoló terítéket rajzolni, és arról lehet díszítő elemeket kovácsolni. Poncolóval megadni az erezetét, majd domborító kalapácsokkal kialakítani a formáját. Én azt gondolom, hogy elsősorban rajzolni kell megtanulni. Aztán utána már csak a rajzhoz hűen kalapálni a vasat.
Nagyon nem értek veled egyet, de egyáltalán nem akarok vitázni.
Ezért most csak magamról írok. Nem vagyok már fiatal én sem, de még mindig, remélem a síromig tanulok.
Csak azt ami érdekel, de azt a legnagyobb alázattal és akarással.
Tanulok elméletben, tanulok gyakorlatban, tanulok időstől, és fiataltól egyaránt.
Minél jobban beleásom magam a témába annál inkább látom mennyire hiányos a még tudásom.
Ez a szakma szinte már kihalófélbe van, addig kell tanulni amíg van kitől és miből.
Lehet, hogy rájönnék magamtól is a kovácsolás mikéntjére, de nekem már ehhez kevés a hátralévő időm.
Bieber Károly olyan maradandó kovácsműves alkotásokat készített és olyan szakkönyveket írt amit azóta sem tudtak felülmúlni.
Ezeket a könyveket azért érdemes , kell megvenni mert a bennük lévő érték csak úgy lesz maradandó ha nem zúzzák be őket.
Ha még élne fizetnék azért, hogy az inasa lehessek csak, hogy láthassam ahogyan alakítja a vasat.
Bár már őszül a halántékom mégis szívesen tanulok a nálam jóval fiatalabbaktól is, nem a kort nézem hanem a tudást, amiből jó lenne minél többet elsajátítani.
Én mindig megnézem a saját és mások kevésbé jól sikerült munkáit is, igyekszek tanulni a hibákból és legközelebb már hibátlanul elkészíteni azokat.
Sajnos vidéken többnyire mezőgazdasági kovácsok éltek, egy kettőhöz jártam is /felnőtt fejjel/ inasnak.
Az alapokat tőlük is meglehetett tanulni de egy bizonyos szintnél nem jutottam tovább, a magasabb szintű művészi munkát a Mesterek sem tanulták meg, mert nem volt rá szükségük.
A művészi kovácsolás az jóval összetettebb.
Az egymást követő korok megváltozott stílusairól nem is beszélve, egy tanult jól képzett kovács be tudja határolni az elkészítés idejét adott alkotás stílusából.
Szóval van még mit tanulnom. Ha már úgy érzem, hogy a kovácsolás témában mindent tudok akkor új hobbit keresek magamnak. De szerintem ez nem ebben az életemben lesz.
Én értem a lelkesedésed, de ezekről a dolgokról nagyjából én vizsgáztam is. Karosszérialakatos a szakmám, amit gyakoroltam egy jó darabig. Nyilván egy teljesen kezdő hobbysta kovácsnak jól jöhet, de véleményem szerint sok olyan információ van benne, amit az életben nem fog használni. Jó arányérzék, kondíció, és lelemény, meg persze kézügyesség kell a kovácsmesterséghez. Ez az egyik legősibb szakma a kurválkodás után :-) Ezer évvel ezelőtt, és a mai napig működő kovácsműhelyek is működnek ilyen típusú tudás nélkül. Lásd damaszkuszi kardok, Japán pengék, stb. Egy leírás alapján senki sem tud tapasztalati tudás nélkül meghatározni egy acél összetételét, legfeljebb csak saccolni tudja. Egy biztos, hogy könyvből nem lehet megtanulni kovácsolni.
Minden benne van ami a vas, acél, hideg és meleg megmunkálásához tudni kell. Sok táblázat az idom acélok összes tulajdonságairól, a szerszámok élszögeiről, az összes csőmenet minden tulajdonságaival, szóval minden ami a kovácsolással, fémfeldolgozással összefügg és definiálni lehet.
Rengeteg rajz és kép ami a kovácsolással kapcsolatos szerszámokról, eszközökről, gépekről, segédlet a kovácsoláshoz.
Képek kovácsoltvasműves alkotásokról.
1944-es kiadás semmi mellébeszélés csak a tömény szakma, a tudás.
