A 21. Férfi Kézilabda VB Horvátországban kerül megrendezésre, 2009. Január 16. és Február 1. között. A magyar válogatott Franciaországgal, Szlovákiával, Romániával, Argentínával és Ausztráliával került egy csoportba.
ezt nem tudtam - illetve csak annyit, hogy a pályát nem lehet elhagyni, de a szankcióval nem voltam tisztában - így akár még tévedhettek is a jv-k, hisz a norvég akkor csúszott el, amikor a védőt próbálta megkerülni
Teljesen egyetértek azzal, amit Puljezevicsről mond.
Azzal nem lenne semmi baj, hogy minden meccsen győzelemre törekszik valaki. Viszont, ha egy játékosnak csak a dobogó az elfogadható eredmény, és azon kívül semmi nem érdekli, akkor tényleg nincs itt a helye, keresse meg azt az egy-két válogatottat, amely erre most esélyes (ha egyáltalán befér oda), és kívánom neki, hogy ott se csalódjon. És valóban a Csapat érdekében még pár napot várhatott volna ezzel a bejelentéssel.
Mi meg próbáljunk meg már elfelejteni az ilyesféle magyaros mentalitást, és ne csak az aranyérmet tekintsük egyetlen elfogadható eredménynek. A törekvések lehetnek maximalisták (bár a túl irreális cél gátja lehet a lehető legnagyobb teljesítmény elérésének), de az értékelésnek reálisnak kell lennie.
A reális hely a 7-8 környéke talán. Ha megcsípnék a fiúk az ötödik helyet az minden idők 3. ! legjobb világbajnoki eredménye lenne!
1958: 7. hely 1964: 8. hely 1967: 8. hely 1970: 8. hely 1974: 7. hely 1978: 9. hely 1982: 9. hely 1986: 2. hely 1990: 6. hely 1993: 11. hely 1995: 17. hely 1997: 4. hely 1999: 11. hely 2001: nem jutottunk ki 2003: 6. hely 2005: nem jutottunk ki 2007: 9. hely
Árulja már el nekem vki, h az erkölcsi (szakmai) dicsőségen kívül ér-e vmit az 5. hely. Vagy csak ez volt a reálisan még éppen elérhető cél? Esetleg javítja az IHF koefficiensünket - már ha van egyáltalán ilyen - és könnyebb csapatokat kaphatunk a következő selejtezőre? (és bocs, h mindig csak kérdezgetni járok ide :))
De anno azoknak is valahol el kellett kezdeni, akik Olimpiai bajnokok lettek. Nem adogatták kölcsön őket, nem hoztak eléjük nagyobb neveket. Emlékszem Kósz Zoli szinte gyerek fejjel került be a Vasas kapujába, az akkor stabil válogatott Nemes Gábor mellé.
"Azért mert akkor én még nem éltem, így csak a kilencvenes évek elejétől van emlékezetem..."
OK, ezt elfogadom. ;-)
Mondjuk nekem úgy rémlik, '97-ben csak az elődöntő volt sima, a bronzmeccsen megizzasztottuk a franciákat. Az elődöntőben meg a svédektől kaptunk ki, akik akkoriban zsinórban nyerték a vb-ket, szóval én nem éltem meg azt akkora csalódásként.
Az olimpia bronzmeccsén én is reméltem, hogy esetleg győzünk a kiöregedő oroszok ellen, de azért igazából az így is egy szerencsés eredmény volt: szerencsésen kerültünk ki és pl. akkor már tudtuk, hogy a rákövetkező vb-n nem leszünk ott...
Szóval minden attól függ hogy nézzük. Szerintem jobb reálisan felmérni az erőnket és utána esetleg kellemesen meglepődni, mint légvárakat építeni, aztán hatalmasat csalódni, amikor ezek összeomlanak.
Mondjuk ezért a sportsajtó, meg a szakemberek tehetnének sokat. Néha szerintem irreálisan magasra tartják a mieinket, illúziókat keltve a szurkolókban.
Cseppet se zavarjon az az aprócska különbség, hogy vizilabdában 12 éve olimpiai bajnokok vagyunk, meg minden világ- és európaversenyen ott vagyunk a legjobb 3 között. Tehát a magyar játékosok alkotják a világ egyik legjobb válogatottját. Náluk jobbakat nemigen tudnak idehozni. Esetleg elvétve egyet - egyet. Míg kézilabdában sajnos szó sincs róla, hogy a magyar válogatott - ergó a magyar játékosok - tömegesen meghatározók lennének világviszonylatban. Itt sajnos simán lehet hozni jobb játékosokat.
De a tehetséges fiatalok lehetőséghez jutnak és ezzel később a nemzeti csapatban lehetnek hasznosak. Egy posztra 3-4 szinte azonos képességű játékos jut, itt pedig örüljünk ha egy azon poszton van kettő .
Én csak vizlabdából merítek. Nincsenek sem a Vasasban , sem az Egerben sem pedig a Dominóban idegenlégiósok és mégis sikerül minden évben valamelyik csapatnak a a Final Four négyes döntőjébe jutni, továbbá a világversenyeken is sikeresen szerepelünk.
Ha abban a sportágban megtudják oldani kézilabdában miért nem lehet?
És a tehetségeink sem vesznek el. Minden egyes világverseny előtt az okoz gondot ki maradjon ki, és nem az, hogy kit lehetne még beválogatni, aki segíteni tudna.
"szabaddobás semmiképp nem jár, ha vki kilép a pályáról kezében a labdával, akkor bedobás jár."
Én is ezt gondoltam (logikus, és kosárlabdában is pl. így van), de aztán megnéztem a szabályzatban:
"If a player with the ball moves outside the playing court with one or both feet (while the ball is still inside the court), for instance to get around a defending player, this shall lead to a free-throw for the opponents (13:1a)."
Azaz ha valaki egy vagy két lábbal kint van a pályáról, de közben a labda még bent van, az szabaddobás.
Az erős idegenlégiósok erősítik a bajnokságot, így a fiatal magyar játékosok is keményebb mecseket játszhatnak elvileg. Ha nem lesznek nemzetközi szinten is számító játékosok, az fájdalom, de nem az idegenlégiósok hibája. MÁs sportágakban, illetve nyugaton évtizedek óta idegenlégiós hadak játszanak a nemzeti bajnokságokban, mert ez a világ rendje. Lehet ezt nem szeretni, de attól még így van. Ha itthon normálisan működnének fiókcspatok, illetve komoly ifibajnokság lenne, akkor nem kallódna el annyi teheség. (Hogy elkallódik-e tényleg, azt nem tudom...)
"Megkérdezném, miért nem mondjuk 25 évet mondasz? Talán azért, mert 86-ban odaértünk?"
Azért mert akkor én még nem éltem, így csak a kilencvenes évek elejétől van emlékezetem... tudom, hogy 1986-ban ezüstöt nyertünk. De azt is tudom, hogy mennyi jó játékos volt a 90-es és a 2000-es években.
Azért szűkítem éremre, mert mind2 negyedik hely csalódás volt számomra, a '97-es (asszem akkor volt) is, mert nagyon jól ment a játék és úgy éreztem bármelyik csapatot meg lehet verni. Erre az utolsó két meccs sima vereség, az olimpián úgyszintén 2004-ben. Természetesen ezek nagyon jó eredmények!!!
Megkérdezném, miért nem mondjuk 25 évet mondasz? Talán azért, mert 86-ban odaértünk? Vagy mondjuk miért éremre szűkíted? Mert akkor a két (huszonöt éves távlatban három) negyedik helyünket nem kell számolnod?
Egyébként is, húsz éve a kézilabdát még a szocialista országok dominálták (talán az egy NSZK kivételével), azóta egy elég komoly átrendeződés történt. Szóval szerintem ezeknek a hangzatos kijelentéseknek az a bajuk, hogy leegyszerűsítik a valóságot, ami sokkal komplexebb.
Például abban se lennék biztos, hogy mára olyan sokkal jobb lenne a mi bajnokságunk, mint a skandináv bajnokságok. Aztán azt se hiszem, hogy mindenki ugyanannyira képzett. Nem hiszem, hogy mondjuk Mocsai ugyanannyira képzett, mint a franciák hasonló poszton szereplő második embere, vagy mint mondjuk a horvátoké.
Egyetértek, hogy a mentális tényező fontos, de szerintem ez legfeljebb az egyik tényezője annak, miért nem jönnek össze nekünk az áhított bravúrok. A többi ok között meg ott van az, hogy nem bírjuk erővel, nem vagyunk annyira képzettek egyénileg, nincsenek annyira jól összerakva a csapataink, stb.
Nem tudom mennyire nem kifogás, hogy van egy tehetséges fiatal mondjuk a Szegedben, azonban mivel azon a poszton ahol Ő játszana két idegenlégiós van előtte. Ezért kölcsönadján mondjuk a Százhalombattának, ahol soha nem fog olyan hangulatú meccseket játszani, mint ha a Szegedben játszott volna. Aztán ez a tehetséges játékos előbb utóbb elszürkül és keresztet vethetünk rá.
De azért mi nevelgessünk továbbra is kiváló szerb, román, macedon játékosokat.
Csak az a baj, hogy ezeket a jó eredményeket leginkább a világhírű külföldi kézilabdázókkal érték el a magyar csapatok.
Csak néhány nevet említenék hírtelen a Veszprémből ,akik az elmúlt évtizedben rengeteget tettek azért, hogy szép eredményeket érjenek el. Svajlen, Sterbik, Sola, Perics, Dzomba, Szarasevics, Cosma, Vujun, Lazarov, Sesum stb...
De kb a Szegedi csapatból is felsorolhatnék ennyit.
Őszinte leszek Puljezeviccsel kapcsolatban. Az ominózus Vujin ferjbedobás óta nem igazán szeretem őt. Más kapust is dobtak már fejbe nem egyszer nem kétszer. Véleményem szerint tulzás volt, hogy szinte háborúvá fajultak részint az Ő viselkedése miatt is a Veszprém -Szeged meccsek.
Nem ostorozom magunkat, csak megjegyzem kb. hogy NEMCSAK idén, hanem SOHA az elmúlt 20 évben nem sikerült odaérni igazán a férfi kézielitbe attól függetlenül, hogy remek klubcsapataink vannak / voltak, akik eredményeket értek el és folyamatosan teermelték nekünk a jobbnál jobb tehetségeket, utánpótlást. Sok más ország nem oylan szerencsés, hogy ilyen erős bajnoksága van (pl Izland, vagy régebben Dánia, Norvégia).
Persze, lehet hogy a véletlen az, amiért még nem értünk oda, hiszen az élethez szerencse is kell :))) És pl nem az, hogy az EHF-nek norvég elnöke legyen :)))
Ja és a focit ne felejtsük el, fényévekkel jobbak, még a montenegróiak is, akik félmillióan vannak...
NEm arról van szó, hogy most éppen ebben az évben jobbak mint mi kéziben pl, vagy vizilabdában, hanem h minden csapatsportban nagyon jók. Férfikézilabdában voltak már jobbak, de azért ha megnézzük hány nagyon jó játékosuk van minden sportágban... A szerbek és a horvátok pl minden csapatsportban atomerősek, minden vb-n és eb-n szinte ott vannak. ÉS bárkit meg tudnak verni, lásd kosárlabda, kézilabda, vizilabda.
A lényeget kéne kivenni a mondanivalómból... nem az alényeg h MOST ÉPPEN kikaptak a lengyelektől 12-vel... hanem h általában kurva jók mindneből.
Nem értem Puljezevivsnek ezt a nyilatkozatát. Azt gondolom, hogy pont Ő volt az a horvátok ellen, -akiket, ha sikerül megfogni, akkor még a 4 közé is kerülhettünk volna -aki magához képest motiválatlan kedvetlen volt, az első perctől kezdve. Meglepődtem, hogy nem tépi a mezt nem kiabál, hanem úgy viselkedett, mint aki az első válogatott meccsén véd.
kéziben férfi-és női vonalon is jobbak vagyunk,víziben mondjuk, hogy csak a nőknél,mert jóindulatú vagyok...pedig mi mindig összeomlunk,pusztulunk,veszünk, ugye
Ez a szabaddobás dolog nekem új info volt, én azt hittem, az bedobás helyes itélet volt és a német játékos hülye volt, hogy nem lépett a vonalra. Ehelyett az a helyzet, hogy azt hitte, szabadot kéne dobnia.
Azt persze elfogadom, amit Attus Germanicus fejt ki, hogy az itélet oldaldobás volt és ezt rosszul hajtották végre, tehát jogos a visszafújás. Azt is elfogadom, hogy a játékosnak figyelni kell, mi az itélet, és azt végrehajtani. Ha nem teszi, akkor hibás.
Ugyanakkor a felvétel alapján szerintem szabadot kellett volna itélni, és gondolom a német játékos közelről ezt pontosan látta, azért végzett el szabadot.
Ugyanis a norvég játékos senkitől sem zavartatva elcsúszott az oldalvonalnál, a lába az alapvonalon kívülre került, de a labda nem. Ebben az esetben tudtommal szabadot kell itélni ellene. Tehát bedobást itélni hiba volt. Így azért megértem omega érvét is, hogy ebben az esetben sokkal nehezebb elfogadni egy ilyen itéletet, hiszen nem csak a játékos hibázott, hanem a játékvezető is.
Az, ahogy Heiner Brand viselkedett, az persze egyszerre nevetséges és felháborító. Szomorú, hogy ezt megengedheti magának.
