Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk Por és hamu vagyunk Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ... Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt És megértették, ahogy a dajkaéneket A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é A pap már spanyolul morogja koporsónk felett: „ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ” Az ohioi bányában megbicsaklik kezed A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon A tested is emlékezik, mint távoli rokon Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...” De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már. Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét - Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady? Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene? Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme? „ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet. Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket. Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is. Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...” Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...” S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...” Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.” Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t? Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért. És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess. Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz. Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet A radioaktív hamu mindent betemet Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt - Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet, És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk Íme, por és hamu vagyunk
Eloszor is szeretnem megkoszonni, hogy ilyen kedvesen beszeltek rolam.
Elall a lelegzetem nagysagotok elott, amit mi sem jellemez jobban annal, hogy egyetlen par soros hozzaszolas utan kepesek vagytok szemelyisegem pontos elemzesere.
Ugyan, ha jol latom, nem igazan fontos, hogy mit gondolok, hisz ti magatok remekul megbeszelitek, hogy mit gondolok, megis valaszolok kerdeseitekre.
Nem vagyok buszke arra, hogy magyar vagyok. Ezen kivul arra sem, hogy barna a szemem es arra se, hogy anyamat Katinak hivjak.
Tovabbra sem ertem, hogy a "buszke" szot hogy lehet ezekkel a dolgokkal osszehozni. Tehetek en arrol, hogy magyarnak szulettem? Avagy tettem ezert valamit? Igy aztan hogy a frncban tudnek ra buszke lenni, avagy miert kellene e miatt szegyenkeznem?
Es mi a turo koze van ennek ahhoz, hogy adakozok-e muzeumknak?
Valamivel ertelmesebb kerdes lenne, hogy szeretem-e Magyarorszagot. Erre meg valaszolni is tudnek.
Ezt a polgarmester dolgot sem igazan ertem. Attol, hogy valakinek a csaladja X szaz eve ott el, attol miert lenne alkalmas, vagy alkalmatlan egy allas betoltesere.
Az etnológiában, szociológiában és kulturális antropológiában állandó vita folyik arról, hogy mi mit idéz elő és előz meg: az asszimiláció okozza-e a nemzeti azonosságtudat elvesztését, vagy éppen fordítva történik: előbb meggyengül a nemzeti azonosságtudat, s ez indítja el és teszi folytonossá az asszimilációt. Ebből az következik, hogy két külön folyamatról van szó, amelyek semmiképpen sem azonosíthatók. Az államalkotó nemzetekkel is előfordul, hogy bizonyos esetekben egy ország népessége részlegesen elveszti identitástudatát. Ez általában tartós nemzetközi nyomásra (vagy elnyomásra) következik be, de nem követi más nemzetbe való beolvadás. Csupán arról van szó, hogy a nemzeti azonosságtudat latenssé válik, de nem tűnik el. A szocialista országok története 1945-1989 között azt példázza, hogy bár valamennyiben internacionalista, nemzetek fölötti vagy államnemzeti (Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia) eszmék uralkodtak, mégsem olvadt be egyik nemzet a másikba. A nemzeti nyelv kommunikációs eszköz maradt, még ha a nemzeti azonosságtudat meg is gyengült.
Az államalkotó nemzet területén élő nemzeti kisebbségek esetében azonban a fentebb említett két folyamat már jóval szorosabban (szinte elválaszthatatlanul) egymásba kapcsolódik. A nyelv nem tartható meg sokáig kommunikációs eszközként, ha nem kötődik a nemzeti azonosságtudat értékeihez. A nemzeti azonosságtudat elvesztésének folyamata (elsősorban az identitástudat nemzedékek közti továbbításának az akadályai miatt) beolvadáshoz, a hosszan tattó elnyomás végén az államalkotó nemzet azonosságtudatának elfogadásához vezet. A nemzeti kisebbség nem olvadhat be anélkül az államalkotó nemzetbe, hogy ne veszítené el azonosságtudatát. A nemzeti azonosságtudat elvesztésével visszafordíthatatlanul elvész a nemzeti nyelv is mint egyéni (családon belül használt) és mint közösségi kommunikációs eszköz.
szerintem nem büszke rá, mert ezt a programot nem telepítették fel nála
visszatérve: a falusi népesség fogyása a maradék országunkban is elég nagy gond.
megoldásra nézve nagyon nincs ötletem. oka a munkalehetőségek hiánya, habár azt olvastam, hogy egy település léte nem attól függ, hogy a településen van e munka, hanem attól hogy 25 km-es körön belül van e munka, és van e közlekedés.
mo-n jelenleg 15 olyan település van,ahol nincs semmilyen tömegközlekedés.
De nézhetjük azt is, hogy a FÖLD szempontjából a legjobbat tesszük: kihalunk. Környezetszennyezéssel, erdőirtással, bálna és fókavadászattal, atombombával, üvegházhatást okozó gázainkkal együtt.
nálunk Sopronban mindenki olyan büszke arra hogy itt született hogy az hihetelten
még a szoci jelöltet is megválasztották polgármesternek, mert szoci ugyan de a családja 1620 óta él itt (amúgy minden őse utálta a komcsikat) (én azért nem rá szavaztam)
meg teszek ia az ügy éredekében nálunk most jönnek sorban a babák
szerintem a forgatókönyv az, hogy 10 éven belül a szociális ellátórendszerek összeomlanak és mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy az "állam" nem gondoskodik senkiről ,csak a család, azt meg előbb fel kell építeni.
ismert dolog, hogy a szoc ellátórendszerek léte a gyerekvállalás ellen hat, mert potyautas mentalitásra sarkall. Minek neveljek 3 gyereket, ha az állam úgyis gondoskodik rólam, ha bármi baj ér.
Az én ismeretségi körömben a magasan képzett párok több gyereket vállalnak és magas szintű nevelést/képzést biztosítanak nekik.
egyébként olvasd el a kormány konvergenciaprogramjának 23 oldalát (pm honlap)
a kormány leírta brüsszelnek, hogy 10 év múlva itt gyakorlatilag nyugdíj nem lesz.
Ezt nem egeszen ertem. Ha mondjuk nem vagyok buszke bp-i szuletesemre, akkor hova fogok asszimilalodni?
Egyebkent mit jelent az, hogy buszkenek lenni a szuletesi helyre? Egyszereun a fogalmat nem ertem. Az en szotaramban az ember valami olyasmira buszke altalanban, ami valamilyen modon tole fugg. Buszke lehetek a sporteljesitmenyemre, vagy a tanulmanyaimra. Lehetek buszke a munkamra esetleg a lakasomra, amit egyedul parkettaztam.
Esetleg lehetek buszke a sok hulyesegre, amit itt osszehordok.
De mi a turot jelent az, hogy buszke vagyok a szulohelyem eletkorara?
