Az anyagi világról érzékszerveink útján veszünk tudomást.
Érzékszerveink érzékenysége és érzékelésünk mértéke relatív szűk határok között van.
Az anyagi világ teljesebb megismeréséhez a technika segítségével jutunk, amely egyes anyag-jelenséget érzékszerveink számára átalakít.
Mitől függ a megismerés határa? Az alkalmazott technika fejlettségéről.
Van-e a technika fejlettségének határa, Nincs. Következésképpen a megismerésnek sincs határa.
Az anyagi világ megismerésének "határtalanságából" következik-e, hogy anyagtalan világ is létezhet. Abból, NEM.
Élettelen anyag >>>>> élő anyag >>>>> anyagtalanság (szellem, lélek, virtuális világ).
Vitaindító prológus az 1.sz. üzenetben.
Kedves sz33, kérlek, ne sértődj meg: a "végtelenül intelligens formában"-t mindenféle irónia nélkül értettem, mivel valóban kifogástalan volt a forma.
Viszont másodszor ismersz félre. Kezdted azzal, hogy feltételezted, annyi az összes észrevételem a mondanivalódról, hogy kb. "mivel a gondolat nem egy konkrét tárgy, ezért nem lehet 'fogalom tárgya'", holott én nem ezt mondtam, ráadásul volt a szövegben más is, méghozzá jóval lényegesebb. Az már igaz, hogy ha csakugyan ezt és ennyit mondtam volna a dologról, szvsz is indokolt lett volna a részedről produkált "lekoptatás", de nem ezt és nem ennyit mondtam - figyelem helyett megelőlegezted nekem ezt a szellemi szintet.
Most folytatod azzal, hogy azt sugallod, hogy fellengzősségből tértem ki a filozófiaoktatás rendszerére, pedig erről szó sincs. (Ha ez megnyugtat, magam sem végeztem el ezt a szakot (sem) - jelenleg halasztok, anyagiak miatt.) Ha belegondolsz, ennél jobb érvem nem lehet arra, hogy a "nyelvtan" belevonása e kérdésbe nem valamiféle útszéli okoskodás, vagy szőrszálhasogatás, mert világosan kiderül belőle, hogy egy seregnyi egészen kompetens ember (ha a filozófiaoktatás első embereit kompetensnek tekinthetjük) elsődleges fontosságúnak tartja azt a filozófiában. (Szerintem abból, amit írtam, is ez derül ki, nem pedig, hogy nagyzolni kívánnék a károdra. Már csak azért sem tenném, mert szerintem a filozófia szak a legsemmirekellőbb az összes Btk-s szakok közül - viszont könnyű elvégezni.)
Remélem, hogy személyemet illető kétségeidet eloszlattam.
Aztán, ha van bármilyen előjelű véleményed az előző firkálmányomról, szívesen olvasom. De akkor sem lesz harag részemről, ha figyelmen kívül hagyod.
"(...) az, amikor valaki azt mondta, hogy "semmilyenből". E mögött tulajdonképpen az az elképzelés állhat, hogy nem kell a gondolatnak (tágabb értelemben a fogalmaknak) valamelyik alapvető "entitás"-ból állnia, hiszen az a tulajdonság egyszerűen nem vonatkozik rá. Hiszen ha a gondolat csak egy fogalmi absztrakció (nyelvi értelemben az), akkor annak nincs abban az értelemben vett létezése mint más, közönséges tárgyaknak, tehát egyszerűen nem érvényes rá ez a kérdés."
Ez talán én (is?) lettem volna. :-) Habár nem sikerült ennyire átláthatóan és egyértelműen fogalmaznom. (Vonatkozik ez leginkább az utolsó hozzászólásomra, ami után sz33 topicnyitó kolléga - végtelenül intelligens formában - rövidre zárta beszélgetésünket, ahelyett, hogy, némi fáradsággal, pontosan értelmezte volna azt. Elismerem, hogy nem volt egy tündöklően világos hsz, már csak azért sem, mert egyszerre 2 dolgot próbáltam magyarázni benne - nem sikerült a lényegesebbet kiemelnie belőle. C'est la vie, az én hibám volt.)
Na de a lényeg:
"(...) a gondolat -ha nem teljesen nyelvi absztrakcióként interpretáljuk (...)"
Ha nem, akkor mi (és mennyire) másként?
Mint azt bizonyára sokan tudjátok (<- ez aztán a hivatalos hangvételű mondatkezdés :-)), ma az egyetemi szintű filozófiaoktatás úgy kezdődik, hogy a hallgatóknak első és második félévben 1-1 konkrét kötelező tantárgyuk van (a különböző témakörökből megadott minimum kreditlimit mellett): a Logika 1 és a Logika 2. E tantárgy pedig egy viszonylag magasszintű értelmezési tudományt takar, nagyjából szintaktikai szinten (csúnyán leegyszerűsítve, ugyanis filozófiai ágazatként van számontartva, mely további alkategóriákra osztódik). Történik mindez azért, mert egy filozófiai eszmefuttatás során kizárólag szavakkal dolgozunk, így szerencsés a mondatoknak - és azt azokat felépítő szavaknak - az esszenciális, abszolút jelentését vennünk, azok minden nyelvtani jellemzőjével és kötöttségével, mert egyéb esetekben inkomplett elméletekhez, ne adj' Isten hibás következtetésekre jutunk.
Ezzel természetesen nem azt akartam sugallni, hogy az '(anyagból vagyok; gondolkodom egy szervemmel) -> a godolataim is anyagból vannak' kinézetű következtetés helytelenségének felismeréséhez el kell végeznünk e kurzusokat. Sőt. Alapkérdésünk kifejezetten radikális példa e tantárgy oktatásának elsődleges szükségességére a filozófia-szakon.
Ha mégis elfogadnánk e következtetést, akkor nem csak kategorikus nemet mondanánk a filozófiai irányzatok nagyrészére, de valahol magát a filozófiát is nemlétezőként kellene elfogadnunk, mert egy ilyen ultramaterialista kiindulópontból a 'metafizika' kifejezés is értelmezhetetlen. Ráadásul létjogosultságot adnánk egy sor további, ránézésre ostoba kérdésnek, melyek további fogalmak anyagi tulajdonságainak jellemzőire irányulnak: miből van a 'lustaság'? a 'pofátlanság'? milyen anyag alkotja a 'társadalmi problémákat'? miből van a sebesség? a 'matematika'? a 'szépség'?
Ezek a szavak ugyanabba a kategóriába tartoznak nyelvtanilag, mint a 'gondolat'. Fogalmak, melyeknek elsődleges, és legfőbb jellemzőjük, hogy metafizikai természetűek, ergo közvetlenül közük nincs bármiféle anyaghoz.
De vegyük az egyetlen lehetséges választ (próbálkozást): "mindezek a mi gondolatainkban léteznek csupán, azok pedig az agyunkban "születnek", tehát abból vannak, amiből a gondolatok: "agyból" (értsük most az 'agy' szót, mint az összes (természetesen anyagi) alkotóelemének gyűjtőszavát - kénytelen vagyok így fogalmazni, agysebészi képzettség híján :-))" De abban, azt hiszem, egyetértünk, hogy a "'szépség' agyból van" kijelentés meglehetősen (túlságosan) távoli asszociációnak minősíthető. Másképpen: nonszensz. Mint ahogy, ugyanezen logikával, a gondolat anyagiságának feltételezése is. Pontosan annyira - ha élhetek egy hasonlattal -, mint ahogy a sebesség sem lesz abból az anyagból, mint a mozgó tárgy, habár az elengedhetetlen a sebesség értelmezhetőségéhez - de nem azonos vele.
Még valami:
"Ha a gondolatot az agy állítja elő, akkor a gondolat megtalálható benne az agyban."
Bár a fentiekből is kiderülhet, hogy ez hibás megállapítás, azért hadd mondjak valamit: ha ez így lenne, akkor egy halott ember agyában is fellelhetőek lennének utolsó, vagy félbeszakadt gondolatai. De ha felnyitod a koponyáját, és megtalálod a - Te fogalmazásod szerint - "gondolathordozót" (ami természetesen szerintem is létezik), akkor nem úgy fogsz felkiáltani, hogy "heuréka, megtaláltam egy gondolatot", hanem max. úgy, hogy "heuréka, megtaláltam egy "hordozósejtet" (vagy mittoménmiaz :-))". Pontosan azért, mert a kettő véletlenül sem ugyanaz. Tehát
"Nos, végül is, ezek a "bizonyos anyagok" a "gondolat" maga. Mindenben, és minden szempontból anyagok."
Az előző beírásom nem a kért válasz volt... Hát... nem ígérhetem. De ezt a "szagértő"-t meg főleg hagyjuk. Ki a fene ilyen témában a szagértő? Talán egy erre specializálódott filozófus... No most mennem kell némi matériákat (kelesztett, majd megsütött gabonaőrlemény, és állati húst, zsírt, és egyéb mérgező adalékanyagokat tartalmazó húsipari terméket) venni, hiszen ilyen antimateriális szellemi tevékenységből nem él meg az ember. Majd a jövő héten talán sikerül elolvasnom, oszt akkor... De mondom, nem ígérem biztosra, nekem már ennyi filozofálás is megfekszi a gyomromat. ;-))
Ok. Amúgy világos, hogy Te is pont azt mondod amit én: a gondolatok csakis anyagi természetűek. Én persze ebben a kérdésben a lehető legradikálisabb vagyok, és tul.képpen el sem tudok képzelni nem anyagi jellegű dolgokat, pedig a képzelőizmom amúgy eléggé fejlett. Mí az ami nem anyagi? Akor miből van? Miből látszik (vagy következik), hogy nem anyagi, hogy alapvetően más? Hogyan van kapcsolatban az anyagi világgal? És még sorolhatnám a kérdéseket, amelyeket komolyan mégsem teszek fel egy idealistának. Nem azért, mert nem tudnak rá válaszolni... Hanem pont azért, mert nagyon is "tudnak". No mondjuk nem "válasz" ez a szó klasszikus értelmében, hanem sokkal inkább valamit hadova, mellébeszélés. Olyat meg már sokat hallottam (kis koromban buzgó templomlátogató voltam ;-))) ). Szóval tisztességes a topikod, de a másik oldal felől ne várj semmi értelmes információt. Egyszerűen nem rendelkeznek olyannal... ;-)
Későn vettem észre, hogy sokkal jobb lett volna a "Milyen anyagból vannak a gondolatok?" topikcím. Persze, hogy nem a gondolat fogalmára gondoltam, bár minden fogalom is ugyanolyan anyagi folyamat, mint egy más speciális gondolat. (pl. "tegnap jó filmet láttam a moziban")
"A topicnyitó csele" csak -az ő bevallása szerint- provokáció volt azért, hogy véleményeket csikarjon ki. Ezt pedig azért tette (hogy utólag bevallotta, vagy inkább belátta), mert észrevette, hogy a kérdésfeltevés nem eléggé cizellált. De ezt szerintem hagyjuk.
Pontosan Te írtad azt, amit az első verzióban leírtam, miszerint "semmilyen" anyagból sincs. Ez egy épkézláb, és védhető álláspont, de szerintem én jobb magyarázatot adtam rá, mint Te. ;-) Ugyanakkor persze sületlenség olyanon vitatkozni, ami nincs pontosan meghatározva. Mi az hogy "gondolat"? A gondolat, mint egy fogalom, általában? Tehát a "gondolat" fogalma, mint nyelvi konstrukció? Vagy a konkrét gondolatok, amelyek képződnek az agyban (már akiében, ugye)? Ha az első, akkor ez bármilyen absztrakt fogalomra érvényes. Pl. kérdezhetném: "Milyen anyagból van az 5-ös szám?" Ha meg a 2., akkor kérdezhetem: Hogyan reprezentálódik az agyban az 5-ös szám fogalma? (Vagyis az, amikor az "5"-re gondolok?) Hogyan, hol, mi által alakul ki ez a konkrét fogalom, mi a hordozója, mi tárolja, stb.? Csak úgy általánosságban, bele a vakvilágba, könnyű spekulálni...
Bevezetésként be kell vallanom, hogy azt az állítást, miszerint az agynak csak 10%-át használjuk, komoly tudományos helyről nem hallottam, nem olvastam. Persze ez nem jelenti semmit és nagyon örülnék, ha a forrásmunka címét, vagy tudományos dolgozatot ismertetnéd velem. Szívesen tanulmányoznám.
A kérdésedre válaszolva általánosságban: az ember úgy van jól, és egész, ahogy van. Csak "eredeti" állapotában "működik" 100%-osan. Ez mindenre vonatkozik, de különösen az agyra, annak ellenére, hogy az embernek tulajdonképpen 3 agya (és mindegyikre szükség) van .
Ha például mindkét agyféltekén a hippokapuszt kioperálják, akkor az illető az operáció után történteket nem tudja a hosszúidejű tárolóba tárolni. Másnap semmire sem emlékszik. (kivéve az operáció előttiekre).
Rosszabbul jár az akinek a limbikus rendszere hiányzik (sérült), mert az csak néhány percre tud visszaemlékezni.
Itt jegyzem meg, hogy bármilyen részleges "eltávolítása" az agynak nem is lenne célszerű. mert a 3 egységen belül az emlékek adott helyhez kötöttség nélkül, a teljes agyban szétoszolva őrződnek.
Ajánlom figyelmedbe 95-ös és a 97-es a materialista megközelítésű hsz-eket, ami közel sem azt állítja amit itt kifejtettél. Ott kiderül a topicnyitó csele.
Hogy "tisztességes" legyek elárulom, hogy semmihez sem értek, úgy is lehet mondani, hogy mindenből csak minimális a tudásom és ezért irogatok a topikokba (hogy okos válaszokat kapjak).
Ha nem megy másképp, akkor idézek, mint pl. most a természetgyógyászattal kapcsolatban.
dr. Makó János, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiuma elnökével folytatott interju-részlet:
A kamara 1991-ben hozott egy állásfoglalást, mellyel nem megszüntetni akarta a természetgyógyászatot - nem is lehetne -, hanem megfelelô mederbe terelni. Azt akartuk elérni, hogy ne okozzanak kárt a betegnek a természetgyógyászok.
- Ez Ienne a fô kritérium? Mindent szabad, ami nem árt?
- Igen. Nagyon régi orvosi elv a nem ártani! Tudok olyan esetrôl, hogy valakinek méhdaganata, miómája volt. Elment egy talpmasszôrhöz, aki azzal hitegette, hogy megszünteti a daganatát. Eközben a betegsége haladt elôre, végül ki kellett venni a méhét. Nem az volt a baj, hogy talpmasszôrhöz járt, önmagában a talpmasszázs nem okozott bajt, a hiba az volt, hogy nem vette igénybe a hivatásos orvosok segítségét. Nem baj, ha valaki elmegy egy természetgyógyászhoz, aki gyógyteákat javasol neki, ha hisz a bioenergiában, hát bûvölhetik is, kapjon életmódtanácsot - persze, azt is inkább az orvostól kellene kapnia -, mindent lehet, csak emellett vegye igénybe a hivatalos orvosi lehetôségeket.
- Elôfordult-e már az ön praxisában vagy akár ismeretségi körében olyan eset, hogy pl. diagnosztizáltak egy súlyos vesebetegséget, a páciens természegyógyászhoz fordult és az - természettudományos módszerekkel bizonyítható módon - meggyógyította?
- Ilyenrôl nem tudok, de az ellenkezôjérôl igen. Egy rendszeres mûvesekezelésre szoruló beteg természetgyógyászhoz fordult, aki állítólag orvosi diplomával rendelkezett. Azt mondta, megpróbálja ôt meggyógyítani és hat kezelés után tudja eldönteni, képes-e meggyógyítani vagy sem. Ez három éve történt, egy kezelés ára akkor 3000 forint volt. A természetgyógyásznak nagyon jól kellett tudnia - nem volt buta ember -, hogy egy rendszeres mûvesekezelést igénylô beteget nem lehet meggyógyítani. Ennek ellenére masszírozgatta a talpát, és hat kezelés után azt mondta, sajnos nem tudja meggyógyítani. Közben zsebre vágott 18 ezer forintot. A betegnek nem ártott vele, hiszen az közben járt mûvesekezelésre is, de mindez roppant erkölcstelen magatartás volt. Nem ártott, de becsapta a beteget. Az illetô nem volt hajlandó elárulni, kihez járt, de ha megtudtam volna, hogy ki az, etikai bizottság elé idéztettem volna."
Innentől saját biológiai "tudásom" alapján a következő gyanúmat nyilvánítom ki: a lélegzési gyakorlatokkal, illetve annak következtében a szervezetben (főleg az agyban, de a vérnyomásban is) a normális egyensúly ideiglenesen felborul. Lehet az oxigén hiány, vagy túlzott glukóze "égés", amihez még önszuggesztió is hozzájárulhat és az egyén agyában kisebb "üzemzavar" lép fel, amit azután kény és kedv szerint lehet interpretálni.
Ez tehát az én gondolatom, a Te gondolatodról.
A most következő egyetlenegy, ám hosszú mondat szintén idézet, amit és szebben nem tudtam volna megfogalmazni.
(Németh Csaba: Paravilág):
"Belecsöppenve az ufó-látó sámánok, sugárral gyógyító bioenergiások, aura-látó mindentudók, alfa állapotú halott- és jövôlátók, tenyér- és csillagjósok, szektában megigazuló igazhituek sokszínu és sokszintu (!) mikro- és makrokozmoszába úgy érzem magam, mintha a huszadik századi három dimenziós valóságból a tudományt és a racionalitást elnyelô fekete lyuk eseményhorizontján átesve a végtelen és mérhetetlen emberi butaság rózsaszínködbe burkolódzó, emberek és urlények, istenek és démonok lakta idôtlen és dimenzionálatlan falanszterébe érkeztem volna."
Valamit kihagytam a "gondolat előállítója-a gondolat anyagi" következtetési sorból, mert ez nekem evidens: Ha a gondolatot az agy állítja elő, akkor a gondolat megtalálható benne az agyban. Valamennyi ideig (amíg el nem felejtődik), ott kolbászol valahol benn, az idegsejtek között a kapcsolatokban, a pályákban. Tehát elvileg tetten érhetőnek kell lennie. Persze ilyen szinten ma még nem tudjuk tetten érni, az világos. De elvileg... Mert kell hogy legyen pl. hordozója nekije. Valahol kialakul, és ez azzal jár, hogy bizonyos sejtek bizonyos anyagokat választanak ki, majd azokat továbbküldik más sejtek felé... Nos, végül is, ezek a "bizonyos anyagok" a "gondolat" maga. Mindenben, és minden szempontból anyagok. No csak ennyit akartam még... ;-)
A topic címében feltett kérdés nem a legszerencsésebb. Hiszen eleve feltételezi, hogy a gondolat "anyagból van", és csak azt firtatja, hogy miféléből. Pedig az itteni egész vita arról szólt (természetesen), hogy az idealisták szerint nem is anyagi, a materialisták szerint meg hát persze hogy az. Nem olvastam el az egészet, "tövirűl hegyire", de voltak érdekes gondolatok benne. Pl. az, amikor valaki azt mondta, hogy "semmilyenből". E mögött tulajdonképpen az az elképzelés állhat, hogy nem kell a gondolatnak (tágabb értelemben a fogalmaknak) valamelyik alapvető "entitás"-ból állnia, hiszen az a tulajdonság egyszerűen nem vonatkozik rá. Hiszen ha a gondolat csak egy fogalmi absztrakció (nyelvi értelemben az), akkor annak nincs abban az értelemben vett létezése mint más, közönséges tárgyaknak, tehát egyszerűen nem érvényes rá ez a kérdés.
Ez a fenti, egy lehetséges, és szimpatikus álláspont is (nekem), én mégis mást mondanék. Egy egyszerűbbet: Mert mi is a gondolat? Egy olyan jelenség, amely a gondolkodó agy terméke. Van, lehet vajon gondolat agy (véres húscafat) nélkül? Erre persze az idealisták lelkes igent válaszolnak, és ebből is látszik, hogy ez a kérdés nem eléggé alapvető. De ezt most már hagyjuk. A mi rögvalóságunkban mindenesetre azt tapasztaljuk, hogy a gondolat mindig az agyakhoz kötődik. A gondolatokat ezek a véres húscafatok találják ki, bennük vetődnek fel, és a többi véres húscafat érti meg, vagy éppen félre őket. Olyat még sose láttunk, és jó okunk sincs feltételezni, hogy holmi gazdátlan gondolatok kószálnak a térben, vagy olyanok, amelyeket egy teljesen anyagtalan szellem talált ki (persze az idealisták... tudjuk). Szóval: egyszerűen nem mutatnak sem arra jelek, hogy gondolatokat lehet gyártani csak úgy a semmiből, se arra (és ez itt a pláne), hogy lenne ilyen anyagtalan semmi. Bárhol is, és bármilyen formában. Akkor meg, tessék mondani, miről is beszélünk itt?
Ja. Természetesen a gondolat -ha nem teljesen nyelvi absztrakcióként interpretáljuk-, akkor "vér, izzadság, és könnyek", ahogy a klasszikus szerző nem igazán erre a témára vonatkoztatva mondta volt. ;-)
Amit tapasztaltam, azt hitelesen tudom közvetiteni. E téren - mármint a a légzés terén - semmilyen tapasztalatod nincs, csak értékitéleted.
Igy hát bátran kinyilatkoztatod : én nyilván vizionáltam.”
Picinyem akinek a légzés terén semmilyen tapasztalata nincs az vagy még, vagy már nem él. Bár ez Nálad sose lehet tudni. Amire Te gondolsz az a meditációs légzés, jóga légzés amellyel kapcsolatban semmilyen értékítéletet nem írtam.
Idézet tőlem:
„Azt hiszem minden vita meddő közöttünk, mert amiket Te tapasztalatnak hívsz azt én - ha előfordul - legfeljebb vízionált élményként élem meg.”
Tehát én vizionálok és nem Te. Mindkettőnknek viszont nem lehet igaza. Ha figyelmesebben értelmeznéd amit olvasol talán nagyobb sikerrel védhetted volna álláspontodat. Belátom egyszerűbb átsiklani a kritikákon és szajkózni tapasztalataidat.
A „transzperszonális légzés”-nek is az idézett eredményét (tapasztalatait) és nem magát a légzési gyakorlatot vontam kétségbe.
Nincs bajom azzal, ha Te állatokkal, tárgyakkal, petesejttel fogantatás élményével embrionális állapotoddal azonosulsz. Izlés kérdése. Tőlem kutathatsz az állatok, növények az univerzum külső tudatában is. Feltérképezheted a belső szervezet, sejt, szövet tudatait. Csúcsponton elolvadhat a tudatod az univerzum tudatában.
Amit itt állítanak és többségében állítasz Te is az a gondolat tapasztalata, az pedig szabadon szárnyalhat, mondhatnám isteni tulajdonságokkal rendelkezik, fizikai valóság nem korlátozza, abszolút szabad.
Ahogy Istennél úgy itt is az a valódi kérdés, hogy – nem feltétlen anyagi formában - a kifogásolt tapasztalatok fejeden kívül is léteznek-e?
Te:
…akinek a gondolatai miatt (közvetlenül) őszül (éjszaka) a haja,
Én:
az gondolataival bármilyen színűre festhetné a haját.
Mert amit állítasz abból ez következik. Az állításaidból levonható következtetés vitáját tényleg jobb ha elkerülöd, mert nehéz lenne fölényesen kikerülni belőle.
Aztán ott volt a Hold keringésének a hatása az ember vízháztartására (238 hsz), utána az egy igazsággal összefüggő zavaros fejtegetésed, hogy csak az engem érintő kijelentéseid említsem (214, 215, 221, 224, 233)
Ezek mind-mind a Te úgynevezett tapasztalataidból levont következtetéseid. Itt kellett volna virítanod valamit, nem mellébeszélni.
Ebben a kérdésben ez volt az utolsó reagálásom hozzászólásodra.
7fő
Elnézést a belekontárkodásért, de a biológiához értek egy cseppet.
Úgy vagyok értesülve, hogy légzéssel a tüdőhólyagocskákból a vér hemoglobinjával oxigén-széndioxid csere megy végbe. Ami természetesen az agy oxigén ellátásával is kapcsolatban van. Tudatos (nem vegetatív) légzéssel a vérnyomáson kívül az agy oxigén ellátását lehet befolyásolni, erős akarattal, lélekzetvisszatartással az eszmélet vesztésig. Vagy ellenkezőleg mély, tiszta levegő belélegzéssel az agy oxigén ellátását fokozni. Egyéb mese üzleti mellébeszélés, ámítás!
"Most már tudod : nem a külső világ rángat ide-oda....TE vagy a teremtője."
Most aztán nagy zavarba hoztál. Előzőleg az asztrológiával jöttél, ami szerint ugye a születésemkori bolygók állása határozta meg sorsomat és jellememet, most meg engem teszel felelőssé, hogy ne a külső világ rángasson! A fene se ismeri ki magát.
Példádat követve én is körülnéztem és az alábbi linken nagyon humoros dolgokat olvashatsz.
Pl.:"A kilégzés és belégzés vonatkozásában: ˇ a kilégzés Yang, míg a belégzés Yin. ˇ A kilégzés oszlat, a belégzés erősít. ("a kilégzés kiengedi a C'hít, a belégzés begyűjti azt.") ˇ A kilégzés elektromos erőket gerjeszt az aurában, a belégzés magnetikust. - Azok, kikben túl sok a tűz, a kilégzésnek szánjanak több figyelmet a gyakorlás során, így szabadulva meg felesleges energiájuktól. - Azok, kiknek gyenge a tüzük és/vagy C'hí - ük kevés, a belégzésre koncentráljanak, hiszen energiájuk már eleve kevés ahhoz, hogy még többet elpazaroljanak. - Azok, kikben egyenlők az elemek hatásai, harmonizáló légzéssel - megegyező idejű ki- és belégzés - gyakorolhatnak megfelelően. Két napszak alkalmas igazán a gyakorláshoz: a napfelkelte, és a napnyugta ideje. Amikor felkel a nap, friss életerő árad a növényekből. Ezt az erőt a belégzésre koncentrálva gyűjthetjük össze magunkban. Napnyugta idején a C'hí harmonikus mozgásban van, s az ehhez tartozó harmonizáló légzéssel készíthetjük fel magunkat, az elnyugvásra.
Gyakorlásunk alatt kialakuló változásokat, érzékelést nagyban befolyásolja a Föld mágneses hatása. Ezért van megadva mindegyik fő gyakorlatnál, hogy mely irányba fordulva kell végezni. A négy évszak - a Tavasz szele, a Nyár melege, az Ősz hűvöse, és a Tél hidege - is más-más hatással bír."
Sohasem gondoltam volna, hogy a viszonylag egyszerű oxigén-széndioxid csere funkcióba ennyi minden mesét bele lehet költeni!
A transzperszonális megtapasztalások következtében az ember megszabadul szenvedéseitől, úgy érzi új személyiséggé válik. Ez az új személyiség nem fél senkitől, és semmitől. Megbékül magával, az összes világgal és mindenre képessé válik."
Aki mindenre képessé válik az szabaddálesz, mi több abszolút szabaddá. Ami pedig már azonos az ember lényegét (szabadság) megtestesítő Istennel.
A szabadságunk megvalósításával küszködünk mindnyájan, ezt keressük és véljük megtalálni életünkben a különböző vallásokban, módszerekben.
Azoktól az élethelyzetektől amelyek a szabadság látszatát sem nyújtják, új utak reményében szép lassan elidegenedve eltávolodunk.
"légzéssel elérhető Transzperszonális tapasztalatok : Légzésfolyamatok alatt, amikor az ember konkrét személyiségével kapcsolatos problémáin dolgozik, többször találkozik nagyon különleges élményekkel. Ezeket a folyamatokat nevezzük transzperszonális tapasztalatoknak. A transzperszonális tapasztalatok elkülöníthetők belső és külső folyamatokra. A sok különböző testen kívüli tapasztalat sorában egy közös élmény létezik. A folyamat során az emberek a tudat kiterjesztését, és az idő és tér átlépését élik át. Transzperszonális folyamatokban az ember képes magát más emberekkel, állatokkal vagy akár tárgyakkal azonosítani. Többször megtörténik a regresszió állapota időben, és az ember képes saját biológiai és szellemi múltjában kutatni. A visszaemlékezés egészen a fogantatás élményig, sperma és petesejt állapotig valamint embrió állapotig megtapasztalható. Biológiai szinten ezekben a folyamatokban lehetőség nyílik a generációs azonosításokra is. Transzperszonális tapasztalatokhoz sorolhatjuk a reinkarnációs megtapasztalásokat is. A tér korlátainak átlépését követően az ember képes szubhumán felfedezésekre is. Valamennyi létező objektum más ember, állat, növény, az egész anyagi világ, és a teljes univerzum külső tudatában lehetőség nyílik kutatni. A kutatás lehetséges másik oldalon a szervezet belső szervezet, sejt, szövet tudatainak feltérképezésére is. Szuperérzékeny megtapasztalások, mint a testből való kilépés, telepátia, tisztánlátás, tisztánhallás, illetve különböző utazások időben és térben szintén ide sorolhatók. Átlagos transzperszonális tapasztalatok a halottakkal, magasabb szintű szellemi lényekkel és Istenekkel való találkozások. Felébred a testben a kundalini energia, és a csakrák megtapasztalása is lehetővé válik. Csúcsponton a tudat elolvad az univerzum tudatában. Eltűnik a határ az átlagos és szent dolgok között. Ezekben a folyamatokban az ember és az egész környező világ szenté válik. Minden korábbi kérdésre válasz található. A transzperszonális megtapasztalások következtében az ember megszabadul szenvedéseitől, úgy érzi új személyiséggé válik. Ez az új személyiség nem fél senkitől, és semmitől. Megbékül magával, az összes világgal és mindenre képessé válik."
Az azért valahol felemelő, hogy a kétség semmilyen jelét nem mutatod. Helyes, így kell ennek lenni. Amit Te nem tudsz ebben a témában az csak azért van mert mindenen Te sem juthattál túl még ilyen rövid idő alatt.
Azt hiszem minden vita meddő közöttünk, mert amiket Te tapasztalatnak hívsz azt én - ha előfordul - legfeljebb vízionált élményként élem meg.
Elhiszem, hogy egyszerűbb témákban jobban otthon vagy, de hát erőltestd meg egy kicsit Magad!
" Egy biztos, hinni semmiben nem kell, csak a saját tapasztalatnak."
Ez a mondatod volt a kiinduló pont.
Mivel Mr Spock éppen a "tapasztalattal" kapcsolatban írt egy okfejtést, amiben olyan megélt jelenségekre utalt, amivel én nem rendelkezem (LSD). Azt hittem, hogy a példából levont következtetése világos lesz számodra, ami a tapasztalatok "szubjektivitását" illeti. Úgylátszik nagyon tömören volt fogalmazva.
Sokadmagammal abból indulunk ki, hogy minden, amit a külvilágról észlelünk, valamint amit abból bármilyen formában visszatükrözünk, az az agybani (anyagi) folyamatok segítségével az agyban történik.
Bár a folyamatok mechanizmusa nagymértékben azonos, ennek ellenére az igazság az, hogy az emberi agyak nagyon eltérőek, tagolásukban is erősen különbözhetnek egymástól. Éppoly egyéni jellegzetességeket mutatnak, mint az emberi arcok.
Régóra tudott dolog, hogy az agy működését különböző vegyi anyagokkal befolyásolni lehet. Illetve az agykutatás megtalálta azokat a hormonakat, vegyületeket, amelyek a befolyásolást okozzák.
Például:
A középagyi Raphe magban termelődő szerotonin a hipotalamuszba, a talamuszba, a bazális ganglionokhoz, az amygdalába és a kéreghez jut, mennyisége jelentősen befolyásolja a hangulatot:
- túladagolása eufóriához vezet
- ha mennyisége lecsökken, depresszió alakulhat ki.
A szerotonin a tobozmirigyben melatoninná alakul, ami szintén szerepet játszik a kedélyállapot kialakulásában.
Az acetilkolin nagyon sok jelentős funkciót tölt be mindenfelé az idegrendszerben, az emlékezeti folyamatokban van jelentős szerepe.
Minden jelenségnek (egyéni tapasztalat), mint például tájékozódás, gondolat zavar, alvási zavar, rémképek, hallucináció, ideiglenes illúzió, kitörő öröm (eufória), sikerélmény, kényszerérzet, szexuális hajlam, stb. mind-mind valamilyen anyag hiánya, jelenléte, vagy tultengése, a kiváltó, vagy fenntartó oka!
Persze nem muszáj kábitószereket, opiátokat bevenni, mert a szervezet maga is termeli őket. Másrészt a mai korban az ételben és italban annyi vegyszert nyelünk, hogy minden kémiaprofesszort kétségbeejtene, ha analizálni kellene azt a vegyszerelegyet, ami a szervezetünket terheli.
Visszatérve arra, hogy nincs két egyforma ember, vagy agy, úgy egy-egy szervezet kémiai összetétele, kémiai háztartása is különböző.
Ebből a tényből következik, hogy ugyanarra a jelenséget egyénisége szerint ki-ki másképpen érzékeli, arra másképpen reagál.
A többség megnyilvánulása számít normálisnak, az ebből kirivó esetek abnormálisnak. Az átmenet folyamatos. Nagy művészek egy része a bolondok házába került, más része megelőzte azt korai halálával.
Az úgynevezett saját (megélt) tapasztalat számtalan formája létezik. A szélhámosok néhány %-át leszámítva, valós-igaz élmények.
Régi időkben és a mai vallásos embereknek a "szűz Máriával", Jézussal, Istennel, angyalokkal, más vallásos figurákkal vannak "látomásai". A modernebb kortársak "földöntúli lényekkel" találkoznak, ufókba szállnak stb.
Szegény fatimai pásztorlánykát a bolondokházába zárták. Sokkal jobban jártak viszont a régi próféták, mert akkoriban nagy tisztelet övezte az írás-tudókat.
Ma mindegyik vagy zártosztályon tengetné az életét, vagy legalábbis ideggyógyászati kezelés alatt lenne.
Szóval egy szó, mint száz nagyon csínján kell bánni azokkal a saját tapasztalatokkal.
"Olyanról hallottál már , hogy halálraitélt ember- vagy akit nagy csapás ér - megőszül egy éjszaka alatt?"
Úgy látom még mindíg nem vagyok világosan érthető.
Az idézett jelenségről hallottam, és elhiszem, hogy megőszül - azt sose értettem, hogy ennek miért sötétben kell bekövetkezni, - de ez egy mellékes epizód csupán.
Az okozati sorrend a következő: rossz gondolatok ---> fiziológiai folyamatokat indukálnak ---> a haj megőszül.
Ok a rossz gondolatok, okozat a fiziológiai folyamatok. Ezek lesznek aztán okai a következménynek (okozat-őszülés).
Ami egy előző történés következménye az a következő eredmény oka. Ugyanaz az esemény(okozat) a következő esemény oka. Ezért hívják okozati láncnak.
Te közvetlen kölcsönhatásban hiszel a gondolat és következmény között. Ez pedig nagyon nincs így.
Az általam leírt ok-okozati láncot éppen az bizonyítja, hogy a gondolatommal (nem csak őszre) tetszőleges színre nem festhetjük a hajunkat, az öngyilkosoknak pedig nem elegendő (bármelyik) halálos betegségre gondolniuk.
A fiziológiai (anyagi) folyamatok nélkül a gondolt következmény azonnal bekövetkezne és kedvünkre eshetnénk betegségbe és gyógyulhatnánk betegségből ki. Hajunkról nem is beszélve. :)))
"Hallottál már olyanról, gondolatok hatására megváltozik az ember hajszíne ?
Hát arról, rossz gondolatok betgséget okoznak ? A jók meg : gyógyitanak ?"
Szerintem ilyenről Te sem hallottál. Amivel összekevered a leírtakat az a következő:
A tudomány ezt a kétirányú változást pszichoszomatikus és szomatopszichés folyamatnak hívja. Ismeri a jelenséget, tehát, de nem tesz egyenlőségjelet a gondolat és a betegség közé. Az agy mint az idegrendszer központi szerve funkcionális működésében nyilvánvalóan kölcsönhatásban áll a testi folyamatokkal.
Amit Te állítasz az nem más mint az, hogy a gondolatok közvetítői kapcsolat nélkül okoznak betegségeket és érnek el gyógyulásokat. Az ok-okozati láncból kihagyod a fiziológiai közvetítőket (amit másutt elismersz) és így az állításodnak olyan értelme van mintha a gondolat közvetlenül okozna betegséget-gyógyulást. Enélkül az az értelme a mondatodnak, hogy gondolkodásom függvényében tudom változtatni hajam színét, egészségi és beteg állapotomat. Amit talán még magad is képtelenségnek tartasz.
