Sokszor egy apró részlet teljesen átfordíthatja a dolgot. Ennyi infóból csak az derül ki, h fontos Neked az illető személy. Arra érdemes figyelni első lépésként, h milyen érzések jelennek meg az álomban és milyen érzésekkel ébredsz belőle, vagy milyen gondolatok bukkannak fel benne, róla, mire emlékeztet, mire indít stb.
Sajnálni ugyan nem kell, de néhány hét után szívesen csinálnál már mást is, de a meleg miatt nemigen lehet, hacsak nem muszáj dolgoznod.
Tudod, azért volt olyan, mikor 6-8 hétig egy árva felhőt se láttunk, és mikor jött a nyár egyetlen zivatara, ujjongtunk, de ez egy másik nyár, másik ösztöndíj volt: Pátra egyetemét élveztem akkor, ott gyönyörű a tenger, igazából egy szoros.
Csak Moszkváról meg Leningrádról tudtam, h mennek oda. Nem eltés voltál? Vagy később jártál? Vagy itthon zet adták el Moszkvának?
Hehe, én kevesebbel hideggel megúsztam: Jénában voltam, még az NDK-ban! Számszerű fokokra nem emlékszem, csak egy hatalmas hóviharra. Egyébként ez volt az egyetlen, mikor hazajöttem a fél év alatt: húvéti szünet meg az öcsém ballagására, húzták is az orrukat ez utóbbiért, h mit renitenskedem. Május1 -felvonulás (ezen se voltam, szörnyülködtek is, h elmegyek ismerősökhöz a Harzba és nem akarok felvonulni... Meg még indulás előtt szóltak, h ne menjünk ebben a félévben Nyugat-Berlinbe, mert számon tartanak. Utólag már tudom, h most már bele is tekinthetnék a Stasi rólam vezetett aktájába, csak egy kérvény...)
Ja, az egyesítés után is voltam ott fél évet, akkor egyhuzamban, csak nem végig a már nyugatiasuló Jénában, hanem a végén Darmstadtban.
Igazából "részképzés". Amikor egyetemista vagy, sok egyetemen lehetőség van arra, hogy hosszabb-rövidebb időt az egyetemeddel szerződésben levő külföldi egyetemen tanulj. Ez lehet néhány hét, de több hónap, esetleg év is. Ez a részképzés: amikor az egyetemi tanulmányaidat nem a saját egyetemeden, hanem egy külföldi egyetemen folytatod egy ideig.
(Kölnben szept végétől márciusig egyhuzamban kibírtam, szenteste éreztem az egyetlen húzósat, Szalonikiben meg március elejátől szeptemberig egyfolytában, csak a végén már kicsit untam, mert nyáron ugye nem volt tanítás, és folyton csak tengerre jártunk meg napoztunk... :-)))
És sajnos valószínűleg én vagyok az is, akinek a legjobban fáj, ami történt. És nagyon hiányzik az akkori közvetlen kontaktus és napi kapcsolattartás veletek, velük.
