egy biztos. a karakterenkénti árat nem te szabod meg. a díjazás egyébként a lefordított oldalak száma és nehézségi foka szerint van beállítva. onnan tudom, hogy a feleségem dolgozott az OFFI-nál, amely egyedül jogosult hivatalos fordításokat készíteni.
Azt szeretném megkérdezni, hogyha egy fordítóirodánál fogok dolgozni, akkor mi alapján kapok fizetést? Lesz- e egy fix alapfizetés?..Ezt azért kérdezem, mert majd szeretnék lakáshitelt felvenni a későbbiekben.
Bitos rosszul fogalmaztam, de én igazat adtam neked. Én egy fordítást minimum 3x olvasok át leadás előtt, és még rajtam kívül is átolvastatom valakivel. Sajnos így is előfordul hogy maradnak benne elütések. Egyébknét azt gondolom, hogy erre a felháborodásra csak az a szerkesztő jogosult, aki annyira lelkiismeretes és hozzáértő, mint te. Az a szerkesztő viszont, akin átmennek a durva hibák, semmivel sem jobb, mint a trehány fordító.
Ezen én is elgonolkozam, mert hát verset fordítani szerintem is piszok nehéz (nekem pl. Mont Python dalszövegeket kellett egy könyvbe fordítanom), és én is azt gondolom, ha valakinek a vers megy, akkor a próza meg se kottyan. Kivéve, ha gondot okoznak a hosszabb szöveg okozta kihívások, mint pl. szóismétlés kerülése. Nem tudom.
mit mondhatnék? tökéletesen igazad van. annál is buzgóbban helyeselhetek, mert úgy vélem, mindez rám nem vonatkozik.:))) Abba meg bele se merek gondolni, mit is takar, ha valaki verset tud fordítani, de prózát nem" ez azt takarja, amit az a kifejezés, hogy orvos. t.i. a belgyógyász is orvos, meg a szülész is. én pl. csakis prózát, illetve egyszerűbb versikéket tudok fordítani, igazi irodalmi értékkel bíró verset sosem vállalnék. azt már csak feltételezem, hogy más meg pont fordítva van ezzel. azt persze nemigen tudom elképzelni milyen lehet egy sci-fi vers (pláne több és két nyelven is!)
Időnként velem is előfordult, hogy ki kellett találnom versikéket egy adott szövegbe passzintva úgy, hogy lehetőleg rímeljenek is, helyén legyen a szótagszám meg mifene, ja és lehetőség szerint kapcsolódjon a történethez; hát bizony mondom, emberek, meg kellett erőltetnem magamat."érdekes ez nekem megy. amíg csak versikékről van szó.
A fordító munkája az igényességnél kezdődik; s az, hogy valakit valamely nyelvszakról öntött ki a gyártógép, egyáltalán nem feltételezi, hogy rögtön magyarul is tud -- bizony azt meg kell tanulni, leginkább például olvasással."minden szavad igaz, egyetértek veled.
Óriási tévhit, hogy akinek anyanyelve a magyar, és beszél egy idegen nyelvet, az kapásból műveket fordítani is tud." akárcsak az, hogy aki tud magyarul, az mindjárt verset is tud írni. valahogy azt hiszik az emberek, hogy az írás olyasmi, mint a foci. mindenki ért hozzá...
Egyébként nem szokásom senkinek a stílusát kritizálni, de az említett hozzászóláson megakadt a szemem, s a fordítói törekvést látva nem bírtam megállni szó nélkül. Már megyek is tovább, zavarni pláne nem akarok."nemhogy nem zavarsz, inkább szívességet teszel, ha máskor is beírod ide értékes és érdekes megjegyzéseidet. sztem többet használsz ha maradsz, mint ha mész.
Igazából nem is ez az, ami szörnyű; ha az embernek végtelen a türelme, elintézheti egy ajkbiggyesztéssel, miközben helyére vonszolja a szócskát. Nagyon sok úgynevezett fordítónál (tisztelet a kivételnek) sokkal nagyobb problémát jelent, hogy nem figyel a szövegre, értelmetlen mondatot ír és nem olvassa vissza, a szöveg így kerül a szerkesztőhöz, aki aztán sebesen lapozgatja az eredeti könyvet, hogy mi a francot akart mondani az a mondat eredetileg. A szöveg fordítása pedig elvileg az értelmezésnél kezdődik. Nemegyszer bámultam el se füle, se farka mondatokon (pl. "Be kell következnie annak, ami eljön" -- így, szó szerint); olyanokon, amelyek nyelvtanilag értelmetlenek voltak, és/vagy több jelentést hordoztak; olyanokon, amelyeken mintha elaludt volna a fordító és később fejezte volna be visszaolvasás nélkül; olyanokon, amelyeket mintha nem magyar anyanyelvű fordított volna, mert nyelvtanilag helyesek voltak, de sután, idegenül hangzottak, semmi sem utalt arra, hogy a fordító kicsit is beleélte volna magát a szituációba, és a szavak egymás mellé rakosgatása helyett inkább arra koncentrált volna, hogyan hangozna az a mondat magyarul. És még sorolhatnám. Egyszer megnyitottam egy dokumentumot, hogy elkezdjem kigyűjteni az összes ökörséget, amellyel találkozok, hogy szabad időmben azokon röhögcséljek, aztán rájöttem, hogy inkább sírni támad kedvem rajtuk.
Az alanti hozzászólás (és hozzáállás) is szép tárháza az ilyen értelmetlenségeknek és figyelmetlenségnek. "Német és angol nyelvű sci-fi és fantasy verseket fordítok idegen nyelvről magyarra." Nem is hinné az ember, ha nem nyomatékosítják neki kétszer, hogy az angol és a német bizony -- mármint a magyarhoz képest -- idegen nyelv. Abba meg bele se merek gondolni, mit is takar, ha valaki verset tud fordítani, de prózát nem. Időnként velem is előfordult, hogy ki kellett találnom versikéket egy adott szövegbe passzintva úgy, hogy lehetőleg rímeljenek is, helyén legyen a szótagszám meg mifene, ja és lehetőség szerint kapcsolódjon a történethez; hát bizony mondom, emberek, meg kellett erőltetnem magamat. Azt nem állíthatja senki komolyan, akármiféle fantasyversekről van szó, hogy általában könnyebben vágja verssorokba a szöveget, mint ha kötetlenül hagyná. Erről ennyit.
Nem mentegetem magam a beszólásomért; szerintem érthető olyasvalaki részéről, aki három ujján meg tudja számolni, hány lelkiismeretes fordítóval találkozott munkája során. Ismétlem újra: tisztelet a kivételeknek, akikkel oly ritkán hoz össze a sors. A fordító munkája az igényességnél kezdődik; s az, hogy valakit valamely nyelvszakról öntött ki a gyártógép, egyáltalán nem feltételezi, hogy rögtön magyarul is tud -- bizony azt meg kell tanulni, leginkább például olvasással. Az pediglen nem mentség, hogy egy kötetlen fórumon "elhanyagolhatja" az írását az ember (hacsak nem szándékosan/poénból teszi), ugyanis egy közepes szintű fordítónál is állnia kell annak az alapszabálynak, hogy odafigyelek arra, amit írok, mert nem tudom a csínját, mert még nem rutinom -- hiszen ez akapján ítélhetnek meg engem. Bizony egyáltalán nem bánom, hogy annak idején, amikor kötetlen stílusú életrajzot kértek tőlem próbaképpen egy kiadónál, elutasítottak, figyelmeztetve számos, akkor ejtett hibámra, hiszen a kritika révén tanultam meg odafigyelni arra, amit csinálok. Óriási tévhit, hogy akinek anyanyelve a magyar, és beszél egy idegen nyelvet, az kapásból műveket fordítani is tud.
Egyébként nem szokásom senkinek a stílusát kritizálni, de az említett hozzászóláson megakadt a szemem, s a fordítói törekvést látva nem bírtam megállni szó nélkül. Már megyek is tovább, zavarni pláne nem akarok.
ez ugyanis nem elírás, hanem a stilisztikai szabályok figyelmen kívül hagyása. ami egy fordítónál megengedhetetlen. eredetileg válaszolni akartam neki, de amikor ezt megláttam, kételkedni kezdtem, tényleg jó-e ha segítünk neki. ha tanul még mindig lehet belőle fordító.
Úgy hiszem, már válaszoltam az előbb. Felesleges engem csesztetni ez ügyben; ha jól látom alant, én is a könyvek jobb minősége és olvashatósága mellett tettem le teljes szívvel a voksom.
ha mar kivansagmusor, en az olvasok neveben szeretnem arra kerni a korrektorokat es a szerkesztoket, hogy kicsit eroltessek meg magukat, mert sokszor azt sem hiszem el, hogy egyaltalan atolvasta-e valaki a keziratot...
Nekem is volna kérésem (de szerintem szólhatok általában a szerkesztők és a korrektorok nevében is, akiknek mind utánatok kell elvégezniük a "piszkos munkát"). Úgy, de úgy örülnék, ha az olyanok, akik az "e" kérdőszócskát nem az ige, hanem a tagadószó után helyezik el, továbbá gőzük nincs a helyesírásról, nem mennének fordítónak, sőt még csak nem is gondolnának ilyesmire. Egy rakás munkától megkímélnétek bennünket. Előre is köszi.
nálunk ez inkább a feleségemre jellemző. regények mellet Danielle Steelt és mindenféle ezoterikus marhaságokat fordított. viszont mindketten belecsaptunk a vallástörténetbe, régészetbe, ilyesmibe is.
Félre ne érts, egyébként nekem is teljesen jó a kapcsolatom a Gabóval, ugyan nem számoltam meg, de szerintem nekik fordítottam a legtöbbet. Most is épp nekik dolgozom.
Annyit tudok mondani ez ügyben, hogy minket (t.i. a feleségem is fordító) a Gabó keresett meg és azóta is nagyon korrekt üzleti kapcsolatban állunk, elhalmoznak munkával. Az Európához minket is egy fordító ajánlott be, de rögtön munkát adtak és már vagy tíz éve dolgozunk nekik kölcsönös megelégedésre. De. amikor csak úgy jelentkeztünk az Európához, akkor nem mondtak sem igent sem nemet, viszont megkértek, hogy csináljunk próbafordítást. addigra fejenként már vagy 40 könyvet lefordítottunk és úgy döntöttünk, ha az nem elég, akkor mi nem folytatjuk az ügyet. ezután kerültünk be ajánlással. ergo ha ifjú olvtársunk ugyanígy jelentekzik nagyon könnyen lehet hogy adnak neki munkát. nota bene, számlakönyv nélkül aligha fog menni a dolog.
Érdekes mód nekem pont a Gabóval van ilyen szempontból rossz tapasztalatom. A Cicerót leszámítva nekik fordítok legrégebben, és már olyan is volt, hogy Várlaki Tibi szólt, kellene fordító. Haverom el is küldte a cv-jét (ő fordít más kiadóknak is, szóval nem az "utcáról" kopogtatott), és végül még csak nem is válaszoltak neki. Ebből szűrtem le, hogy nehéz bejutni. Az Eurpához én pl. csak azért tudtam bejutni, mert Révbíró Tamás ajánlott maga helyett egy Wodehouse-ra.
nem könnyű szakmát választottál, ráadásul ahogy kollégám írja hatalmas a konkurrenciaharc. de azért ha 1. tehetséges, 2. kitartó vagy, akkor sikerülhet bejutnod a pályára. előre megmondom, itt nem fox meggazdagodni. fordíts le valamilyen irodalmi műből úgy 5-10 oldalt aztán az eredeti (mondjuk fénymásolt) szöveggel és a fordítással indulj bele a világba. igaz, hogy sok a fordító, különösen angolul, de jó fordítóból ölég kevés akad. onnan fogod megtudni, hogy igazán jó vagy, ha már nem te keresed a kiadókat, hanem ők téged. a következő kiadókat javaslom első körben: Európa, ők igazán nagyban foglalkoztatnak fordítókat, a Mórát, ők inkább gyerekkönyveket adnak ki de elég sokat, a Gabót, ott mindig elkel egy fordító, a Cicerót, a Lazi kiadót Szegeden, vagy ha kevés honorral is beéred, ugyancsak Szegeden a Szukitsot. Kerüld az Ulpiust, és a kisebb és kétes hírű kiadókat, mer nem fizetnek, vagy nem annyit, amit kialkudtál. Szerződés nélkül sose kezdj bele könyvbe, mert esetleg hoppon maradsz. egyébként meg olvasd el ami az oldalon lejjeb van, nem te vagy az első, aki ezzel a problémával ide jön... tod, ha olaszból fordítanál azonnal tudnék neked munkát adni. ha egyéb részletek érdekelnek jelezd, és emilben válaszolok. (jellemzésül mondom, hogy húsz éve főállásban fordítok, tehát valamit konyítok a dologhoz)
Sajnos nincs kapcsolatom ilyen kiadókkal, de miért nem próbálkozol első lépésben a Galaktika újsággal? Rajtuk keresztül szerintem könnyebben megtalálod a megfelelő kiadókat is.
Első körben én a helyedben megnézném a http://konyvkiadas.lap.hu/ -t, és néhány kiadónak elküldeném az önéletrajzomat. Szerintem segít a dolgon, ha mellékelsz valamit, legalább pár oldalt, amit fordítottál. Nem baj, ha nem jelent meg, de hamarabb szóbaállnak veled, ha saját szemükkel látják, hogy érdemes foglalkozni veled. Én már szerzetem így kiadót, igaz, nekem volt már fordítói múltam megjelent kötetekkel.
Egyébként az én tapasztalatom az, hogy nehéz bekerülni, én kb. öt éve fordítok, több tehetséges fordító ismerősöm van, és még senkit nem sikerült "benyomnom" úgymond. Nagy a konkurencia harc. Igaz, én angolból fordítok, de szerintem németesek is vannak legalább annyian.
Segítséget szeretnék kérni tőletek az elindulásomhoz. Német irodalmi műveket szeretnék fordítani, diplomázni még csak 2009- ben fogok, de ahogy utána olvastam itt, ehhez nem szükséges, csak a különböző szaknyelvekhez.
Nem tudom, hogyan induljak el, és hogyan keressek könyvkiadót? Kivel vegyem fel a kapcsolatot? Nagyon jó lenne ,ha sikerülni valami, mert tandíjat kell fizetnem, és minden pénz jól jön.
Remélem tud nekem valaki mielőbb információt adni!
