Lehet, hogy sokakat felbőszítek vele, de azért egy előnye azért volt Trianonnak.Magyarország végre magyarlakta lett!(Ezt most nem rasszizmusból mondom,mert pl törvényalkotási és közigazgatási szempotból előny, ja és nem történt meg az ami Jugóban a bomlás után).Ebből azért évszázadokig volt probléma és sok helyen még most is az!Pezsgőt bontani azért mégsem kéne az emlékére, ahogy egyesek tették itthon...
Sajnos nagyon kevés szó esik arról, hogy a 19-20. század fordulójának magyar politikai elitje mennyiben felelős a Trianonhoz vezető úton. Szükség lenne ennek vizsgálatára is (bár asszem Romsics Ignác már tett ezirányban lépéseket, biztos mások is, de azokat nem ismerem), saját (elődeink) hibáink számbavétele után egy fokkal árnyaltabb lenne a kép.
Bizonyos fokig érintve vagyok az ügyben: menyasszonyom Nagyszalontai. Nem hiszem, hogy sértettségünk állandó hangoztatása valahova is elvezetne. Az csak félelmet gerjeszt a szomszédos nemzetekben, bennünk újabb sérelmeket és így tovább. Ha a nemzeti identitás megtartása a lehetőségekhez képest biztosított lenne a szomszédos országokban (azér itt még vannak hiátusok - de ezt nem agresszív külpolitikával kell elérni) és a gazdasági fejlődés következtében (ehhez Magyarország is hozzá tudna járulni) a határon túli magyarság megélhetése is biztosított lenne - ez lenne a gyógyír a kivándorlásukra és Trianonra is.
Persze egy törpe nacionalista kisebbség mindenképpen marad. Velük úgysem lehet mit kezdeni. Csak akkor talán a szólamaik hatástalanok lennének.
Érdemes vizsgálni a magyar politikai elit felelősségét Trianon esetében. Természetesen nem arról van szó, hogy a vesztes béke aláírását megakadályozhatták volna, de a végletes összeomlást, és a szadista békét igen. Ebben csúcsosodott ki a korábbi politikai elit impotenciája, és jórészt miattuk is önként hajtottuk a fejünket a bárd alá.
Azt hiszem, az alapvető kérdésekben egyetértünk. Az természetes, hogy Trianon szorosan kötődik az előtte történtekhez, maga a történelem önmagában egy összefüggő eseményláncnak tekinthető.
Az Európai Uniót egy olyan globalizációs jelenségnek vélem, ami egy kontinensből szuperállamot igyekszik létrehozni. Nem a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodva fog működni az államok irányítása, hanem egy központi helyről, ahol a közép-európai országok hatalmi súlya előreláthatóan alacsony lesz. Nem hiszem, hogy a régiókra alapozott felépítés változtatna ezen: az Eu éppen azért jött létre, hogy a gazdasági központosítás mellé politikai központosítást állítson, ergo a fontos döntéseket a nyitott pénzeszsákkal centrális jelleggel fogják meghozni.
Ez a jövőkép persze egyáltalán nem halálbiztos: lehet, hogy "Európai Egyesült Államok" fog létrejönni (az Úristen mentsen meg tőle minket), lehet, hogy a "nemzetek Európája" fog megvalósulni. Akármi is történik, Trianon átka tovább fog kísérteni: előbbi megoldás esetén a helyi érdekek fognak sérelmet szenvedni, utóbbi esetében pedig a magyarság indulhat csökkentett esélyekkel az országok közötti versenyben.
Szerintem Trianon elválaszthatatlan az előtte lezajló folyamatoktól, melyek még az Osztrák-Magyar Monarchiában játszódtak le. Itt elsősorban a megoldatlan nemzetiségi kérdésre, és a visszamaradt demokratizálódásra gondolok. Ugyanakkor a politikai-közéleti gondolkodásban ezt a korszakot inkább a Horthy-rendszerhez kapcsolják, mivel annak az öndefiníciójának a leglényegesebb eleme volt a revízió.
Az Európai Unió csak részben oldja meg a problémákat, a következő okokból:
-A magyarokra vonatkozó döntések zömét továbbra is Pozsonyban, vagy Bukarestben fogják meghozni
-A határok felbomlása gyorsítja az elvándorlást
-Az EU-ban nincs egyelőre a kisebbségi ügyekkel foglalkozó bizottság.
Ahogy elnézem, nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy az új "Történelem" topikcsokorban megnyithattam az első témát.
Sokan állítják a történelemtudomány céltalanságát abban az értelemben, hogy nem képes időszerű tudást nyújtani a szélesebb közönség számára, hanem a múlt, gyakran ma már nem aktuális eseményein elmerengve voltaképpen öncélú módon vizsgál egy másik idődimenziót. (előre is bocs a terjengős, erősen tudományos szagú bevezetőért)
A trianoni békediktátum azonban messze nem tartozik a szokványos, a múlt ködében eltűnt események közé. Ma Magyarországon viszonylag kevés ember hajlandó tudomásul venni ( egyáltalán magát a tényt befogadni), hogy a magyarság egyötöde (nyolcvannégy éve még több, mint egynegyede) a szomszédos országokban él, szinte kivétel nélkül alacsonyabb életszínvonalon, mint mi, és akik 1920 óta kisebb-nagyobb mértékben folyamatosan ki vannak téve a felűlről rájuk erőszakolt asszimilációs törekvéseknek.
Trianon a magyar politikai gondolkodás beteg gyermeke: az első világháború után a vélemények kizárólag a revíziós gondolat mellé csoportosultak, ami pozitív jelenség volt abból a szempontból, hogy kizárta a beletörődés lehetőségét és a külpolitikában gyakorlati eredményekre vezetett a két bécsi döntéssel, súlyosan negatív előjelű volt azonban amiatt, hogy az újabb világháborúba való belépés, Hitler Németországával való stratégiai szövetségkötés és a fokozódó fasizálódás felé lökte az országot.
A második világháború után, a kommunista hatalomátvételt követően ellenkező tendencia érvényesült: a trianoni sérelmek felemlegetése nacionalista elhajlásnak, kiirtandó sovinizmusnak számított annak bolsevik pártnak a köreiben, melynek főideológusa, Révai József 1945-ben még maga is az etnikai elvű revíziót sürgette. 1920. június 4- e pedig negyven évre lesüllyedt az imperialista nagyhatalmak békeművévé, amit a nagy Szovjetúnió felszabadító harca már amúgy is semmissé tett.
Jött a rendszerváltás, jött a szólásszabadság, meg az objektív véleménynyilvánítás lehetősége, de Trianon továbbra is az indulatok gerjesztésére alkalmas szó maradt. Egyfelől a kommunista utódpárt és szövetségese potentátjai részéről, akik csípőből tüzelve nacionalizmust, populizmust, netalántán antiszemitizmust kiáltanak, ha valaki a békediktátum igazságtalanságairól beszél. Alternatívaként pedig ott van a két magyar mondatot egymás után megfogalmazni képtelen Csurka István, a pártjával egyetemben, akiknek ezzel kapcsolatban (szintén) nem született egyetlen értelmes, előremutató gondolata, leszámítva a tökös Nagy-Magyarország pólókat, cimkéket és kitűzőket.
Trianonnal kapcsolatban ma már elválaszhatatlan hozzátétel, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás megoldotta a problémákat, ami túl azon, hogy nagyon ismerős szöveg (lásd feljebb), rengeteg jelenség okainak kiküszöbölésére nem ad választ (asszimiláció, eltérő regionális életszínvonal, Magyarország számára kieső gazdasági lehetőségek, porba és sárba süllyedt kulturális emlékek, továbbélő intolerancia a kisebbségi magyarsággal szemben, stb.) A Trianon-szindróma pedig nem pusztán abból állt, hogy eddig nem utazhattunk korlátozások nélkül a szomszédos országokba.
Egyáltalán nem célom földöntúli jelentőséggel felruházni ezt a topicot, ezért röviden csak annyit kérnék, hogy terepe lehessen a fórum az előítéletektől mentes, objektív hangú párbeszédnek. Maga a téma véleményem szerint egy magyar ember számára sem lehet közömbös, nem mellékes tehát, hogy egy normális közgondolkodás alakuljon ki vele kapcsolatban.
