"a hozzájutás körülményei egyenesen mesébe illőek és méltán okoznak endorfintöbbletet"
Reggel elovastam ezt a hozzászólásodat, és örömmel helyeseltem erre a részre magamban, aztán egyszercsak leesett, hogy feltehetőleg nemhogy nem mesébe illő a történet, de még egyenesen át is lettem verve. Mármint az érme valódi, és csak annyit fizettem érte, amennyit magamtól szántam rá, úgyhogy ezzel nincs is baj, de könnyen lehet, hogy az eredeti nyertes soha nem is volt valódi személy (vagy ha igen, akkor csak az eladó "bűntársa"), akit csak arra használtak fel, hogy feltetetve vele egy akármilyen-nagy licitet, kihozzák ezzel az én maximális értékemet (vagyis a fantom-szereplő alatti legtöbbet kínáló valódi érdeklődő maximumát), és az annál egy licit-lépcsővel magasabb értéken nyerjék meg az aukciót. Amit ezután felkínálnak nekem az én maximumomon, mint egy "második esélyt", mivel hogy, hogy nem, a nyertes nem fizetett érte.
Amit tehát a _tényleges_ licitálók között, egy tiszta árverés során elvihettem volna talán alacsonyabb áron is, azt most kénytelen voltam a felső határomon megvenni. Amivel alapvetően semmi baj, mert így se volt drága, és bőven megérte, de azért kicsit bután érzem most magam, amiért korábban boldog voltam egy olyan "csoda" miatt, ami valójában ennek pont az ellentéte volt. Na de ennyit erről.
Az aukciókat pedig rendszeres időközönként figyelni fogom, és ha van valami, azt mindenképp jelzem. Most épp két érdekeset is találtam.
Az egyik egy klasszikus, hibátlan állapotú bélyeg-hármas, sajnos fájdalmasan 20.000 forintos áron.
A másik pedig 8 Schopenhauer kitűző egyben, amit kicsit habozva teszek most fel, mert nem tudom megítélni, hogy vajon ez nem esik-e már a ciki kategóriába. Én azért megrendeltem, mert hátha nem. (De maradt még belőle rendelhető.)
És ha lesz még valami, azt is jelezni fogom, de azt már inkább emailben, mert nem nem tudom, hogy ez ebben a formában nem minősül-e reklámtevékenységnek. Meg aztán az se baj, ha nem csap le akárki más arra, aminek nálad kéne kikötnie.
Ez igen, gratulálok! Nemcsak maga az érme jelent önmagában is ritkaságot, de a hozzájutás körülményei egyenesen mesébe illőek és méltán okoznak endorfintöbbletet. Tartson minél tovább!
(Azért legközelebb, ha esetleg továbbra is félszemmel nyomon követnél ilyen aukciókat, amikhez én nem értek, jelezd légyszi. Lecsapnék egy ereklyére, a józan ész határain messze túl, a patologikus küszöbön azért innen... Köszi!)
"Kívánom, hogy az érme és a közted lévő távolságnak ne legyenek sem anyagi, sem egyéb korlátai!"
Jelentem, már nincsenek. Egy vadonatúj érmét sikerült kifognom, ami ráadásul úgy lett az enyém, hogy az aukciót mégcsak nem is én nyertem meg. Csak az eredeti nyertes úgy látszik nem akart fizetni, ezért aztán utólag felkínálták a második befutónak, ami viszont már én voltam.
Ez tényleg kedves volt tőle, akárki legyen is ez a rejtélyes segítő. :)
Gyorsan rákerestem én is, és egy 24 megás pdf-et találtam, aminek az első oldalán a könyv hátlapja látható, rajta a vonalkóddal. Te is ezt kaptad meg? Csak mert ha igen, akkor azért jelzem, hogy az első futó összehasonlításom alapján ez egy régiesebb nyelvezetű, kevésbé letisztult fordításnak tűnik, mint ami nekem van meg. Ráadásul hiányzik belőle az eredeti előszó, amit Schopenhauer írt (az enyémben egymás után mindkét kiadásé benne van), és helyette csak a fordító összefoglalása található. Amivel természetesen nem a titkos könyvküldöző figyelmességének az értékét szeretném kisebbíteni, és nem is a saját verziómat fényezni, pusztán azon az alapon, hogy az az enyém, hanem csak felhívni a figyelmed rá, hogy talán ebben az esetben jobban jársz, ha megvárod a könyv kézhezvételét. (Az angol amazonon is kapható a 'definitve'.)
Kikerestem az egyik kedvenc mondatomat mindkét verzióban, csak úgy szemléltetésképp:
Pdf: "Meanwhile, I will for once make the venture with truth on my side; and what opposes me will at the same time oppose truth."
E.F.J.Payne: "However, I will for once venture with truth; for whatever encounters me will also be confronted with her."
Szándékomban áll szert tenni nekem is egy példányra... Meglepetésemre, egy ismeretlen jótevő - nyomon követve itteni beszélgetésünket - rákeresett a neten a Basis of Morality-re és elküldte nekem elektronikus formában, fenn van az egész. Nem először küldött át anyagokat... Azért néha szép az élet és benne kedvesek az emberek.
Ennek a fordítója E. F. J. Payne, és elvileg _ez_ a "definitive translation". (Csak mert látok más kiadásokat - pl. az ebay-eseket -, ahol más volt a fordító.)
A Basis of Morality-t még annak idején az amerikai amazonról rendeltem meg, és ott még most is kapható, de az ebay-en is ugyanúgy. Utóbbiakat szállítással együtt akár már 2-3 ezerből meg lehet úszni, az amazon ennél egy kicsit többre jönne ki.
Egyébként a könyv igazi "delight", élvezetes az elejétől a végéig (a Royal Danish Society megalázó leiskolázásától* kezdve a morálelmélete transzcendentális hátterének - a felvállaltan csak nagy vonalakban vázolt - ismertetéséig), és külön öröm volt látni és olvasni, ahogy a magyar fordításokból jól ismert klasszikus Schopenhaueri mondatszerkezetek ugyanúgy formálódnak meg az angol fordításban is. Az olvasása azt az érzést adja, mintha csak hazatérne az ember.
(*nagyon megsértették, ő pedig nagyon alapos volt a visszavágásban)
"Nem is emlékszem, hogy megjelent volna magyarul."
Nem is jelent meg, ahogy az 'Elégséges ok négyágú gyökeréről' sem, és ezt mondjuk én se tudom mire vélni, különösen hogy itthon azért elég nagy hagyománya van a filozófiai művek kiadásának. Viszont ami szintén nincs, és amit én se tudtam még megengedni magamnak, az a 'Manuscript Remains' négy kötete, mert ezek darabonként 100 dollár körüli áron mozognak.
"Kívánom, hogy az érme és a közted lévő távolságnak ne legyenek sem anyagi, sem egyéb korlátai!"
Köszönöm, és nem kizárt, hogy nemsoká így is lesz.
Nocsak, ezek igencsak dicséretes fejlemények, gratulálok a szerzeményekhez. Megkérdezhetem, honnan sikerült szert tenni a "Basis of Morality"-re? Gondolom, ebay... Nem is emlékszem, hogy megjelent volna magyarul. (Szívesen elolvasnám én is, az angol sem jelentene problémát, habár természetesen én sem vagyok az angolra kalibrálva gyárilag, de megbírkóznék még egy filozófiai szöveggel is.)
Kívánom, hogy az érme és a közted lévő távolságnak ne legyenek sem anyagi, sem egyéb korlátai!
Szoktam én erre járni, és maximum pár nap késéssel azért mindig követem a topik egy-egy változását. Csak ritkán szólalok meg mostanában, vagy az időcsapda, vagy az általános kedvetlenség miatt.
De persze maga Schopenhauer se tűnt el az életemből: nemrég olvastam el végre a 'Basis of Morality'-t (pedig nem mondhatnám, hogy angol nyelvű filozófia olvasására lennék kalibrálva gyárilag), amit pár héten belül követ majd a 'Fourfold Root...'. És közben vettem egy másodpéldányt a VMAK-ból, hogy legyen egy olvasatlan/hibátlan is, aztán egy Schopenhauer bélyeget, és szemeztem az ebay-en egy tízmárkás érmével, aminek szintén ő van az egyik oldalán. De erre már sajnos nem volt pénzem.
Nagyon tetszik ez a sírhely. Békés, bensőséges, méltóságteljes, és egy Shopenhauerhez igazán illő módon elszigetelt a környezetétől. Örülök, hogy másodszor is kijutottál; felteszem fajsúlyos élmény lehetett ezúttal is, talán még mélyebben is, mint először, amikor az újdonság és hihetetlenség is domináns szerepet játszott az átélésben.
Teljesen megértem a Schopenhauer iránti szeretetedet, és osztozom is benne.
Nem gondoltam volna, szinte remélni se mertem, hogy ilyen hamar másodszorra is ott lehetek a Tanítóm sírjánál és az utcában, ahol évtizedekig lakott. Bárcsak minden ennyire szerencsésen alakulna az emberi életben...
"A Swedenborg által befolyásolt szellemi kiválóságok sorában Kant, Goethe, Schiller, Schelling, Herder, Oberlin, Schopenhauer, Heine, Balzac, Strindberg, Ruskin, Carlyle, Tennyson, Emerson, Browning, James, Keller Helen és még sok más nagy ember neve említhető."
Elgondolkodtató megállapítás, bár nem gondolnám helytállónak, sőt, megkockáztatom: így, ebben a formában téves is. Igaz ugyan, hogy ha nem is expressis verbis, de implicite mindenképp az élet - köznapi értelemben vett - értékét firtatta Schopenhauer. Ám Rosenzweiggel ellentétben azt gondolom, ő bizony a objektív értelemben vett életnek, a természetben kibontakozó szerves entitások létezésének az értelmére is rákérdezett (még ha ezt csak utólag, gondolatrendszere kifejtése után tette meg); ennyiben (is) romantikus volt és klasszikus filozófus, aki modern gondolkodóként is egész életében a filozófia talán legtradicionálisabb kérdését kutatta. Tehát nemcsak az élet értéke, de értelme és lényege (!) is felmerült nála. Elég, ha csak a kanti Ding an Sich schopenhaueri továbbgondolást említem, vagy a buddhizmusból kölcsönvett "Maja fátyla" gondolat fontosságának hangsúlyozását, amely mind-mind a világ lényegével, (eidoszával) kapcsolatos, arra utal. Az egész akaratmetafizika semmi másról nem szól, mint éppen a világ lényegéről, arról az immanens princípiumról, amely fundamentuma az empirikus világnak és konstituálja azt. Továbbá nem tartom Schopenhauert olyan mértékben szubjektivista-individualista gondolkodónak, ahogyan például (és tipikusan) Kierkegaard-t szokás tartani. Alapvetően az ellenkezőről van szó: Schopenhauer az általában vett életnek, s benne az emberi életnek az objektív lehetőségeit, a mindenkori individuum előtt feltáruló perspektívákat, az emberi létforma sajátosságaival szemben tanúsítható (vagy inkább: tanúsítandó?) lehetséges maximákat (modern kifejezéssel élve: attitűdöket) vette górcső alá. Számtalan schopenhaueri gondolatot, kontextusukkal idézett bekezdést lehetne citálni a fentieket bizonyítandó. De a leghasznosabb persze elolvasni a főművét.
Sokan, sokféleképp értik és értették félre Schopenhauert, ahogyan sok más filozófust is, pl. Kantot, Hegelt, Spinozát (vagy hogy a talán legeklatánsabb példát hozzam: Nietzschét), és a sort jócskán lehetne még sorolni. Szerintem Franz Rosenzweig is jószándékúan bár, de helytelenül interpretálja a schopenhaueri intenciókat. Ahogyan akár én is tehetem. (Bár ha ezzel valaha is szembesülnöm kellene, az életem egyik legnagyobb blamázsa volna és alapjaiban kérdőjelezné meg az elmúlt 4 év stúdiumainak létjogosultságát.)
Ui: a filozófia, a valódi (és nem szofista) filozófia érdekes mindenhogy, akár igaza volt Franznak, akár nem! :-)
Hadd kezdjem néhány Franz Rosenzweig-idézettel. Rosenzweig, akit Martin Heidegger mellett sokan a 20. század legjelentősebb gondolkodójának tartanak, az európai filozófia történetét az ióniaiaktól egészen a jenaiakig, kizárólag a mindenség lényegére kérdező idealizmusként tartja számon. Arthur Schopenhauerrel, a kései Friedrich Schellinggel, mindenekelőtt azonban Friedrich Nietzschével viszont - sok más gondolkodóval és történésszel megegyező meggyőződése szerint - radikális fordulat következett be a filozófiában. "Schopenhauer volt az első a nagy gondolkodók közül, aki a világnak nem a lényegére, hanem értékére kérdezett. Ami a legnagyobb mértékben tudománytalan kérdés. Schopenhauer ugyanis tényleg úgy értette, hogy a világnak nem az objektív értékére, 'valami' számára való értékére, 'értelmére' vagy 'céljára' kell rákérdeznünk - így az csupán a lényegre vonatkozó kérdés egy másik megfogalmazása lenne -, hanem az ember, talán egyenesen az Arthur Schopenhauer nevezetű ember számára való értékére."
Innen: http://www.matud.iif.hu/04nov/03.html
Ha elfogadjuk a fenti értelmezést (és miért ne?!), akkor ezzel a fordulattal kezd izgalmassá válni a filozófia - jelentsen ez bármit is.
De ha nem, az se baj... Megvalósult egy régi álmom, a sírjánál voltam annak az embernek, akitől a legtöbbet tanultam, láttam, mivel írt, láttam a könyveit, láttam a házt, ahol lakott, a sétányt, ahol az uszkárjával sétált... És akkor nem beszéltem a weimari Nietzsche archívumról, a jénai egyetem pazar atmoszférájáról... Belém égett az élmény.
Jó lenne elmenni mégegyszer... Húz a szívem Heidelbergbe, Frankfurtba, Weimarba, Jénába, a német filozófiai és irodalmi nagyságok emlékei közé... Valami egészen különös, spirituális érzés fogott el tavaly nyáron, Safranskival szólva a "filozófia tomboló éveinek" helyszínén... Talán egyszer még összejön.
lécci lécci bárki bármit az akaratról, vagy oldalajánlás vagy ilyensmi, köv héten vizsgázom és erről nemigazán ír az Atkinson könyv :S ejj, ha már elolvastam volna Schopi főművét..... :(
