Gyerekkoromban azt hittem, még megérem, hogy az ember benépesíti a Naprendszert.
Mostanra kiderült, hogy más dolgokkal van elfoglalva, pogromok, háborúk, kolumbiai és török tévésorozatok... De legalább mindenkinek van okostelefonja, amit évente lecserélhet a legújabb hiper-szuper kütyüre, és abba verheti bele az orrát.
Régen mekkora kedvencem volt a Solaris albuma, a Marsbéli Krónikák!
Azt mondod, itt élt valaha az ember? Az ember?Az ember...?
"Az álom ujja játszik a húrokon halkan, A régi hangszerek falán alszik a dallam. Egy szótlan arcon a titkok mosolya ébred, Egy árva lepke álma tán az egész élet."
.
"„Egyszer régen én, Csuang Csou azt álmodtam, hogy pillangó vagyok, csapongó pillangó, amely szabadnak és boldognak érzi magát, s mit sem tud Csouról. Hirtelen azonban felébredtem, és íme, én voltam az, a valóságos Csou. Most aztán nem tudom, vajon Csou álmodta-e, hogy pillangó, vagy talán a pillagó álmodja éppen, hogy ő Csou?" (....)
Nem kifejezetten brit popzene. Az anyja családjánál, az indiai, gangesz-parti Allahabad városában eltöltött gyerekkori nyarakra emlékezve született a szám, a gyerekek már akkor is sokat ültek a tévé előtt, Indiában is. :)
És ugyanazon a koncerten, egy Kylie Minouge cover, kicsit más, bár a Minouge-féle eredeti is érdekes volt a videoklippel. Az ilyen feldolgozásra mondják, hogy stripped version?
Örök klasszikus, amikor hallgatom, engem mindig a tenger hullámzására emlékeztet, ahogy a hullámok a partnak csapódnak, egymás után, rendületlenül, évmilliók óta.
Nerina Pallot élő fellépése 2005-ben... A kedvencem, nem a zene miatt, nem is az énekesi teljesítmény miatt, az huszadrangú, de mégis... Akkor még Nerinában ott volt a szenvedély, ami megjelent a színpadon is a kis konceren.
Hát igen, az idő telik, múlik, az ember egyre... változik. :)
Shania Twain hangja, a szám dallama és ritmusa... ez olyan, amit tudnék hallgatni végtelenítve... Legalábis egy-két órán át. Vagy félóráig... vagy... Nem tudom, még nem volt kipróbálva. :)
A Pink Floyd The Wall albuma a II. világháború idején született brit generációról szól, gyakorlatilag ugyanerről a generációról, csak éppen az USA-ban, szól az American Pie.
Én először a Madonna féle verziót hallottam, kellett egy kis idő, amíg végül az eredeti, a Don McLean féle lett a kedvencem. Nagyon.
Amikor a hetvenes évek végén megjelent a Pink Floyd The Wall c. albuma, a Petőfi rádióban egy műsorban a lemezt bemutatva elég jelentős részét lejátszották, aztán később megjelent a lemez is, megvettem. A rádió az évek során általában egyetlen számot, az Another Brick in the Wall-t játszotta rendszeresen, aztán bejött a film, a moziban elég mellbevágó élmény volt, a képsorok együtt a Pink Floyd erős, mozihangzású zenéjével...
Azután a lemezt újra hallgatva már egyértelműen a Comfortably Numb lett a kedvencem, amit aztán nem régen többször újra meghallgattam, valójában a mostanában elég időszerű "Just a little pinprick" sorról jutott az eszembe. :)
Na fasza, a rejtélyes Lady Godiva ihletésű izé videó linkje inkább ez, az előbb, mivel be voltam jelentkezve, a user linket tüntette fel a címsorban, és figyelmetlenül ezt másoltam be.
Nem tudom, nekem valamiért jobban tetszett a 2015-ös album, a The Sound and the Fury, dühösebb, szomorúbb album, sötétebb zene. Az olyan dalok, mint a There Is a Drum, a Rousseau, az If I Had a Girl, a Spirit Walks, vagy a legérdekesebb, a The Road (amit Cormac Mccarthy Az út c. regénye ihletett, de aztán a klip rendezője gyorsan aktualizálta a 2015-ös nyári eseményekhez).
A Stay Lucky sokkal szelídebb, hagyományosabb album lett.
.
Tegnap hallgattam friss egy podcastot vele, csak sajnos nem értek mindent belőle. Majd meghallgatom többször. :)
.
Érdekes, hogy Nerina így visszatért a klasszikusabb hangzáshoz 2017-re, hiszen a 2010-ben a Universal/Geffen-el kötött szerződés miatt kicsit kényszerből összerakott Year of the Wolf, aminek a meghatározó producere a barátságból felkért Bernard Butler volt, az album megjelenése után nem szolgált Nerina és a férje, Andy teljes megelégedésére, az All Bets Are Off c. dalnak a studiójukban el is készítették a saját, "We Are The Chatterleys" remix verzióját, amit Nerina elmondása szerint ő még "dirty"-bbre kevert volna ebben a verzióban, de Andy Chatterley nem engedte, mondván, így lesz jó.
Az eredeti videoklip alá itt (All Bets Are Off /WeAreThe Chatterleys mix/) az új mix van betéve, maga a videó egy fura darab, szerepel benne egy indokolatlan, egy helyben álldogáló ló, és rajta Nerina, mint egy erősen túlöltözött Lady Godiva a lovon énekel. Hogy így mi a klip mondanivalója, arról a rendezőt kellene megkérdezni, számomra nem túl világos a dolog. :)
Nagyon jó az egész album is, mondjuk a Man Didn't Walk on the Moon-t kimondottan rühellem róla, de hát muszáj legyen legalább egy vacak szám is rajta, amit át kell ugrani, máskülönben álmodva révedeznék csak ;-)))
"...bementünk a stúdióba, és elkészítettük szinte az egész albumot pár hét alatt. Egy csomó dolgot élőben csináltunk, egy nekifutásból; számomra talán a legvarázslatosabb mind közül a Grace felvétele volt.
Mindenki ott volt a szobában azon az éjjelen, amelynek reggelén azután bementem a kórházba és megszültem a fiamat. Én azon a ponton voltam, amikor a terhesség miatti izgatottság elkezd átváltozni tiszta rémületté és az ismeretlentől való félelemmé, és bár a dalt valaki másról írtam, aki hihetetlenül fontos nekem, amikor azt a sort énekeltem, hogy "Te az én vérem vagy és a kicsim és mi szállni fogunk", az szinte fojtogatott. Az ének a felvételen kissé rozogának tűnik nekem amikor a vonósok belépnek, de így hagytuk, mert tudom, hogy egy kicsit elsírtam magam annál a pontnál, mert minden annyira megsemmisítően nyomasztó volt, rettenetes és gyönyörű, minden egyszerre." (Nerina Pallot)
