köszi, hogy szóltál, bár... jegy már két hete nem kapható... :((( és a találomra vett jegyeimet most aztán én is cserélhetem, ha tudom. §:(
Itt most leírom a véleményemet erről, bocs, nem neked szánom:
Valamit nagyon nem jól csinál a Színház, ha a Spamalot előadás-sorozatok előtt mindig (eddig már harmadszor) ugyanilyen fáradságos és bosszantó jegycsere-helyzetbe kényszerülnek a nézők!
Az előfordulhat, hogy a 20 előadás szereposztása (a színházak színész-egyeztetése után) a jegyelővétel egy hónapja alatt is változik, de ezt a lehetőséget fel lehetne írni a jegyvásárlás idejénkiadott információra.
Mert még ezzel együtt is egészen biztos, hogy (a kb. 20.000 hely közül) jóval több nézőnek sikerülne arra az előadásra jegyet vennie, amelyiket látni szeretné.
Ez olyan nagy kérés és ezt egyáltalán kérnie kell a nézőknek egy előadás- és néző-szerető színházban... ?
(Kamarás Nóra: Libikóka = Itthon Ferencváros, 2010/2. p.21.)
"(...) A Libikóka erőssége természetesen a színészi játékban rejlik. Dobó Kata fantasztikus energiákkal játssza a kissé neurotikus, de érzelmekre és nyugalomra vágyó fiatal lányt, akit a Szervét Tibor által alakított Jerry gyengéden, de mégis olyan határtalan szenvedéllyel szeret, hogy néha nézőként is beleborzongunk.
A dialógusok mögött rejtőző mélységet finom humor teszi szórakoztatóvá, és a kidolgozott párbeszédeknek köszönhetően az előadás mentes a közhelyektől, képes egy túlbeszélt témáról is újat újszerűen mondani. A díszlet rendkívül érdekes, sokoldalú: egy térben két lakás, két külön élet jelenik meg, amik a történet végére összefolynak, eggyé válnak.
A Libikóka nem véletlenül töretlen siker lassan két éve a Pinceszínház színpadán. Az örök kérdés, a férfi és a nő kapcsolatának rejtélye végre egy igazán szellemes, modern előadásban teljesedik ki, kiváló színészek közreműködésével."
Kedves Mindenki, akik figyelemmel kíséritek a csemői gyermek-gyógyító lovasterápia ügyét, melyet Szervét Tibor is szeretettel patronál!
A figyelmetekbe ajánlom az emberséges, jószívű terapeuta, Domina Imre kérését, amelyet most továbbítok:
"Rászoruló gyerekeinknek az első lépés, nekünk a továbblépés nehéz. Kérlek, támogasd az 1%-oddal a Paci Doki Alapítvány ingyenes munkájának fejlesztését. Empátiádat köszönjük! http://www.pacidoki.hu
Domina Imre, Forgách Andrea"
... és az Apacsok-beszámolómból kimaradt, pedig lehetetlen kihagyni Szegezdi Róbert emlékezetes Szoboszlai/Szürkesas alakítását, aki a film-bizottság kócos-szemüveges hajlotthátú történésze után Szürkesasként maga volt az Indián esszenciája a büszketartású alakjával és a halk, szeliden határozott, jelentőségteljes beszédével, mozgásával. :)
Elég lassan gépelek sajna...így nem merem megígérni. Egyébként nemrég olvastam el a IV. Henriket Pirandello-tól, annyira jó volt nosztalgiázni, életem egyik legjobb előadása volt az az előadás.
A Zalaegerszegen bemutatott Apacsok előadására sikerült eljutnom - és bizony érdemes volt odaharcolnom magam a nagy havazásban:
Először is, óriási ötlet volt Bereményi Géza rendezőtől, hogy kettéosztotta a Művelődési ház széles színpadát, és így a váltakozó térfélen átrendezési idők nélkül, igazán pergő előadást sikerült létrehoznia. A darab kezdése nagyon tetszett: egy kies tájkép előtt teljes díszben, átütő hatással maga Fekete Hold Az Indián mondta el a bemutatkozó szöveget: „Mint a többi síksági indián, mi is bölényvadászok vagyunk..." Úgy tűnt, hogy néhány jelenet helyet cserélt, és a szöveg is módosult itt-ott, de mindez a feszes ritmust szolgálta, jól. Az egész előadás követhető és egyszerű lett. Gauder Áron egy egészen más háttér-látványt tervezett oda, - a Radnótié azonban nekem jobban tetszett.
A női szereplőknek egyáltalán nem okoztak gondot a rövid jelenetek, hitelesen élték, félték, szenvedték, aggódták, "felejtették" a történetet, remekül játszottak. A Tartótiszt itt inkább egy kemény pribék formátumát mutatta, emelt hanggal, durván fenyegető hanglejtéssel - mintha ő nem is ugyanazt az ellenállhatatlanul-simán-ravaszul behálózó szöveget mondta volna.
A Horváth/Fekete Holdat játszó színész, Nagy Péter játéka viszont nagyon tetszett nekem: az ő érzékeny, gondolkodó Horváthján egy kamasz tisztaszívű ellenállása és elkeseredett beletörődése érződött.
Rendezőt bemutatón ennyire izgulni még nem láttam, bár ő a takarásból nem is az előadást figyelte, hanem a nézők reagálását. Óriási, őszinte tapsot kapott az Apacsok (a pótszékre-lépcsőre behozott iskolások nélkül is).
Újra lesz :) Libikóka-előadás márciusban, 6-án.
A Gyulai Várban játszott előadásáról írták:
"Szervét Tibor férfias esetlenségéből, önbizalomhiányból és félelemből indulva állította talpra ügyvédjét folytonos önreflexió és cinizmus segítségével, hogy a darab végére egy intelligens, figyelmes, problémákat pontosan átlátó ügyvédet lássunk, aki két világ között ragadt.
Dobó Kata játékából pedig kiderült, hogy van benne szenvedély és élet, így bár szerepe gyakran általánosságokból táplálkozott, azokon keresztül is végig gazdag partner tudott maradni: érzékeny, önáltató, de a lényeges lelki dolgokra pontosan rátapintó nő, aki hisztijeiben sem vált öncélúvá. A sodródó-kallódó lányból így az előadás végére erős nő érett.
S a zárásra az emberien szép dolgok is jól felépültek: amikor egy telefonbeszélgetés során beismerték, hogy minden probléma ellenére tanultak egymástól."
Ma teljesen véletlenül a Pinceszínház felé sodortak lépteim :D, és rossz szokásom szerint kinéztem egy újságot, hoztam is belőle...Itthon a címe, a Ferencváros lapja, februári szám, és van benne egy kis írás/vélemény a Libikókáról, én nem tudok szkennelni, esetleg egy barátnőmet megkérhetem, hogy később szkennelje be.
Már csak a tanulságok levonása szempontjából van jelentősége. Jelenleg a legsürgetőbb feladat, hogy az alapítvány számlájára kerüljön a jegyiroda által eladott 158 db(!!!!) jegy ellenértéke......
:(( ez szomorú hír.
A Kongresszusi Központ nagytermének kétharmada volt tele - bizony lehettünk volna többen is. Az "Együtt a lovasterápiáért" önzetlen szereplői mindannyian valóban nagy szeretettel, tiszta szívvel varázsoltak a színpadon - és ezen az esten bizony sokunknak érdemes lett volna ott lennünk. (Képek az 5731-es bejegyzésben láthatók.)
A zenészek, szervezők kiállását az ügy mellett megható volt látni a tévéműsorokban is, és sok újság adott hírt az eseményről - még a koncert napján is. Mégis, mi lehetett az oka az együttérző emberek távolmaradásának... a sűrű havazás, a fagyos hideg? Karácsony előtt mindenki a fillérjeit próbálta beosztani, a gazdasági válság miatt is? És talán lehet, hogy érzéketlenebbek, keményebb szívűek lettünk...?
... és a kicsi gyerekek mit tehetnek... - egyre reménytelenebb helyzetben nőnek felnőtté...
A fellépő művészek csodálatos produkciója ellenére a koncert nem érte el az eredeti célját, mi több, jelentős anyagi veszteséget okozott az alapítványnak.
Nyemcsok Éva: A színpad két oldalán
Délmagyarország, 2010.01.21.
"– Megszerettem a küzdelmeket, sosem lehet túl lenni rajtuk – mondja. – Az ember mindig azt hiszi, mostantól kész van. De az ember sosincs kész és soha nem is lesz. Kezdek ebbe beleszokni, kezdem megszeretni az életnek ezt a fajta tulajdonságát. Nincs befejezett harc, legyőzött ellenfél."
Rám is jól rámijesztettek a februári műsortervvel; de megkérdeztem, nem kerül le repertoárról a "Libikóka". Nagyon szeretem, nehezen válnék meg tőle.....
csak nem lehet, hogy január 26-án lesz az utolsó Libikóka előadás a Pinceszínházban?
ugyanis februárban az eddigi két előadás helyett egyetlen egy sem lesz...
talán majd márciusban?
még egy hír: Domina Imre két fejezetet írt (mi másról, mint a kisgyerekek gyógyításáról?:))) az alábbi könyvbe, ahol az életrajza a Paci Doki Alapítványról szól :) és SzT-t is megemlíti benne :)
Kismamák nagykönyve (Szerk.: Dr. Sebő Zsuzsanna), Puedlo K., 2009.
