Lony! Amit most kigunyoltal, az nem mas, mint egyeni karrierlehetoseged potencialis kulcselemeinek strukturaja. Amennyiben a tovabbiakban ilyen hozzaallast tanusitasz, egesz eletedben a hiarerchia legaljan fogsz elhelyezkedni, es amig nekem a vilag vezeto multinacionalis vallalatainak tulajdonosai, azok kepviseloi tapsolnak egy hatekony prezentacio vagy egy sikeres meeting utan, te eppen a munkaugyi kozpontban fogsz sorbanallni a hozzad hasonlo lumpen, moody, sok esetben szelsoseges, a civilizacio, a technika, a nagyipar es a gazdasag toretlen fejlodeset gatlo elemek kozott. Erthetetlen szamomra ez a munkakerulo magatartas. Amit te porcelanmosolynak csufolsz, az nem mas, mint korunk egyre magasabb elvarasainak valo hatekony megfeleles, a tokeletes megjelenes letetemenyese. Megjelenesunk sokat elarul a munkahoz valo hozzaallasrol. Ferfiaknal egy gyurodes a zakon, noknel nehany apro ranc a harisnyan mind annak letetemenyesei, hogy munkajat is hasonlo tokeletlenseggel, lumpen hozzaallassal, hibat hibara halmozva ellato, vallalatunk eredmenyesseget, kollegaink munkafegyelmet rossz iranyba befolyasolo, szelsoseges megnyilvanulasoktol sem tartozkodo elemmel allunk szemben.
monnyuk kibírhatatlanságból eddig a csúcsot egy VOLT (hallelujaaaah!) kollegina futotta.
kb. az alatt az idő alatt amíg egy ágazaton dógztunk (czirka 2-3 év), minden héten eccer köllött nekije elmagyaráznom, hogy a kompjúter az egy olyan állat, ami az Enter billentyű megpöckölésére hajccsa végre a parancsot.
mer ő mindég mindent szépen megcsinázott monnyuk formázásnál, asztán automatice megnyomta az Escape-t
én meg kapirgáltam az arczomat
Nem értem miért nem tetszik sokaknak (adatrögzítőknek pl.) manapság az, hogy tizenvalahány órán keresztűl adatrögzítsenek naponta országunk glabalista gyarapodása érdekében. Úgy fogják fel sokan, hogy ez valamiféle kizsákmányolás. Azt üzenem nekik, hogy annak már vége. Ha igazán elkötelezettek lennének multicégük céljai iránt meg sem fordulna fejükben ehhez hasonló csacskaság. Kérdem én: nem szeretnek az elégedetlenkedő adatrögzítők is önfeledten sétálgatni munka után a csodálatosabbnál csodálatosabb plázákban? Nem szeretik multiszintű fizetésüket arra sok fogyasztási cikkre elkölteni amit ott naponta megvásárolnak? Kell ennél több a fejlődésnek ezen a rendkívűl magas szintjén? Szerintem nem. Aki ennél is többre vágyik az egy régimódi alak. Robotolj és fogyassz! Ez a jelszavam.
Na akkor én is kipróbálom. Kíváncsi vagyok mekkorát ugranak helyből :)
Igazából én is elvagyok velük, legalábbis a legtöbbjükkel, de van néhány akit ha már meglátok is a hideg ráz, mert már ránézésből is süt róla hogy milyen hülye hisztérika.
Ma még nem volt senkinek sem húzása, hacsak azt nem vesszük annak hogy belepofáznak a telefonjaimba, és nem értem mit mond az akivel beszélek... de ilyen esetekre van egy szebbfajta nézésem, amitől el tudnak halkulni.
én hátraszoktam! ((c;§ (monnyuk nem direkt). dehát ezek néha segghüjjék!!! minek áll a nyakamra, amikor amit kér tőlem, ahhoz fel kell állnom a helyemről és ahhoz bizony hááátra kell gurulnom. és nem és nem tanulnak...
én monnyuk alapvetően egészen kedvelem legtöbbjüket. de mindegyiknek vannak ölég idegesítő bogarai. és én ettől hol falramászok hol nem. lehet, hogy mindig kéne, mer akkor rámjön a nevelhetnék és lehet, hogy attól fejlődnének
Igazad van.
Szavaid olvastán elhatároztam hogy ezentúl haza sem megyek, hanem behozok egy hálózsákot, és egy fogkefét a munkahelyemre, és miután a többiek elmentek haza, én elcsenem a munkájukat és reggelre megcsinálom, ezután töretlen erővel harácsolom a munkát össze, porcelán mosollyal, gyűretlenül, közben hallgatom az isteni hülye beszédüket és hevesen bólogatok hogy igenigen, és lefekszem a földre, és megkérem őket, tiporjanak el bátran, nekem nem fáj, sőt jól is esik.
Ez a boldogság és kiegyensúlyozottság kulcsa!
Tovabbra sem ertem a moody fellepesu Lony felhaborodasat az altala elkeszitendo tablazattal kapcsolatosan. En mindig orulok, ha munkahelyemen aktivan tevekenykedhetem, megfelelo kihivasokat teljesithetek relevansan, legyen az egy strategiai dontes, egy hatekony meetingen valo aktiv reszvetel, egy prezentacio vagy akar egy asztal arrebhuzasa. A munkahely nem szocialis intezmeny. Mely felhaborodassal tolt el, hogy egyes kollegaim, beosztottaim mindossze 7 orakor erkeznek munkahelyukre, es mar 18 ora 30 perckor tavoznak. Sot, olyan dinamizmust, kreativitast, mellozo, vallalatunk toretlen fejlodeset korlatozo beosztottat is ismerek, aki delben ebedelni mereszel, es mindezt felettese megfelelo engedelye nelkul teszi. Ismetlem, egy munkahely nem szocialis intezmeny, ahol ebedelni es beszelgetni kell. Egy munkahelyen feladatokat kell maradektalanul ellatnunk, profitorientalt vallalatunk toretlen sikerehez kell minden tevekenysegunkkel relevansan hozzajarulnunk. Munkaidonket hatekonyan ki kell hasznalnunk. Aki nem ezt teszi, csokkenti a profitot, rossz hatassal van vallalatunk eredmenyessegere, kollegai munkafegyelmere. Nekem nem jelent problemat aktiv dinamizmussal ellatni feladataimat, sikerorientaltan menedzselni a tevekenyseg ellatasa kozben felmerult megfelelo kihivasokat. Soha nem turom el, hogy barki elvegye elolem egyeni kreativitasom zalogat, a megfelelo kihivasok relevans es sikerorientalt menedzseleset.
Ha bárkinek fogalmazási problémái vannak azzal, hogy nem bír leállítani egy kollégát, forduljon hozzám bizalommal. :-))
Az udvarias "Bocs, most ez meg ez a dolgom, majd utána foglalkozom a te problémáddal." szövegtől kezdve az erőteljes "Hagyjál most békén, nem azért van rajtam ez a qrva fülhallgató, mert kib@szottul ráérek bármi mással foglalkozni." rámordulásig mindenben van némi gyakorlatom. Szerencsére a közvetlen kollégáimmal jól kijövök (de azért ezt megkérdezem holnap tőlük is :-)), a többiekkel meg az élet nagy kérdéseiről a konyhában akkor beszélgetek, ha épp kedvem van hozzá. Munkát más helyett egy esetben szabad elvégezni: ha tudod hogy ő is megcsinálja helyetted, ha úgy adódik, ez az előbb említett közvetlen kollégáimmal így van. Különben el kell magyarázni, mutogatni mit hogy csináljon, annyi előnye minimum van, hogy a megoldásra fordított időt ő sem körömreszeléssel töltötte.
(Lehet hogy már én is a kibírhatatlan kategória felé tendálok, be is teszem a topicot a kedvencekbe, hátha ráismerek valamelyik leírásból magamra. :-)))
Említettem, hogy én vén vagyok - persze csak Hozzátok képest -, a nyugdíjhoz még baromi fiatal, de biztosan más világban éltek, mint én.
Szóval ez a bevezető azért volt, mert egy-két dolgot nem értek. A Ti korosztályotok - 25-30 évesek - már az ált.iskolában kenték-vágták a szám.tech.-et, nem beszélve a középiskoláról. Munkakörötök egészen biztos középfokú végzettséghez kötött. Akkor nem értem, hogy liba leontinok miért nem ismerik a klaviaturát? Stb.
:)))
Hát libák azok vannak mindenhol.
Azt különösen szeretem amikor reggel be sem érek az irodámban, mint a karvaly, lecsap rám a kolléganő, hogy ugyan rohanjak már az ő gépéhez, mert "istenem, az a tabulátor mi is?"
Na ilyenkor kapok agylobbot.
Egy büdös billentyűcsapásból olyan problémát csinálnak hogy szörnyű. Nem is értem miért járnak hónapokon keresztül számítógépes tanfolyamokra.
Bocsánat, hogy ismeretlenül rátok török - sziasztok! -, de ennek bizony nagyon is sok értelme volt. Olvaslak Benneteket napok óta, és szórakozva vigasztalódom, hogy nemcsak én vagyok megáldva buta libákkal és gőgös gúnárokkal...
Szóval az értelme ennek az volt, hogy hogy lehet eladni a semmit jól csomagolva. Amikor ugyanis új állást keresel, mert már nem bírod a légkört, hogyan lehet eladni az adatrögzítői munkatapasztalatot ilyen nagyon fontos beosztásnak "álcázva" stb. Vén fejemmel sokat tanulok tőletek...
Az el nem ba....ott adatrögzítés teszi lehetővé korunk fogyasztói (vagyis mindenki) számára azt, hogy a megfelelő terméket, a megfelelő helyen, a megfelelő időben, a megfelelő minőségben stb. megtatlálja. Vagyi ez biztosítja az alapvető örömöket.
Primitív kolléganőm arról értekezik a telefonba a hátam mögött (egy hasonlóval), hogy mit kellene tennie annak érdekében, hogy ne fájjon a körme a kezein, miután lemossa valami vehyszerrel róla a másik vegyszert. Én a Pethő-Bauer duót javasolnám neki egy kis letépésre. És ti?
Ilyen kibírhatatlan kolleganőm nekem is van. Bár időnként eltűnődöm rajta, hogy lehet, hogy bennem van a hiba (lehet, hogy az én hátam mögött a kolleganőm is itt panaszkodik? :))
Ötvenes a hölgy és iszonyat. Titkárnő lévén gondolom értenie kellene a számítógéphez, de ő még csak nem is konyít hozzá. Reggeltöl estig folyamatosan a hülye kérdéseivel bombáz. Borzalom. Aztán ha valami nagy munka van akkor azonnal beindul a telefonálhatnékja, és be nem áll a szája. Így nem lehet dolgozni! És vannak még rajta kívül ... jópár negyvenes-ötvenes-hatvanas nőce dolgozik még itt (én csak Öreglányoknak titulálom őket), ők a full. Gond nélkül bevágtatnak, se szó, se beszéd beletúrnak a szekrénybe, belenyulnak a számítógépembe, és gond nélkül beleszólnak a magánbeszélgetéseimbe (is).
Ja! a múlt héten felmondtam ...
Egyik agytalan volt kolléganőmnek volt a szokása, hogy ha kértem tőle valamit, el kezdte keresni a polcon, háttal nekem, én meg közben mutogattam, hogy ott, ott, de nem nézett hátra,hogy hová mutatok, csak nézte azzal a buta fejével a polcot 20 percig...
Ja, és egyszer rábíztam, hogy adjon össze számológéppel vagy 3 számot. Kijött neki végeredménynek az utolsónak beütött szám. Mondom neki, ez nem lesz jó. Megint piszkálja, megint annyi jön ki. Mondom neki, mutasd már meg, mit csinálsz. Kiderült, hogy az egyenlőség jelet használta az összeadás helyett, vagyis 10 egyenlő 25 egyenlő 35 egyenlő, az ugye 35.
Mert neki a régi gépén úgy volt, hogy ugyanazon a billentyűn volt az egyenlő és a plusz jel. De ezen nem... és neki persze nem tűnt fel, hogy rossz az eredmény.
ja, a kollégámról még nem is meséltem, aki legközelebb ül a mikrohullámú sütőhöz (2m).
Ha az asztalánál ül, és v.ki melegíti a cuccost, a csengő megszólalása után nem szabad kinyitni még 10mp-ig az ajtaját a mikrónak, mert hogy kijönnek a hullámok amik még benn vannak, és bántják az agyát. :))))))))))))
van egy enyhe kényszerbeteg beütése, pl ha megyünk kajálni, a bal oldalán kell menni. Pedig mindketten egyneműek vagyunk:)
Jaaaj, eccer egy ilyen fazonnal én el is lejtettem egy különös táncot. Nem tudtam már hátrálni, ezért homorítottam (sajnos hídba lemenni sem tudtam :-), az meg hajolt rám! Szörnyű volt ...
Még régebben, amikor másik épületben lakoztam, volt egy ilyen banya.
Mondjuk annyit a védelmében, hogy az ingatlan egy részét, amikor belépőkártyás ajtókkal leválasztották, hermetikusan elzárták a külvilágtól, mert elfelejtkeztek a csengőről, ami a titkárnői szobában jelezhetett volna.
A látogatók vagy vártak valakire, aki arra ment, vagy a portáról betelefonáltak ... De nem így a banya! Az megállt az ajtó előtt, oszt dörgetett! ÉN meg azért se nyitottam neki ki soha :-)
Nálunk meg a titkárnők a királyok. Minden nagyobb ünnepségre (pl.: névnap, nők napja, stb.) elvárják, hogy ajándékokkal halmozzuk el őket, és ha nem tesszük meg ezen kötelességünket, akkor hátrányosan diszkriminálnak, ha valamit kérünk tőlük, mintha meg se hallanák, nem segítenek, miközben passziánszoznak arra hivatkoznak, hogy nagyon elfoglaltak és ezért nem képesek dolgozni.
Egyszer otthon dühösen hív a titkárnő, épp szabin voltam és hajnali fél 8 volt, hogy hogy merészeltem a főnökkel beszélni az ő engedélye nélkül.
Szóval most már én is viszem rendesen a paraszolvenciát a titkárnőknek, azóta rendesek velem.
nekem az előző m.helyemen volt egy kollégám (f.fi, 60év) rá a legminimálisabb feladatokat bízták: heti 2 számjegy összeadása... és azt is elrontotta.
Büszkén mesélt a 60as évekbeli túlfoglalkoztatottságról, amikor a GANZban olvasta ki a Háború és békét, aludt a szekrényben(!!)...
én meg agyon dolgoztam magam, ő pedig 8órában csak mesélt. Mikor próbáltam leállítani, azt mondta, hogy olyan kínos, ha csend van. Mikor bekapcsoltam a rádiót, nem értette a célzást, mindig kommentálta, hogy az adott számot hányszor adták már le.
A végén én sem dolgoztam, elütöttem az időt irodán kívül, csak ne kelljen hallgatni,aztán ki is léptem.
A politikáról meg olyan gyerekesen naiv véleménye volt, tudjátok, hogy fel lehet az ilyennel húzni az embert..
"szívességből vállalt munkára senki ne adjon határidőt"
A munka lepasszolása a legnagyobb művészete néhány kollégának. Ha becsületesnek is indul az ember, a munkahelyen pár év alatt könnyen állatot faragnak belőle.
Mág állom a sarat.
asszem.:)
Azt a típust ismeritek, amelyik jószándékúlag segíteni akar feszt?
Van itten egy, néha bejön, osztja az észt (többnyire banális baromságok, még a kutyámnak is jobb öteletei vannak) és nem veszi észre magát az istennek se'! Már amikor bejön, akkor forgatom a szemem, mint a reklámmacska, amikor belekezd a versbe, már az elejétől hevesen bólogatok, hogy hápersze, hápersze, közben a szemeimmel aztat táviratozom neki, hogy fogjad már be a szájadat tompika és húzzál innen ... de nem. csakazérse.
Nah meg egy olyan kollégám is van, aki iszik naponta úgy 2x kávét (ez még nem lenne nagyon izgi), de kb 2 percig folyamatosan szokta kevergetni. A végén már olyan, mintha az agyamban legbelül kevergetné...
