Valmikor egy régi Fizikai Szemlében említés volt, hogy megfigyeltek olyan jelenséget, hogy a tűzgolyók megjelenésével egyidőben hallották a hangját. Valami magyarázat is volt, de nem túl meggyőző, vagy nem értettem.
Ensign John Gay, photo officer for Fighter Squadron Two (VF 2), shot this image from the 0-10 level weather deck (the uppermost deck on the island) of USS Constellation (CV 64). It was shot with a Nikon N-90s with a Nikon 70-300 ED zoom lens, using Kodacolor 200 negative film. The camera was set for manual exposure of F/5.6 at 1/1000 sec. The image was acquired with a single shot, panned from left to right, prefocused at approximately 200-300 yards off the port side of the ship, where the aircraft flew by.
Many people have heard a sonic boom, but few have seen one. When an airplane travels at a speed faster than sound, density waves of sound emitted by the plane cannot precede the plane, and so accumulate in a cone behind the plane. When this shock wave passes, a listener hears all at once the sound emitted over a longer period: a sonic boom. As a plane accelerates to just break the sound barrier, however, an unusual cloud might form. The origin of this cloud is still debated. A leading theory is that a drop in air pressure at the plane described by the Prandtl-Glauert Singularity occurs so that moist air condenses there to form water droplets. Above, an F/A-18 Hornet was photographed just as it broke the sound barrier. Large meteors and the space shuttle frequently produce audible sonic booms before they are slowed below sound speed by the Earth's atmosphere.
A tehetetlen és a súlyos tömeg egyenlőségéről annyit, hogy ez a newtoni elméletben meglepő volt, látszólag nem volt rá ok, hogy a kétféle tömeg egyenlő legyen. Ez Einsteint annyira idegesítette, hogy megalkotta az általános relativitáselméletet, amiben posztulálta, hogy márpedig ez a kettő egyenlő. Ugyanis Einstein kimondta az ekvivalenciaelvet, mely szerint nem lehet megkülönböztetni egymástól azt, ha gravitáció hat ránk, ill. ha gyorsulunk. Ezzel egyenértékű a tehetetlen és a súlyos tömeg azonossága. Viszont ebből az is következett, hogy a téridő képes meggörbülni, így aztán kijött az általános relativitáselmélet.
A tehetetlen és a súlyos tömeg egyenlőségét már Newton is kimutatta, de Eötvös Loránd Newtonhoz képest még hat nagyságrenddel pontosabb méréssel is kimutatta. Aztán a 20. században ezt még két-három nagyságrenddel sikerült megjavítani, úgyhogy manapság már 12-13 tizedesjegyre azonosnak tudjuk őket. Viszont antianyaggal még nem végeztek méréseket, és nem tudni, hogy az antianyagra igaz-e az ekvivalencia. Amennyiben eltérés mutatkozna a kétféle tömeg között, az azt jelentené, hogy megdőlt az általános relativitáselmélet. Erre persze még nem került sor.
Újabb elméletek próbálják mélyebb fogalmakkal magyarázni a kétféle tömeg azonosságát, de ezek az elméletek egyelőre csak a spekulációk szintjén vannak.
Nem a születés után fixálódik, hanem már korábban. Van egy fejlődési fázis, amikor kifejlődik az ujjlenyomat. A bőrszövet akkor még olyan állapotban van, hogy a környezeti hatásokra
nagyon érzékeny, felerősít minden hatást. Ha már kifejlődött, többet nem változik.
Háát..., nem tudom. Ha ez ilyen érzékeny a behatásokra a magzati élet során, születés után hirtelen mitől fixálódik egy életre? Később már csak speciális műtéttel változtatható meg! Nagyon is úgy tűnik, mint ha mélyebb oka lenne az ujjlenyomat milyenségének.
A gének csak az ujjlenyomat általános mintázatát határozzák meg (tehát azt, hogy pl. körkörös vagy hurkok vannak benne, merre csavarodik, stb.), az ujjlenyomat finom részletei viszont a magzati fejlődés során alakulnak ki. Ahogyan a magzat fejlődik, az ujja hegyén lévő bőrsejtek érintkezésben vannak a környező folyadékkal, a méhfallal, ill. a magzat más testrészeivel, s ez a környezet változik is aszerint, hogy a magzat hogyan mozog az anyaméhben. Mármost a két iker nyilván más helyzetben van a méhben, másképp áll a kezük, másképp mozoghatnak, stb. Ezek az egészen apró, finom hatások alakítják ki az ujjlenyomat végleges szerkezetét, ahogyan az ujjvégeken lévő bőr növekszik és fejlődik. Emiatt jönnek létre a különbségek az egyes ujjakon lévő ujjlenyomatok között is, a két kézen lévő ujjlenyomatok között is, és természetesen a két iker ujjlenyomatai között is. Tehát a két iker ujjlenyomata ugyanolyan mintázatú, de részleteiben eltérő lesz.
'ugye egypetéjü ikrekröl volt szó? '
Persze, csak így érdekes. Úgy tudom, vannak alap jellemvonások (hirtelen haragú, birka türelmű vagy valami ilyesmi, stb) amik életünk során nem változnak az átlagos külső hatásokra. Érdekes eredményeket hozhatnak ki az ikerkutatások.
Csak egy kérdés: ugye egypetéjü ikrekröl volt szó? Mert ha nem, akkor teljesen érthetö a dolog. Az alap jellemvonások alatt mit értesz? A viselkedési minták embereknél kb 90%-ban tanultak, természetes, hogy különbözhetnek.
Egyébként jártam egy egypetéjü ikerpár egyik tagjával, és rövid idön belül meg tudtam öket különböztetni egymástól. Csak azért tanácstalanok egy ideig az emberek, mert ha észrevesznek egy egyedi jellemvonást rajtuk, akkor nem tudják, hogy ezt mihez kapcsolják gondolatban, föleg ha az ikrek direkt szerepet cserélnek.
Az eddig leírtakért felelösséget nem vállalok, a valós emberekkel, helyekkel, megtörtént eseményekkel való bármilyen hasonlóság csak a véletlen müve.
Vasárnap egy filmben hallottam, hogy az ikrek ujjlenyomata nem egyezik meg. (Hogy melyik filmben, nem tudom, épp csak belenéztem.)Ha ez igaz, akkor eléggé meglepő. Fogadni mertem volna rá, hogy az ikrek ujjlenyomata is azonos. Ha tényleg nem egyezik meg, vajon miért nem? Szintén valami kósza emlék, hogy az alap jellemvonások sem feltétlenül azonosak ikreknél, pedig azok születésünktől kezdve változatlanok, vagy csak nagyon komoly környezeti ráhatás változtatja meg.
Van erről valakinek ismerete, hogy azonos géneket hordozó személyek miért különbözhetnek egymástól, még ha oly kis mértékben is? (Bár az alap jellem nem is olyan kis mérték.)
Kedves SPafi!
A vízhullámokat is lehet részecskéknek tekinteni, pl. ha egy fürdőkádban hullámokat kavarsz, akkor létrejönnek állóhullámok, amelyeknél a vízfelület bizonyos pontjai nyugalomban maradnak (pl. ha jobbra-balra himbálódzik a víz, akkor a közepe állva marad). Ezek az állóhullámok megfeleltethetőek a részecskéknek, tehát egy ilyen állóhullám egy vízhullám-kvantumnak felel meg. A részecskék energiája a hullámok frekvenciájával arányos.
Szerintem már te is rájöttél, hogy ha analógiaként téridő helyett gumilepedőről beszélek, akkor a gumilepedőn érvényesülő gravitáció nem a valóságos gravitációnak felel meg az analógiában. A magyarázat tehát nem hivatkozik a gravitációra, a gumilepedő nem magyarázat, hanem analógia. Az általános relativitáselmélet egyszerűen azt mondja, hogy az anyag reagál a téridő görbületére és annak megfelelően elmozdul. Külső erő hiányában az anyag úgy mozog, hogy követi a téridő görbületét. Ha tehát a közelében tömeg van, akkor nem egyenesen fog mozogni, hanem a téridő görbületét követve el fog térni az egyenes iránytól. Amikor elindul az A pontból és elmegy a B pontba, akkor a legrövidebb úton fog menni, és a görbült téridőben a legrövidebb út nem egyenes lesz, hanem görbe.
Tehát az általános relativitáselméletben két tömeg között nem lép fel gravitációs kölcsönhatás, hanem a két tömeg begörbíti maga körül a téridőt, és azután mindkét tömeg a téridő görbületét követve mozog.
OK, hogy a tömegek meggörbítika teret, de hogy magyarázod a vonzást? A valóságban a gumilepedön két golyó a gravitáció hatására kerül egymás mellé, de a gravitció magyarázatában nem hivatkozhatunk a gravitációra!
A tehetetlenségről már írtam egy másik topicban (Kérdések a tehetetlenségi erőről), most nem akarom megismételni.
A gravitonok az általános relativitáselméletben (vagyis a gumilepedő-modellben) lépnek fel, de csak akkor, ha a gravitációs hullámokat részecskeképben akarjuk leírni. A newtoni modellben a gravitációs hatások sebessége végtelen: ha itt elmozdítok egy tömeget, tőle százmilliárd kilométerre azt azonnal érezni lehet. Az ált.rel.-ben ez nem így van, abban úgy képzeljük, hogy a tömegek rázogatása körkörös hullámokat indít el a gumilepedőn, s ezek a hullámok fénysebességgel terjednek. Nomármost minden hullámjelenséget le lehet írni részecskék segítségével is, ahogyan a fényt (ami elektromágneses hullám) is le lehet írni fotonok segítségével is. Ezt hívják kvantálásnak. És ahogyan az elektromágneses hullámoknak megfelelő részecske a foton, úgy a gravitációs hullámoknak megfelelő részecske a graviton.
Szóval a graviton a gumilepedő-modellhez tartozik, de csak akkor van rá szükség, ha a lepedő hullámzásait részecskékkel akarjuk leírni. Einstein ilyet még nem csinált, neki jók voltak a hullámok hullámként is, aztán később valakinek eszébe jutott, hogy ha valami hullám, akkor leírhatjuk részecskékkel is, és így találták ki a gravitont. A gravitonok tehát csak az einsteini modellben érvényesek, a newtoniban nem, de az einsteiniben is nélkülözhetőek. Aztán ha egyszer lesz valami rendes kvantumgravitációs elmélet, abban biztosan kelleni fognak majd.
Kedves Silan!
Részemről engedj meg még egy 'miért' kérdést, ezután tényleg a 'hogyan'-ra koncentrálok. Van-e arról valami fizikai elképzelés, hogy a tömegnek miért van tehetetlensége? Tehát amikor megpróbálok megmozdítani egy tömeget, olyan mintha valamiféle sajátos közegellenállást kellene legyőzni. Szoktak a fizikusok ennyire alapkérdésen gondolkodni, vagy ez axioma, és kész.
A miértekről még egy érdekes megfigyelést: akinek van gyereke, tudja mi az a kérdezős korszak egy gyereknél. Apu miért így, apu miért úgy? Az első miértre még csak-csak van válasz, amit érthetően elő tudok adni. Az adott témában a második miértre már nagyon nehéz még nem gyerek szinten is választ adni. A harmadik miértre a válasz: tudja a Teremtő! Szerintem legfeljebb két miért szintű a tudásunk. Lehet, hogy ez nem is olyan rossz eredmény.
Lenne még valami. A szomszéd topicban (Fény ami gyorsabb a fénynél) rendesen ki lett vesézve a gravitáció mibenléte, és mintha már kezdett volna összeállni a kép számomra. És most megint itt van ez a téridő görbület, ami szerinted nem gravitációs mező, ezek szerint nem is a gravitonokból áll. Vagy a gravitonok váltják ki, illetve közvetítik a téridő görbületet? Mi az igazság ezzel a fránya téridő görbülettel?
Megpróbálom elmagyarázni a kétféle modell, a vonzóerős (newtoni) és a téridő-görbületes (einsteini, gumilepedős) közötti lényegi különbséget. A vonzóerős modell szerint a Föld egy gravitációs erőteret hoz létre maga körül, és ez az erőtér az, ami a vonzást okozza. Tehát a normális, euklidészi, nem görbült teret kell elképzelni, amiben egy speciális erőtér jön létre (a gracitációs mező). Olyan ez, mintha a gumilepedő nem volna képes besüppedni, mert mondjuk alatta van egy kemény betonlap, de a ráhelyezett tárgyak olyan különleges erőteret keltenek, aminek révén vonzzák egymást. A téridő-görbületes modellben ilyen speciális vonzó erőtér nincsen, hanem egy besüllyedni képes gumilepedő van, és a tárgyak ezen gurulnak. Vagyis ebben a modellben nincsen gravitációs kölcsönhatás, ami leírható lenne egy F=G*m1*m2/r^2 képlettel, nincsen gravitációs mező sem, hanem a tér képes begörbülni, a tömegek begörbítik maguk körül a téridőt, és mozgásukkor pedig mindig a téridő görbületét követik.
A két modell ekvivalens mindaddig, amíg nem kell leírni az elektromos és mágneses kölcsönhatásokat is egymáshoz képest mozgó vonatkoztatási rendszerekben. Ha ilyeneket is le kell írni, akkor már csak a gumilepedős modell fog helyesen működni.
A tehetetlen és a súlyos tömeg kérdésére majd később visszatérek, szóljatok ha elfelejtem.
Nehéz szívvel mondok ellent egy fizikusnak, ha a fizikáról beszél, pláne ha ilyen jó elöadó, de néhány dolog böki a csöröm:
Miért esik lefelé az alma?
Merre van az a lefelé? A "lefelé" nem egy abszolút irány, hanem megfigyelések szerint a Föld középpontja felé mutat. Nyilvánvalónak tünik ezért, hogy az esést maga a Föld okozza. (Legalábbis logikusabb, mint az, hogy a 'semmi' taszítja az almát, a Föld pedíg leárnyékolja a semmi hatását.) Mi az esés? Mozgásállapot változás. Tehát a Föld megváltoztatja az alma mozgásállapotát. A mozgásállapot változtató hatás pedig definíció szerint erö, tehát a Föld vonzóeröt fejt ki az almára, és ez nem csak egy modell, hanem a fizika alapvetö definícióira és megfigyelésekre épülö tény.
A gravitáció gumilepedö-modellje igen érdekes gondolatmenet, ugyanis az új modell magyarázatához felhasználja a már elvetett modellt: a süppedö gumilepedön a gravitáció húzza befelé a tárgyat. Vagy egy második (n-edik) gumilepedöt kéne elképzelnünk? Jó, tudom, hogy ez csak szemléltetés volt, de sajnos túl nagy a veszély, hogy a laikusok (mint én) szó szerint veszik.
Azzal viszont, hogy a fizika nem tud választ adni a miértre, teljesen egyetértek, de szerintem lehet hogy maga a kérdés értelmetlen, mint ahogy a kvantummechanika kapcsán rájöttünk, hogy egyes kérdések értelmetlenek. Talán az egyetlen helyes kérdés a hogyan?.
Végül, hogy én is megszabaduljak a szálkámtól: tényleg megegyezik egymással a tehetetlen és a súlyos tömeg? Számtalan kisérlet igazolja a két mennyiség arányosságát, de vajon azonosak-e? Vagy ez már lejárt lemez?
Igen, és a kis újonan született földi 'amőba' (kellő idő és tér távlatból nézve) már szemcsápjait nyújtogatja a naprendszer széle felé is. Majd később osztódásnak indul (kolóniák szakadnak le), előbb-utóbb megtelepszik szinte mindenhol.
Kedves V.László!
Egy régebbi hozzászólasodban emlitetted, hogy az evolúció folytatásaként, kiegészítéseként tekinthető az internet elterjedése. Ezzel a szemléletmóddal én teljesen egyetértek, söt, azt hiszem az evolució elve kiterjeszthetö az izlésre, társadalomra, tudományra, gépekre, minden folyamatra, amiben az új dolgok a régiekböl keletkeznek, és lehetöség van a változásra.
Azt hiszem, a problémát az okozza, hogy a pörgettyü a tengely elfordulása ellen igazából nem eröt, hanem forgató nyomatékot fejt ki, ami (mint biztosan tudod) egy eröpár, ahol a két erö összege 0, de a hatásvonaluk nem egyezik meg. Szóval nem lehet fonállal, vagy alátámasztással modellezni.
