Lehet, igazad van, Jehova szóda, de akkor az egész műfajnak semmi értelme sincs. Számomra a legszabadabb asszociációkat jelenti, de nem az általános véleménynek való ellentmondás kedvéért, hanem csak azért, hogy megmaradjon benne valami megfogható tartalom. A tiszta forma, esetleg még formátlanul is, na az maga a semmi. Aztán biztos megint bennem van a hiba, én lennék a perverz állat, hogy csak olyan művészetért rajongok, ami ad is nekem valamit. Ezzel nem illene poénkodni.
Tisztelem a véleményedet, de nem osztom, már ha véded a "bébisintéreket" vagy az efféle humort. :)
Valahogy meg kéne határoznod, mi is a megengedhető poénkodás. Tegyük fel, horgászol, ekkor valaki poénból (fúú, de cool!) belevizel a folyóba melletted. Biztos örülnél neki...
Nem akarok túl tüskés meg morózus lenni; ez a topic sem egy kolostor, de valami színvonalat vagy az igényét ugyan tartsunk meg, hiszen ezért hoztuk létre az egészet!
Egy kis jószándékot mindenkinek!
Köszönöm a kritikát, magdika. Látod, ez már valami. Úgy tűnt, csak leszólni akarsz minket, ezért volt az agresszív hang. Nem igazán kedvelem az ilyesmit, pláne, mivel TÉNYLEG amatőr volnék, amely fajzat különösen érzékeny, ha a legnagyobbakhoz hasonlítják vagy leszólják és nem kijavítják a hibáit. Még egyszer köszönetet mondok érte. No meg éppen akkor csak az a versem jutott eszembe. Tényleg nem a legjobb, de egy perc alatt visszaidézni, hogy legyen valami értelmesebb féle is a topicban ... nos, örülök, hogy ennyire futotta.
Üdvözlet mindenkinek!
Na akkor egy epito jellegu hozzaszolas:
Kedves Bert kolto!
Mivel a topik altal behatarolt terben, ugymond segito jellegu kritikak is helyet kaphatnak - legalabbis a topikgondozo szandeka szerint - ezert fogadja szeretettel a topik masodik ilyen jellegu hozzaszolasat, melynek temaja Bert kolto Fonix cimu szovege lesz.
Elso ranezesre az olvasonak a vers sajatos, amde nem tul eredeti formanyelve tunik szembe, melyben a ket strofa harmadik sorai adjak a idomertekes doccenes egzotikumat.
Masodik, es egyben melyrehatobb vizsgaltra tarulnak fel a koltemeny ketes ertekei: a parkapcsolati valsagban szenvedo kolto segelykialtasszeru lirai kepeivel kell szembesulnunk, amelyekbol raismerhetunk a szerzo primer elmenyforrasaira, melyek ot a szazadeleji szimbolista koltoi hagyomanyhoz kotik, meglehetosen szoros konstanciaval. De sajnos koltonk kedvencein tullepni nem tud, kepei eroltettek, gyakran kozhelyesek. Mindezek ellenere tagadhatatlanul pislakol nemi erzek (mondhatni kezdetleges tehetseg) az erzelmi kozlendo lirai kifejezesere, azt mondanam igy az elso vers olvasatan, hogy ne hagyja abba a koltoi probalkozasait, lesz meg a tarsolyban remelhetoleg maradandobb koltemeny is.
Barati udvozlettel: mag.
A dadaizmus nem azt jelenti, hogy mindenfélét lehet összefirkálni, aztán valaki valamire ráismer, talán... Használati utasítás nem ártott volna, mert ezt "nem bírom felfogni"; igaz, jópár élettel előbb voltam golyóálló mellény, amikor a Földön még fel sem volt találva. Szóval lehet, a hiba bennem van. :-)
Persze, lehet a versednek értelme, de nekem ettől a művészeti irányzattól a hideg szokott futkosni a hátamon.
Nem azt akarom mondani, hogy "fulladjon meg Ady Endre, lehetőleg máma még", de azért valamicske esélyt adjatok a megértésre, ha már ide írtok, O.K.? Magam is írok elvont verseket, de azokban legalább megpróbálok úgy fogalmazni, hogy minimum valami ér(t/z)elmet ébresszenek.
Na pá!
Kedves Magdika!
Nagyon örülünk építő jellegű hozzászólásainak. Remélem, minél előbb olvashatunk egy saját verset becses kezéből és elméjéből. Mert gondolom, ez a hangnem csak a kezdeti zavarodottág és öröm jele, hogy egyazon érdeklődésűeket talált, nem pedig a kapanyél lóg ki éppen a különben Salamont is felülmúló szájából.
Na pá!
Ez a versem nemrég a DM fórumon is napvilágot látott.
A szerelemgyilkos szirén dala
Ami szívemet égeti oly forrón
Ami zárt kapukon nevetve dönget
Ami lángjai hamuját szórja belém
Szerelem névre hallgat szegény
Aki kínom mély nevetéssel fogadja
Aki könnyeimre mosollyal válaszol
Aki új prédára les minden percben
Az egy szerelemgyilkos hangján dalol
Hát, meg se üti az Idomított Nulla szintjét, de kezdetnek megteszi.
Na most (getom stilusaban) szeretnek nyitaskent, ideeszkozolni egy fiokban rejtegetett, idomitott nullat: 0...
Nulla ul, fekszik, idehozza a labdat:-))
Üdvözlök mindenkit az Idomított Betűk című, irodalmi jellegű, veszprémi egyetemi lap fórumán.
Hogy miről is fog szólni ez az oldal? Hát, legfőképpen versekről, novellákról, általunk papírra vetett művekről, a művészetről, kritikákról (esetleg zenékről). Ha magatokban tehetséget éreztek a megszállott, mániákus firkászatok terén vagy csak meg szeretnétek egy-egy asztalfiókba rejtett darabotokat másokkal is osztani vagy véleményeztetni őket, akkor ide nyugodtan leírhatjátok...
Na, majd alakulni fog a dolog.
Legalábbis remélem...
