"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Igen, szerintem kétféle hűség létezik. Van a női hűség amikor az egyetlen létezőhöz hű a nő, és bárki más férfit csak nem nélküli szereplőnek lát maga körül. És ha mégis felbukkan valaki aki férfinak tűnik, akkor ahhoz igazítja a hűségét akihez vonzódik. Amit leírtál kettős mérce, az a női lélek önfelmentő módszere (amikor már az új "egyetlen létező" -höz érzi magát tartozni, de még nem bizonyította be hogy mennyire érdemtelen volt erre az előző) . És van a férfi hűség amikor a hideg és sótlan vacsora mellé elfogadja a meghívást valami finomságra.. de köszöni szépen, nem vált konyhát.
..hatalomról Minden ember dönthet a sorsáról.
Az általad hatalom alatt állónak nevezett, szerintem "függők" is dönthetnek a saját sorsukról. Ami felett hatalmuk van afelett döntenek is : akarom ezt így ahogy van, vagy nem. Azt mondják hogy a nikotinfüggőség erősebb mint a herointól való - az én egyik nagyapám hetvenéves korában tette le a napi ötven szál Fecskét, mert megmondták neki hogy különben meghal.
Ettől csak nem nehezebb egy kapcsolati függésből kilépni? Ami a nőhatalmat illeti, a törvény a következő generáció létrejötte érdekében a születendő gyermek élete feletti hatalmat teljesen a nőre bízza; a megszületett gyermek feletti hatalmat (felügyeleti jog) szinte teljesen a nőre bízza; a volt férj anyagi forrásainak max a felét teljesen a nőre bízza.. A férfiösztönök által biztosított nőhatalom lassan elmúlik fölülem, a fiaimnak igyekszem megtanítani hogy tiszta lélekkel és őszintén fognak nekik hazudni arról hogy örökké csakis őket fogják szeretni - de a sajátjaimon kívül másoknak is segíthet ez a tudás.
Szerinted kétféle hűség létezik? Mert szerintem a hűség abszolút fogalom, nincs kis hűség, meg nagy hűség, csak hűség létezik. A hűséget nem lehet kétféleképpen alkalmazni, nem létezik férfi és női hűség sem. Ha valaki hűségesküt tesz, azt valójában nem a párjának teszi, hanem önmagának. A saját fogadalmához kell hűnek lennie. Elsősorban önmagát csalja meg, önmagában csalódik a hűtlen fél a fogadalma megszegésével, és mivel ezzel nem szívesen néz szembe senki, ezért az ego a saját védelmében automatikusan elkezdi használni a kettős mércét (mint ahogyan te is teszed).
Minden egészséges ember dönthet a sorsáról, kivéve azokat, akik hatalom alatt állnak. Hatalma csak annak van, aki alatt kiszolgáltatott teremtmények állnak. Nálunk a házasság két szabad és egyenrangú fél szövetsége, tehát egyik házastársnak sincs hatalma a másik felett, ezt fejezik ki a jogi keretek is, vagyis bármelyik fél felbonthatja a szövetséget, ha úgy érzi, hogy betelt nála a pohár. Férfinak és nőnek ehhez ugyanazon törvényi keret biztosított. Ez nem hatalmi kérdés, nálunk minden embernek jogában áll kilépni egy kiégett, kiüresedett, megalázó vagy bántalmazó kapcsolatból, szabad akaratából hozhat ilyen döntést, ennek semmi köze a nemi szervéhez.
Azt hogy lehet elvárássá tenni, hogy a megcsalt, hűséges fél leüljön megbeszélni az őt mélységesen megalázó, neki lelki sérülést okozó megcsalóval, hogy mit jelent az utóbbinak a hűség fogalma? Nem érzed ennek a bornírtságát?
Sem a nőnek, sem a férfinek nincs hatalma a másik felett, csak választási/döntési lehetőségük van, azt meg nem lehet senkitől elvitatni.
Most azon tűnődöm éppen, h a hölgy férje (majd száz éves öregúr) a minap mint egy taknyos 5 éves kölyök, úgy zokogott a neje után, magasztalta az egekig elhunyt asszonyát, telekrákogott egy fél csomag papírzsebkendőt nagy bánatában, h nincs már vele az ő Marikája... Hogy mennyivel másként éli meg a ffi a saját durvaságát, amivel felszántja az asszonyi lelket, és észre sem veszi a véres barázdákat amiket hagy maga után... Igen, száz évvel ezelőtt nem volt tanácsos elválniuk a hölgyeknek. Ma meg már megtehetik... A ffi pedig néz bután, és fogalma sincs, h miért lép le az asszony...
Hm.. nem mindennap történnek tanulságos esetek velem sem. Csak ülök a számgépes időmben a képernyő előtt és nézem a rend múlását magam körül. Jja.. trehány vagyok, kiesnek a kezemből a dolgaim, amúgy sincs helyük.. Lassan beismerem hogy nem is leszek egy rendmániás takarító, és azt is hogy ez még általam szemlélve is hervasztó látvány lenne első pillantásra. De benne élve nem tudom elképzelni hogy ne maradjon a kezemben akár estig is az, ami megfogta a fantáziámat. És az ilyeneknek nincsen kialakult helye, és letevődnek valahová ide körém és másnapra még mindíg ott vannak. Holnap már ott keresi a szemem őket.Nem lázad az ember a saját trehánysága eredményei ellen.. legalábbis nem mindennap.
Ugyanígy nem lázad az ember mindennap a lassan föléje alakuló hatalom ellen sem - pláne ha a nagy Ő -vel egyetértésben alakítják ezt ki. És amíg nem kezd el fájni, addíg jól is van ez így. Az a kérdés hogy mitől kezdődik és mivé tud alakulni az a fájdalom.
Aztán ha már fáj az a fölém alakult hatalom akkor a kérdés hogy akarom-e mentegetni, akarom-e továbbra is jól érezni magam benne, akarom-e javítani, akarom-e mással helyettesíteni. Az a kérdés hogy mit kaphatok cserébe, az a kérdés hogy mit kockáztatok.
Szomorú hogy válás után akárkivel is ketten együtt nem kettőésfelet érünk hanem mondjuk kábé másfelet. És ezt a mínusz egyet a bizalomcsökkenés okozza. Ez a mínusz egy ami már vissza sem jön, mert a külön-külön egy egészet érő valamikori ifjú ember nem tudja hogy a különválás után már csak háromnegyed résznyi képességet kell egésznek elfogadnia. Háromnegyed résznyi képességet a boldogságra, vagy a világ alakítására.
Mert ez nem csak az időarányos öregedés következménye.
Egyetértettem veled, csak amíg olvastam magamban bólogattam úgyhogy megismételtem.. elismerem hogy bele lehet látni ezerféle dolgot, következő alkalommal igyekszem figyelni erre is.
De hülye dolog ez a fórumozás... Ez az írásos kommunikáció... Most nem tom, h cinikus az igen igened, vagy vicces, vagy komoly... De ha válaszolsz, h tök komoly, akkor sem fogom tudni... Most mi lesz? :)
A fogyasztói trsdlom nem fog soha ilyesféle tanulmányokat készíteni, ami azt mutatná meg, h hogyan maradjon egybe a család. Egy egybe maradt családnak egy mosógép kell, egy széthullottnak kettő, vagy három is akár... Ez erről szól...
Tudom, h a gyerek érdeke nem ez, hanem az, h anya, és apa együttmaradjon, de ez ma nem hangsúlyos, mert minden azt dübörgi, h a gyereknek Lego, Minecraft, és trambulin kell. Lehetőleg két háztartásban (elválva, megosztott neveléssel), kettesével... De akár hármasával is, h a nagyszülőknél is legyen konzolja a gyereknek...
Én is itt élem a mindennapjaimat.. ahol az első szomszédomban az anyósom lakott, a második meg a családi otthonom volt. Én is tudom hogy mit beszélek - akkor egy-egy?
Én meg azt figyelem hosszú ideje hogy a női ösztönökről hogyan kerülnek le a fékek - és ettől minden érintett boldogtalan.
És nem ez a csoda, hanem az hogy nincsen hatékony figyelmeztetés a célcsoport irányába. Még ha vannak is keserű tapasztalatok, nincsenek összegezve, nincsenek ezekből a helyes következtetések levonva és a védendő korosztálynak továbbadva.
Mintha ezen a rakétán csak gázkar lenne, de az is racsnis hogy ne lehessen visszahúzni.
Tulajdonképpen erről nyitottam ezt a topikot : hogy ki mit tapasztalt és mit tehetett..
Egy valódi, kékvérű úrinőről van szó, ami ma már ritkaság. A menye ugyanilyen, és ugyanezt teszi vele a fia, amit vele tett a férje. Itt élem velük a mindennapokat, tudom, mit beszélek.
A demencia súlyos elmebetegség, ami bizinyos fokozat után nem gyógyítható, javítható az állapot. Kár messzemenő következtetéseket levonni a személyiségre egy elmebeteg viselkedéséből, és ostobaság is.
Én azt figyelem már egy ideje, h a ffiak részéről megy a sirám, a szidalmazás az asszonyok, nők felé, h nahát, ezek mit képzelnek, válnak orrba-szájba, ha kell, ha nem. És közben képtelenek magukba nézni, és önvizsgálatot tartani, h ők vajon hol rontották el. Még abban is a feleségüket hibáztatják, ha éppen megcsalják őket, merthát ebben is az asszony maga az oka a félrelépésnek. Ha megütik őket, abban is az asszony a hibás. MINDENBEN. Igen, a nők elválnak a durva, csapodár, nemtörődöm férjeiktől, ha nem tudnak szót érteni velük, és csak szidalmakat kapnak. Ez van.
A ffiak meg nem néznek magukba. Szidják az exet, és gyűlölik a nőket. Pfff... Ezt is lehet csinálni persze...
El tudom képzelni, h szegény ártatlan férj nem csinál semmit, békésen tesped a pörköltszaftos pólójában a meccs előtt, és az asszony rútul ráront, h "Te Jóska! Én elválok!" Aham... És ennek semmi, de semmi előzménye nincsen... Ühümm...
Nem tudom.. ilyen esetben nagyon kevesen tudják hogy mi történt igazán.
A legtöbben csak hallanak valamit és hozzáteszik a saját fantáziájukat - és kijönnek olyan vad dolgok amik első osztályú háborús oknak számítanak.
A konkrét történeted a volt anyósomat juttatja eszembe aki a szeretotthoni szobájából néha habzó szájjal zavarja el az őt látogató volt feleségemet és a srácaimat - mert az aggkori demencia ilyen is tud lenni.
Azt mondod ilyen áron nem szabad hogy együtt maradjon a család..
Én erre azt mondom hogy anyósom nem kellett volna hogy elvadítsa maga mellől anno régen a férjét, és a feleségem most nem kéne hogy egyedül bocsásson meg a demenciába süllyedő elme tombolásának.
Az egyszülős gyermekek alapvető hibát látnak maguk előtt példaképpen - és nekem már alig van időm új családot alapítani.
Az a hűtőmágnesed amit még nem adtam át ajándékba - pedig a topikszületésnapon is ott volt már.
Mintha kőből lenne, és valami királyfibéka van rajta valami csókdosós poénnal körbeírkálva.
Ami a rinyatopikot illeti, megígérem ha rinyálni támad kedvem akkor kint a küszöbön leteszem majd a nőhatalmi meggyőződésemet.. tudom én is milyen törékeny dolog a véleménytulajdonosok közötti összhang.
Én tudom, mit művelt a nénivel a hites ura. A fia ma ugyanezt műveli a feleségével, de már nincs mit tenni. Abban igazad van, h nem emberi, amit elviselt az az asszony. Béke poraira!
Egy asszony néhány éve ezt mondta a családjának, mikor búcsúzni kényszerült a földi világtól: "Annak az állatnak pedig, ha odajut, egy falat kenyeret ne adjatok, dögöljön meg, ahol van!" Így beszélt a hites uráról, akivel az életét leélte a halála előtt fél órával. Mennyi fájdalom, keserűség lenyelése, kegyetlenkedés eltűrése van ebben a néhány szóban. Nem, ma már nem akarnak az asszonyok így elmenni. És ilyen áron nem is szabad, h együtt maradjon a család.
Nem azt mondtam, hogy te ne gyere. Gyere bátran, mindig szívesen fogunk látni. De ez egy érzékeny téma, ami nem a vigalmi negyedbe való, és bármennyire is megbízom benned, és tudom, hogy ott is mindig kulturáltan viselkednél, azt egyikünk sem tudja garantálni, hogy a témát követve nem fognak beszivárogni a különböző szélsőséges vélemények, és nem megy el az egész topik egy barátságos anyázás irányába. Mint ahogy az elmúlt hetekben többször is megtörtént.
Szóval gyere, beszélgessünk, csak a nőhatalmat ne hozd magaddal.
(Elvesztettem a fonalat, nem tudom, melyik hűtőmágnesem van nálad)
Szervusz te rokonszenves nick, köszönöm a véleményed.
Annál is inkább igazad van, mert én nem a férfimagányt (MGTOW) szeretném reklámozni, illetve nem a nőhatalom-pártiakkal szkanderozni hogy "deigenishogy nekem sokkal inkább igazam van".
Inkább megírom ami a változásokról időnként eszembe jut, aztán remélem érveket juttatok az olvasók eszébe és nem érzelmeket.
Ma például Steinbecktől olvastam az "Érik a gyümölcs" című könyvet, és bámulatos volt benne felfedezni hogy milyen forradalmi helyzet volt a földjeikről elvándorló oklahomai farmerek világában a nők akaratának a határozott kifejeződése.
A nemrég útnak indult család mellé csapódik egy másik autó, összetartozni érzik már magukat amikor a másik autó hajtókarcsapágya eltörik. Félreállnak haditanácsot tartani, ahol kitalálják hogy a jó autó menjen tovább, a hibással maradjon a két szereléshez értő és amikor összetákolják akkor valahol a 66-os úton utolérik majd az elöl döcögőt. Tetszik is mindenkinek, de az anya egyszercsak előveszi az emelő kurbliját a ponyva alól és azt mondja hogy NEM.
És a döntéshozók csak néznek hogy ez nem az asszonyok dolga, de az anya azt mondja hogy most hogy utaznak kifejezettem az egységben van az erejük.. egyáltalán a túlélés lehetősége. És ezért megtiltja hogy akármilyen észérvek miatt is kettéváljon a család. És nem bólintanak rá egyből, de belátják hogy a család egysége az első.
Most hogy sokkal szebb és sokkal jobb világot élünk mint a tízes évek Amerikája volt - most már a különálló.. a szétszóródott családot tartja az anya a jobbnak.
Megpróbálok még pár dolgot mielőtt lemondanék az érdeklődő olvasókról.. :-)
Szia liebElla, a téma elég sokunkat érint ahhoz hogy csendben kimúljon a topik - az a kérdés hogy ha düh és rombolásvágy érkezik, azzal tudok-e mit kezdeni.
Itt nagyjából 0 esélyed van a forgalomra, úgyhogy javasolnám a téma megvitatására a feminsta topicot, a rinya topicot vagy a mennyire számít -ot, ahol legalább sanszos, hogy észreveszik a bejegyzésedet. :P
