Nem véletlen, hogy destruktnak (szuperfizikusnak) csak sejtetésekre futja, soha nem tudta még közelebbről leírni a csillagászati aberrációnak ezt a vonszolásos magyarázatát.
Egzakt indoklás Stokesnek is csak olyan bizarr feltételezések árán sikerült, miszerint a keringő Föld maga előtt tolja az éter közeli részeit, amelyek ezért oldalra kitérve, mellette visszafelé áramlanak, majd mögötte újra egyesülnek. (Az aberrációt itt egyébként nem is a vonszolás, hanem épp a visszaáramlás magyarázná.) De hát bármi ilyen a cirkulációhoz a fényközegnek összenyomhatónak kellene lennie, következésképp a fényhullám nem lenne tisztán transzverzális, hanem létezniük kellene longitudinális összetevőknek is, ami ellentmond minden tapasztalatnak.
"Conceptual illustration of Stokes' aether drag theory. In the rest frame of the Sun the Earth moves to the right through the aether, in which it induces a local current. A ray of light (in red) coming from the vertical becomes dragged and tilted due to the flow of aether."
"Kb. 1,5 millió kilométerig. Ez után a Nap cipeli a fényközeget, és úgy veszi át a Mars hasonló távolságban. "
Persze nincs éles határ, hanem folyamatos átmenetet van az egyik égitest által vonszolt és a másik égitest által vonszolt tartományokba. Ezért a fény nem megtörik, hanem meghajlik az átmeneteken.
Elvileg meg lehetne tenni, hogy űrrakétákkal mekkeressük ezeket a feltételezett inflexiós pontokat, de iszugyi ejtőkísérletének megismétlése esélyesebb.
DGY mondta, hogy nem utazunk el űrhajókkal Ptolemaiosz köreinek középpontjait megvizsgálni, mert ott nincs semmi. Ezt biztosan tudjuk, megnézés nélkül is. Na de valójában micsodák Ptolemaiosz egymáson gördülő körei?
Az iskolában nem tanították, hogy a módszer sikere milyen matematikai alapokra támaszködik. Nem csoda, mert csak a függvénysorok elmélete után lehetne megérteni. Ez egy speciális Fourier-sor. Mai szemléletünk szerint a körök középpontjának kellene mozogni az őt "megelőző" körök burkolóján. Szemléletesen legyen csak két kör, és a külső kör középpontja mozog a belső kör kerületén. (Persze meg is cserélhetjük, az összeadás kommutatív.)
A különbség mindössze annyi, hogy Ptolemaiosz körei egymás kerületén gördülnek. (Dupla amplitudó.)
Tehát nem megyünk megnézni a körök középpontját.
És mégis azt gindoljuk, hogy a Fourier-transzformáció (és a Green-függvény) maga a valóság?
(Jelenleg kiújultak a hullámfüggvény valóságosságáról szóló száz évvel ezelőtti viták. Hát, nem is tudom.)
"Megint egy cifra eset történt. Ráadásul lebuktunk. De a vevő nem ott feltételezte a problémát, ahol az gyökeredzik. Matekhoz ért itt valaki egy kicsit? (Persze van korrekt megoldás, de a gagyi olcsóbb. Azt kellene megpatkolni.)"
Írd le - legalább lesz itt valami érdekes sztory... ! ;-)
Kellene valami antitalentum díjat alapítani a mérnöki tévedéseknek is. Megint egy cifra eset történt. Ráadásul lebuktunk. De a vevő nem ott feltételezte a problémát, ahol az gyökeredzik. Matekhoz ért itt valaki egy kicsit? (Persze van korrekt megoldás, de a gagyi olcsóbb. Azt kellene megpatkolni.)
Kaptam egy teszt feladatot. Miután megoldani nem sikerült, a feladat kiírója beismerte, hogy szándékos hiba van benne. Előre nem szóltak, hogy ez egy "keresd a hibát" típusú feladat. Ez egy különös IQ-teszt. Az életben minden csak valószínűségi változó.
Hipotézisvizsgálat. Amikor arra gyanakszunk, hogy a feltételezésünk (vagy a kapott leírás) hibás, elkezdünk kapaszkodókat keresni. Például a hipotézist alátámasztó vagy cáfoló kísérleteket végzünk. Nem mindig van rá lehetőség. Például most sem. A leírt szöveg és a rendelkezésre álló egyetlen mérési sorozat alapján kell a hibát megtalálnom.
A relativitáselmélet nem tudja értelmezni, hogy a hullámfüggvény egy pillanat alatt összeomlik.
Vegyészek a 90%-os megtalálási valószínűséget nevezik tartózkodási helynek.
Miközben fizikusok azt állítják, hogy a zsebemben lévő hidrogén elektronja akár a Holdon is lehet, csak ennek kicsi az esélye. Elég kiterjedt lehet az a hullámfüggvény, ha igaz.
Ráadásul a megfigyelőtől függ, hogy Bob vagy Alice mérte meg előbb a nála lévő spint.
Meg győződésem az hogy a relatívitás elmélete valós tény marad , egészen addig míg az emberrel nem történik meg valami olyan esemény ami nem lesz reális számára és az az eddigi elképzelhető rutin szerű élete olyan fordulatot vesz amire senkitől nem kap alátámasztott magyarázatot. Így ha valami ismeretlen egy ember számára, és mástól sem kap rá magyarázatot akkor bizony a realitás elmélete csak csak villanások lesznek gondolatban és keressük a megoldást hogy is tudjuk rá építeni a csodát vagy csodálatos történést ami szembe megy az eddigi emberi ismeretekkel.
"És van-e valami originálisan új felfedezésed, amely 'nagyot lendített' az emberiség sorsán, amire hivatkozva mondhatod, hogy megérte ilyen sokat tanulni...?!"
Valójában semmije nincsen a szégyentelen öndicséreten kívül. Az sem igaz, amit tőle beidéztél, az csak alaptalan dicsekvés. A narcisztikus személyiségzavar egyik tünete, hogy a beteg saját magát gátlástalanul dicséri és elvárja, hogy mindenki hasraesve csodálja az ő nagyszerűségét.
MemetikaTan 1808 "Nekem megvan a megfelelő képzettségeim és tudományos szervetekben való rutinom is"
És van-e valami originálisan új felfedezésed, amely 'nagyot lendített' az emberiség sorsán, amire hivatkozva mondhatod, hogy megérte ilyen sokat tanulni...?! ;-/
