Pár képet teszek be Erdélyről. Ez itt Szászhermán. Brassóhoz 10 km, Sepsiszetgyörgytől 18 km. A vártemplomot 1200 évek elején kezték épiteni és több mint 100 évet épült. Egy nagyfaluról van szó. Sajnos a szászok tömegesen kivándoroltak Németországba. Pár öreg maradt otthon.
Ez itt Illyefalva. Kovászna megye. Szászhermántól 10 km. Ez már székely vártemplom. A törökök hosszú ostrom után bevették. Ehez a szászok is segitettek, mert elárulták a törököknek a magyarokat.
Itt nyugszanak az elődeim egy része.
Ez itt a parajdi sóbánya. Előttünk egy templom van. A hegy mélyében lehet imátkozni is. Minden reggel busszal lehet bemenni, majd gyalog
folytatódik az út. Hargita megyében van.
Szováta - Medve tó. Sósabb mint a Holttenger. Parajdtól csak pár km, de már Maros megyében. A tó mögött a kezelési bázis.
Jó reggelt Restisek!
Kösz az érdeklődést Dettyke. Álljunk még meg egy kicsit Franciaországnál. Nos, csodálatos két napunk volt Besanconba. A szálloda előtt volt a buszmegálló, amely bevitt a belvárosba.
A város egyik csodája a Le Dubs folyó, amely majdnem, hogy körülveszi a belvárost. Jobbról érkezik (Svájc felől) és miután több mint egy fél kört tesz a város szívébe, balról elhagyja a várost. E szakaszon, csodálatos hidakon lehet ki/be sétálni a „centre de ville”-be. A lakóság igazi „konglomerátum”-ból tevődik össze. A fehérek mellett sok a fekete, az arab, de még ázsiai is látható. Érdekes, hogy nem igazából érezhető a feszültség e sok csoport között, habár ha a szemükbe néz az ember, valahol a retina mélyén van ott valami.
Ami megfogott, az a fekete nők szépsége. Olyan szépek, hogy az ember nem tudja levenni a szemét róluk. A szépségűkhez párosul egy olyan „vad” büszkeség így a kettő együtt egy Vénuszi hideg, merev, csodálatos kompozíciót alkot. Pár ilyen vad szépséggel sikerült szóba keverednem és az a benyomásom, hogy nem csak szépek, hanem okosak is. Azt sugallják, hogy részükről legyen már elég a WC-k mosással, a takarítással. Ez a szüleik vagy nagyszüleikhez tartozik. Ők már a francia nemzet része is más igényekkel rendelkeznek. Mit nem adtam volna egy ilyen széplányt, ha le tudtam volna fotózni, de a mostani körülmények között ez csak álom maradt.
Egy másik érdekes dolog, ami megfogott, a LAZASÁG. Erre csakis a franciák képesek. A lazasággal párosul a DIVAT. El nem tudom mesélni, milyen lazán de divatosan öltöznek az ottaniak. Ezt látni kell. Több üzlet/butik meglátogatása után megértettem, hogy ott a „cuccok” teljesen más dimenzióban készülnek. Ott minden jól áll az embereken. Ha egy darab rongyot felvesznek, az is „menő”. Ez van.
Úgy döntöttünk, hogy Besancont már nem az A36-os autópályán hagyjuk el, hanem az N83-on. Ez egy főút, amely a Le Dubs és egy másik folyó mentén kanyargósan elvisz minket majdnem Lyon-ig (Névszerint Bourg en Bresse-ig). Onnan pedig a három sávos autópályán – felgyorsulva – közelítjük meg a végcélt, Costa Blancat. Jó választás volt, mert csodálatos táj tárult ellőnkbe. Ennek az útszakasznak a neve: „Le Route de Vin de Jura” Ez a jurai borvidék útja. Kezdetben az út mindkét oldalán szép legelőket látunk tele kérődző tehenekkel. Olyan csend és nyugalom árad e vidékről, hogy a szám tátva maradt. Kis falvak sorakoztak fel. Csak pár kőház itt vagy ott. Mindenhól bór és sajt kóstolok az útmentén. A térképet nézve kb. 45 Km-re voltunk a svájci Alpoktól. Amint haladtunk előre, a táj változott. A magas hegyek lecserélődtek dombokra és megjelentek a szőlőültetvények és a nagyobb községek. Nemsokára elbúcsúztunk e szép tájtól, de megfogadtuk, hogy hazafelé szintén ezt az útvonalat választjuk. Így is történt. Nem mindenről készült fotó, ugyanis a másik kezembe volt a videóm.
A Prado múzeumba a belépés (egy vasárnapi nap) igyenes volt és meglepetésünkre engedtek fotózni is. Csak az a kérésük volt, hogy ne használjuk a vakut. Ez, amint ti is látjátok, nem is volt szükséges.
Besanconi beszámoló: Nos, augusztus 19-ét írunk. Az A36-ról (autópálya) közelítjük meg a várost. Vagyis Németország felől érkezünk. Az égen gyülekeznek azok az eső felhők, amelyek a következő napon Budapestet ostromolják. A www.viamichelin.com -ról kinyomtatott térkép szerint közelítjük meg a várost. A szállodánk: Balladins valahol a város túlsó falén van. Alig terünk le az A36-ról, máris pokoli esőben van részünk. Otthon valami 16 körforgalmat számoltam össze. Légi felvételek birtokában remélem, hogy szerencsésen megérkezünk a szállodába. De a valóvilág másképp fest. Már az második körforgalomnál rossz irányba indulunk. Hamar felismerjük a hibát, amit egy helyi lakós is visszaigazol. Sebaj, vissza az indulási ponthoz és irány az a gyorsforgalmi út, amely majdnem a hotelig vissz. De sajnos a dolgok nem az általunk tervezett forgatókönyv szerint történik. Több km. megtétele után az utunk befejezetlennek bizonyul. Az eső és az erős szél megnehezíti a tájékozásunk képességét. Az út egy körforgalom után a semmibe vissz. Vissza az elindulási pontig. Újból nekivágunk, és újból oda kötünk ki. Ezek szerint a Route planer nem tájékoztatott, hogy az általunk kiválasztott utunk befejezetlen. A harmadik nekifutáskor már a ’Centre Ville” – a központ felé indulunk. Be is érkezünk a központba. Jobboldalon egy nagy Parking. Ott a szálloda iránt kérdezősködök. ’Je ne suis pa pour Besancon”, Je ne coneé pas! Tehát senki sem tud semmit. Felhívom a szállodát: Monsieur Gerard, se suis ici on Besancon mais c’est treé didicille tu vené a votre hotel! Mondom neki: ha másfélóra alatt nem leszek ott, kérem , hogy törölje a foglalást mert indulunk tovább Spanyolországba. Végre egy fiatal pár eligazít. De alig egy km. után megint bajba vagyunk. Szombat délután, esős időben, alig van ember az utakon. Egy videotéka előtt egy srác kölcsönözni kíván. Itt az alkalom, hogy segítséget kérjek. Fáradtak vagyunk és ingerültek. A szállodáról nem halott de az általam említett „ Les Policlinique – SZTK-k” már mindenki hallott. Hiába próbálja elmagyarázni már harmadszor is a helyes utat. Feladom. Szemeimben látva az elkeseredésemet, azt mondja, hogy kövessük. Na végre! És elindulunk Fabian után, aki kb. 15-18 kilométert megy előttünk. Egy körforgalomnál megtekintek egy kis táblát a hotel nevével, de ő még hajt pár szász métert. Megérkezünk az SZTK-hoz. Behúzunk egy parkolóba. Fabian nem akarja elfogadni az általam felkinált Eurót a fáradságért, ezért elkérem a mobil számát és megígérem neki, hogy tartsuk a kapcsolatot, és szívesen várom a mi kis hazánkba. Most visszagyalogolok a körforgalmig tájékozódni. Még mielőtt odaérek, egy buszt látok a végállomásban. Egy kis eligazítást kérek a buszsofőrtől, aki miután megtudja, hogy „Ah, vous est pour Hongrie?”, még kedvesebb lesz velem. Szerinte van egy szálloda nem messze innen, de nem tudja a nevét. Mivel odakint esik az eső, megkér, hogy maradjak a buszon, mert ő kitesz az SZTK-nál. Épp a két megálló közt van a „ ici est notre Voiture et ma fame” Felajánlja, hogy ha a nejem jön a busz mögött, ő elvisz odáig. A buszon mindenki nekünk szurkol. Megköszönöm a kedvséget, de most már remélem, hogy megtaláljuk. A kedves sofőr azért biztosra akar meni, ezért további útbaigazításokkal lát el: Maguk előtt van két körforgalom. A másodiknál jobbra mennek. Folytatják egy fasormentén. A szálloda a jobboldalon lesz de még nem közelíthető meg……… tovább egy újabb körforgalom, ott visszafordulnak, újabb fasor de még mindig nem közelíthető meg (ez a másik menetirány). Be kell menni a szálloda mögé, mert ott a parkolója. Megérkeztünk. Ideje elgondolkozni nem-e kell vásárolni egy GPS-t.?
A Szálloda jó és relatív olcsó. A város csodálatos. Az emberek? Az emberek NAGYON barátságosok. Jó itt lenni.
Folyt köv.
Bécs, 2006.10.07.
Ez itt Szászhermán. Brassóhoz 10 km, Sepsiszetgyörgytől 18 km. A vártemplomot 1200 évek elején kezték épiteni és több mint 100 évet épült. Egy nagyfaluról van szó. Sajnos a szászok tömegesen kivándoroltak Németországba. Pár öreg maradt otthon.
Ez itt Illyefalva. Kovászna megye. Szászhermántól 10 km. Ez már székely vártemplom. A törökök hosszú ostrom után bevették. Ehez a szászok is segitettek, mert elárulták a törököknek a magyarokat.
Itt nyugszanak az elődeim egy része.
Ez itt a parajdi sóbánya. Előttünk egy templom van. A hegy mélyében lehet imátkozni is. Minden reggel busszal lehet bemenni, majd gyalog 
Szováta - Medve tó. Sósabb mint a Holttenger. Parajdtól csak pár km, de már Maros megyében. A tó mögött a kezelési bázis.
Ez Aranjuez-a spanyol királyok nyári rezidenciája.
Toledó előtt! Izgi volt!
Toledoi katedrális
La Mancha földjén.
A madridi pályaudvar. Ott volt az a híres robbantás.
Madridba a Prado múzeum. Érdekes, aznap engettek fotózni vákum nélkül
Egy kis izelitő...........El Greco Goya stb.
Teruel felé.Ez valenciától észak-nyugat irányba fekszik és állitólag télen síelési lehetőség van a környező hegyekben.
Teruel.
Teruel.
Teruel
Végre otthon - na nem itthon, csak otthon - Calpe!
És ha már otthon vagyunk, akkor irány a plázs! Vamos enbailar, vamos a plaja!
Calpe, Penion de Ifach. A szikla neve.
Calpetól délre (kb. 140 km) Torrevieja város.
Torrevieja
Torrevieja
Elche városban van Európa legnagyobb pálma ültetvénye-erdője. Még a középkorban kezték el a mórok az ültetvény kialakitását.
Ez az Úr D'albany Gróf, aki a Dubs-ot hajózhatóvá tette.
Ez a Lumiere testvérek háza.
