"Azért ez nem egy bonyolult zene, még Adrian sem szólói a megtanulhatatlan kategória "
Én óvatosan bánnék az ilyen kijelentésekkel. Zene alatt nem csak annyit értünk, hogy a megfelelő időben megszólaltatjuk a megfelő hangot. Nem véletlen, hogy pl a tribute zenekarok nagyrésze csak valami hasonlót játszik és nemcsak a szólóknál. Elég nehéz pontosan leszedni, hogy mi is történik egy-egy nótában. Adrian szólóit különösen nehéz igazán jól eljátszani, mert szinte mindig vannak benne olyan kötetlen részek, ahol kilép a ritmusból és nem annyi hangot játszik egy ütemben, amennyi papíron lenne. Ezeket a részeket elég nehéz reprodukálni. Mondjuk Dave dolgait sem könnyű, de valami hasonlót jóval egyszerűbb játszani helyette, mint Adriannél. Szóval a lényeg, hogy szarul valóban nagyon könnyű eljártszani a Maiden nótákat, de jól viszont elég nehéz.
Nicko valóban nem egy tipikus rock dobos. Miért kell ezen kiakadni? Többnyire nem a szokásos rock kliséket üti, nem a szokásos rock soundon. Harris sem a szokásos metál basszus alapokat nyomja, nem a szokásos metal soundon és ugyanez áll a gitárosokra is. Pont ez a lényeg az egész Maidenben, hogy mindenki nagyon egyéni a maga hangszerén mind a játékstílust, mind a soundot tekintve. Ezért nem találni még csak hasonló zenekart sem.
Srácok mi van itt? Nem hiszek a szememek! Először leírta valaki, hogy a Nicko nem rockdobos, utána elkezdtétek basztatni a gitárosokat. Szeretitek Ti egyáltalán ezt az együttest? Az IRON MAIDEN? HEEEEE??? Minek mentek ki a koncertre? Ja kitalálom: hogy utána legyen mit fikázni. Menjetek inkább bad boys blue vagy new kids on bolock bulira. Ott majd biztos tökéletes lesz a gitárszóló (feltéve hogy van benne gitár?). Azt mindannyian tudjuk, hogy ebben az bandában senki sem a világ legjobbja a saját hangszerén. De nem is a lényeg. A csapat a lényeg. A Maiden! Együtt kurva jók. Mostmár lassan 30 éve vannak a csúcson ebben a műfajban, és így 50 évesen nyomnak egy olyan turnét, amit sok fiatal együttes még álmodni se merne! És még Ti csodálkoztok, hogy kis hazánkban kevesen mennek ki a koncertre? Hát én nem csodálkozom. Ha Ti az "igazi rajongók", így álltok hozzá a bandához, mit várjunk a szalon drukkerektől? A Nicko-nak a cipőjét nem pucolhatnátok, a Janick-nek a gatyáját nem moshatnátok ki!!! Az jutott erről az eszembe, amit a múltkor hallottam valakitől a mai magyar politikáról: erre már nem köpni kell, ettől már hányni kell...
Morsenak nagyon nagy szakmai tekintélye van. Megkockáztatom, nagyobb, mint amit a közönség elismer. Már a Purplehöz való csatlakozása előtt is a gitárosok nagyon felnéztek rá. De abban igazad van, hogy Blackmore maga a rock-gitár történelem..:-))
Az én botfülem úgy hallja, megvan a három szólam...:-))) Apropó Mariner: azé' Harris nem kis munkát végzett, mikor ezt a nótát megírta. Alapul vette Coleridge azonos című versét, ami úgy uszkve harminc oldal, (Szabó Lőrinc fordításában Rege a vén tengerészről címmel nekem benne volt a az irodalmi szöveggyűjteményemben középiskolában) ezt lerövidítve, újra írva, néhány eredeti részletet beemelve szép kis művet hozott össze. Nekem marha nagy kedvenc ez a dal.
Akárki akármit mondd, biztos vagyok benne, hogy nem arról van szó, hogy Janick nem tudja megtanulni Adrian szólóit. Azért ez nem egy bonyolult zene, még Adrian sem szólói a megtanulhatatlan kategória és egy ilyen képességű gitáros mint Gers kisujjból eljátsza őket, ha óhajtja. Egyszerűen arról van szó, hogy az ő stílusa egy ilyen kaotikus maszatolós akármi, ami valóban sok embernek bánthatja a szemét-fülét. De ettől függetlenül egy kitünő gitáros és remek dalszerző, a legutóbbi 3 lemezen is a legprogresszívebb és komplexebb dalokat (Dream Of Mirrors,Dance Of Death,The Legacy) is mind ő jegyezte, szal fejben is ott van.
Steve Morse meg azért messze nem egy Blackmore, utóbbi iskolát teremtett meg történelmet írt a játékával s a dalaival, mikor Morse "csak" egy végtelenül technikás gitáros aki nagyszerűen eljátsza más dalait.
Nem vagyok nagy Pulrple szakértő, csak olyan emberek mondták, hogy nagyon jó Stve Morse-zal, akik jobban benne vannak. Én is szeretem, de sosem voltam oda Blackmore játékáért, a Blackmore's Night viszont zseniális.
Janick egyértelműen haverságból maradt harmadiknak, meglettek volna nélküle. Amúgy a régi lemkezeken is többnyire három gitár van feljátszava és elég sok a háromszólamú szóló is, szóval éppen ki lehetett volna használni a három gitárt, de nem nagyon tették. A legtöbb helyen nem játszotta be a harmadik szólamokat, vagy a ritmust a kétszólam alá, pedig kellett volna. Kíváncsi vagyok, hogy most bejátsza-e őket, pl. a Mariner 3szólamnál.
"Steve Morse óta pl. senki sem sír Blackmore miatt a Purple koncerteken."
Azért ez így nem teljesen fedi a valóságot, mert ismerek olyanokat, akik 93 után elfordultak a Purple-től, de biztos, hogy Morse egy teljesen más stílussal el tudta fogadtatni magát a Purple rajongók nagy részével. Hál' istennek nem akar Blackmore -epigon lenni.
Hallgasd meg Gillan Double Trouble és Magic lemezeit. Ezek persze messze nem a legjobb Gillan lemezek, no és sok billentyű van rajtuk, de Gers szólói azért rendesen a helyükön vannak. Pont annyi, amennyi kell. Mondjuk az igaz, a mai napig nem tudtam rájönni a három szólógitáros funkciójára. Miét kell mind a három?
Hát Adrianről sokmindent lehet mondani, de azt nem hogy lusta. Dave viszont az, nála lustább gitárost nem ismerek.:) Rióban szerintem még viszonylag az elején voltak a dolgoknak és valószínűleg Adrian nem akart erősködni, hogy mindenáron visszavegye a szólóit, amiket majd 10 évig Janick játszott. Amúgy pont a Rio-i koncerten Janick egész összeszedett és Adrian meg nem annyira, de általában nem ez jellemző.
Amúgy ha megnézitek a Rock in Rio-t, az Adrian szólók többségét Janick játsza. Nem tudom, hogy mi alapján osztják be, hogy ,,ezt most te játszod ezt, most én". Mondjuk a tavalyi koncerten Ostravaban pedig inkább Adrian szólózott. Lehet hogy lusta. Remélem a maiden tagoknak van fülük, és meghallják, hogy milyen szarul szólt a moonchild így, és vagy rászolnak, hogy tanuld meg fiam rendesen, vagy Adrian visszakapja. (OFF: Igaz, hogy Steve Morse majdnem akkora gitáros, mint Blackmore, de az öreg Ritchie inkább a zeneírói tehetsége miatt hiányzik a Purple-ből).
"De ez a szóló annyira illeszkedik a Moonchildba, mintha én bemennék a Louvre-ba és feljavítanám a Mona Lisát egy filctollal."
Ez kurvajó!:)
Ennél frappánsabban képtelenség megfogalmazni, hogy mi a bajunk vele. Adrian egy nagyon feeleinges, nagyon egyéni gitáros. Janicknek ebből jó ha 5-10%-ot sikerül visszaadnia. Egy szót sem szólnék, hogyha hasonló kaliber lenne, csak más stílusban, de hát sajnos nem az. Steve Morse óta pl. senki sem sír Blackmore miatt a Purple koncerteken.
Az újjáalakulás óta végülis nincs olyan nagy gáz, de amig nem volt Adrian, addig valami nagyon hiányzott. Elég összehasonlítani pl. a Live Aftert és a Real Live-ot.
Elég komoly különbség van köztük. Persze Steve producerkedése is szét szokta barmolni a dolgokat, de a lényeg nem rajta múlik.
Nem is kéne halálpontosan, de legalább úgy nyomokban emlékeztethetne az eredetire, illeszkedhetne a dalhoz. De ez a szóló annyira illeszkedik a Moonchildba, mintha én bemennék a Louvre-ba és feljavítanám a Mona Lisát egy filctollal.
Mind1, 50 évesen már nem fog megváltozni, és a lemezekhez azért hozzátesz annyit, hogy jár neki a respect. Csak ezt az egy szokását (trehány szólózás) sokan nem csippantják.
Mondjuk kívácsi lennék az említett zenekaraira, hogy ott mit csinált, de oda azért nagyon más dolgok kellenek, mint a Maidenbe. Nekem Bruce szólólemezén sem tetszett, ott pedig otthonos zenei környezetben volt. Ettől még persze lehet, hogy Gillannél nagyot alakított.
Annyi hozzátartozik még a dologhoz, hogy ha a Moonchildra értetted, akkor azt valóban el tudná játszani, meg még pár egyszerűbb Adrian szólót. A nehezebbekhez viszont hozzá sem tudna szagolni. Ilyenekre gondolok, mint Somewhere, Sea, Alexander, Seveth Son, Evil, stb. Ezekből csak az Evil That Men Do-t volt alkalmunk hallani, de az viccnek is rossz volt.
Satrianit teljesen felesleges idekeverni, mindhárom Maiden gitárost megeszi reggelire, teljesen más liga.
De egyébként is teljesen felesleges hasonlítgatni őket, mert totálisan más a két stílus, nem rosszabb vagy jobb.Ismétlem, Gers azért nem piskóta zenekarokban játszott a Maiden előtt sem (Gillan vagy a Marillion énekes Fish zenekara, ezek nem kétakkordos punkbandák), szal a kvalitásai bőven megvannak, hogy ha akarja eljátsza Smiths szólóit. Azzal pedig nem tudok mit kezdeni, hogy a tömegben vannak nála jobbak is a koncerten. Persze, hogy vannak, de még a másik kettő gitárosnál is...youtube-on kismillió kis gitárhős játszogatja a számaikat szemmel láthatóan legalább olyan színvonalon. Viszont ők együtt nem képesek egy emlékezetes riffet kicsiholni magukból, ellenben Janick vagy Adrian már hozott egy sor világ világhírű dalt. S ez a lényeg.
Hidd el, hogy nem tudná. Teljesen másik iskola, mint Adrian. Janick egy alap hard-rock gitáros, de még annak is meglehetősen kötetlen, túlerőltetve az improvizációt. Ha igazán jó imprókat akar az ember hallani, akkor pl. Satrianit érdemes megnézni.
Na, ott vannak komoly dolgok, nem ilyen macskakaparás, amiket Janick szokott imprózni. Persze azért van egy-két jó dolga neki is.
Egyébként a lemezeken Adrian szólói is jórészt imprók, de ő többnyire megtanulja őket és el is tudja játszani. Szóval a lényeg, hogy Janick olyan távol áll Adrian stílusától amennyire csak lehetséges. Nem igazán érti, hogy mi történik Adriannél, ez egyértelműen hallatszik az adaptációiból. Persze nem csodálom, mert nehéz dolgai vannak Adriannek. Hangsúlyozom, hogy a ritmusjátékából sem sokra sikerült rájönnie, pedig az méginkább "mukaköri kötölessége" lett volna, mint a szólók. A szólóknál még valahogy rá lehet fogni, hogy ő a saját dolgait szeretné játszani, de az alapoknál már nem annyira. Sajnos azokat is nagyon elnagyoltan játszotta régen, pont úgy, mint a rosszabb tribute zenekarok.
Amióta visszament Adrian, azóta amúgy kicsit öszeszedte magát. Volt olyan buli, hogy ő nyomott jobb szólókat. A Maidenbe inkább véletlenül került, mint szakmai alapon. Dickinson hozta magával az első szólólemezéről, meg amúgyis régóta ismerték. A közönségben lényegesen jobb gitárosok tömkelege szokott lenni egy-egy Maiden bulin. Emellé még elég ripacs is, szóval nem a szívem csücske.
Janick egy kőrpofi gityós, nem véletlen volt benne Gillan bandájában is, szal nyílván halálpontosan el tudná játszani ha akarná. De nem akarja, mert ő ilyen.
Ez viszont marha feelinges, a Transylvania az igazi intro s megy közben egy kis film az utazásról...nagyon zsír, csak kár, hogy levágják.
A Moonchildnál egyszerűbb Adrian szóló nem nagyon jut eszembe most hirtelen. Engem is nagyon idegesít amikor Adrian odaad szólókat Janicknek elbarmolásra.
Amúgy még a ritmusait sem tudta soha leszedni és eljátszani, nemhogy a szólóit.
"A másik szörnyűség: Adrian szólóját Janick teljesen elbarmolja, de úgy hogy már rossz hallgatni."
Hát bazz... Nézem én is a videót. Minden jó, várom hogy Adrian elkezdi a szólót erre meg... Jön ez a tipikus Gers-féle nyekergés, random lefogott hangok kurva gyorsan, hogy rá lehessen fogni hogy milyen virtuóz. "Improvizál". Persze. Egy nívósabb tribute együttes gitárosának nem okozott volna gondot ez a szóló, Adrian írt már ezektől cifrábbakat is, de Gers barátunk virnyogása sikeresen széttorpedózta az addig hibátlan számot.
Lehet hogy szűklátókörű vagyok, de komolyan nem tudom elképzelni hogy valakinek tetszik ez a szóló.
Stúdióban OK a játéka, dalszerzésben is jó, illeszkedik a stílusa a Maidenhez, de élőben csapnivalóan szólózik.
Én Youtube-on találtam egy videót a mumbai moonchildról. Hát nekem több szempontból csalódás volt. Először is egy szubjektív dolog: én azt vártam, hogy az encornál a közönség tapsolása, meg ordibálása közben szépen felszólal a sötétségből a ,,Seven deadly sins....", ehelyett Bruce a zenekar bemutatása után egyszer csak belekezd, ráadásul elektromos gitárral alatta:( Ez teljesen csak nekem számít negatívumnak, mert én egy moonchildot nem így képzelnék el, tehát nem ez zavart igazán. Ami a legjobban földhöz vágott, hogy nincs szinti. Gitárral játszák a billentyűs részt. Ez nekem óriási csalódás, mert e miatt volt a moonchild egy különleges szám a maiden történetében, mivel ennyire tisztán csak szintetizátor nincs egy számukban sem ezen kívül. A másik szörnyűség: Adrian szólóját Janick teljesen elbarmolja, de úgy hogy már rossz hallgatni. Remélem mire ideérnek jobb lesz.
Éppen a február 4.-i perthi koncertet hallgatom. Jó formában vannak, mindjárt az Aces High nagyot durran, és iszonyúan jó a Mariner (Most mondjuk éppen volt egy hiba...:-))). A Maiden mondjuk nem arról híres, hogy hosszú improvizációkat megenged magának a koncerteken, de vannak apró kis villanások a dalokban, amik nagyon ott vannak. Nicko pedig egy baromi jó dobos, de ezt tudtuk eddig is. Nem véletlen, hogy a 88-as Super Drummingban ott van együtt Cozy Powell- lel, Ian Paice-szel, , Bill Bruforddal.
A Piece hangzasa valoban nem a legjobb semmilyen teren, de ne felejtsd el, hogy a Number-on meg Clive dobolt, a Piece-en meg Nicko, es utobbi 'finomabb', kevesbe rock-os stilusa (igazabol semennyire nem rock-os :P), igy nyilvan ordit a kulonbseg.
Shirley-vel nincs semmi baj. A Matter Of Life hangzása szerintem kifogástalan. Kellemesen szól. Szerintem jobban szól mint az uccsó Dickinson lemez, az kicsit steril lett az én ízlésemnek.
A Dance Of Death lehetett volna jobb, valóban kicsit kásás, de ha jól emléxem az akkori interjúkra ez Steve hibája nem Shirley-é.
Shirley adott Harrisnek egy CD-t, hogy hallgassa meg, kb. itt tart most a melóval, és még ezt meg ezt szeretné csinálni majd. Steve még hazafelé a kocsiban belehallgatott, és hívta Kevint hogy ne csináljon semmit, szerinte ez így jó ahogy van, a lemez kész, így fog megjelenni!
Nem Kevin tehet arról hogy nem hagyták rendesen befejezni a munkáját.
Sajnos Steve-nek van egy két mániája: az egyik a "sikerült elérnünk egy nyers, élő hangzást" kezdetű dolog. A másik pedig amikor elhiszi magáról hogy tud videót vágni, és emiatt kap epilepsziás rohamot minden második ember, aki megnézi a Death On The Roadot.
Martin Birch valóban isten, de van már biztos elmúlt 60 éves, lehet hogy már nem a régi az egészsége. Ha ő úgy érezte hogy ideje visszavonulni, biztos okkal tette.
Egyébként én vagyok az egyetlen, aki szerint a Number jobban szól mint a Piece és a Power? A Number vhogy szebb, teltebb hangzású. OK, a másik feljebb tekerték a torzítót, meg keményebb riffeket írtak, de maga a hangzás kicsit soványabb lett, különösen a dobhangzás vesztett a dinamikájából. Csak én hallom így?
Persze, nem azt mondom hogy hallgathatatlan. De a két Halford szólólemez és a Jugulator nekem azt mutatta, hogy bőven van bennük kraft ilyen vén fejjel is és tudnak ők modern és és ugyanakkor gecijó zenét írni még külön-külön is, nem hogy közösen. Szal kár értük mert nagyon izgalmas zenekar volt ez a banda...én kicsit eltemettem őket:)
Üvölt belőle, hogy tök őszintétlen, az vele a baj. Csinálni akartak egy definitív Priest lemezt, de nem sikerült. Kíváncsi leszek, akár egyetlen dal is túléli-e róla a következő turnéra.
