Balaton: mi nászúton voltunk Keszthelyen az Erika Panzióban (http://web.axelero.hu/erikapan/nyito.htm), és nyáron is visszatértünk oda. Ebbe a topicba írtam róla:
Köszi a segítséget! Főként nyáron mennénk, szóval a fűtés annyira nem gond ha nincs...Viszont valami szép romantikus helyre vágyunk. Mit tudtok ajánlani?
Idén Dedinkyben voltunk, nagyon szép hely.. A Libegő végállomástól (asszem Geravy) KB. hány óra alatt lehet eljutni a kolostorig vagy a Hernád kanyonig?
Állítólag ezek a legszebb túrautak, deha tudtok valami jót kérem írjátok meg.
A Magas tátrában meg a Poprádi tó tetszett meg a Lomnici csúcs. Ott még mit érdemes megnézni?
OFF:
(Ui: ésha Balaton környéki olcsó szállást is tudtok kérem írjatok, mert oda is szeretnénk menni)
Podlesoki kempinget ajánlom, ha van hely, akkor 230 SK, van fűtés és melegvíz a házban. Káposztafalván (Hrabusice) a templom előtti utcában (főutra merőlegesen) van Anton Griglak (a Griglak lehet hogy nem pontos, de valami ilyesmi) panziója, ott 250 SK a szállás.
Tátra: Nova Lesnan van a Liptova ulicaban egy szallas, szintén 250 SK. Baj vele, hogy a vasúttól 10 perc gyalog. Ha érdekel, keresek telszámot.
Összel voltunk a Kyselben. Rövid szakaszon járható, de utánna visszafordul az út. A tűzvész előtti -lezárt- szakasz csak felszereléssel járható, mert még a tálcákat is leszerelték. Egyébként -amennyire látszódott- van nyövényzet.
Boldog új évet és sok-sok szép túrát kívánok mindenkinek!
A Limbán foglaltuk le több ízben is a 915 sz. szállást Nova Lesnán ( a Tátra lábánál ). Télen is, nyáron is jó.
Hrbusicében pedig tudok egy kedves nénit ajánlani, az ajándékboltban dolgozik. Neve: Janka Deákova. Kaptunk összel süteményt is és bort is, ajándékba. Télen lehet, hogy hideg van nála, mert a vendégházban csak egy konvektor van. Amúgy 7 ágy van.
Ha érdekel a címközkincsé teszem. Ősszel a fűtés miatt 250 SK-t kért éjszakánként.
A Magas tátrában ( Tátrai villamos vonalán) valamint a Szlovák paradicsomban keresnék olcsó, megbízható, barátságos szállást. (kb 1500 - 2500 Ft közötti összegért)
Tudnátok-e ajánlani valamilyet, esetleg vannak-e ott is ilyen turistaházas dolgok, amik olcsóbbak a panzióknál?
Ott a kolostornál van panzió? Vagy ott mi van? Csak turistautak találkozási pontja van? Van valamilyen kép arról a helyről?
Olvastam a Kisel-ről, hogy felgyulladt meg ilyesmi. Namost:
1.) Milyen állapotban van most? Van-e valamilyen képetek róla? Nem nőt vissza a növényzet?
2.) Értem, hogy oltott mész keletkezett, éshogy omladozik, de vajon miért nem lehet azt csinálni, hogy ilyen alpinista technológiával felmennek a hegyre és csákkánnyal megkocogtatják a falakat, és ami omlik az omlik, ami nem az meg fennmarad. Ez a hegy csak a felszínén alakult ki ez az oltott-meszes jelenség, vagy úgy az egész hely ilyenné vált? Mert azért 30 év alatt már csak csak lepotyogtak volna azok a részek amik meglazultak.
3.) kirándulni a Kisel-ben nem is lehet? vagy csak figyelmeztető tábla van ott, hogy saját felelősgre?
4.) Ez a kisel merre helyezkedik el? találtam egy ilyen térképet, elvileg megy arra turistaút, vagy ezek az útvonalak nem arra vezetnek?
voltunk két ünnep között az SZP-ben. Délben indultunk Dedinkyből a Geravyn át Podlesokba. 8,5 óra volt a túra...
A Dedinky - Geravy szakasz egész jó volt, lehetett szépen haladni, a jéggel vigyázni kellett. Geravy után a piroson mentünk, majd a kéken és így értük el a Sucha Bela tetejét. Onnan a szokásos sárga-piros kombóval Podlesokig.
Sajnos a Geravy után a piroson még szűz volt a hó és térdig ért, így eléggé combos túrára sikeredett. Legnagyobb szívás egy tisztáson volt, ahol a hóátfúvás miatt derékig ért a hó...ez valahol a Velky Sokol teteje körül van, nincs most nálam térkép, nem tudom a pontos nevét megnézni. Na, itt sötétedett ránk. Egy elemlámpával a hóban tudtunk valami nagyobb nyomot követni, amely szerintünk szarvas lehetett, mert hosszúkás és vékony nyom volt. Emberé biztos nem. Végül sikeresen elértük a Sucha tetejét, ahol szinte már örömmel sepertük le a havat magunkról (hálistennek végig havazott, így olyanok voltunk, mint a hóember). Innen már kedélyes gyaloglás a letaposott úton és a kemping meleg faházainak gondolatával értünk el Podlesokba. Itt azonban jött a meglepi (fél 9kor): no free cottage. Végülis fél 10kor a faluban találtunk szállást és minden jó, ha jó a vége alapon alukáltunk a félig fűtetlen házban (egyébként a sokat emlegetett Anton panzió volt az, ahol a házinéni másnapra várt egy csoportot és nem volt befűtve a házban. Ennek ellenére jófej volt, hogy este negyed 10kor becsöngettünk és nem zavart el)
Summa: nagyon jó túra volt, de nem kalkuláltunk a térdig érő hóval, ami azért tudja fárasztani az embert. Itt még nem tudtuk, hogy két nappal később hajnalban, a Téry ház felé igen boldogan trappoltunk volna "csak" térdig érő hóban...
Bocsi az offért, de: Eladó egy ajándékba kapott vadiúj Garmin eTrex Legend túra GPS, bontatlan csomagolásban, magyar nyelvű menüvel és papírokkal, 1 év garanciával. 40e F-ot szeretnék kapni érte.
Szlovák Paradicsom (Slovensky Raj)
Aki Szlovákiába utazik, akár síelni, akár kirándulni, azonnal a Magas-Tátrára, esetleg az Alacsony-Tátrára gondol. Van azonban a Felvidéknek egy lenyűgöző szeglete, amely jószerével ismeretlen előttünk. Ez Szlovákia turista paradicsoma, a Szlovák Paradicsom. Arról a 142,3 négyzetkilométerről van szó, mely a bánrévei határátkelőtől 70-90, Budapesttől 240-260 kilométerre búvik meg az Alacsony-Tátra, a Szepességi-medence, és a Gölnic-folyó völgye közt. A régi magyar leíróföldrajzból e táj Gömör-Szepesi-érchegység néven ismeretes, turisztikai szempontból azonban a század elején csupán a Dobsinai-jégbarlangot jegyezték.
A Szlovák Paradicsom neve nem túloz, a földtörténet szeszélyeinek köszönhető csodavilág ez. Szinte hihetetlen, hogy ilyen kis helyen - területe nem éri el Budapestét – ennyi különleges geológiai látvány, s ami vele jár, ennyi természeti szépség zsúfolódjék össze. Vitathatatlanul a Kárpát-medence legszebb tájai közé tartozik. A bizarr, karsztos geológiai alakzat az ősenyvesek illatában és az alpesi-kárpáti flóra teljes pompájában temérdek kristálytiszta vízfolyást, csermelyt, patakot, zúgót, zuhatagot, sőt több tavat is rejt völgyei mélyén. A helyi mikroklíma életben tartja itt a havasi gyopárt, a nemzeti park oltalma alatt pedig együtt él itt medve, hiúz, farkas – ember.
Ezer méter feletti csúcsból 21-et találunk a nemzeti park területén, külső védőövezetében pedig további 24-et. Köztük tucatnyi völgy és kanyon szegdeli a terepet, megannyi sziklafallal, sziklatoronnyal és vízeséssel, melyek közül a legnagyobban 65 méter magasból zúdul le a patak. A gyalog végigjárható kanyonok némelyike 150-200 méteres falak között húzódik és helyenként mindössze egy méter széles. A hegység relatív szintkülönbsége 723 méter, ami nem csupán szédítő látványossággal, de rendkívül kemény túrákkal is szolgál. A szakadékok, szurdokok sorozatán a napi túra halmozott szintkülönbsége elérheti az 1000 métert, s egyaránt van benne meredek hegyoldali ösvény, szurdokjárás, sziklamászás, vízeséses kapaszkodó, igaz lánc segítségével, fatörzs és doronglétrahidakon, olykor ötven méteres vaslétrákon. Leküzdésük akaratot, izmot, önfegyelmet edző élmény.
A területen évente átlagban 100-120 havas napot jegyeznek fel, s a hó átlagos vastagsága 30-70 cm közötti. Ám a tél itt nem kizárólag a sízőké. A befagyott patakokon, a jéggé dermedt zúgókon és vízeséseken, a fantasztikus jégcsapzuhatagokon alpinista szerelésben, jégcsákánnyal ismét ott találhatjuk turistatársainkat. A jelzett turistautak száma 65, összes hosszuk 364 km.
Hernád-folyó áttörése (Prielom Hornadu)
A Hernád-áttörés teljes hossza 16 km, s benne helyenként 300 m mélyen száguld a folyó a szakadékszerű sziklafalak között. A folyónak ez a szakasza a XX. század elejéig járhatatlan és ismeretlen volt. Először 1906-ban ment végig a befagyott folyón két fiatal Hrabusicé-től Smizany-ig, majd útjukat még abban az évben júliusban kezdetleges tutajon megismételték. A Hernád-áttörés turisták számára teljes hosszában 1974 óta járható, amikor a Hegyi Szolgálat a biztosító berendezésekkel együtt kiépítette a sziklajárdákat. A Hernád e szakaszát és 290 hektáros környékét geomorfológiai értékei, jellegzetes mikroklímája és növényzete miatt 1976-ban állami természetvédelmi rezervátummá nyilvánították. A folyó és a part tisztaságára ügyelnünk kell, mert erről a szakaszról kapják ivóvizüket a környező települések. Ugyancsak rendkívül fontos a fokozott óvatosság, az ösvény sokszor halad látszatra veszélytelen rézsűn, ám valójában a rossz lépés, botlás elég ahhoz, hogy a mélybe zuhanjunk. Ráadásul itt a forgalom kétirányú, ügyelnünk kell a szemben jövőkre is, pedig olykor csak tenyérnyi helyen kerülhetjük ki egymást.
Vörös kolostor fennsíkja (Klastorisko)
A földrajzi név jelentése kolostorhely, de a régi magyar szóhasználatban hívták a fennsíkot Vörös Kolostornak, Menedékhelynek, Menedék-kőnek, Vörös-kőnek is. A magaslat mindenképpen az egykori kolostorról kapta a nevét, melynek története 1241-re nyúlik vissza. A muhi csata után a Hernád alsó folyása mentén a Szepességig előrenyomuló tatárok szervezett ellenállásra már sehol nem találtak. Előlük Jordán gróf vezetésével ide menekült fel a hegy lábától, a síkságról a lakosság. Tény, hogy a fosztogató, rabló, gyilkos lovassereg nem merészkedett be a mély, járhatatlan völgyekkel, szakadékokkal szegdelt hegységbe. A fennsíkot keleti irányból a lóval aligha járható, sűrű erdő borította meredek hegy, a mai Certova Sihot, dél felől a mai Kysel teljességgel járhatatlan kanyon- és vízesésrendszere, a viszonylag enyhébb nyugati lejtőn a mai Hrabusice körüli kiterjedt mocsár, északi irányból pedig az először csak a jelen században végigjárt Hernád-áttörés kanyonja védte. A fennsík szélén a menekültek még erődfalat is emeltek maguknak. Hat évtizeddel később, 1305-1307-ben, állítólag menekülésük emlékére építették ide a hallgatag karthauzi barátok kolostorukat, mely 1443 után a husziták kezére került. A karthauzi barátok 1543-ban hagyták el végleg a kolostort, amelyet a Szepesség vezetőinek kérésére, hogy ne fészkelhessék be oda magukat rablók, a Salm tábornok vezette császári csapatok felgyújtottak és leromboltak.
A magyar történelmi szempontból is jelentős ásatások feltárták a hatalmas kiterjedésű kolostor falait, a benne épített gótikus kápolna, majd templom maradványait, a kályhákkal fűtött cellák jó részét, bennük érintetlenül megmaradt eredeti falrészekkel, elszenesedett eredeti padlóval, kerámia töredékekkel és edénycserepekkel. Előkerült egy Mátyás korabeli pénz és egy még régebbi is. A romok további feltárása folyamatban van.
Sucha Béla
A kanyont 1900-ban fedezték fel, akkor a Misove-vízesésig járták be. 1908-ban eddig kiépítették az utat. 1910-ben járták végig először teljes hosszában, mégpedig télen a befagyott mederben. Turisták számára 1957 óta járható teljes hosszában.
Kysel'
A Fehér-víz völgyében (Bieli vody) haladva a Kysel-szurdok bejáratánál tiltó tábla áll. Miért e tilalom? Azért, mert 1976. július 16-17-én hanyagul otthagyott tábortűztől tűz támadt benne, és a Kysel' kiégett. Hetekig lángolt a pokoli, megfékezhetetlen erdőtűz, s nem csupán a vaslétrákat, láncokat, hidakat pusztította el – azokat azóta pótolhatták volna – hanem 400 fok fölé hevítette a sziklafalakat, a kőzetet, s amikor eső érkezett a völgy két oldalán a 100-200 méteres mészkőfalak oltott mésszé olvadtak, majd később kihűlve jórészt granulált halmazállapotba mentek át. A végeredmény 30 hektár kiégett fenyves, s vele együtt a sokszorosan életveszélyes kanyon, ahol bármely pillanatban ökölnyi vagy mázsás kődarabok zuhanhatnak alá, kőlavinák indulhatnak. A Kysel'-ben ma a madár sem jár.
Dobsinai-jégbarlang (Dobsinska L'adova Jaskyna)
A barlang ürege 230 millió éve alakult ki, a jégtömeg 7-9000 évvel ezelőtt. A barlang akkor keletkezett, amikor a Gölnic-folyó még nem vájta ki a völgyet, hanem a barlang magasságában folyt. Az első üregeket a víz kémiai oldó munkája hozta létre, majd mechanikai koptató hatása tágította. A barlang jelenlegi szája nagyjából északra néz, a meredek hegynek azon az oldalán, ahol a legmelegebb nyári kánikulában sem túl magas a hőmérséklet. Emellett a barlang lejárata hosszan és meredeken ereszkedik alá, így a külső, meleg levegő nyáron képtelen behatolni és helyet cserélni a mélyben lévő 125000 köbméternyi jégtömeg által hűtött nehezebb légtömeggel. Télen viszont, nagy fagyok idején, olykor mínusz 15-25 fokra lehűlő felszíni levegő lejut a barlangba, s ott megrekedve hűti a kőzetet. Így aztán annak ellenére, hogy a kinti éves hőmérsékletingadozás 40-50 fok is lehet a barlang levegője a rendszeres mérések (1887) óta soha nem emelkedett -3, -1 fok fölé. S miközben a levegő relatív páratartalma 75-98% közötti, a 0,5-20 m vastag jégtakaró egész évben megmaradhat.
A képlet azonban nem ennyire egyszerű. Az eddigiekből sejthető, hogy a barlangban a jég mindig tavasszal kezd hízni, amikor a felszínen megolvadt hólé beszivárog az üregekbe. Ilyenkor minden évben szélsőségesen új formában születnek újjá a jégalakok, oszlopok. Nyáron viszont a sok-sok tízezer látogató mégis felmelegíti valamelyest a barlangot, s ezért a jég lassan-lassan vékonyodik. Pontosan ez az oka annak, hogy az utóbbi években szigorú korlátozásokat vezettek be: a látogatók számát évi 110000-ben limitálták. S ha ezt a számot elérik, akkor a barlangot arra az évre bezárják.
Szepes vára (Spissky Hrad)
Szepes várát – Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű várromát – 1993-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.
Az építészeti komplexumról fennmaradt legkorábbi írásos emlékek a XI. század közepéről származnak, de a várhegy már az ie. V. évezredben is lakott volt. Az első épületeket az I. és II. évszázad során emelték, amikor a lakóházakon és gazdasági épületeken kívül kultikus építmények és kőutak is készültek, a kis települést pedig már akkor erődfalak védték. Az intenzívebb építkezés akkor indult meg a várhegyen, amikor a XII. század elején a tornai királyi uradalomból kivállt az önálló szepesi közigazgatási egység – a szepességi városok tanácsa – melynek központja valószínűleg Szepes vára volt. Az ekkor felépített köralakú kőtorony későbbi leomlását valószínűleg a szikla tektonikus hibája okozta.
A nagyméretű, román stílusú várkastély szintén a tatárjárás előtt épült. E háromszintes, szögletes alaprajzú épület és a mellé újra felépített köralakú torony az egész komplexum fő elemévé vált és meghatározó jellegűek maradtak a vár további építészeti fejlődése során is.
IV. Béla király 1249. szeptember 19-én keltezett adománylevelében engedélyezte, hogy a szepesi prépost felépítse a várkastélyt és az őrtornyot. Ez a levél a vár első írásos említése. A prépost építtette meg a külső várudvart a tornyos bejárattal, és a védőfalakat is megerősíttette. A XIII. század végén a prépost a közeli szepesi káptalanba költözött, így egymás szomszédságában működött két jelentős közigazgatási központ: a szepesi káptalan egyházi jeleggel, és a szepesi vár világi jelleggel.
A középső várudvar a XIV. század utolsó harmadában, I. Lajos uralkodása idején készült, az alsó várudvart pedig Zsigmond király halála után lánya, Erzsébet királyné építtette, miután szolgálatába fogadta Ján Jiskrát. Seregével ő fogott bele a építkezésbe. Első mukája a vezér számára emelt köralakú erődtorony volt, melynek ma már csak alapjai látszanak. Ennek befejezése után került sor a széles járdájú várfalak és a két őrtorony felállítására. Jiskra e várban védte a kiskorú, utószülött László király érdekeit. Jiskra seregeinek elvonulása után az alsó várudvar elvesztette jelentőségét, a későbbi vártulajdonosok pedig a felsővár karbantartását is elhanyagolták. Végül 1464-ben a királyi várat a szepesi ispán örökletes címmel együtt a Zápolyák nemzettségének adományozta a király.
Zápolya István és testvére, Imre a XV. század végén széleskörű átalakításba kezdett, ami a vár jelenlegi alakjára is rányomta pecsétjét. E munka eredménye a ma is álló későgótikus Szent Erzsébet kápolna és ekkor nyerte el mai formáját a nyugati fal mentén álló nagy kiterjedésű kastélyépület, benne a lovagi teremmel.
A vár következő tulajdonosa a Thurzó család volt, akik a várat 1531-ig gondozták. Az ő idejükben főleg a belső terek átépítésén és az építészeti részletek reneszánsz átalakításán dolgoztak.
Az utolsó jelentős átalakításokat a Csákyak végezték, akik a Thurzó család kihalása után karddal szerezték az épületet. Csáky István – a nemzettség szepesi ágának megalapítója – árkádok és átjárók építésével próbálta egyesíteni a felső várudvar körülötti épülettraktusokat. Az várat rangos székhellyé szerette volna változtatni, de vágya nem valósulhatott meg. A nehezen megközelíthető vár a nemeség új lakásigényeinek már nem tudott megfelelni, ezért a Csáky nemzettség további képviselői kényelmesebb kastélyokat építtettek a környező sík területeken. Az 1780-ban pusztító nagy tűzvész pecsélte meg végleg a vár sorsát, ezt követően hagyta el a Csáky család az épületet, s az lakatlanul tovább pusztult. A család 1948-ig birtokolta a várat, de akkor már csak egy nagyszabású romantikus várrom állt a várhegyen.
Hátha valaki fel tudná venni ezekkel a kapcsolatot, hogy végre Magyarországról is legyen egy ilyen online-térkép az nagyon jó lenne, mert a mostani gagyi térképek nem sokat érnek
Hello gmatis! Én kb. 15 éven ezen az útvonalon járok, igaz inkább a Magas-Tátrába, de szerintem ez a legjobb út. Ha legközelebb is erre mennétek, akkor egyáltalán nem kell bemenni Hatvanba ha autópályán mentek, ha a régi úton, akkor Hatvan előtt fel lehet menni a pályára, a várost elkerülő rész ingyenes. Losoncra nem szükséges bemenni. Füleken (Filakovo) is be lehet szerezni mindent és a magyar szó is gyakoribb. Utána (tökéletes minőségű) kis utakon és főuton Rimaszombatig, de oda sem kell bemenni, hanem előtte fel balra a hegyeknek. Ezen az úton alig van forgalom és teljesen jó. Örülök, hogy jól sikerült a kirándulásotok.
Vigasztaljon az, hogy így hétfő reggel nem az önindítóm ébresztett. Ezt kevesen mondhatták el Podlesokban.:)
Nem csak a viamichelin, hanem az összes útvonaltervező is Rimaszombat felé tereli az embert. Úgy volt, hogy mi is arra jövünk vissza, de Lomnicon láttam egy 3D térképet és elborzadtam az úttól: Telgart környéke elég meredek, elég egyenes és elég alacsonyrendű útnak tűnt. Inkább kerültünk 20 kilométert és a Rozsnyó-Bánréve-Ózd vonalon jöttünk haza.
Ez nem csekély irodalmi élmény volt!
Mi is visszaértünk. Szombat reggel indultunk, a Michelin útvonaltervező szerint legrövidebb útvonalon (Bp.-Hatvan-Salgótarján...) Hatvannál kiderült, hogy ez nem volt a legjobb választás, mert a városon át vezető 5 km-es utat egy óra alatt sikerült megtenni.
Rövid losonci kitérő (pénzváltás, túlélő élelmiszerek és Borovicka vételezése) után nyomtam tovább a hegyek felé. Következő megálló a Dobsinai jégbarlang, amit majd nyáron nézünk meg. Még 5 km és feltűnt egy kis fatábla az út szélén: balra Hrabusice. 20 km a kanyargóson, és feltűnt a képekről ismert podlesoki kemping. A parkoló tele, üres ház nincs – ez kissé eltért eddigi elképzeléseimtől, ugyanis nem foglaltunk előre szállást, mert ugye ilyenkor már úgyse megy arra senki. Sebaj, még nincs este, menjünk Hrabusicébe. Ott talátunk is egy Pansion Raj nevű házat, ahol volt 2 üres szoba (200 korona/fő). A tulaj azt mondta, kitakarít és egy óra múlva becuccolhatunk. Gondoltam, addig eszünk valamit. A panzióval szemben volt egy kisvendéglő, ahonnan a helyi törzsközönség egyik jeles tagja zuhant kifelé, ezért inkább átmentünk Poprádra vacsorázni. Ezt talán nem kellett volna, mert mire este 7-re visszajöttünk, a panziónál nem volt senki. Néhány próbálkozás után találtunk egy másik házat, ahol egy nagyon kedves, idős házaspár adott szállást a házuk földszinti részén, 230 koronáért. Ennél jobban nem is végződhetett volna a nap, mert nem nagyon volt kedvem még aznap éjszaka visszajönni Budapestre.
Másnap reggel 7-kor indultunk a Hernád áttöréshez. A jegyszedő bódénál nem találtunk senkit, a kék jelzést követve elindultunk a deres fűben.
Dél körül értünk a Letanovsky Mlyn-elágazásig, ahonnan megélénkülő turistaforgalomban jöttünk visszafelé. A Tamásfalvi kilátó és a Klastorisko-roklina megmászása a következő alkalomra maradt.
Délután még maradt idő egy kis autós gyógytúrára a Dedinky-tóhoz, aztán este a megérdemelt juhtúrós sztrapacskához a poprádi vendéglőbe.
Hétfő reggel mi is Tátralomnic felé vettük az irányt. A lanovkázás izgalmát azzal fokoztuk, hogy tévedésből már a középső megállóban kiszálltunk, de a személyzet ügyesen visszaterelt a fülkébe. A kőpataki tónál úgy éreztem, hiányzik még egy kis hegymászás, ezért párommal elindultunk a piros jelzésen és másfél óra múlva a Velka Svistovkán (2037 m) néztünk körül.
Piciny gyermekeink addig a jégdobálásban segédkeztek, amint az egyik fényképeden látom is őket.
Hazafelé még érdemes volt betérni Besztercebányára, megnézni a kivilágított óvárost. Az út további részében említésre méltó esemény már csak az első fékbetét elfogyása volt Sahy előtt.
Hernád áttörés képei:
http://www.kep.tar.hu/gmatis/50165642#2
