a berlini tempodromban is nagyon köcsögök voltak a kidobók...volt egy tuti kinézetű fiú, akit először lánynak néztem, de nem találtam a melleit. na, őt szúrták ki:-) állandóan lenézően viselkedtek vele, szóval jába van, nem az izomban terem az agy!
Az In-Kalosok - jelentem - minden józanul gondolkodó, és és érző embernek felb****ék az agyát. Nekem is többször. De könyörgöm: egy magát értelmiséginek nevező nímand miért kell hogy kivetítse a saját (amúgy jogos) In-Kalos ellenérzéseit a Cure-koncertre???! Én ezt nem értem... Disztingválni tudni kell...
"9 körül elcaplattunk a The Cure műsorszámra, ami a kurva jól szólunk és kurvára a könyökünkön jön ki az egész érzésvilágot sugallta felém, a néző felé."
"akkor is kurva unalmas volt amit csináltak, a cica nadrágos basszeros gyerektől - aki James Hetfield akart szerintem lenni kiskorában - pedig simán kirázott a hideg, annyira idegesített, a múmiák fizikai állapotát élőben megvalósítani akaró, (megjegyzem sikerült is neki) Robert Smith látványából egy háromnegyed óra elegendő is volt bőven."
Elmehet a büdös francba ezért ez a magát "értelmiséginek nevező" amorf emberi képződmény... :-(((
ezt a csunya cikket valahol a neten szedtem. szegény galluppot leszólják, meg magát a kjurt is.
A Sziget az a hely, ahol mindig érvényesül a: "Minden jóban van valami kurva szar elv." Bár én inkább úgy fogalmaznék, hogy minden Szigetben van valami kibaszottul elcseszett, és suttyó dolog. Az van, hogy vannak emberek (például én) akik valamilyen oknál fogva kaptak (mert egy Ráiónál dolgozom, és mert még fel is léptem ráadásul) kaphattak olyan jegyet, amely beváltható a hét bármely napjára, azért, hogy be tudj menni. 17.30 környékén érkeztem meg a az elbaszott "Vócser" felirattal ellátott konténerekhez, melyből volt 3 darab, előttük pedig közel 500-1000 ember, akik valamilyen oknál fogva megpróbálták megszerezni azt a jegyet, amivel aztán valóban be tudnak jutni. Egy ügyes számítógépes rendszernek köszönhetően és a három konténeről működjön csak kettő - ez biztos azért volt, mert első nap biztos senki nem akar hetijegyeket beváltani - főleg nem fellépők, meg Szigeten dolgozó emberkék - elvnek hatásaként olyan hangulat alakult ki, amilyen a Petőfi-híd lezárásakor a az értelmiségiek és a Rendőrök között. Ne kerteljünk, lincshangulat volt, ugyanis, Az alat a gyenge másfél óra alatt amíg a tűző napon szoptam, hónom alatt 40 darab audio CD-vel 3 vagy 4 ember jutott hozzá a jegyéhez. Azt most nem mesélem el, hogy ezek után még mi nem történt velem, a beszélgetést az értelmiségi In-Kal-ossal viszont nem hagyhatom ki, "Szia, fellépő vagyok, és a konténerre az van írva hogy fellépők soron kívül." "Nem vagy fellépő, a jegyed nem fellépős." "Szerinted miért van nálam 40 darab CD?" "Leszarom." "Ja, hogy az meg sem fordul a fejedben, hogy ezt ennyi lemezt az ember azért tart magánál, mert használnia kell?" "Ájjá be a sorba bazmeg, azt várjál!" "Másfél órája állok sorban, és 3 ember jutott hozzá a belépőjéhez." "Nem érdekel, ájjá be a sorba."
Úgyhogy vettem magamnak 3 ropiért napijegyet. (A rádió főszerkesztője ezért később komolyan kiröhögött.) Fél nyolckor érkeztem meg az EST Színpadhoz, ahol a Mantra-Porno koncertre készülő Zoulu együttérző tekintete fogadott. A Mantra-Porno megjegyzem nagyon jól szólt, és sokat fejlődtek az első élő bemutatkozásukhoz képest, valamint Zoulu sok olyan technikai problémára jött rá a múltkor, amikből tanulva és amiket kiküszöbölve még szebb, még jobb, még gördülékenyebb lehetett a tegnapi koncert. Sajnos nem tudtam végignézni a helyszínről a koncertet ugyanis az éhség, fáradtság, szomjúság nagy úr, így bevetettem magam az PESTI-EST VIP kertbe, és zabáltam, ettem, ittam, szocializálódtam, valamint próbáltam kiheverni a belepőjegy körüli több órás balkánra jellemző cirkuszt és gázt. 9 körül elcaplattunk a The Cure műsorszámra, ami a kurva jól szólunk és kurvára a könyökünkön jön ki az egész érzésvilágot sugallta felém, a néző felé. Zouluval sokszor jutott eszünkbe, hogy mennyire örülne mindennek Damage, mert én ennyi gót nőt, még képeskönyvben összegyűjtve sem láttam. Akármennyire is szeretem a Wish című lemezt, meg még jónéhány felvételt a Cure-tól, akármennyire is gyönyörűen szólt, akkor is kurva unalmas volt amit csináltak, a cica nadrágos basszeros gyerektől - aki James Hetfield akart szerintem lenni kiskorában - pedig simán kirázott a hideg, annyira idegesített, a múmiák fizikai állapotát élőben megvalósítani akaró, (megjegyzem sikerült is neki) Robert Smith látványából egy háromnegyed óra elegendő is volt bőven. Ja, még azt akartam elmondani, hogy a nem gót csajok valami kurva jók kint a szigeten, és nagyon sok van belőlük. Back to the Tűzfészek (ezzel a Tűzfészek szóval próbálják szerintem a VIP, immáron végtelenül pejoratívvá váló szót kikrülni) és újra szócializásció, illetve várunk a fellépésre című képes, színes szagos történet előadása. Azt itt történt dolgokat igen hosszas lenne ecsetelni, ezért nem is teszem meg. Fél négy körül kerültünk a lemezjátszók mögé Zouluval és jelentem az eső miatt kialakult kis létszám, és az előttünk kemény zúzda 2 step drum'n'bass-t játszó DJ Taxi véleményem szerinti enyhe genyasága miatt igen kis létszámú közönség előtt csaptukn bele a chill-outba. Örömünkre szolgált viszont az, hogy akik meghallgattak bennünket, azok nagyon élvezték és egy raklap spanyol és angol szigetelő gratuliációját kaptuk meg a rövid, másfél órás "utaztatatásért". Természetesen nem számítottunk még 100 emberre sem, az eső és az első nap , valamint a nagyon késői kezdés miatt, de az a pár ember valóban kárpótolt bennünket a dologért. Arról nem is beszélve, hogy mi mennyire nagyon élveztük a dologot. Ezután vissza a Kéjlakba, teljesen fizikai és szellemi amortizációban bezuhantam az ágyba. Most elmegyek grrr-ni, hogy egy kicsit kiszellőztessem magam, meg már hiányzott hogy mozogjak egy jót.
OFF:
Akit esetleg érdekelne, nyitottam egy topikot a MIND1 együttesről. Az albumuk (Nászhaláltánc) már megjelent, az ismert kisebb boltokban (Wave, Indi-ego, Tangó, stb.) már kapható. Az általam írt kisebb recenziót a topikban lehet olvasni... Remélem minden gjúrosnak tetszeni fog a zenéjük, ha meghallgatják majd.
A www.cure-concerts.de (ha jól írom) volt a forrásom. Turnékat pedig csak 79-től vettem figyelembe. Ennyi erővel beírhattam volna 76-hoz a "Night Like This"-t is... ;-)
Én letöltöttem (imádom az ilyesmiket :-) ).Volt is egy kis hiányérzetem: sehol sem láttam a Carnage Visors, Hello I Love You, Purple Haze, Young Americans, és World In My Eyes dalokat. A Heroin Face a nem játszott dalok között volt, holott az egyetlen kiadott felvétele pont egy '77-es koncerten készült. A Three-vel kapcsolatban már írtam, hogy játszották (ahogy Simon elmondja a Ten Imaginary Years könyvben: "We did a song called 'Three' wich we'd improvise around every night, and Robert decided to sing 'Happy Birthday' to me over it"), ezen kívül a Harold And Joe egyszer elhangzott élőben (a Hello I Love You mellett), bár az valóban nem koncert, hanem egy TV Show volt. A Do The Hansa pedig szerves része volt a jónéhány '79-es koncertnek.
Ha megnézed figyelmesen pl. a Swing-tour amerikai részét akkor látod, hogy ott nem minden koncerten adták le a Fascination Street-et.
Illetve Európában is mindjárt kezdésként nem adták le ( Orleans), meg még egy jópár helyen kihagyták.
Tévedés: a Swing Tour alatt párszor kimaradt. A From The Edge Of The Deep Green Sea pedig a '95-ös koncerteken is volt, a Galore megjelenéséhez kapcsolódó néhány bulin, a 2001-es párizsi koncerteken és néhány tavalyi fesztiválon, illetve a Trilogy koncerteken maradt ki. Az Unplugged pedig nagyon is "igazi" koncert, bár teljesen speciális dolog, az igaz.
"A Forest: Mindössze a néhány koncertes 91-es és az egy koncertes 99-es évben maradt ki." Tévedés. A Town and Country Clubban és a Wembleyben (The Great British Music Weekend) is előadták.
"From The Edge Of The Deep Green Sea: a néhány koncertes 93-as turnét (…) leszámítva…" Egy koncertet adtak és azon szerepelt ez a szám. 95-öt akartál írni?
Végül is mind a kettő elhangzott, vagy három, a Just like heaven-t kifelejtettem, és utána nézve a dolognak, az is nyugodtan belefér a 99%-os rátába.
Szerintem ezek azok a dalok tehát:
- In between days
- From the edge of the deep green sea
- Just like heaven
Na most, százalékos arányban a From… vezet, mert a másik kettő nagy ritkán kimaradhatott, de a tengerhez Roberték valamiért nagyon ragaszkodtak, és talán ha 10 fellépésen maradhatott ki.
1985-öt írunk, amikor megjelent a Head On The Door album.:
"...Robert elmondfa a Smash Hits-nek: "Azt hiszem, hogy átestem a középkori krízisemen. Olyan volt, mint bárki másé a felnőtté váláskor. Az egészben az volt a legrosszabb, amikor 25-höz közeledtem, mert mindig is meg voltam győzödve arról, hogy addigra biztosan halott leszek, ha nem valaki más, akkor a magam keze által. Egy romantikus elgondolás volt,de oly régóta élt bennem, hogy igazzá vált. Minden meg volt még a nap is - tavaly február 14-e. Azelőtt volt egy visszatérő álmom arról, hogy egy ablakon estem kersztül és éreztem, ahogy az üvegszilánkok belémvágtak.... Csak aznap este, mikor ágyba kerültem, akkor gondoltam, hogy <> Bizonyos értelemben kiábrándító volt."
ÉS AKKOR MOST ELMONDANÁM AZ ÉN DEPRESSZIÓM FŐ OKÁT: (Azon kívűl, hogy engem is Róbertnek hívnak és ez a bajom, más hasonlóság nincs köztem és Robert Smith között /sajnos/):
Chaeles M. Young megjegyezte a Musician-ben, hogy "Smith problémája az egzisztenciális kétségbeesés, a metafizikai szorongás, az ontologikus elválasztás és a kozmikus beolvasztás. Ti is sírnátok, ha ez veletek történt volna". Robert azt felelte, hogy: "Ha az ember elgondolkodik létezésének valamelyik alapvető kérdéséről, elkerülhetetlenül depresszióssá válik ha nincs hite, ami nekem sohasem volt. Mindig is itt kötöttem ki... nos, az egy feneketlen mélység valóban. Időről-időre belezuhantam, s az együttest is magammal rántottam.Azt hiszem azonban hogy ami ebből lesz, az olyan, mint egy háttérzene nagyon sok ember életéhez. Mindenki akit ismerek, ugyanezektől a kétségektől és depresszióktól szenved."
