"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Nem tudom, fogalmam sincs, h ez a birtoklási izé honnan jön, mert ösztönszerűleg nem volna szabad, h benne legyen az emberben (nőkben), ha a természeti létet veszem alapul. Ott közösségi szinten mehetett az utódnevelés/szex, kapcsolatok. Nagyon egymásra voltak utalva az emberek a túlélés/szaporodás tekintetében. Nem tudom, h a civilizáció mennyire írta, írhatta ezt át, mert az meg még nem olyan régi...
Igen. Sajnos a ffiak, és a nők többsége is inkább azt fogadja el, h otthon van a háztartási biorobot, és házon kívül meg a húsdarab. Egyik esetben sem tekintik egész embernek a nőt, csak egy-egy funkcióját használják. Aztán, ha borul a bili, valamelyiket választani kell(!), és a másikról le kell mondani. Hiába is szereti mindkettőt esetleg egyformán a ffi... És csak a veszteségek maradnak. Ha az asszonynál marad a ffi, akkor az asszony kap egy férjet, akinek sajog a szíve egy másik nő után. Ha a szeretőhöz kerül, akkor a szerető szintén egy fájó szívű ffit kap, akinek a jövedelme esetleg még meg is csappan egy jó kis 20-40-%-os gyerektartás miatt. Az otthagyott gyerekek fél apukát kapnak, és lehet, h az új kistesók sosem ismerik meg a féltestvéreiket... Igen, nagyszerű találmány a monogámia, amibe láthatólag mindannyian belebukunk. Nem tudjuk tartani... Évezredek óta... És nem kapcsolunk, h másként kéne...
A ffi/női gondolkodás pedig alapvetően abban különbözik, amit a szaporodás kényszerít a két félre. A ffinak elég 5 perc ahhoz, h biztosítsa a szaporulatot, míg a nő 9 hónapig viselős, és még azután is döntően övé a felelősség az utódnevelésben, h az biztonságban megérje a felnőttkort. Uakkor ebben az állapotában a nő kiszolgáltatott, hiszen gyengébb, és a figyelmét is lefoglalja az utód fogadása, ami megnehezíti a létfenntartást. Óriási szükség van tehát a férjre, családra, h az utód biztonságban felnövekedhessen. Ezért olyan fontos a hölgyeknek a hűség, amit csakis egyféleképpen tudnak értelmezni, h ti. a ffi maradjon az otthoni puncinál, és érzelmileg se köteleződjön el más mellett. Csakhogy a ffinek képessége van másfelé is szaporodni az alatt az idő alatt, amíg asszonykája terhes, ill. gyereket nevel. És ezt ki is akarja használni. Sztem a hűség fogalmát kellene átalakítani, ami nem jelentene rabságot is egyben. Ez azt jelentené, amit a második videóban nagyon szépen kifejt Erika, h el kellene fogadni azt, h képesek vagyunk egyszerre többet is szeretni, és nem lenne szabad vagyő/vagyén! választás elé állítani a ffiakat, hanem az új asszonytársunkat be kellene fogadni a családba, h az oda beilleszkedve tudjon új társa lenni mindannyiunknak.
A ffi úgy is zömmel félrelép, és ezzel európai kultúrkörben eltárgyiasítja a nőt. Mind a szeretőjét, mind pedig meglévő asszonyát nem tekinti partnernek az életéhez. Asszonyát egy háztartási személyzetté degradálja, szeretőjét pedig egy húsdarabbá. Ha mindenki tisztelné a másikat egy-egy ilyen sztoriban, és embernek tekintené, boldogan fogadná élettársul mindkét felet a harmadik. Ezáltal feloldva, h egyik egy háztartási biorobot, míg a másik egy szexuális segédeszköz...
- Tud. Azt kérte annak idején egy tündértől, hogy engedje őt vándorolni. Nem akar örökké egy sziklás hegyoldalban állni egy tölgy meg egy bükk szomszédságában, örökké ugyanazt a völgyet nézni, ugyanazt a folyót. "Pedig nincs annál szebb - mondta neki a tündér -, mint háromszáz évig nézni egy völgyet. Egy percig nézni nem érdemes, húsz év nagyon kevés rá, de háromszáz év... az igen!" De Nagy Zoárdnak aztán beszélhetett! "Jól van - mondta a tündér - mehetsz!" Na, el is indult Nagy Zoárd. Megjárta a sivatag homokját, a tengerek partjait, szigeteken járt, délszaki földeken, jéghideg északon. Talán nincs is olyan hely, ahol Nagy Zoárd ne járt volna. Igen ám, csakhogy egyszer elkezdett sajogni a szíve. Újra látni szerette volna a völgyet, a folyót, szeretett volna elbeszélgetni a tölggyel és a bükkel. Fogta magát, hazament. Van lába, megtehette. Otthon aztán úgy érezte, hogy ez nem ugyanaz a völgy, nem ugyanaz a folyó, s a tölgy se meg a bükk se ugyanaz. "Ez nem ugyanaz a hely, ahol születtem!" - kiáltotta, és nekivágott a világnak, hogy megkeresse azt a völgyet, azt a folyót, azt a bükköt és azt a tölgyet. Járt, járt körbe a világban örökké, szakadatlan. De hogy találta volna meg, amit keresett?! Belefáradt, elszomorodott.
- És akkor találkoztatok.
- Igen - mondta Mikkamakka -, találkoztunk.
- Köztetek jól érzi magát? - kérdeztem.
- Járkálhat kedvére, álldogálhat kedvére - mondta Mikkamakka. - Lehet, hogy néha elvágyódik.
- Miért nem megy akkor el?
Mikkamakka elmosolyodott.
- Mert tudja, hogy szükségünk van rá. Karácsonykor feldíszítjük, gyertyákat teszünk rá. Ha elmenne, ki lenne akkor a karácsonyfánk? S boldog ám ő is a gyertyáival meg a díszeivel, csak látnád!"
Nagy Zoárdnak minden vágya az volt, h mozdulni tudjon a születési helyéről, ki tudjon lépni az állandóságból. Végül nem találta meg azt, amit keresett. Cserébe egy közösséget lelt, ahol szükség van rá. Nem tudni, h megérte-e neki a csere, mindenesetre be kell érnie ezzel.
Ma mindenki kerget vmit, és azonnal meg akarja kapni. A több évtizedes együttélést azonban nem lehet máról holnapra megkapni. Nincs türelmünk. Nincs időnk feldolgozni a sebeket, amiket a másik ejt rajtunk. Nem is hagyjuk begyógyulni. Vakargatjuk, mutogatjuk a másik felünknek. Az meg a sajátjaival tromfol...
Pl. a szüzen való férjhezmenést is avíttnak tartják. Talán ffi sincs akiben ez elvárásként megfogalmazódna a leendő párjával kapcsolatban. A tapasztalat nem azt jelenti, h egy embert kitapasztalni, hanem azt, h több faszt fogjál, mint kilincset. Pedig azt kellene, h jelentse, h megtanulni a másikat magunkkal együtt. Együtt kopni össze, mint két egymás mellé került kavics a folyómederben. Formálni egymást, magunkat, együtt. Összeedződni. A sérelmeket pedig úgy venni, mint edzés után az izomlázat, h ez vele jár a folyamattal, míg egyek nem lesznek... Ezek ma nincsenek. Nem értékek. Mindenhez idő kell, és abból van a legkevesebb...
Hát, nem tom, mennyire érthető ez a zagyvaság...
Éshát nagyon szépen beszéltem együtt töltött hosszú évekről, de sajnos sosem volt enyém. És olyan áron, mint amiről Salamon Töke is beszélt, nem is kéne...
Melós dolog lett a hosszú távú együttműködés, elköteleződés, mert megszűnt a trsdlmi kényszer. Ma már csak önös elhatározásból lehet bennmaradni egy házasságban, és ehhez a ffiaknak is nyitni kell...
A második linken levő előadást kezdtem el nézni, de számomra a hölgy -szerintem erőltetett- nyugtatónak szánt hangja idegesítő, és a mondandója az elmutogatássalmsem nyerte meg a tetszésem, így nem néztem végig.
Nincs idő, tehát rohanjunk. És ha nem sikerül 10 perc vagy egy nap alatt, dobjuk el. Van mááásik
A nők beszélgetnének, de nincs férfi, aki meghallgassa őket. A féfiak szűkszavúan odavetnek valamit. Azt nem tartom beszélgetésnek. Csak odafigyelés kellene.
Ezek szerint te megbecsülted, megbecsülöd a körülötted lévőket. Ők is ezt mondják?
A gyors véleményalkotásról meg az jut az eszembe, amikor a tanár beállítja a tanulót, hogy ez kettes, az meg hiába erőlködik meg tanul, soha nem kap jobb jegyet.
Hahó Öcsi: nincs idő. Ha valamire nem szánunk időt, az olyan is lesz
Nade.. a férfijeleket szavakkal adják le.. ott nem kérdéses hogy elmondta-e.
Amúgy az első bekezdésedben egy szót változtatnék meg : nem kommunikálni hanem megérteni nem tanulnak. Ezért írtam hogy a női jeleket nem érti a célcsoport akinek érteni kellene. Nincsen jelfejtő táblázat, és nincsen oktatva. Poénok vannak hogy a nem az néha igent, néha nemet jelent - de hogy mitől jelent mást, azt már nem mondja el a tananyag.
A második bekezdésed ott sántít hogy a nők mire eldöntik hogy milyen oldalakat akarnak megtapasztalni : Idő. Mire egy oldalt megtapasztalnak : Idő. Mire még egypár oldalt megtapasztalnak : Sok idő.. Aztán beleállnak a legjobbnak tűnő oldal megfejtésébe, és kiderül hogy a múló idővel túl sok dolog változott meg. Akkor aztán hiába a saját tapasztalat, ha a képesség már nemolyan.
(és ezt nem a repülőgépvezetésre értettem)
A megbecsülésről nem egyezik a véleményünk.. tényleg vannak akik csak a mindenkori teljesítményt értékelik, de azoktól el is kell menekülni. És szerintem ők a kisebbség. A többség tudja hogy a feleség valamikori feszes bőre a kislányon, a szép zöld szeme a nagyfiún van most már - de mosolyogva még mindíg ő a gyönyörű.
A gyors véleményalkotás sem baj..
Amit a mások tapasztalataira nem kíváncsi általános hozzáállásról írsz, azzal muszáj egyetértenem. Mégis remélem hogy ha a harcba indulók nem is, de a sérültek vagy a romok alatt rekedtek keresgélik a helyes válaszokat a kérdéseikre.. és nem elégednek meg a már egyszer érthetetlennek bizonyult válaszokkal.
A gyerekeim ugyanez.. csak előttük ott vagyok, elérhető közelségben. Ha kérdez akkor válaszolok.
Női jelek, férfi jelek. A fene tudja. Én inkább azt mondanám, nincs kommunikáció. Azt nem tanulják meg az emberek. Szerintem nem a hatalom megosztás mikéntjét, hanem a kommunikációt kellene megtanulni.
Mindenki rohan, kerget valamilyen álmokat. És közben esetleg ott van mellette, amit keres, csak nem veszi észre. Ahhoz, h a nők eldöntsék, hogyan akarnak élni, meg kellene tapasztalniuk több oldalt. A többség kiszolgáltatottnak érzi magát, ha otthon kell maradnia bezárva, ha nem mutathatja meg pl valami munkában, mit tud. Aki meg otthon akar maradni, az meg lusta lesz, és hozzászokik, h eltartják. Nem tudom, hol az egyensúly. Szerintem sok csalódás vagy sok tapasztalat után döntenek. Gyanítom, egy rész inkább kompromisszimot köt és azt hazudja, jó lesz úgy neki, amit ajánlanak. De az egy idő után (hónapok, egy év) kiderül. Hosszú távon nem tudja azt hazudni, h jó, ha nem így van. Ha valaki hosszan kitart, az szerintem megbecsülendő. Barátságban, kapcsolatban.
Nem becsülik meg az emberek a hosszú távot. Nem becsülik meg a régi barátokat, mert messze kerültek, mert mások az anyagi körülményeik, mert más a politikai nézetük. Nem becsülik meg a partnerüket, mert öregszik, hízik, fogy, szebbet, erősebbet, mutatósabbat láttak meg valahol. Ki értékeli manapság a kitartást, amikor minden eldobható, lecserélhető?
Eszembe jutnak idős ismerőseim, ahol a férj fogta a feleség kezét halálakor. Együtt öregedtek meg. Voltak mély gödrök, nem maradtak szépek, de egymásnak fontosak voltak. Manapság a haldoklókat is eldugják.
Aztán az értékek teljesen eltolódtak. Ránéznek valakire, és rögtön ítéletet mondanak. Nem érdekli a másikat a “belső”. A külső jegyek múlandóak, mégis, mindenki szép ruhát, sminket, alakot, arcbőrt, izmokat, melleket stb akar. Nem akarják megismerni a másikat, külső jegyek alapján döntenek. Nem beszélgetnek. Én azt mondom, nem is éreznek, csak pillanatnyi fellángolások vannak.
Nem, szerintem az emberek nem kiváncsiak a mások tapasztalataira. Nem hiszik, h velük is úgy lesz, meg nem szeretnek ilyenekről beszélgetni. Megint a beszélgetéshez jutottunk. A nők nem fognak veled egyetérteni, a férfiakat meg nem fogja érdekelni, mert miért lelkiznének, vagy szélsőségesen azt mondják, a női egyenjogúsodás az oka mindennek. És mindenki azt akarja, a másik gondolja ügy, ahogy ő.
Nem akarok minősíteni senkit, illetve semmilyen viselkedést. Mert nem láttam, nem ismerem a hátterét. Biztosan megvan az oka, amiért ezt írta.
A gyerekeidet csak pár évig tudod irányítani. Utána csak a saját kárukon tanulnak. Hiába mondod, h milyen rossz történhet, úgysem hiszik el. Gondolj bele, szerintem te sem a szüleid útmutatása szerint tapasztaltál, tanultál. Az ember már csak ilyen.
Hogy mi milyen, annak kitapasztalásához idő kell. És ezt nem akarják megadni az emberek egymásnak. Rohannak, gyorsan kell minden, ami szép legyen, csillogó, mutatós
Szerintem a női jelek sincsenek se egyértelműen megmagyarázva, se a férfiaknak megtanítva.
Én nem mondhattam azt hogy ilyen áron nem akarom fenntartani a házasságot, inkább váljunk el. Ezért mondom azt hogy kidobtak.
Ezért lettem kíváncsi arra hogy ezt csak velem lehetett-e megtenni vagy ilyen a világ.. és ha ilyen a világ akkor mit tehetek ellene illetve magamért. (és hogy tovább tudom-e adni a tapasztalataimat, van-e rá kíváncsiság)
Mi a célom a topikkal..
Mondom hogy jó hogy jöttél. Beszélgetni szeretnék a nőhatalomról. Szeretnék egyetérteni abban hogy minél több van belőle, annál boldogtalanabb mindenki. Szépnek látszó eredmények mögött egyformásított emberek egyformává tett érzelmei.. hm.. nem érzik jól magukat.
tudod mit.. anno bele kellett nyugodjak abba hogy a városiaknak jobban ízlik az ízetlen teszkósparadicsom mint az itthonról vitt kertben termett és napon érlelt. Mert azt szokták meg.
Na ezen az alapon el tudom képzelni hogy arra várnak a nőhatalom erőltetői hogy a következő generáció másnemű szereplői megszokják az egyformaságot - de reménykedem benne hogy ez nem lesz ilyen egyszerű
Vagyis nemcsak reménykedem hanem ezt-azt próbálok tenni is a beletörődés ellen.
Nem a megcsalós férjekről szeretnék beszélgetni, csak elismerem hogy én is ilyen vagyok - de nem ez a téma. Nem az elválás a téma, nem a párkeresés a téma.. hanem ezek mind, ha észreveszi tőle a nő hogy gyenge nőnek lenni jobb, és megtanulja tőle a férfi hogy erős férfinek lenni nem az amit a külvilág sugall neki.
Napi beszélgetés mindíg van, hiszen például nyílméregbékát tisztelem és becsülöm.. biztos hogy eljuttatom neki a hűtőmágnest. De ahogy veled már vannak kérdések és válaszok, úgy remélem lesznek másokkal is.
Harc.. harcnak az érzelemvezérelt, vitának álcázott vádaskodást nevezem. Szóharc talán.
Ha valaki egyszerre zúdítja rám az élete csalódásait mintha én lettem volna aki csalta, vagy ha az általam leírtakból kikövetkeztet valami égbekiáltót, akkor azt harcnak érzem..
Ha neked arra van szükséged hogy aki a hűséget kétfélének látja azt legalább szóval megbántsd, akkor azt te minek minősíted? (nem te voltál, de minősítsd)
..miért kellene egymást meggyőznünk.. hát hogy elmondhassuk hogy .. hm.. hogy "értésére adtam".
Nekem most már nem rossz. Az a baj hogy a gyerekeim rágják a körmüket, az a baj hogy négyük közül már csak a legkisebb lakik stabilan itthon, hogy az egész birtok elhanyagolt, hogy a volt feleségem hiába húsz kilóval könnyebb, nemnagyon látni mosolyt az arcán.. ezek a bajok, és sok minden más is. Én köszönöm sokkal jobban érzem magam mint mikor a gödör alján voltam, de sajnálom a kölköket, sajnálom az otthonomat, és sajnálom azokat akik még csak befelé menetelnek a csatamezőre.
..jól gondolod..
megtanultam az INDEXleckét.. életem legfontosabb tanulsága :
Nem lehet, h te nem vetted észre a jeleket? Hogy nem vetted komolyan?
De mi a célod ezzel a topikkal? Szerintem sok topik szól a megcsalós férjekről, az elválásról, a párkeresésről. Itt lesz pár hozzászólás, és kifullad a téma. Átmegy valami napi beszélgetésbe, ami szintén van több helyen a topikcímektől függetlenül.
Miben, miért harcoljak? Ez a te életed, nem az enyém. Miért kellene egymást bármiről meggyőznünk?
Neked most már nem rossz? Jól jártál azzal, h elhagyott az asszony? Akkor mi a baj? Vagy mi a sőt?
Minden szép és jó volt, igen.. annyira mindenképpen hogy ott és azok között érezzem magam otthon. És azért az érzésért nagyon sokat megtettem.. mindent ami tőlem telt.
Olyan férfiaknak nyitottam - meg mindenki másnak. Nem kell velem egyetérteni mindenkinek, szívesen meghallgatom hogy más hogyan látja a nőhatalom helyzetét
Hm.. akkor lásd úgy. És mit fogsz csinálni, harcolsz velem hogy ne lehessen békém? ..találd ki, aztán hajrá.
Én tudom amit tudok, nem igazolást kérek tőled.. ha neked más jutott akkor sajnállak mert nekem most már nem rossz (sőt)
Azt szeretném ha beszélgetésnek tűnne itt is a fórumozás, és nem kődobálásnak. Nehogy azt hidd hogy csak férfi és férfi értheti meg egymást - én elég jól szót értek a nőkkel is.
Ami a befejező sorodat illeti.. igen, a nő helye otthon és pont úgy ahogyan írod - csak ezt mind mind saját meggyőződésből. Nekem most pont ilyen feleség kell.. csak hogy élet legyen ami ezután következik, ne vegetálás.
Nem ismersz mégsem, ha azt állítod hogy én nem törődök a gyerekeimmel.
Így ez nem beszélgetés ha én felzabálom és eliszom a kicsik meg sírnak, és közben a nők meg miért ne élhetnék ki a saját nőies ösztönkésztetésüket.
(bár ezzel az eperrel nagyon mellélőttél, mert a volt feleségem pont szereti a primőr epret)
Nem tudom hogy mennyit lehet otthagyni a pattanások elleni szerekre, de hidd el hogy amikor megláttam hogy a lány is rágja a körmeit akkor nekem jutott először eszembe a műköröm, és vittem el, és súgtam a fülébe hogy alattuk megerősödhetnek azok a körmök és széppé tudják tenni az ujjai formáit.. és mikor tényleg összejött akkor volt is öröm addíg amíg újra el nem kezdte rágni őket.
Füzetet.. nem nyittatok, arra már nem vagyok kíváncsi.
Ha még főszereplője lennék a történetüknek akkor mélyebben is érdekelne, de mellékszereplővé tettek. Nem nyittatok olyan füzetet.
Elváltak tőled. Te hol voltál közben? Minden szép és jó volt szerinted?
Féfiellenes a világ, úgy érted? Akkor olyan férfiaknak nyiss topikot, akik elitélik az egyre erősödő nőket. Különben ne lepődj meg, hogy a XXI. században csak azok a férfiak fognak veled egyetérteni, akik hasonlóak hozzád. Azaz hazamentek vacsorázni, tiszta ruháért, meg a “nyugalomért”. Az izgalmat meg máshol keresték. És sértve érzik magukat, ha a feleségük ki akar lépni ebből.
Én továbbra is úgy érzem, önigazolást akarsz. Hogy neked van igazad, gonosz a világ, gonoszodnak a nők és összefognak szegény kiszolgáltatott férfiak ellen. Ha ide nők írnak (úgy látom, többségében), akkor kevés egyetértő hozzászólót találsz. Mit akarsz elérni? Bocs, az jut eszembe, jöjjön pár alkoholista meg máshol szexelő férfi, és veled szídja a rendszert? Az idő eljárt, ne várd azt, ami a XX. század elején volt, h a nő dolga otthon háztartást vezetni, gyereket nevelni és mindent tűrni, amit a férj akart.
Én még mindíg nem tudom hogy miért vált el tőlem a feleségem, mesélj kérlek..
Ami az első sorodat illeti, az én férfiviselkedésem mögé nem fér el minden nő.
Nem tudom mikor és hol írtam hogy a feleségem nem beszélte meg velem az én szükségleteimet. Amit az utolsó bekezdésedben írsz azt annyival egészíteném ki hogy először a felségem hagyott el engem még kilencvenkilencben. Csak az új szerelme akivel el is költözött, egykét hónap múlva meghalt mélyvénás trombózisban. Utána kicsit másképpen éltünk tovább, de kétszerannyi időt (és még két gyereket) mint annak előtte.
Szóval tiszta feleséget és piszkos férjet belemagyaráznod az én történelmembe.. (és ennyire tudálékosan).. hm.. erős túlzás.
Na ez egy fontos kérdés, nem hittem volna hogy ilyen hamar felteszi valaki - gyors voltál.
Nem akarom magam sajnáltatni, ez nem az a közeg. Azokra a történetekre amik valakinek a sokadik szomszédjával történtek, azt tudom elmesélni ami velem megtörtént - ennek van súlya.
Ha önsajnáltatónak látod, akkor biztosan rosszul fogalmaztam.. mondd hogy mi hangzott panaszként.
A feleségem volt-e a rossz.. hm.. azt te minek látod hogy a házasságunkat egyedüli döntéssel bontatta fel? Hogy nem mondta azt hogy ha ezésez ígyésígy megy tovább akkor tönkremegy a házasságunk, és elválok - és én nem mondhattam egyetértőleg hogy azok a dolgok fontosabbak nálad úgyhogy én is el akarok válni. Nem, bejelentette hogy vége. Én nem akartam elválni, de elváltak tőlem.
A nők hatalmáról.. nem. A nőhatalomról akarok beszélgetni,ami több mint a nők hatalma.
Részrehajló törvények, egyenlősítési törekvés, ellenségkép-gyártás.. van ott sokféle gonosz dolog.
