Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
"nem lehetne hogy akkor a keresztények hozták létre a kereszténységet?"
Nem lehetne. Pál apostol hozta létre, ugyanis a Pál-féle teológiai rendszert (eredendő bűn, engesztelő ember áldozat, megváltás, hit általi megigazulás - ingyen kegyelem, test és lélek ellenségeskedésének egységbe szerkesztett rendszeréről beszélek) senki előtte nem hirdette. Ugyanakkor találunk hivatkozást is arra az Apostolok Cselekedetében, hogy Pál gyülekezetét nevezték először "keresztényeknek", és nem más közösségeket sem éppen a Jézus közvetlen tanítványainak jeruzsálemi közösségeit:
Apcsel 11,26. És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
"az áteredő vagy eredendő bűn Ter 2,8-3,24 nem Pál találmánya"
A Pál-féle értelmezésben igen. Ádám engedetlenségét összeköti a test kívánságainak rontó hatalmával, így a bűnt a testben kárhoztatja, nyilván a megoldás keresése a testtel való ellenségeskedésben fog zajlani.
Magából az 1 Móz 2,8-3,24 történetből elindulva valóban sokan értelmezték eredendő vagy nem eredendő bűnesetnek a történetet de ezek inkább a történet szimbolikus fordításainak átértelmezett jelentéseiből következtették le, így az eredeti szöveg alapján cáfolhatóak. Például nincs almafáról szakítás, hanem a jó és gonosz tudásának fájáról szakítottak, ami azért jelentésbeli különbség. Szó nincs arról, hogy Ádám és Éva halhatatlan lett volna, csupán arról van szó, hogy még aznap meghalnak, amikor szakítanak a jó és a gonosz tudásának fájáról. Hibás (ás misztifikált) magyarázat az, hogy de meghaltak annak ellenére hogy nem haltak meg, mert a halált a lélek halálának tulajdonítják csupán azért, hogy igazat adjanak az Úristeni ígéretnek. Pedig a történet szerint lecserélte az Úristen az aznapi halált a kertből való kiűzetésre, és Ádám meg Éva még éltek sok száz évet. Az is hibás értelmezése a szövegnek, hogy Ádám és Éva az első ember lett volna a földön, holott ők csak mint a kert őrizőjeként lettek odatéve, a történet további részeiben Ádám és Éve gyermekei már a kerten kívül élő emberekkel találkoznak és házasodnak velük.
1 Móz 4,16. És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.
Az is hibás következtetés, hogy Ádámot az engedetlenségéért okolják, holott az Úristennek valódi baja az volt, hogy Ádám ugyanúgy tudja a jót és gonoszt, ahogyan ő, és mivel nem akarja hogy így szakítson az örök élet fájáról és így örökké éljen, kiűzi a kertből. Gyakorlatilag ezt a részletet az összes "ősbűn" magyarázat figyelmen kívül hagyja, maga Pál is, holott a test kívánságai helyett lehetne más támadási felülete a jó és a rossz megkülönböztetésének a képességével.
Az élet fájának ültetés is azt támasztja alá, hogy Ádám és Éva nem volt halhatatlan, hiszen a fáról kellett volna eleve ennie azért, hogy örökké éljen. A kiűzetés azonban éppen ezt akadályozza meg mivel az ember a jó és a gonosz tudásának birtokába jutott.
még elrebegném hogy a hit általi megigazulás a tudás/gnózis általi megigazulással szemben lett rögzítve. A gnoszticizmus ellen nemcsak Pál lépett fel, és nem várható olyan a megváltás egyetemlegességét nem támogató elitista fordulat hogy valamiféle tudás, vagy akár erkölcsi érdem vezet az üdvösségre.
nem lehetne hogy akkor a keresztények hozták létre a kereszténységet?
az áteredő vagy eredendő bűn Ter 2,8-3,24 nem Pál találmánya. Van vagy 3 féle értelmezése, (melyekről forrásokat már nem teszek). Ezek egyike szerint felmerült a kérdés nyilván ráérő idejükben a tábortűznél hogy vajh miért hal meg az ember. Na és akkor valami olyasmi, hogy az örök szellemi létező Ádám és Éva a mulandó anyagi létezés iránti vágyakozása miatt. Hogy pedig büntetés és nem jutalom a halál az nyilván érthető ha általában nem akarunk mintegy meghalni mert az olyan macerás. Rengeteg értelmező (bibliakutató) számos átvitt értelmet vél a szövegben felfedezni így pl hogy a figeva leveleivel való kürölkötözködés az felöltözködés az örök szellem testi létezésbe való kerülését jelenti. És akkor később...Isten mivel olyh annyira szereti az embereket elküldi fiát Jézus Krisztust hogy mentené meg botor teremtményeit a haláltól, maga is testet öltvén legyőzve a halált, s a többi.
Na és akkor nemcsak az az érdekes hogy ez a Jézus Krisztus mit mondott hanem hogy mit csinált a kereszténység szerint, mely kereszténység szerint leginkább megváltotta az emberiséget (a bűntől, ami =vágyakozás az anyag(iak) iránt.
Pál valóban kedvelte a témát, de nélküle is alapvető ebben a vallásban az eredendő bűn. Egyébként az Újsz. sem fukarkodik a bűn, a büntetés és ilyesmi emlegetésével.
"kapta a mûvelt és tehetséges Saulus azt a feladatot, hogy felderítse és a római rendõrségnek kiszolgáltassa a birodalom érdekeit veszélyeztetõ illegális, földalatti úgynevezett keresztény csoportokat"
Ez elég irreális feltételezés lévén az, hogy a kereszténységet maga Pál hozza létre, nem pedig egy létező kereszténységet ad kormánykézre. Azok a teológiák (pl. hit általi megigazulás, megváltás, engesztelő áldozat, eredendő bűn ötlete), amelyeken ma a kereszténység eszmei alapjait alkotják, maga Pál apostol hozta létre és nem Jézus, sem a tanítványai. Az idézett részek is vitathatóak az érvelésben, mivel maga Pál sem nagyon engedelmeskedett a felsőbb hatalmaknak, sok üldöztetést kapott éppen azért mert "nem embereknek akart tetszeni" így azok a részek amelyek éppen a hatalomnak való engedelmességre biztatnak, feltehetően Pál neve alá szerkesztett részek lennének.
Aki kitalálta ezt az elképzelést, vélhetően nem tesz különbséget Jézus által elindított mozgalom és a Pál által indított teológia között, holott ezek közötti különbség felismerése alapvető fontosságú annak megítélésében, hogyan keletkezik a kereszténység: tehát azt nem Jézus teremti meg, hanem Pál.
"Jézus mint szabadító jelenik meg, de mitől szabadít meg?
A rossz döntésektől, amelyek a törvény hibás értelmezéséből fakadtak."
Ennél azért többről van szó. Az csak egy a problémák közül, hogy "hibás értelmezést" adnak a törvénynek, itt egyenesen arról van szó, hogy maga a törvény definíciói, maguk a parancsok hibásak. Ergo, a törvényt is meg lehet ítélni, attól is lehet szabadnak lenni, mégpedig az igazság ismerete alapján. A képlet úgy néz ki, hogy a törvény áll szemben az igazsággal, azaz, a törvényt felül lehet bírálni, ha az igazság másról beszél.
Például a törvény ítéletével szemben lehet alkalmazni megbocsátást, azaz a büntetés elengedését - amit a szemet, szemért nem enged meg -, tehát nem kövezed meg azt aki szombat napján dolgozik, nem ítéled halálra a házasságtörőt, vagy egyszerűen nem veszel készpénznek két ember tanúságát, ha halálos ítéletről van szó. Ezekben az esetekben nem engedi meg az igazság, hogy oly módon járjanak el valakivel, ahogyan ő nem járt el, vagy ne tekintsenek bizonyítéknak két ember állítását, ha egyszer azok össze beszélhettek.
A törvény nem vizsgálja az okokat, vagy az eredményeket, hanem csak a tetteket, így juthat el a társadalom arra a szintre, hogy akkor is eljárjanak törvényszegési esetekben, ha azzal éppen életet mentettek, vagy terhektől szabadítanak fel.
"Jézus is mondhatná a mennyben: Győztél Tarzusi...... Csakhogy ebbe a győzelmébe belepusztul az emberiség keresztény fele. Bele, mert lassan társadalmunk vasárnap még templomba járó egy huszada sem hiszi el már, amit keresztény/keresztyén templomainkban Pál nyomán hall."
"A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre" II.Tim.3:16
Nyilvánvaló, hogy elsősorban azokról az iratokról van szó, amelyeket Timóteus gyerekkora óta tud, illetve tanulmányoz, ez kiderül a szövegkörnyezetből. az előző sor ugyanis:
"És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat" II.Tim 3:15
Pál azokról az iratokról beszél, amelyek Timóteusnál gyerekkora óta megvoltak. Így tehát Pál nem érthette azt a teljes írás alatt, amit ma a kereszténység, a mai Bibliát, hiszen az újszövetségi rész még nem is létezett. Aki a mai Bibliákat érti alatta, eleve téved, hiszen itt Pál nem azokat érti rajta. Ráadásul nincs is kifejtve, mely tekercsekre gondolhatott, csak tippelni lehet, hogy az ószövetségre, de ez is csak feltételezés.
Az idézett bibliai mondat fordítására - nyelvi és egyéb szempontok alapján a következőt lehetőséget kaptam: "Minden Istentől ihletett írás hasznos a tanításra..." A különbség magáért beszél.
Másik kérdés, hogy az ún. Pásztori levelek (1-2 Tim és Tit) valószínűleg az 1. század végén, esetleg a 2. század elején íródtak,szerzőjük tehát nem lehet Pál, csak az egyik tanítványa, az újszövetséges kutatók szinte teljes konszenzusa szerint..
Ezért kapta a mûvelt és tehetséges Saulus azt a feladatot, hogy felderítse és a római rendõrségnek kiszolgáltassa a birodalom érdekeit veszélyeztetõ illegális, földalatti úgynevezett keresztény csoportokat, szektákat. Ezek különféle és egymástól független csoportok voltak, és egy-egy messiásnak nevezett személye, vagy annak alárendeltje körül csoportosuló hívekbõl álltak. Saulusnak áttekintése volt ezen csoportok erejérõl, létszámáról és eszméik terjedésérõl, ami a római császárság ellen is irányult. Vagy saját indíttatására, még inkább valószínû, hogy a titkosrendõrség utasítására, arra törekedett, hogy a mozgalom élére állva, a keresztény csoportokat egy egységes és új ideológiával úgy átszervezze, hogy az ne fenyegesse a római uralmat. Ügyes csellel beférkõzött az eddig általa üldözött keresztény szekták bizalmába, majd mindinkább a vezetésre törekedett és meg is valósította azt. Ennek érdekében ténykedése arra irányult, mivel a zsidóságban nem nagy visszhangra talált a kereszténység, általánossá tegye a nemzsidók körében.(Róma.10.f.12.sor) A híveket a hatalmi rendszerhez loyálisságra nevelje.(Róma.13.f. és több más levélben.) Részletesen meghatározza a papság szerepét és anyagi ellátását. A férfiak és nõk viszonyát a társadalomban.(I.Korinthusi levél.9.és11.f. Holott egyik evangéliumban sem szerepel, Pál terjeszt olyan legendát, hogy a „feltámadt” Jézus több, mint 500 atyafiának megjelent.(mint fenn:15.f.) Proklamálja a feltámadást.(I.Thessaloniki levél.4.f). A püspökök és a diakónusok egy-feleségûek legyenek.(I.Timotheus.3.f.). (Többnejûség egyébként.megengedett??) Pál apostol intellektuális és szervezõ képességével, a "Jézus-Megváltó' személyi kultusz kialakításával, a keresztény vallás megalapítójának tekinthetõ és tekintendõ. Denis Diderot (1713 - 1784):” Elveszitek egy keresztény rettegését a pokoltól, elveszitek a hitét.” Gaius Iulius Cäsar (100 - 47 v. Chr.):” Az emberek szívesen elhiszik azt, amit kívánnak.
János evangélista Jézus prófétai színre lépését Mózestől való próféciából eredezteti, teszi ezt úgy, hogy Mózest Jézus mellé állítja, illetve a szöveg szerint maga Jézus áll Mózes pártján szemben a farizeusokkal:
„Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?” János 5:45-47
„Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!” V. Mózes 18:15
„Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.” V. Mózes 18:18
"elítélt bűnösként sétáltassák végig Jeruzsálem utcáin és kivégeztessék, bizonyítékként arra, hogy az ő istene nem szabadítja meg, tehát hamis prófétának lásson."
Jézus mint szabadító jelenik meg, de mitől szabadít meg?
A rossz döntésektől, amelyek a törvény hibás értelmezéséből fakadtak.
Itt a szabad, vagy nem szabad kérdése körül folyik a vita.
Lásd a szombat értelmezése körüli vitát.
„Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, amit nem szabad szombatnapon cselekedni.” Mt 12,2
„És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt.” Mt 12,10
Jézus értelmezése szerint mindent szabad, ha jó az eredménye, a farizeusok értelmezése a nem szabadra koncentrál.
Jézus ebben az értelemben jelenik meg mint szabadító.
„Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat,” Lk 4,18
Lássuk hogyan halt meg Jézus?
„És ezt mondván: Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” Mt 27,40
Hol történik az értelmezési hiba?
A zsidó nép egy isteni csodás szabadítást akart látni (Mint Mózesé volt).
Viszont Jézus már az életében végig szabad volt, mert az igazságot követte, szemben a farizeusok követőivel.
„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” Jn 8,32
Nem Isten, nem a csoda, hanem az igazság keresése teszi szabaddá az embert.
A feltámadás mese, pont azt bizonyítja, hogy még a tanítványai sem értették meg, hogy mitől lesz szabad az ember.
Azért mert sokan követnek valakit még nem akarják megölni.
Hatalmi féltékenység bonyolultabb eset, mivel mögötte már a hatalmi erőket fenntartó szellemiség bukása látszik feltűnni, ez azonban csak akkor lehetséges, ha Jézus tényleg komolyan bírálta a Mózesi hagyományt. Különben nem veszélyeztette volna a vallási hatalmat, hiszen ellenkező esetben akár erősíthette is volna, és így külön jutalmazták volna a vallási vezetők, hogy erősíti a mundért a papokon.
Tehát ha Jézus nem bírálta volna a Mózesi hagyományt, hatalmi féltékenységről szó nem lehetett volna, hiszen semmilyen támadás alá nem esett volna.
Jézus nem nevezte Istennek önmagát. Istent Atyjának tekintette, ez persze borzolhatta a kedélyeket, de akkoriban még szó nem volt arról, hogy azért mert szűznemzéssel tőle eredeztették volna. A Mária sztori jóval későbbi keletkezésű, Jézus életében senki nem tudott arról, hogy fizikailag is Istentől eredeztetnék Jézust.
De Atyának mások is tekintették az Istent, annak révén indokolt is lehetett, hogy az írásokban Izrael az Úr fiainak volt nevezve több helyen.
A lényeg, hogy az evangéliumi szövegekből jól kiolvasható, hogy Jézus igenis tanított a mózesi hagyománnyal szemben, annak helyébe a saját beszédeit és annak teljesítését helyezte, így igen erőteljesen lépett fel a korabeli vallási hatalom szellemi alapjával szemben. EZ persze már komoly ok volt arra, hogy ne kövessék, hogy ne tanítson, hogy mielőbb lerombolják a nép előtt a hitelességét, aminek egyáltalán nem volt jobb lehetőség annál, mint hogy elítélt bűnösként sétáltassák végig Jeruzsálem utcáin és kivégeztessék, bizonyítékként arra, hogy az ő istene nem szabadítja meg, tehát hamis prófétának lásson.
"A sorrendiseg, amire utalsz, reszlet kerdes, ugyanigy, az, hogy a kakas 2x vagy 1x szolal meg, is reszletkerdes."
Egyáltalán nem részletkérdés, mivel bizonyítékok arra nézve, hogy tévedések, elírások, hibák vannak a szövegekben. Ha te ezt mellőzni akarod, az azzal jár, hogy az ezeknél a hibáknál komolyabb hibák mellett is hajlandó vagy elmenni, azaz nem is érdekel az igazság.
Pedig Jézus szerint az igazság szabaddá tesz.
De aki nem keresi az igazságot biztos lehetsz benne hogy nem is találja meg.
Pálnál az "írások szerint" való hivatkozás kifejezetten a próféták, a Tóra és egyéb ószövetségi anyagok emlegetését jelentette. Nem az evangéliumokat, azok akkor még nem voltak leírva, Jakab és Péter Jeruzsálemben szóbeli hagyományt fektetett le.
Az Apostolok Cselekedete szövegének alapján nem kérdőjelezhető meg Pál leveleinek szövege, mivel az sokkal később, Pált és a történeteit nem közvetlenül ismerő írótól származnak. Maga az anyag is összetett, több szerkesztője van, mint azt első olvasatra láthatnánk.
Ez például azzal alátámasztható, hogy Pál jelenésének története kétszer szerepel az Apostolok Cselekedetében, de egymástól eltérően, ellentétben azzal, mikor egy írótól származna.
ApCsel 9, 4. És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem? 5. És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz: nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. 6. Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig monda néki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják néked, mit kell cselekedned. 7. A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.
ezzel szemben:
ApCsel 26,14. Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod. 15. Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz. 16. De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni; 17. Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek, 18. Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.
A ''felkent'' szó abban az értelemben, ahogyan az ószövetségi időben a papokra, királyokra, prófétákra értették, inkább főnév, mint jelző! Hasonlóan a ''megbízott'', vagy ''felhatalmazott'' szavak is bizonyos szövegkörnyezetben lehetnek bár jelzők, de attól még főnevek, amikor nem tulajdonságot jelölnek, hanem konkrét tisztséget, megbízatást betöltő személyt!
"mintha Jézus úgy beszélne az anyjával, mint egy idegen nővel, az viszont nem derül ki, hogy miért tenne ilyet."
"3. A földi élet egyik legfájóbb, legáldottabb, de egyben a legkegyetlenebb köteléke a vérkötelék. Mindenkinek meg kell vívnia azt a szabadságharcot, amelynek legnagyobb akadálya a vérkötelék. Még nekem, Jézusnak is, keményen meg kellett vívnom e harcomat (Márk 3:33), s bizony, e harcomnak ugyancsak szenvedő alanya volt anyám, Mária!"
"Jézus eljátssza a tanítványoknak, hogy milyenek is ők valójában, ugyanúgy amikor a „nem küldettem, csak Izraelhez” mondat elhangzik, így szembesíti a tanítványokat a saját gőgös magatartásukkal, "
Jézus nem játszik a tanítványokkal, sem senki mással! Mindenütt és mindig példát mutatott vagy példázatokban beszélt, hiszen a megrepedt nádat nem töri el!
" 1.Jn 4,9Mondaazértnékiasamáriaiasszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriaiasszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak asamáriaiakkal.
10. Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet."
" Ugyancsak nem derül ki az sem, hogy Jézus miért gondolta, hogy ő maga tisztesség nélkül lenne a saját rokonainál, amit a Márk mellett a Máté (13:57) is megemlít:"
"Ne fogadjatok el senkit tanítótoknak magán-kinyilatkoztatás alapján! Egy a ti tanítótok: a KRISZTUS! Mert jönnek hamis krisztusok és hamis próféták, s ha lehet, még a választottakat is megpróbálják tévedésekbe vinni. Ti maradjatok az evangéliumaimban rátok hagyományozott tanításom talaján! Ha ezt teszitek, akkor feltétlenül nyugalmat találtok lelketeknek akkor is, ha emiatt üldöztetés, gúny, bántás is ér titeket."
"Mt 13,54Éshazájábaérve, tanítja vala őket az ő zsinagógájukban, annyira, hogy álmélkodnak és ezt mondják vala: Honnét van ebben ez a bölcseség és az erők?
55. Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak?
56. És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?57. És megbotránkoznak vala ő benne. Jézus pedig monda nékik: Nincsen próféta tisztesség nélkül, hanem csak az ő hazájában és házában.
58. Nem is tőn ott sok csodát, az ő hitetlenségök miatt."
"37. Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
38. Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta.
39. Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos.
40. Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?"
A családi kötelék és ismeret akadájozza a hit fel- és elismerését!
"lehetséges a víz borrá változtatása....."
Ha ezt nem hiszed, akkor mit hiszel egyáltalán Jézusról?
