Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Igazad van, és épp ez az, amin változtatni lehetne, kellene. A munkáltatónak egyébként tökéletesen igaza van - ő kizárólag annak alapján dönt, hogy a leendő kolléga mennyire terhelhető és megbízható, márpedig ebben egyelőre a férfiak a befutók. Többek közt az volna az állam dolga (világszerte), hogy a munkáltatók számára előnnyé kovácsolja a leendő, vagy már kisgyermekes anyukák foglalkoztatását.
Ennek a másik feltétele sajnos a társadalmi hozzáállás korszerűsítése, és nem azért, mert emancipáció (volt) van... Nem igazán tudom tolerálni a "bezzeg nagyanyáink korában"-nal bevezetett nyöszörgéseket. Semmi értelme vérre menő vitákat folytatni arról, jó-e, hogy a nők is tanulhatnak, dolgozhatnak, más szempontból: jó-e, hogy tanulniuk és dolgozniuk kell, és egyebek. Ez van, nem kell szeretni, de alkalmazkodni kell hozzá, nem pedig nosztalgiázni meg siránkozni. Arra gondolok, hogy talán valóban úgy volt (bár én személy szerint kétlem), mióta a világ világ, hogy férfiember hozta haza a zsákmányt meg a zsét, asszony pedig őrizte a családi tűzhely melegét, csakhogy ez nem érv... Most "most" van, most élünk, most dolgozunk, most nevelünk gyereket, most osztjuk be a munkát és a pénzt, időt és energiát, ergo az aktuális viszonyok figyelembe véve kell megszerveznünk az életünket. És ezek az aktuális viszonyok most olyanok, hogy a pénzkeresés gondja két ember vállára nehezedik, annak minden vonzatával együtt, ergo a háztartás és gyereknevelés felelőssége is kétemberes meló, már amennyiben igazságos "gondelosztásra" törekszünk... Az eb tehát (többek közt) a családon belüli munkamegosztásban van elhantolva.
tokeletesen igazad van,de amig olyan vilagban elunk,ahol egy azonos tudasu es beosztasu no a 70%-at jo,ha megkeresi egy azonos ferfi kolleganak,ahol a egy allasinterjun kizarolag egy notol van kepuk megkerdezni,mikor szandekozik szulni menni,addig mit varunk?? Pedig az utobbi kerdes meg viszonylag jogos is,ha a munkaltato erdekeit nezzuk....
Ahol az estek tobbsegeben nem az apa marad otthon a lazas gyerekkel,ahol nem neki kell elkeretszkedni,mert szuloi ertekezlet van,stb,stb....
Ez meg mindig az a vilag,ahol a ferfi munkaja fontosabb,nem megingathato holmi betegallomannyal...Ez meg altalaban mindig a nok privilegiuma....Ettol az o allasuk es lehetosegeik labilisabbak...
(1) csak a férfiaknak kellene egész embert kívánó munkát vállalni és ehhez a megfelelő iskolákat elvégezni, a bérezési rendszert is ennek megfelelően alakítanák át, (2) a nők pedig abban lennének támogatva és érdekeltté téve, hogy a családi tűzhely melegét biztosítsák és neveljenek gyerekeket
Jó, jó, de ennek fényében viszont nem értem a javaslat lényegét. A mondat második részét, a 2-est igen, hiszen ez az, amit én pozitív példának és támogatásnak nevezek. De az első rész nekem kényszerszagú, miután olyan szavak szerepelnek benne, hogy "csak" és "kell". A "csak a férfiaknak kellene egész embert kívánó munkát végezni" az én olvasatomban bizony a választási lehetőségek korlátozását jelenti, pláne, ha hozzáolvasom az iskolák elvégzéséről szóló részt. Ugyanis ez gyakorlatilag azt jelentené, hogy a pályaválasztás előtt álló lányoddal közlöd, hogy édesem, az egy dolog, hogy te okos vagy és szorgalmas, dehát te nem mehetsz jogi egyetemre, mert az ügyvédkedés túl sok idődet elvenné a gyerekneveléstől... hagy meg ezt szépen a leendő férjednek, kicsim... Vagy rosszul értelmezem?
Valószínűleg igazad van - egyébként én sem gondolom, hogy az esélyegyenlőség megvalósult, sőt. De azt mégsem gondolom, hogy a megoldás a választási lehetőségek csorbítása lenne, még akkor sem, ha a mai helyzet sem mindig jár együtt valódi lehetőségekkel, hanem sokszor csak látszatesélyt kínál helyette.
Ezalatt azt értem, hogy tudom én, hogy manapság sok olyan nő, aki szíve szerint a gyereknevelésnek szentelné az életét, nem teheti meg annak ellenére, hogy elvileg lenne rá lehetősége (mert egy dolog a szándék, és egy másik a minden napi kenyér); de nem hiszem, hogy ennek megoldása az lenne, hogy valamiféle elvárt csapásirányt kijelölünk a nőknek. Támogatás, igen, segítség, igen, példamutatás, igen - de megszorítás (ld. "egészemberes beosztást ne") , elvárás, terelgetés nem... Szóval, nem kéne úgy járni, mint a Magyar Televízió, mondván, hogy esti híradóba azért nem engedünk be hölgyeket, merthogy ez a családi teendőiktől venne el időt. Én ugyanis azt mondom: ezt hadd döntsék el ők. Legyen ez egy lehetőség, mellyel élhetnek, de ne kényszer.
Kényszert én sem szeretnék senkinek a kárára sem, bár olyan rendszer még sohasem volt a történelemben, ami mindenkinek kedvezett volna. :P
Mondhatni, csúsztatásnak tűnik, amolyan látszat-esélyegyenlőségnek.
Én a fennálló rendszert a saját bőrömön nem esélyegyenlőségként, vagy esélyek sokaságaként érzékelem, hanem éppen ellenkezőleg! Számtalan olyan dolgot "ad(ott)" nekem, amivel nem tudok mit kezdeni (pl. bizonyítványaimat kirakhatom a falra, de boldogságot nem vásárolhatok rajtuk, büszkeséget is csak a családtagjaimra vonatkozóan vagyok képes érezni ) és egy sor más dolgot meg elvesz vagy nem is enged elérni, ami meg nekem célom lenne.
A reszmunkaidos allasok inkabb az egyetemistaknak felelnek meg a munkabeosztas miatt, mert a gyerekvigyazas, napkozi nagyon draga (a szulo kesese eseten komoly _kesesi percdijat_ kell fizetni) tehat ez egy taszito ero a kismamaknak, hiszen nem eri meg nekik dolgozni menni, ha a fizetesuk nagyreszet a felmerulo koltsegekre koltik (benzin, - a nagy tavolsagok miatt, a parkolo,-nagyon draga, a gyereke lhelyezese,- piszok draga) tehat a csalad jobban jon ki, ha anyuka otthon marad, es az idejet a gyerekekre forditja, hiszen ehen nem hal, a gyereknek jut cipore, ruhara, stb. DE! Nem kotelezo! Lehet valasztani! Ha a no professzionalis sikerekre, karrierre vagyik, lehetseges, de meg kell fizetnie! Ha otthon marad es gyereket nevel, megfizetik neki! Ilyen a kulturalt, es civilizalt tarsadalom! Ez a kovetendo pelda, es semmi esetre sem az, hogy limitaljuk a not, vagyis az embert! Allitsuk valasztas ele! Igy az egyen mindenkeppen a tarsadalom hasznara valik.
Nagyon nem mindegy, hogy könnyebbé, vonzóbbá tesszük a nagycsaládot és a főállású anyaságot, vagy pedig lehetetlenné, el nem fogadottá, lenézetté a női hivatástudat kiteljesedését. Merugye az első eset egy lehetőség, s mint ilyen, pozitív, a második pedig egy frusztráló elvárás és kényszer.
Szóval én amondó vagyok, hogy valóban szükség lenne arra, hogy a főállású anyaság megbecsült és akár megfizetett legyen, de nem afféle módszerek segítségével, hogy pölö mesterségesen letörjük a nők tanulási és munkavállalási kedvét...
Tokeletesen ertem hogy _milyen betegseget_ szeretnel gyogyitani, de az _orvoslasi modszerrel_ nem ertek egyet. Nem szaporitanam a szot, Catkiller kitunoen megmagyarazta hogy miert.
Nem megoldas hogy a nok visszakenyszerulnek nagymamaink szerepebe, akkor inkabb menjunk vissza a barlangba, mert szerintem az volt a legjobb az embernek. Asszonyka elment bogyot (koretnek valo zoldseget, salatat) keresgelni, a pasas pedig levadaszta a hust. Mindenki elvolt a a maga kis szerepeben, hiszen nem volt egyeb, amire vagyakozni lehessen. A mai modern tarsadalomban pedig vagyunk, es valasztani akarunk. Innen nincs bekes visszaut, de jogi alap szinten nincs, - megjegyzem; szerencsere!:) Mivel a vagyainkat nem tudjuk/akarjuk kitorolni, inkabb a valasztasi lehetosegre kellene koncentralni, mert az mindenkinek a hasznara valna, az egyennek es a tarsadalomnak is. Erre kituno pelda Ausztralia, ahol nagyon sok no valasztja a tuzhely melegen tartasat a munka helyett, de ehhez az allam nagyon komoly segitseget ad. A gyermekek szamanak emelkedesevel aranyosan kapnak adokedvezmenyeket, plusz a gyogyszerekre, az iskolaztatasi koltsegekre, a konyvekre, es meg nem tudom mire akar 50% kedvezmenyt is kapnak. Ebbol az kovetkezik, hogy a nok batran vallalnak tobb gyereket, de akiknek csak egy van, -igaz hogy egy utan nem jar kedvezmeny- tehat egy harom tagu csalad, meg tud elni a ferfi keresetebol, es olyan szinten, ami nalunk luxusnak szamit, ott _normalisnak_!
nem tudok egyetérteni azzal, hogy tegyük ellenérdekeltté a nőket a tanulásban. hatalmas hiba lenne.
Magyarországnak nem nagyon van más lehetősége, mint az emberi erőforrás, (ásványkincs pl. nincs) csak ezzel tud az ország hozzáadott értéket termelni.
egyszerűen bűn lenne a lakosság felét arra bátorítani hogy a (nem jelentéktelen) szellemi kapacitásait hevertesse parlagon.
még akkor is, ha egész életében "csak" gyereket fog nevelni, akkor is nettó nyereség volt a társadalomnak az anya taníttatása, mert az ilyen anya okos, művelt, kreatív gyerekeket nevel. ő otthon szépen elvégzi azt, amire az iskolarendszer köztudottan csak nagyon korlátozottan képes :-) a részmunkaidős, gyerek mellett, otthon végezhető munkának, stb. is feltétele a tanulás- egy diplomásnak szvsz könyebb otthoni munkát találnia, mint egy segédmunkásnak. arról már nem is szólva, hogyha apu egyszercsak munkanélküli lesz (nem ritka), lakáshitel a nyakukon, anyu meg abban volt érdekelt, hogy a nyolc általános (na jó, legyen érettségi) után hagyja abba a tanulást, szüljön négy gyereket, és így is tett, hát abba még belegondolni is rossz.
szvsz nem lehet túlbecsülni a nők taníttatásának a jelentőségét. akár érvényesíti végül a munkaerőpiacon, akár nem, az ő tudásával biztosítjuk hogy a jövő generáció is okos legyen, és értékes tartalékot képzünk az ország humán erőforrásaiban.
hogy ez a szerep kizarolag a nore harul,vagy hogy csak ez lehet valakinek az elete celja??
Utóbbi. Tényleg érdekel, hogyan megvalósítható a gyakorlatban gyomnövény javaslata. Az ördög ugyanis a részletekben rejlik, én pedig gyakorlatias ember vagyok, tehát az eszme nekem kevés. Például, egy nő lehessen alkalmazott, de főnök nem? Vagy bizonyos munkakörökbe ne lehessen őket fölvenni? És melyikbe igen, melyikbe nem? Mi alapján döntené ezt el és kicsoda?
Tudom, hogy gyomnövény nem efféle tiltólistára gondolt, hanem a társadalmi hozzáállás megváltoztatására, csakhogy elég rendelkezni némi (minimális) történelmi, társadalmi, csoportdinamikai ismerettel ahhoz, hogy az ember gyanítsa, hogy ebből nem "szeressük egymást, gyerekek" jellegű változás lenne, hanem kemény ítélkezés és diszkrimináció. Olyasmi, mint ami jónéhány vallásos gyülekezetben tapasztalható - addig, amíg a mi szabályaink szerint játszol, segítőkészek, jóindulatúak és szeretetteljesek vagyunk, de ha nem... (akkor közösségi erőnk teljes arzenálját felvonultatjuk ellened, lenézés, verbális köpködés, kiközösítés formájában).
En tiszteletben tartom,ha valaki maskepp gondolja,csak azt a bizonyosfoku lenezest,amit a pelenkamosas jelent nehany felsobbrendu,karrierista holgyemenynek,na,azt egy kicsit nehezen viselem.
Hát... tudod... én ennek inkább a fordítottját tapasztalom. Például azt, hogy aki nem vágyik gyerekre, az abnormális, és pszichológusnál a helye, hogy az kigyógyítsa eme betegségéből... Meg ilyesmi. Egyébként én is csak azt tudom mondani, amit te - hogy el kell fogadni, ha más nem arra vágyik, mint mi. Élni és élni hagyni. És sajnos épp ez az, ami gyomnövény megoldásából hiányozna, nem mintha az eszme maga rossz volna, csak hát az eszme egy dolog, a valóság pedig egy másik.
mit ertesz kizarolagossagon?? hogy ez a szerep kizarolag a nore harul,vagy hogy csak ez lehet valakinek az elete celja??
nem hiszem,hogy barki azt mondta volni,hogy szulni es csaladot alapitani kotelesseg..Egy fraszt...En tiszteletben tartom,ha valaki maskepp gondolja,csak azt a bizonyosfoku lenezest,amit a pelenkamosas jelent nehany felsobbrendu,karrierista holgyemenynek,na,azt egy kicsit nehezen viselem.
Lehet sokmindennel magyarazni a bizonyitvanyt,lehet gazdasagi okokra hivatkozni,lehet a mai parkapcsolatok minoseget kritizalni,sok igazsag van benne.De ha valaki igazan csaladra vagyik,gyerekre,azt ez nemigen erdeklni.
Nekem pl 3 gyerekem van,nem elunk nagyon rozsasan,de mindenunk megvan es emellett elmondhatom magamrol,hogy a szakmaban nevem van,ismernek...Igaz,en vezeto beosztasra soha nem vagytam,fel ev izelitot kaptam belole evekkel ezelott,koszonom,nem nekem valo.
De az,hogy ez igy mukodik csupan jo parvalasztas kerdese,es rettenetesen sok szervezese.....Igenis meg lehet csinalni....
Nem az ivadékgondozás meg a családösszetartás a kényszer, hanem ezek kizárólagossá tétele. Márpedig ha törvénybe nincs is iktatva, hogy nő nem vágyhat másra is az ösztönös szerepén és életcélján kívül, ha társadalmi elvárást csinálunk belőle, akkor akár törvénybe is iktathatnánk, a helyzet ugyanaz...
azert azt az apro biologiai tenyt nem kellene szem elol teveszteni,hogy a fene nagy egyenjogusagban a ferfiak meg nem tudnak szulni es szoptatni sem...tehat ha tetszik,ha nem,ezt a nok "kenytelenek" csinalni,mint ahogy bennuk erosebb az oszton az ivadek felnevelesere es a csalad egyutt tartasara.....Ettol meg ennek termeszetesen nem szabad kenyszernek lenni,de azt hiszem,egeszseges lelku nonek ez bizonyos szintig nem is az
csak a férfiaknak kellene egész embert kívánó munkát vállalni és ehhez a megfelelő iskolákat elvégezni
És ki határozná meg, melyek ezek? Megsúgom, hatalmas elégedetlenségi hullám lenne ebből, mert azok, akik épp valamilyen határvonal rosszabbik felére estek, nehezményeznék ezt.
Ám az semmiképp nem lenne cél, hogy a családos nőket jól kifacsarják a munkában és aztán "dolgozzanak második, esetleg harmadik műszakban" otthon - mert erről van szó, és ez ellentétes az évezredes családi funkciókkal, női és férfi szerepekkel!
Hát, pedig az egyszerű rétegek gyermekei rendesen ki voltak facsarva minden téren, csak ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. A parasztasszonyok olyan fizikai munkát végeztek (a férjükkel együtt, természetesen), amibe a legtöbb mai - nemhogy asszonynak, férfinak is beletörne a bicskája.
Figyelem, ez nem azt jelenti, hogy aki nagyon nem szeretné a háziasszony-családanya szerepet felvállalni, az ne tanulhatna és később ne dolgozhatna főállásban, ne szentelhetné az életét a hivatásának (karrierjének)!
És ezt az anti-diszkriminatív hozzáállást hogyan valósítanád meg abban a közegben, amelyet a hozzászólásod első néhány sorában megfogalmaztál? A nők választhassanak, de valahogy neveljük rá őket, hogy valójában ne vágyjanak rá? Nem piszkálni akarlak, de nekem ez nem világos. Mondhatni, csúsztatásnak tűnik, amolyan látszat-esélyegyenlőségnek. Peeersze, édesem, megvan rá a lehetőséged, hogy egészemberes hivatást válassz, de közben csúnyán fogunk ám rád nézni...
A négy- vagy hatórás munkaidőt, a kisgyermekes anyukák foglalkoztatottságának támogatását (adókedvezménnyel, pl.), a távmunkalehetőségek szélesítését maximálisan támogatom, de ezt a "térjünk vissza dédanyáink korába" mozgalmat nem, mert szinte biztos, hogy az lenne belőle, ami saját bevallásod szerint neked sem célod: kényszer.
ebbol pedig a -sok- munkaado -a sajat erdekeit szem elott tartva- nem ker, hiszen oriasi a valasztek az azonos vegzettsegu, kapacitasu, problemamentes munkaerobol.
Hullhat rám a kőzápor, de szerintem a munkaerőpiacra érvényes "sok az eszkimó, kevés a fóka/sok a vadász, kevés a róka" c. problémát - részlegesen - úgy lehetne orvosolni, hogy visszatérnénk a dédanyáink-dédapáink korában érvényes társadalmi berendezkedéshez: csak a férfiaknak kellene egész embert kívánó munkát vállalni és ehhez a megfelelő iskolákat elvégezni, a bérezési rendszert is ennek megfelelően alakítanák át, a nők pedig abban lennének támogatva és érdekeltté téve, hogy a családi tűzhely melegét biztosítsák és neveljenek gyerekeket. Emellett kisegítő munkát, részmunkaidőben végezhető munkát, távmunkát vállalhatnának és normálisan meg lenne fizetve az is. Ám az semmiképp nem lenne cél, hogy a családos nőket jól kifacsarják a munkában és aztán "dolgozzanak második, esetleg harmadik műszakban" otthon - mert erről van szó, és ez ellentétes az évezredes családi funkciókkal, női és férfi szerepekkel! (Ezt a terhet, már-már rabszolgasort persze, hogy az ember lánya nem szívesen veszi a hátára!) Az sem szabadna, hogy cél legyen, hogy anyagilag úgy ellehetetlenítsenek mindenkit, hogy szívesebben éljen egyedül magányos farkasként vagy könnyű kalandokat keresve, illetőleg idősödő szüleivel még 40 évesen is, örök átmenetben a diákkor és a felnőttkor között - ahelyett, hogy családot alapítana (ami tény, hogy anyagi hátteret kíván és azon túl felelősségvállalást, elkötelezettséget)...
Figyelem, ez nem azt jelenti, hogy aki nagyon nem szeretné a háziasszony-családanya szerepet felvállalni, az ne tanulhatna és később ne dolgozhatna főállásban, ne szentelhetné az életét a hivatásának (karrierjének)! Megmaradna ennek is a lehetősége, ám nem lenne többé kényszer. Mert most az.
Termeszetesen, a kepzettseg mindig tobb lehetoseget jelent, de csupan az teny, hogy a kisgyerekesek hatekony munkaeronek szamitanak, nem eleg. Az idejuk behatarolt, es elore nem lathato problemakkal kell szamolni (rohanni kell az oviba, megbetegszik, stb), ebbol pedig a -sok- munkaado -a sajat erdekeit szem elott tartva- nem ker, hiszen oriasi a valasztek az azonos vegzettsegu, kapacitasu, problemamentes munkaerobol.
Most jöttem haza az USA-ból egy nemzetközi konferenciáról és nem egy szoptató, pelenkázó, babakocsit tologató nőt láttam.
Amikről itt irkáltok az mind ostoba kifogás, de mindenkinek a szive joga ha nem akar gyereket vagy nem most akar. Azt érzem, hogy ezen a fórumon mindenki magyarázza a bizonyitványát.
Nekünk mellesleg nem lehet gyerekünk de nincs az a kulturális, tudományos, művészi és sport élmény (ezeket szoktátok felsorolni) ami be tudná tölteni a helyét.
ZH-ra én is. :-) Vizsgára úgy mentem, mert cicifüggő volt és kicsi, hogy a párom szabit vett ki, mindketten mentünk, ő kint várt az előtérben a gyerekkel, vizsga előtt megszoptattam, és igyekeztem bemenni az első 3-ban, hogy a következő szopásra kiérjek. :-)
Teljesen igazad van. Viszont ha nincsen meg az a képzettsége, mint a gyerektelen nőnek, még kisebb az esélye a munkaerő-piaci visszajutásra. Mellesleg a kisgyerekes nők kimutatottan jó munkaerők, mert nagyon hatékonyan beosztják az idejüket, hogy mindent elvégezzenek a munkahelyükön, s még emberi időben haza is érjenek. Indul egy visszailleszkedést segítő program úgy hallottam, ami kedvezményeket nyújt a gyesről visszatérni szándékozó anyukákat alkalmazó cégek számára. Kellene még mellé részmunkaidő, távmunka, meg sok-sok bölcsőde óvoda.
Ugy irtad le hogy _legyen piackepes_, mintha az csak attol fuggne, hogy anyuka tanult-e a gyes alatt! :)) A jelenlegi mar a masodik munkahelyem, ahol nem alkalmaznak kisgyerekes noket, -hiaba diplomak, nyelvvizsgak tomkelege- es kapasbol tudnek felsorolni jonehany ceget, amelyek szinten nem. Gondolom tudod miert. Megjegyzem, nem szeretnek arrol vitatkozni ez helyes-e vagy nem, mert nyilvanvaloan nagyon igazsagtalan, viszont tagadhatatlan teny! Ennyit a piackepessegrol!
Nekem is több egyetemista-anyuka ismerősöm van, de mind bevallotta, hogy azért nem volt sétagalopp gyerek mellett tanulni. Nehéz ideiglenes bébisintéreket verbuválni, amíg anyuka órára jár, vagy vizsgázni megy, még akkor is, ha levelezős, pláne, ha nappalis... Egy egyéni programot (mozi, aerobik etc.) eltolhat az ember, ha a barátnő mégsem ér rá gyereket pesztrálni, de egy vizsgát nem. De tény, hogy a tanulásra tudtak időt szakítani, mert ahhoz nem kell külső segítség.
Nem általános, de nem kivétel. Én is azt írtam, nagy családi összefogás kell hozzá. Nekem még családi összefogás sem volt ( összefogtam a férjemmel max) igaz ez nem az első diplomám volt, hanem a második. Levelezőn.
