Pontosan ez az amit éreztem én is, de nem sikerült megfogalmaznom. A Talicskában pont azt szerettem, hogy "komponált" zene volt. Minden egyes kis hangocska ki volt találva, pont ott volt, ahol lennie kellett. Még a Load/Reloadon is. Még Kill-en is átgondolt dalok voltak. A "back to our roots" szerintem nem sikerült, valaki másnak a gyökereit fúrták át.
De hogy ON legyek, a detroiti koncert "forbidden, don't have permission to access" üzenetet ad. Másnak is?
A St. Anger tényleg izgalmas volt elsőre. Hallotta az ember rögtön, hogy kemény dió, nehezen emészthető, sokat kell majd nyüstölni, hogy megszeresd. Aztán pár hét után rá kellett jönnöm, hogy annyit egyszerűen nem tudnám döngetni, hogy maradéktalanul tetsszen. :)
Többen javasolták a DVD-t, hogy azzal könnyebb belecsimpaszkodni, de nekem nem sikerült. Feelinges a felvétel, jó látni őket, ahogy élvezik a zenélést, a számok azonban úgy sem tetszettek meg jobban. Sőt, Hetfield még hamisabb is a DVD-n, mint a CD-n (pedig néhol az se semmi).
A St Anger nekem is tetszett, két hétig csak az szólt, viszont egy fél éve elő sem vettem. Meguntam talán... A Mastert és a Justice-t viszont szinte minden héten előkapom.
Annihilatorral úgy vagyok, mint deliriousnomad: a Set the World on Fire számomra hibátlan, egy nagy-nagy tizes, egyik kedvenc albumom, számtalanszor meghallgattam, viszont az azóta kiadott albumok nem jönnek be annyira. Jeff tényleg jó gitáros, de mint dalszerző, a Set... óta picit elvesztette a fonalat.
A Shallow Grave egy jópofa AC/DC utánérzés, ráadásul Waters azt is újraírta a Waking The Furyre Nothing To Me címmel! :)))
A Carnival Diablos a legerősebb lemezük volt a Set The World óta. És iszonyatosan nagyot üt a hangzása is. Sajnáltam, amikor kirúgta Comeau-t, koncerten is baromi jók voltak vele.
Meghallgattam őket sokszor.:-) Mind a 3 tetszik. Igen-igen, hasonlítanak, egy kaptafára mennek. Szerintem Jeffnek annyira tetszett a Knight jumps queen, hogy a következő 2 albumra is feltett egy-egy hasonlót.:-))) Emberi dolog:-)
Egyébként az Annihilator összes albuma megvan, kivéve az a Set the World-os (arról csak 3 számot hallottam) Szerintem viszont az egyik legjobb albuma a Carnival Diablos... 1 töltelékszámot találtam rajta, azt az AC/DC-jellegűet, de az is csak azért volt szerintem rossz, mert nem szeretem az AC/DC-t...
Ja, és a mindenki által utált Remains album is tökre tetszik, szerintem ott is van egy csomó jó szám, pl. egyszerűen megőrülök, ha meghallom a Tricks and Traps meg az I Want című nótákat.
Hogy ne csak off legyek, az új Megadeth album legjobb száma szerintem a Truth Be Told. Zseniális.
Na látod, nekem az Annihilatorrel is az a bajom, hogy Waters sokszor csak úgy kifossa magából a riffeket, amiknek a többsége tényleg iszonyatosan jó, de egyszerűen nem hozza ki belőlük a maximumot. A gyilkos témák egy csomószor nem állnak össze egységes nótákká - vagy éppen összeállnak, csak közepessé.
Az utolsó tökéletes Annihilator lemez számomra a Set The World On Fire volt. Az azóta készültek is megvannak, mindegyiken vannak zseniális számok, szeretem is Jeffet nagyon, de egyik azóta kiadott albuma sem mentes az üresjáratoktól. Ráadásul Waters tökre önismétlő is néha, hallgasd meg egyszer egymás után a Knight Jumps Queent, a 21-t és a Pastor Of Disastert. ;)
Nekem meg pont a spontanitás miatt tetszik nagyon a St. Anger. De tökre tetszik. Pont mondtam magamban, hogy bassza meg, 88 óta a Metallica nem adott ki jó albumot (A Black album dögunalom, a hangulata egyenlő a nullával, a Load/Reload meg egy vicc, 3-4 elviselhető szám van rajtuk, de nem nevezném metal albumnak, hiába van benne torzított gitár, inkább uncsi rocknak...). A St. Anger viszont nagyot üt. Végre elkezdtek durvulni. A számok nagy része is jó, talán ha nem 75 perces lenne, hanem 60, mindenkinek tetszene. A hangzás kicsit fura, nu metalra hasonlít, de annál azért sokkal jobb, és mivel thrasht nyomnak, nem olyan gáz, mint egyesek mondják. A kétlábgépek is tök jók. Van azért rengeteg jó thrash metal riff az albumon. Külön kiemelném a spontanitást, ami nekem nagyon bejön. Ha csináltak volna egy ugyanolyan albumot, mint az első 4 albumuk, akkor az lett volna a baj, hogy jajj, jó kis album ez, de ezt már megírták 50-szer, köszönjük, nem kell, inkább menjenek nyugdíjba... Szerintem nem is csinálhattak volna ennél jobb albumot. Hogy nincs szóló? Kit érdekel? Esküszöm, nekem fel sem tűnt a hiányuk, csak amikor az első kritikákat olvastam, akkor vettem észre, hogy jé, tényleg nincs szóló. Őszintén: nem is hiányzik. Ennek az albumnak olyan "jammelés a stúdióban" hangulata van, ami nagyon jó, mert olyan garázshangulata van. Ezért is szeretem az Annihilatort, mert ott vannak ilyen számok, hogy Jeff teleteszi 50ezer riffel az albumot, összevissza jönnek az agyament riffek, mintha tényleg csak jammelne össze-vissza, és a St. Anger pont ilyesmit áraszt magából.
Mindegyik szám tetszik, de a 3 fő kedvencem: Frantic, St. Anger ás All within my hands. A Sweet Amber meg egy rohadt jó riffel kezdődik, tök vagány, de szerintem a régi számok hangulata van a Purify-ban.
Szóval nem tudom, miért szidtátok olyan sokan ezt az albumot, egy load-reload-black album szarakodás után ez az album zseniális, és a régi albumokhoz is oda lehet tenni. Pont hallgattam, bejött apa a szobába, azt azt mondta: Jézusom, ezek szétverik a házat.:-) Na, egy Load albumra nem mondott volna ilyet...
Kéremszépen, ez a lemez akkora metal, mint ide Amerika...
Oda nem írom, mert már sokszor volt róla szó és amúgy is leszednék a fejemet. :)
A St. Angeren van két szám, ami maradéktalanul tetszik (Frantic, Some Kind Of Monster), kettő, ami többnyire tetszik (My World, Unnamed Feeling), egy, amitől rosszul vagyok (St. Anger), és itt található a zenekar történetének abszolút mélypontja is (Invisible Kid). Ami a többi dalt illeti, mindben vannak ütős riffek, jó ötletek, de nagyrészt semmi kohéziót nem találok bennük, egyszerűen nem állnak össze nótává, csupán összedobált témahalmazt hallok. Erre szokták azt mondani, hogy az egésznek többnek kell lennie a részletek összességénél. :))) Túlságosan spontánnak akartak hangzani, de nem sikerült. Nekem a szólók is hiányoznak és a hangzás sem tetszik, bár utóbbi nyilván tudatosan lett ilyen (de nem az rontja el). A másik, hogy az a "hisztérikusan törünk-zúzunk, majd a sarokban sírva összegömbölyödünk" típusú gumiszoba-feeling, ami néhol erősen jellemző a St. Angerre, alapból is eléggé taszító számomra, a Metallicától meg pláne furcsa. Nem olyan koncentráltan, erőteljesen és kiérlelten brutális, agresszív a lemez, mint a régiek, hanem egy csomó helyen átmegy sima ideges, esztelen csapkodásba.
A következő anyagban viszont valami miatt bízom, pedig az utóbbi 10 év fényében igazából semmi okom sincs rá. :)))
Mint mondtam: a kísérletezés az én olvasatomban nem egyenlő azzal, hogy egy banda megpróbálja eladhatóbbá, kommerszebbé tenni a zenéjét. A Load egyébként nekem sem a szívem csücske -a Reload meg aztán pláne nem az-, de ha objektíven próbálom szemlélni a dolgokat, félreteszem a körítést meg azt, hogy a számok jelentős része nem metallicás, pusztán a zenei anyagot tekintve szerintem mindkettő erősebb lemez a Risknél (ami meg nem megadethes).
Ok. elfogadom, amit írsz de akkor azt hiszem abban egyet érthetünk, hogy mégis csak megpróbáltak kísérletezni, csak nem jött be. De legalább megpróbálták. Valakinek meg bejön és kaszál vele extra profitot. (pl. Metallica a Load-al. Bár arról is meg van a véleményem, meg az egész Metallicáról a Black album óta, hogy nagyon csúnyán sztem hanyatlank, de ez talán egy másik topic-ra tarozik.)
Nem mondtam, hogy pop, mert nem az, de kétségtelen, hogy erőteljes lágyulást és habosodást mutatott az előző lemezekhez képest.
Egyébként éppen elégszer magamra erőltettem annak idején a Risket ahhoz, hogy jól megismerjem. Nagyon szerettem volna megszeretni, de nem sikerült, és nem az eltérő stílus miatt, hanem mert egyszerűen nem sütnek a nóták. Van rajta kábé négy szám, ami tetszik, de a többi Megadeth-mércével mérve egyszerűen gyenge. Megpróbáltak kibújni a bőrükből, de baromira nem sikerült és görcsölés lett belőle, ami meg is hallatszott a dalok színvonalán. Amúgy meg nekem az MD.45 sem a szívem csücske, szóval akkor sem tetszene jobban, ha azon a néven jött volna ki. :)))
Ezt a popposodást egyébként minden médiában megpróbálják az ember szájába adni, de sztem, aki ilyet mond, az hallgassa meg rendesen a Risk-et és rájön, hogy kurvára nem popzene! Ez egy hülyeség! Talán egyetlen baja a Risk-nek az volt, hogy Megadeth névvel jött ki. Ha mondjuk MD45 alatt jelent volna meg, biztos a "kő" Megadeth rajongók is kajálnák!
ui.: Ha valaki ismer olyan pozenekart, akinek úgy szól a lemeze, mint a Risk, az szóljon má' mert megveszem egyből az összes albumát! :-)
A kísérletezést ne keverjük össze a poposodással és a slágeresedéssel. A Risk pont, hogy nem egy bátran kísérletező lemez volt, hanem egy rádióbarát, kompromisszumos album. Egyetlen tényleg előremutató nóta volt rajta, az Insomnia. A többi pusztán kiherélt Megadeth vagy görcsös erőlködés a csíkos bunda levetésére. ;)
Igen, vannak dolgok, amiben egyetértek és valóban igazat adok pl. ezzel a fejlődéssel kapcsolatban amit írsz. Viszont a Maiden és még azok, akik nem fejlődnek inkább csak másolják saját magukat albumról albumra. És ezért nem fejlődnek. De sztem a Megadeth-ről az egyáltalán nem mondható el, hogy megpróbálta egyik előző albumát is lemásolni. Sőt, azt sem lehet mondani, hogy nem próbált meg kísérletezni, mert hát ott van az élő példa rá, a Risk. Elég nagyot buktak is vele, és mivel mindenki pénzből él, nem mert Mustaine tovább kísérletezni, ezért is tért vissza a TWNAH-on a szokásos kétlábgépes témákhoz, a jól bevált klasszikusnak mondható "bólogatós" riffekhez. Sztem erre a megváltozásra - amit hiányolsz - is elmondható az, amit Mustaine a Metallica hajlevágós korszakáról mondott, hogy a tigris sem vetheti le csíkos bundáját, ő sem fog már nagyon megváltozni.
"Mellesleg az ilyen újraösszeállások sosem voltak túl sikeresek, mivel inkább az egymásra hamisan mosolygó tagokról szólt, mint a zenéről." Iron Maiden? Nem túl sikeresek? :)))
Az ilyen kaliberű zenészek vérprofik, minden értelemben. A közönség semmit sem vesz észre abból, ha utálják egymást.
No bazeg... Szerintem a következő lemez is Megadeth név alatt jön majd ki. :))) Mustaine:
"At that point I am going to have to seriously consider what my plans are. I can tell you this, I love being onstage with the three men that I am playing with right now, they are some of the funnest, most humble, and talented people I have ever played with. I am sure all will agree that Vinnie Colaiuta [drummer on the band's latest CD, 'The System Has Failed' — Ed.] was the pinnacle, but these guys are the complete package. And anything that has ever been put in front of them, they have risen mightily to the occasion.
"We have actually started playing the music I wrote for my next record, and it is starting to sound like we have our own new music now. In other words, MEGADETH or whatever I call my solo-next venture, it will be with these three young stars. Unless they have too much fun and explode. . . or sue me."
Hát én nemismertem, de most már ott csücsül a kedvencek közt jól. :P
Leszedtem az összes koncertet ami fenn volt, hát nem valami csúcsminőség/hang de azért jobb mint a semmi.
A woodstocki koncerten (crush 'em) kicsit morci volt Mustaine, van a refrénnél az a rész ahol a közönségnek kell(ene) énekelnie, jobban mondva ordítania.:P
Még az elején direkt fel is készítette rá őket, elpróbáltatta velük azt a részt. Akkor még ment, de a szám közben nem igazán, még mondta is "gyerünk megy ez nektek jobban is". Hát nem ment :D. Aztán ahogy vége lett el is húzott gyorsan 1 szó nélkül. Bár erre a számra valahogy nem lehet beindulni sztem, túl lassú, és unalmas.
+ azt vettem észre, bár ez csak személyes véleményem, Mustaine valahogy nem éli át igazán a koncerteken az egészet, csak ott áll gitározik és énekel, bár az is igaz ezek mellett így nagyon nem is tudna mást csinálni.
Csak nekem valahogy hiányzik a GNR koncerteken látott pörgés (Axl Rose), vagy az AC/DC koncerteken a gitáros (nem tudom a nevét) "ugrálásos baromkodása", valahogy az ilyen zenének ez a része sztem, így sokkal nagyobb a hatása (persze itt is van fejkörzéses hajforgatós semmitnemlátós gitározás, az is valami :P)
Mindezektől függetlenül teljesen rabja lettem a megadeth-nek, egyszerűen nem lehet megunni, rengeteg számot írt már Mustaine, de mind hihetetlen változatos, és 2 egyforma egyszerűen nincs is. Nemrég óta ismerem amúgy az együttest, kb. 1 éve. :> Persze előtte is hallottam számait (duke nukem, paranoid, symphony), teccettek is de valahogy nem is igazán izgatott milyen együtteshez kapcsolódnak ezek a számok. Azután egy counter-strike movieban hallottam először a Trust-ot, és ott volt a Duke Nukem is a végén pedig kiírták az előadókat. Nah azóta beszereztem minden albumukat és teljesen kész vagyok tőlük. :D
Ne érts félre, itt nem aktuális divatmajmolásról beszélek, hanem egy kicsit "maibb" metálról. Személy szerint a Megadeth mellett a másik kedvenc csapatom a Dream Theater, s valahogy örülnék, ha az ő irányukba mozdulna el Dave.
Egyébkélnt számomra a metál már csak egy emlék a '80-as évekből. Nem igazán tartom helyesnek, ha egy csapat stílusa 20 év alatt semmit sem fejlődik, lásd Iron Maiden, aminek pl. a Wicker Man számát nyugodtan át lehetne pakolni az 1982-es Number of the Beastre anélkül, hogy bárki is észrevenné, aki nem ismeri a Maident. Ők például - véleményem szerint - semmit sem fejlődtek, amit nagyon fájlalok.
Pontosan emiatt a TWNAH-t is visszalépésnek tartom a Megadeth életében (nem a technikára értem)
Igen, szerintem is kár állandóan szajkózni ezt az örökös RIP visszasírást! Jó persze, hogy jó lenne, meg tényleg kurva jó album, ami az áttörés első lépését jelentette a zenekarnak, de egyesek úgy beszélnek erről az albumról, mintha ezután már nem is csinált volna a zenekar maradandót! Holott sztem pont a Megadeth az egyike még azon zenekarok között, - akik már szintén huszon x éve vannak a pályán - aki folyamatosan meg tud újulni, és a fejlődési görbéje még felfelé ível. (Nem úgy, mint pl. a Metallica, aki sztem a fekete album óta nem találja helyét) [bár ezek most nagyon szubjektív vélemények és biztosan sokan nem értenek vele egyet]
"Valójában abban reménykedem, hogy ha Mustaine megvalósítja a szólókarrierjét, akkor egy kicsit már modernebb, mai zenét fog játszani, mert az, hogy 2005-ben még mindig a "hevimedült" emlegeti, már egy kicsit gázos."
A heavy metal miért gázos 2005-ben???? Sztem az igenis jó, hogy vannak még zenekarok, akik próbálnak klasszikusnak mondható heavy metal lemezt csinálni és vállalják önmagukat, nem lesznek divatmajmok. És pont az ilyenek miatt maradt még fenn a mai napig is műfaj, ami lehet, hogy mostanában nem olyan népszerű, de előbb-utóbb újra fénykorát fogja élni sztem. Na most pont Mustaine nem lesz az, akitől elvárhatod, hogy majd fog numetal-ozni. (Már a Risk-től is totál ki volt bukva, ami sztem nem rossz, sőt mindenképpen jobb, mint modjuk a Metallica Load, Re-Load kísérletezős lemeze) Aki numetal-t akar hallgatni, az hallgasson mondjuk "limbiszkittet" vagy korn-t!
Hát, nem tudom, de szerintem nem sok jó sülne ki abból, ha újra összeállna a RIP-es csapat:
- Nagyon jól tudjuk, hogy a Megadeth felé legtöbbször elutasítóak voltak az újságírók is, meg úgy általában az értékelők is. Tegyük fel, hogy összeállnak, és összeraknak egy baromi jó anyagot, ami vetekszik a RIP-el és CTE-el. Mi lenne a kritika? : Jó-jó, de azért a RIP volt a legjobb... Ennyivel le is rendeznék. A Megadethet legfőképp a rajongók tartották életben, mintsem a "jóindulatú" kritikusok
- Mellesleg az ilyen újraösszeállások sosem voltak túl sikeresek, mivel inkább az egymásra hamisan mosolygó tagokról szólt, mint a zenéről.
Valójában abban reménykedem, hogy ha Mustaine megvalósítja a szólókarrierjét, akkor egy kicsit már modernebb, mai zenét fog játszani, mert az, hogy 2005-ben még mindig a "hevimedült" emlegeti, már egy kicsit gázos. Örülnék neki, ha egy kicsit progresszívebb irányba fordulna, bár erre nem látok sok esélyt. Nekem pl a Risk ezért is tetszik (Insomnia, Pronce oD), bár az tény, hogy technikailag a killingel vetekszik az album. Viszont a Prince refrénje alatti gitártéma szuper!
Ezt most vadásztam le a Megadeth fórumból, személyesen Dave Mustaine írta be ezt a közleményt tegnapi dátummal:
I have had such a great time on this tour, everything is selling out, I am getting to spend time with one of my guitar heroes, and meeting so many of you that I hope it never stops. Unfortunately I know it will.
Until then, I wanted to tell you what we are planning in the imediate future:
We confirmed the Japan dates as you know, and there are tentatively three dates in Oz. After that would be the summer of festivals in the UK, Europe, and our own thing we are trying to put together for one last big run in North America. At the end of summer, there is a possibility we will be making our Swan Song festival run down to South America for two weeks.
At that point I am going to have to seriously consider what my plans are. I can tell you this, I love being onstage with the three men that I am playing with right now, they are some of the funnest, most humble, and talented people I have ever played with. I am sure all will agree that Vinnie Colaiuta was the pinnacle, but these guys are the complete package. And anything that has ever been put in front of them, they have risen mightily to the occasion.
We have actually started playing the music I wrote for my next record, and it is starting to sound like we have our own new music now. In otherwords, Megadeth or whatever I call my solo-next venture, it will be with these three young stars. Unless they have too much fun and explode. . . or sue me
"Csak kérdés, hogy a néha nem túl baráti elválásokkor keletkezett sebek, mennyire forrottak össze az idő előrehaladtával!"
Pont a Maiden meg a Judas példája a legjobb arra, hogy ez másodlagos szempont... De ott a Rolling Stones is, akik több, mint négy évtizede működnek úgy, hogy Mick Jagger és Keith Richards köztudottan nem szívelik egymást túlságosan. Persze vannak csapatok és helyzetek, ahol a dolgok jelen állása szerint a világ összes pénze sem segíthetne, lásd pl. Guns N' Roses. :)))
monnyuk én nem bánnám, sőt! Jó lenne egy Marty, Nick, Junior, Dave felállás újra! A pénz meg mint tudjuk mindenhol nagy úr! (Csak kérdés, hogy a néha nem túl baráti elválásokkor keletkezett sebek, mennyire forrottak össze az idő előrehaladtával!)
