Micsoda???? Leköpték a gitárját? Mekkora tahók egyesek! Azért tényleg csoda, hogy nem szállt el Mustaine. Egy pár évvel ezelőtt, ez biztos nem így lett volna! Tényleg nagyon sokat változott. (Jó irányba!) Egyébként én Mustaine helyébe annyit azért poénból megcsináltam volna, hogy bemondom a mikrofonba, hogy akkor most ezért itt a koncert vége, köszönöm szépen, és lementem volna egy jó 15 percre a színpadról, és addig döntse el a közönség, hogy ki is köpött! sztem azt ott élve megnyúzta volna a tömeg!
SziasztoK! Már sokat vesztett aktualitásából....(de lassan 1 hónapja senki nem is ír)
Én a müncheni koncertjükön voltam, nagy élmény volt!!! A set list, a keverés minősége, a szöveg a közönséghez, gyakorlatilag minden egyezik mvyky leírásával. Valszeg az előzenekar is:), bár erről semmi infóm nincs, mert akivel voltam, kb. 10 percig bírta, aztán csak a koncert után láttam:) Hát, én bírtam volna még..... Itt is volt pohár dobálás, csak itt el is találták Mustaine-t és a basszusgitárost:( Reakció nem volt, csak amikor leköpték Mustaine gitárját és bele is nyúlt, akkor akadt ki, de ez inkább csak az arcán látszott, mondani csak annyit mondott, hogy a gitárja is ő...
Olvastam a cd pince honlapján, hogy lehet rendelni olyan dvd-t, hogy video hits, és csak 2000 Ft! Létezik ilyen? Bár a Rusted Piecesre is azt írják, hogy 2000-ben megjelent dvd-n, de én nem tudok róla!
A Mustaine-Ellefson-Friedman-Menza összeállítás volt a legjobb. Ha lehet mondani, az a "klasszikus felállás". Szorosan a nyomában a Mustaine-Ellefson-Poland-Samuelson négyessel.
Nick kiadott egy szólóalbumot, amit saját bevallása szerint hosszú évek alatt formált olyanná, ami most hallható, és amiből két szám teljes egészében letölthető a honlapjáról! Mindenesetre érdekes egy ember lehet!
Egyébként még kicsit vissza ahhoz a témához, hogy a RIP-es felállás így meg úgy! És valaki mondta, hogy nem csak az az albumuk volt! De igazából nem is RIP-es felállásról van (csak) szó, ha arról van szó, hiszen az a CTE-ös felállás is, a Youthanasia-s is és a Cryptices is! Tény, hogy eléggé összeszokhattak a fiúk! Azzal kapcsolatban pedig, hogy Friedman nem szereti a metált, és nem is akar játszani, ajánlanám - már megtettem egyszer a dobosról is szuper fényképet betéve - a Tourniquet: Where The Moth And Rust Destroy című albumát, amin a 9 számból 7-ben (vagy 6-ban) ő játssza a szólót (a többiben a Truoble-os csávó), és a zene bizony durvább, mint a Megadeth - bár másmilyen is, de METÁÁÁÁÁÁÁÁÁL!!!
Én úgy tudom, hogy Nick-nek a felkészületlensége abban merült ki, hogy Mustaine szerint Nick fizikailag nem bírta volna végig a koncerteket. (Gondolom az elmúlt időben ütötte szépen valamivel magát és még nem "erősödött" fel eléggé, amihez idő kell, de az meg nem túl sok volt a turné kezdetéig.)
"...szomorú, hogy már a Metallica is olyan zenekarrá vált, h a nevével adja el a zenéjét, nem pedig annak minőségével."
Ezzel tökéletesen egyetértek. A Black albumon én is gyakran elbóbiskolok, de a St. Anger-t hallgatva szinte végig azon gondolkoztam, hogy mikor lesz már vége az albumnak?! Az biztos, hogy a Garage 98-as kiadásának 2. cd-jét százszor többet hallgattam, mint a Black-Load-Reload-Anger albumokat....
Megadeth: Szerintem írjunk egy petíciót, hogy azonnal vegye vissza Nick-et, mert különben balhé lesz...:) Érdekes, hogy mindenki Nick-et akarja a Megadethben látni. Róla legalább elmondható, hogy szívesen vissza menne. Az mindenestre "érdekes" megszólalás volt Dave részéről, hogy Nick nem volt eléggé felkészült. Így vagy úgy, de az biztos, hogy most nem a dob húzza a számokat.
Metallica: a fekete album SEM Metallicás már szerintem, és azután a Load kifejezetten jólesett, mert abban legalább fíling volt!
Annihilator: Set The World On Fire szerintem is a legnagyobb albumuk, bár azóta csak egyet hallottam, viszont még egy nagy előnye, hogy megismerhettem Manginit, aki eszméletlen profi!!! És egyénien dobol! Pont tegnap néztem meg egy '92. körül felvett Extreme koncert részletet, és Mangini olyan kétlábdobot tesz be, hogy teljesen kész! Na!
Megadeth: én akkor is hiányolom Menzát, illetve azt, hogy senki sem tudja azt a húzást visszaadni!
Anastacia: voltam a koncerten, és olyan metál riffel indítottak, hogy megijedtem! Profi zenekar volt, többnyire négerek, volt szóló mindenkitől, és nagyon közvetlen volt a nő! Óriási volt!
Még egy off: ha tud valaki eladó fuvolát, az értesítsen! Thanx!
A SKOM EP-s verziója tényleg jó, mondjuk az a szám a lemezes hangzással is tetszik, ellenben nem hinném, hogy az Invisible Kid-et vagy a St. Angert pusztán csak a jó sound megmentené. Számos szar hangzású lemezt imádok, az atomsound viszont önmagában még nem jelent utat a mennybe.
Bocs' hogy csak most reagálok, de így alakult. Hát, igen... én is hasonlóan látom ezt. Amikor megvettem a lemezt, és először meghallgattam, iszonyatosan ledöbbentem. Egyedül a Frantic volt ami tetszett és kész. Aztán nem tudom (illetve tudom) miért de olyan dühös lettem, h egy load re-load után megint itt egy "csalódás album", h addig, addig kezdtem erőltetni, hallgatgatni, megrágni, emszteni, míg én is elkezdtem felfedezni egy két nagyon tuti témát és riffet majd ott tartottam, hogy teljesen megszoktam. (jó mondjuk a hangzás főleg a dob [mintha Lars egy fakanállal ütné a fazekat] nagyon nem tetszett a fülemnek.) Kb. egész nyáron át hallgattam, de azóta pihentetve van, tehát nem az a típusú lemez, ami visszajáró vendég a CD lejátszómba. És valószínűleg ez az erőltetett "megszeretés" is csak azért volt, mert egy Metallicáról van szó, egy kisebb zenekar ugyanilyen lemezét, már nem is tudnám, hogy valaha létezett-e vagy sem. És ez a szomorú, hogy már a Metallica is olyan zenekarrá vált, h a nevével adja el a zenéjét, nem pedig annak minőségével.
Egyébként megvettem a SKOM egyik maxi CD-jét, melynek bonus track-jeként rajta van maga a SKOM szám, de normál keverésben, azaz úgy van a dob is felvéve, úgy szól, mint a Fekete albumon. Az egész szám dinamikája is sokkal tutibb, tehát biztos sokat javított volna az egész album megítélésén, ha eleve így jön ki. De hát ez már megint a "jó öreg" dilis Lars Ulrich ötlete (is) lehetett, hogy meg kell a hártyát a dobokon lazítani, mert akkor "trendibben" szól. Ő tudja...
egyébként nekem a Shoot me again és a Sweet Amber az, ami még "nagyon" bejön a Frantic mellett.
Pontosan ez az amit éreztem én is, de nem sikerült megfogalmaznom. A Talicskában pont azt szerettem, hogy "komponált" zene volt. Minden egyes kis hangocska ki volt találva, pont ott volt, ahol lennie kellett. Még a Load/Reloadon is. Még Kill-en is átgondolt dalok voltak. A "back to our roots" szerintem nem sikerült, valaki másnak a gyökereit fúrták át.
De hogy ON legyek, a detroiti koncert "forbidden, don't have permission to access" üzenetet ad. Másnak is?
A St. Anger tényleg izgalmas volt elsőre. Hallotta az ember rögtön, hogy kemény dió, nehezen emészthető, sokat kell majd nyüstölni, hogy megszeresd. Aztán pár hét után rá kellett jönnöm, hogy annyit egyszerűen nem tudnám döngetni, hogy maradéktalanul tetsszen. :)
Többen javasolták a DVD-t, hogy azzal könnyebb belecsimpaszkodni, de nekem nem sikerült. Feelinges a felvétel, jó látni őket, ahogy élvezik a zenélést, a számok azonban úgy sem tetszettek meg jobban. Sőt, Hetfield még hamisabb is a DVD-n, mint a CD-n (pedig néhol az se semmi).
A St Anger nekem is tetszett, két hétig csak az szólt, viszont egy fél éve elő sem vettem. Meguntam talán... A Mastert és a Justice-t viszont szinte minden héten előkapom.
Annihilatorral úgy vagyok, mint deliriousnomad: a Set the World on Fire számomra hibátlan, egy nagy-nagy tizes, egyik kedvenc albumom, számtalanszor meghallgattam, viszont az azóta kiadott albumok nem jönnek be annyira. Jeff tényleg jó gitáros, de mint dalszerző, a Set... óta picit elvesztette a fonalat.
A Shallow Grave egy jópofa AC/DC utánérzés, ráadásul Waters azt is újraírta a Waking The Furyre Nothing To Me címmel! :)))
A Carnival Diablos a legerősebb lemezük volt a Set The World óta. És iszonyatosan nagyot üt a hangzása is. Sajnáltam, amikor kirúgta Comeau-t, koncerten is baromi jók voltak vele.
Meghallgattam őket sokszor.:-) Mind a 3 tetszik. Igen-igen, hasonlítanak, egy kaptafára mennek. Szerintem Jeffnek annyira tetszett a Knight jumps queen, hogy a következő 2 albumra is feltett egy-egy hasonlót.:-))) Emberi dolog:-)
Egyébként az Annihilator összes albuma megvan, kivéve az a Set the World-os (arról csak 3 számot hallottam) Szerintem viszont az egyik legjobb albuma a Carnival Diablos... 1 töltelékszámot találtam rajta, azt az AC/DC-jellegűet, de az is csak azért volt szerintem rossz, mert nem szeretem az AC/DC-t...
Ja, és a mindenki által utált Remains album is tökre tetszik, szerintem ott is van egy csomó jó szám, pl. egyszerűen megőrülök, ha meghallom a Tricks and Traps meg az I Want című nótákat.
Hogy ne csak off legyek, az új Megadeth album legjobb száma szerintem a Truth Be Told. Zseniális.
Na látod, nekem az Annihilatorrel is az a bajom, hogy Waters sokszor csak úgy kifossa magából a riffeket, amiknek a többsége tényleg iszonyatosan jó, de egyszerűen nem hozza ki belőlük a maximumot. A gyilkos témák egy csomószor nem állnak össze egységes nótákká - vagy éppen összeállnak, csak közepessé.
Az utolsó tökéletes Annihilator lemez számomra a Set The World On Fire volt. Az azóta készültek is megvannak, mindegyiken vannak zseniális számok, szeretem is Jeffet nagyon, de egyik azóta kiadott albuma sem mentes az üresjáratoktól. Ráadásul Waters tökre önismétlő is néha, hallgasd meg egyszer egymás után a Knight Jumps Queent, a 21-t és a Pastor Of Disastert. ;)
Nekem meg pont a spontanitás miatt tetszik nagyon a St. Anger. De tökre tetszik. Pont mondtam magamban, hogy bassza meg, 88 óta a Metallica nem adott ki jó albumot (A Black album dögunalom, a hangulata egyenlő a nullával, a Load/Reload meg egy vicc, 3-4 elviselhető szám van rajtuk, de nem nevezném metal albumnak, hiába van benne torzított gitár, inkább uncsi rocknak...). A St. Anger viszont nagyot üt. Végre elkezdtek durvulni. A számok nagy része is jó, talán ha nem 75 perces lenne, hanem 60, mindenkinek tetszene. A hangzás kicsit fura, nu metalra hasonlít, de annál azért sokkal jobb, és mivel thrasht nyomnak, nem olyan gáz, mint egyesek mondják. A kétlábgépek is tök jók. Van azért rengeteg jó thrash metal riff az albumon. Külön kiemelném a spontanitást, ami nekem nagyon bejön. Ha csináltak volna egy ugyanolyan albumot, mint az első 4 albumuk, akkor az lett volna a baj, hogy jajj, jó kis album ez, de ezt már megírták 50-szer, köszönjük, nem kell, inkább menjenek nyugdíjba... Szerintem nem is csinálhattak volna ennél jobb albumot. Hogy nincs szóló? Kit érdekel? Esküszöm, nekem fel sem tűnt a hiányuk, csak amikor az első kritikákat olvastam, akkor vettem észre, hogy jé, tényleg nincs szóló. Őszintén: nem is hiányzik. Ennek az albumnak olyan "jammelés a stúdióban" hangulata van, ami nagyon jó, mert olyan garázshangulata van. Ezért is szeretem az Annihilatort, mert ott vannak ilyen számok, hogy Jeff teleteszi 50ezer riffel az albumot, összevissza jönnek az agyament riffek, mintha tényleg csak jammelne össze-vissza, és a St. Anger pont ilyesmit áraszt magából.
Mindegyik szám tetszik, de a 3 fő kedvencem: Frantic, St. Anger ás All within my hands. A Sweet Amber meg egy rohadt jó riffel kezdődik, tök vagány, de szerintem a régi számok hangulata van a Purify-ban.
Szóval nem tudom, miért szidtátok olyan sokan ezt az albumot, egy load-reload-black album szarakodás után ez az album zseniális, és a régi albumokhoz is oda lehet tenni. Pont hallgattam, bejött apa a szobába, azt azt mondta: Jézusom, ezek szétverik a házat.:-) Na, egy Load albumra nem mondott volna ilyet...
Kéremszépen, ez a lemez akkora metal, mint ide Amerika...
Oda nem írom, mert már sokszor volt róla szó és amúgy is leszednék a fejemet. :)
A St. Angeren van két szám, ami maradéktalanul tetszik (Frantic, Some Kind Of Monster), kettő, ami többnyire tetszik (My World, Unnamed Feeling), egy, amitől rosszul vagyok (St. Anger), és itt található a zenekar történetének abszolút mélypontja is (Invisible Kid). Ami a többi dalt illeti, mindben vannak ütős riffek, jó ötletek, de nagyrészt semmi kohéziót nem találok bennük, egyszerűen nem állnak össze nótává, csupán összedobált témahalmazt hallok. Erre szokták azt mondani, hogy az egésznek többnek kell lennie a részletek összességénél. :))) Túlságosan spontánnak akartak hangzani, de nem sikerült. Nekem a szólók is hiányoznak és a hangzás sem tetszik, bár utóbbi nyilván tudatosan lett ilyen (de nem az rontja el). A másik, hogy az a "hisztérikusan törünk-zúzunk, majd a sarokban sírva összegömbölyödünk" típusú gumiszoba-feeling, ami néhol erősen jellemző a St. Angerre, alapból is eléggé taszító számomra, a Metallicától meg pláne furcsa. Nem olyan koncentráltan, erőteljesen és kiérlelten brutális, agresszív a lemez, mint a régiek, hanem egy csomó helyen átmegy sima ideges, esztelen csapkodásba.
A következő anyagban viszont valami miatt bízom, pedig az utóbbi 10 év fényében igazából semmi okom sincs rá. :)))
Mint mondtam: a kísérletezés az én olvasatomban nem egyenlő azzal, hogy egy banda megpróbálja eladhatóbbá, kommerszebbé tenni a zenéjét. A Load egyébként nekem sem a szívem csücske -a Reload meg aztán pláne nem az-, de ha objektíven próbálom szemlélni a dolgokat, félreteszem a körítést meg azt, hogy a számok jelentős része nem metallicás, pusztán a zenei anyagot tekintve szerintem mindkettő erősebb lemez a Risknél (ami meg nem megadethes).
Ok. elfogadom, amit írsz de akkor azt hiszem abban egyet érthetünk, hogy mégis csak megpróbáltak kísérletezni, csak nem jött be. De legalább megpróbálták. Valakinek meg bejön és kaszál vele extra profitot. (pl. Metallica a Load-al. Bár arról is meg van a véleményem, meg az egész Metallicáról a Black album óta, hogy nagyon csúnyán sztem hanyatlank, de ez talán egy másik topic-ra tarozik.)
Nem mondtam, hogy pop, mert nem az, de kétségtelen, hogy erőteljes lágyulást és habosodást mutatott az előző lemezekhez képest.
Egyébként éppen elégszer magamra erőltettem annak idején a Risket ahhoz, hogy jól megismerjem. Nagyon szerettem volna megszeretni, de nem sikerült, és nem az eltérő stílus miatt, hanem mert egyszerűen nem sütnek a nóták. Van rajta kábé négy szám, ami tetszik, de a többi Megadeth-mércével mérve egyszerűen gyenge. Megpróbáltak kibújni a bőrükből, de baromira nem sikerült és görcsölés lett belőle, ami meg is hallatszott a dalok színvonalán. Amúgy meg nekem az MD.45 sem a szívem csücske, szóval akkor sem tetszene jobban, ha azon a néven jött volna ki. :)))
Ezt a popposodást egyébként minden médiában megpróbálják az ember szájába adni, de sztem, aki ilyet mond, az hallgassa meg rendesen a Risk-et és rájön, hogy kurvára nem popzene! Ez egy hülyeség! Talán egyetlen baja a Risk-nek az volt, hogy Megadeth névvel jött ki. Ha mondjuk MD45 alatt jelent volna meg, biztos a "kő" Megadeth rajongók is kajálnák!
ui.: Ha valaki ismer olyan pozenekart, akinek úgy szól a lemeze, mint a Risk, az szóljon má' mert megveszem egyből az összes albumát! :-)
A kísérletezést ne keverjük össze a poposodással és a slágeresedéssel. A Risk pont, hogy nem egy bátran kísérletező lemez volt, hanem egy rádióbarát, kompromisszumos album. Egyetlen tényleg előremutató nóta volt rajta, az Insomnia. A többi pusztán kiherélt Megadeth vagy görcsös erőlködés a csíkos bunda levetésére. ;)