"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Hogyne lenne.. A kezdeti lobogás idején mindenképpen, aztán pedig többnyire. Ha elég pozitív a mérleg, akkor az ellentétek nem döccennek túl nagyot.
Amit konkrétan kérdezel az az első fordulópont. Hiszen az elején mindegy az én véleményem, az a fontos hogy egyetértsünk mindenben. Aztán kiderül hogy van-e zsigeri ellenkezés a "kenyeres vaj" ellen, és ha nincsen akkor lehet azt úgy is. De ha van.. akkor elkezd látszani a fontos különbözőség. Aztán dönteni kell hogy a vaj-undor a fontosabb vagy a mindenben való egyetértés.
Aztán ha a megbeszélés mezejére kerül a dolog akkor a téma fontossága alapján tárgyalják. Ha valóban zsigeri az undor (illetve a másik oldalról az igény) akkor igen, az erő dönt.
Az érdek-érvényesítési képesség.
Igen, azt szeretem.. fantasztikus dolog a véleményeimet megerősítő tényeket hallani a nekem fontos embertől. Ha eltérő kultúrkörnyezetből jött, akkor is. De ha csak a szememnek tetszik de az elmémnek nem, akkor csak a szemem telítődéséig erőltetem az egyetértést vele.
az viszont nagyon ritka.. szinte soha nincs olyan hogy egyikünknek sincsen igaza
Sztem van ilyen, és nem is kevés. Ha most pl. elkezdenék neked okoskodni a vasútról, reális, h valamelyikünknek nem lenne igaza a másikkal szemben. És ez a vlaki nem te lennél. Szóval van, h az emberek beleokoskodnak olyasmibe, amihez nem értenek, amit nem éltek meg.
Olyan van, h egy ugyanazon élményt két ember másképpen lát. Attól függően, h a f@sz melyik végén helyezkedik el... Pfff...
Jujj, de jó! :) Nálam a Masiniszta kb egyenlő a Mikulással. Egy meseember. És bár nem hiszek semmiféle természetfelettiben, de a mozdonyvezetésben van valami spirituális. :)
De a témához. Lentebb nem azt mondtad, h félreléptél a feleséged mellől? Nem is egyszer? Lehet, h vmit félreértettem?
Szerintem nem létezik olyan, h mindenben egyetértenek. Akkor mit csinálsz? Meggyőzöd (mindenáron)? Elvárod, h higgyen neked? Ki dönti el, kinek van igaza? Az erősebbnek?
Inkább eljátsszák a gyengébbek, h egyetértenek (?) Vagy a konfliktuskerülők. Ugye, okos enged
Azt szereted, ha minden gondolatoddal egyetértenek?
Ha eltérő kultúrkörből jön két ember, ha máshol, máshogy nevelkedtek, nagyon valószínű, h másként látnak dolgokat, mást éreznek fontosabb részletnek, másképp oldanák meg, stb
Oké, ha azt mondod hogy ez a te teljességed akkor arra bólintok - de ha csak a "valakik" -ről írsz, azok itt és most miért számítanának..?
Igen, a szubjektív élmények csinálnak a valóságból sokféle egyéni igazságot. Ezért lehet neked is és nekem is igazam ha neked az én vajaskenyerem kenyeres vaj. (az viszont nagyon ritka.. szinte soha nincs olyan hogy egyikünknek sincsen igaza)
Egyetértés.. hm. Szerintem az is nagyon ritka hogy valaki (mint Kalamajka a bigámiáról) olyan szempontból tud megvilágítani egy ismertnek vélt témát, hogy muszáj legyek megállni és átgondolni a dolgot. (olyan meg szinte nincsen is hogy kapásból átvegyem és a magaménak érezzem a felfogást)
Mivel ilyen ritka, ezért ér olyan sokat ha egyetértünk a másikkal. Nem meggyőzzük, nem megtérítjük.. nem kell "megkommunikálni" a dolgot. Ettől is jó együtt lenni vele.
Persze hogy lehet eltérő véleménye. De minél több az eltérés, annál kevesebb az egyetértés.
A hozzám hasonlóknak kért együttérzés arról (is) szól hogy nem csak én vagyok ilyenféle - a mieinktől eltérőknek kért együttérzés pedig arról (is) hogy ugyan a többséghez tartozom, mégis a másokat tartom fontosabbnak.
A teljességhez az együttérzés? sehogy. Úgy hogy odakérdezted.
A teljesség érzésére írta Valakicsakúgy hogy nézet kérdése, és írt példákat hogy van akinek ez vagy amaz ad teljességet - erre mondtam hogy nem mindegy hogy azt az "ezt vagy amazt" sajátként vagy mások tulajdonságaként védjük. Vagyis kérjük hozzá az együttérzést.
..de a teljességhez az együttérzés.. nem kapcsolódik.
Akkor az önként vállalt és a kényszerű kettő különböző nálad is, ugye?
Ezt az együttérzés kérést nem értem én sem.
Én tudom a saját teljességemet, te a tiedet.
Amíg szubjektív dolgokról beszélünk, nagyon is különbözhet a meg- és rálátásunk. Ha ez különbözik, akkor mindkettőnknek igaza van, vagy egyikünknek sem?
Egyetértés. Inkább jó vele az együttlét. Én az egyetértést inkább megbeszélésnek, kommunikációnak érteném ebben az esetben
Hazamenni ahhoz, aki egyetért veled. Soha nem lehet eltérő véleménye?
Milyen mieink? Az, h mit érzünk mi teljességnek? De akkor nem értem, hogy “kivel is vállalok, vagy kinek a számára kérek együttérzést” Hogyan került a teljességhez az együttérzés?
Innen az én szememmel nézve csak önként vállalt és kényszerű magány létezik.
Ha szeretnék valakihez hazamenni, akkor mindegy hogy volt-e akihez tartoztam vagy nem volt sose - és ugyanígy mindegy akkor is ha egy üres lakás négy fala békít meg az elmúlt nappal.
Persze, az egyedüllét nem szenvedés amíg nem unalmas vagy hiányérzettel teli.
Amit a férfi-nő teljességről írsz az felveti hogy a "mieink" -ről beszélgessünk inkább, vagy a "mások" -ról? A hozzánk hasonlókról, vagy a tőlünk eltérőekről? Csak mert nem mindegy hogy kivel is vállalok, vagy kinek a számára kérek együttérzést.. mert ez már a miértekre utal.
Szerencsémre el se tudom képzelni hogy valakinek az autótól vagy a "csillijók" -tól legyen teljes az élete.. azt el tudom képzelni hogy egy saját gyerek adhat időleges teljesség-érzést, de tudom hogy a gyerekek felnőnek és elmennek.
Az utolsó mondatodra : perszehogy sokmindentől - de elsősorban attól a másik embertől.
Van a remeteség, önként vállalt, biztos nem erre gondolsz
Van az egyedül marad, nincs családja, esetleg beteg... ha igénye van rá, keres egy közösséget, ahova tartozhat, ha meg olyan a helyzet, hát intézetbe kell kerülnie
Társas magány. Van párja, esetleg családja, de nem törődnek vele. Vagy vesz egy nagy levegőt és továbblép, vagy beletörődik, így él, sajnálja, sajnáltatja magát
Egyedüllét. Szerintem nem azonos a magánnyal. Van, akinek jobb egyedül. Nem akar senkihez alkalmazkodni. Nemrég valahol hallottam/olvastam, vannak olyanok, akik úgy párok, h a szex, közös program, akármi után mindegyik a saját lakásába megy haza.
Aztán vannak a kényszerhelyzetek. Elvált, meghalt a párja, egyéb okból egyedül maradt. Egy bizonyos kor után szerintem nehéz párt találni. Olyat, akivel együtt lehet élni.
Az egyedüllét nem egyértelműen szenvedés. Csinálhat az ember olyat, ami neki jó érzést okoz. Ad abszurdum még a szexet is meg lehet oldani. Inkább akik nem szeretnek egyedül élni, azoknak rossz.
Hogy mennyi idő után rossz valakinek az egyedüllét, az egyénfüggő
Férfi+nő. Ez lenne az alapfelállás. Mindegyik hozzátesz a másikhoz. A teljesség meg nézet kérdése. Szubjektív dolog. Ki hogy érzi. Van, akinek a pénztől, a lakástól, az autótól lesz teljes az élete. Van, akinek a gyerektől. Hogy egy másik embertől az legyen, az bizony sok mindentől függ.
Igen, itt a déliparton mentem egy kört és én voltam aki a nótában is elöl ül.. :-)) (holnap is én leszek)
Nna, most gyorsan megírom amit ígértem :
Nem ismerem azt a helyzetet hogy valakit csak húsdarabnak lássak - ezért nem értettem amit érvként hoztál fel. Illetve ha az ösztönös dolgoknak józan érveket akarnak felhozni, nem fognak számítani. Ha háttérbe szorítják őket akkor a háttérből fognak diktálni.
Amit az élet folytatásáról írsz azt én is úgy gondolom, szerintem sincsen új élet - legfeljebb szerencsés körülmények.
A monogámiát védendő azt mondanám hogy az elsőben.. az első egyetlenben lehet bízni. Az utána következő bárakárhányban már talán az örök optimisták sem.
Azt nem tudhatom hogy a nem monogám helyzetet hogyan kíséri a bizalom érzése, de szerintem ott eleve az alacsonyabb szintről indítanak a felek.
..azt hiszem hogy többfelé nem lehet lobogni.. Világítani vagy hőt sugározni biztosan, de lobogni.. szerintem nem.
Hm-hm.. beszéljünk arról hogy a magány mennyi szenvedés után tűnik jobb megoldásnak mint a társas élet - illetve kell-e hét év a magányból hogy egy átlagos lélek már ne érezze jól magát benne?
Vagy beszéljünk arról hogy férfi világa a nővel, és nő világa a férfival lehet teljes?
..mert ugyan nőhatalom ellenes vagyok, de azért csak nőpárti.
Most mennem kell szolgálatba, de fogok ezen is agyalni mert én ennél azért monogámabb felfogást vallok. (inkább egy feleséggel hadakoznék mint egy komplett egységfronttal)
Aztán ha leadom akkor idebillentyűzöm hogy mire jutottam.
A jelenről azonnal ítélek.. természetesen. A jövő eldöntésére hagyok időt.
Úgy látom hogy túl sokat kell magyaráznom és átfogalmaznom és pontosítanom ahhoz hogy nőirányba címezve a mondanivalómat, érthető legyek.
Én azt tapasztaltam hogy lefelé nagyon hamar ki lehet törni a keretek közül.. a fölminősítéshez viszont meg kell lepni a döntéshozót.
Ez a szövegkörnyezet semennyire. De jó terep ahhoz hogy a szóértést gyakoroljam veled, illetve ha mondjuk a nőhatalom és a feminizmus azonosságáról kezdünk beszélgetni akkor tudjam hogy melyik nicket láttam már.
Erőszakkal rájuk lehet kényszeríteni (mint ahogy a mohamedán hit rájuk is kényszeríti), de maguktól kívánni nem fogják.
Ez sztem kulturális, civilizációs kérdés. Uis, amit most kívánnak, h holtomiglan/holtodiglan, örök hűség (amit a szexuális elkalandozás megtör), egy képtelenség. Irreális. Mint az a hiedelem is, h minden szex tüzijáték lesz. Ezek hiedelmek, nem valóságosak, és leginkább a leánygyermekeinkkel elhitetjük a meséinkkel, irodalmunkkal, gyermekjátékainkkal, h ez igaz. H boldogan élnek, míg meg nem halnak...
Sokkal realistább lenne úgy tekinteni a jövőbe, úgy tekinteni az életre, embertársainkra, h az élet csapatmunka, amely csapatnak bármennyi tagja lehet. Ilyenek elsősorban (ilyenek lennének) a rokonok. Sajnos sok rokonháború, testvér-ellentét van, és nem bírunk békében meglenni egymással. Ennek gyökere pedig leginkább a tulajdonlás, a tárgyi birtoklás. Szóval visszatérve a házasságra, sztem belefér, h a csapat többtagú is lehet. Sőt! Annál erősebb, biztonságosabb a többi tagra is nézve... Így most az van, h jelenidőben a csapat kizárólag két tagú lehet. Beleértve, h a múltban akárhány ffi, nő megelőzhetett, tehát én magam, vagy a párom lehet sorban az akárhányadik, de a jelenben kizárólagos legyen. Ez pedig egy agyrém, mivel az élet nem végtelen, egyszer vége lesz, és nem vagyunk ugyanazok az emberek 50 évesen, mint 30 évesen. És nem is lehet "újrakezdeni" mindig, mindent. Van az embernek egy ún. életútja, amin vannak életszakaszok. Nem, nem lesz senki sem tinédzser 50 évesen, bármennyire is szeretné ezt sugallni a média. Tehát az van, h ezeket a szakaszokat nem lehet lezárni, és egy másikat kezdeni azonos időponttal, mint az előzőt kezdtük, hanem azek folytatólagosak, és mindig másik szakaszban vagyunk, mint az előző tíz évben. A folyó folyik, és nem lehet ugyanabba a medrebe lépni 10 év után, mint tettük azt tíz évvel előtte. Nem tom hogy kifejezni magam... Szóval nem lehet mindig mindenkivel újat kezdeni. Sokkal reálisabb a "folytatás". Úgy értem, h most pl. tartok vhol, és csatlakozik hozzám vki, vagy én csatlakozom más(ok)hoz, és akkor folytatunk vmit, amit már elkezdtünk, de egyikünk sem vmi tök újba kezd bele, hanem a régebbit folytatják együtt. Ami lehet, h kicsit más lesz, mint amit addig csináltak, de nem teljesen, hanem egy kicsit mindenki belead a sajátjából vmit, és úgy hoznak létre vmi régi-újat... Megtartva, és tisztelve az addig világrajött gyermekeket, tisztelve ragaszkodásukat a szüleikhez, nem el-szétszakítva tőlük őket, és egy meglévő családba fogadni az újonnan érkező csapattagot, és a születendő újabb testvéreket...
Ma ezzel szemben az van, h mikor válás van, mindent szétszakítunk, széttörünk. Gyerekeket, nagyszülőket, testvéreket, gyerekeink anyját/apját, és saját magunkat is. Nagyon brutális, h mit művelünk. És belekezdünk egy új kapcsiba, amiben ugyanezt tesszük... Érdekes, h ezt a fajta "bigámiát", azaz a sorban egymás után következő, de jelen időben mindig kizárólagos egyetlent, elfogadjuk. Azzal együtt, hha valamelyik oldalról lenne csatlakozás, akkor energiát nem kímélve szétbaszunk magunk körül mindent, és mindenkit... Ahelyett, h befogadnánk a csatlakozót...
Akkor te hajlandó vagy időt áldozni, vagy azonnal ítélsz, h működik vagy sem?
Úgy látod, h nem értenek meg?
Én nem azt tapasztaltam, h ki lehetne törni a keretek közül. Azt látom, h amilyennek “beállítottak”, olyannak gondolnak mindig. Kitörni csak teljesen új környezetbe kerüléssel lehet(ne)
Magam körül azt láttam, h a gyors vélemény nyilvánítás mindig sántít. Az más kérdés, h beismerik-e.
Őszintén, most ez a szövegkörnyezet nem tudom, mennyire kapcsolódik a kiindulási témádhoz
Csak részben értek veled egyet, mert a biológiának (itt a női ösztönkésztetésnek) hiába javaslunk egyéni megoldásokat. Erőszakkal rájuk lehet kényszeríteni (mint ahogy a mohamedán hit rájuk is kényszeríti), de maguktól kívánni nem fogják.
Inkább úgy mondanám hogy most azonnal akar mindenki boldog lenni - ha ez melós mutatvány lenne akkor inkább vissza a begubózásba mert az nem kidobott energia.
A női beszélgetés és a férfibeszélgetés sem egyforma. Most jöttem egy ilyen utóbbifajtáról, és egy lelkesítő élmény volt hogy érteni akarnak és értenek is.
Itt ha nőkkel "beszélgetek" akkor azt érzem hogy nem megérteni akarnak, ha élőben beszélgetek akkor meg azt hogy arra van szükségük hogy őket értsék meg.
Igen.. azt hiszem hogy ezt nemcsak én képzelem úgy hogy szeretem magam körül azokat akik megérdemlik. (azért nem mindenkit mert vannak ellenségek is)
A gyors véleményalkotásról szerintem rosszul teszed hogy AZ jut eszedbe.
Eleve azért mert ilyen tanári hozzáállás már nincsen, másodsorban pedig ha valaki ki akar törni a saját keretei közül, az megteszi.
Nemrég olvastam Moldovától az Aki átlépte az árnyékát című könyvet.. jó példa ez is arra hogy nemcsak azok vagyunk akiknek mások látnak bennünket. És ezt be is lehet bizonyítani.
És a gyors véleményalkotás jobb stratégia mint a ..nem is tudooom.. -típusú.
Nem tudom, fogalmam sincs, h ez a birtoklási izé honnan jön, mert ösztönszerűleg nem volna szabad, h benne legyen az emberben (nőkben), ha a természeti létet veszem alapul. Ott közösségi szinten mehetett az utódnevelés/szex, kapcsolatok. Nagyon egymásra voltak utalva az emberek a túlélés/szaporodás tekintetében. Nem tudom, h a civilizáció mennyire írta, írhatta ezt át, mert az meg még nem olyan régi...
Igen. Sajnos a ffiak, és a nők többsége is inkább azt fogadja el, h otthon van a háztartási biorobot, és házon kívül meg a húsdarab. Egyik esetben sem tekintik egész embernek a nőt, csak egy-egy funkcióját használják. Aztán, ha borul a bili, valamelyiket választani kell(!), és a másikról le kell mondani. Hiába is szereti mindkettőt esetleg egyformán a ffi... És csak a veszteségek maradnak. Ha az asszonynál marad a ffi, akkor az asszony kap egy férjet, akinek sajog a szíve egy másik nő után. Ha a szeretőhöz kerül, akkor a szerető szintén egy fájó szívű ffit kap, akinek a jövedelme esetleg még meg is csappan egy jó kis 20-40-%-os gyerektartás miatt. Az otthagyott gyerekek fél apukát kapnak, és lehet, h az új kistesók sosem ismerik meg a féltestvéreiket... Igen, nagyszerű találmány a monogámia, amibe láthatólag mindannyian belebukunk. Nem tudjuk tartani... Évezredek óta... És nem kapcsolunk, h másként kéne...
A ffi/női gondolkodás pedig alapvetően abban különbözik, amit a szaporodás kényszerít a két félre. A ffinak elég 5 perc ahhoz, h biztosítsa a szaporulatot, míg a nő 9 hónapig viselős, és még azután is döntően övé a felelősség az utódnevelésben, h az biztonságban megérje a felnőttkort. Uakkor ebben az állapotában a nő kiszolgáltatott, hiszen gyengébb, és a figyelmét is lefoglalja az utód fogadása, ami megnehezíti a létfenntartást. Óriási szükség van tehát a férjre, családra, h az utód biztonságban felnövekedhessen. Ezért olyan fontos a hölgyeknek a hűség, amit csakis egyféleképpen tudnak értelmezni, h ti. a ffi maradjon az otthoni puncinál, és érzelmileg se köteleződjön el más mellett. Csakhogy a ffinek képessége van másfelé is szaporodni az alatt az idő alatt, amíg asszonykája terhes, ill. gyereket nevel. És ezt ki is akarja használni. Sztem a hűség fogalmát kellene átalakítani, ami nem jelentene rabságot is egyben. Ez azt jelentené, amit a második videóban nagyon szépen kifejt Erika, h el kellene fogadni azt, h képesek vagyunk egyszerre többet is szeretni, és nem lenne szabad vagyő/vagyén! választás elé állítani a ffiakat, hanem az új asszonytársunkat be kellene fogadni a családba, h az oda beilleszkedve tudjon új társa lenni mindannyiunknak.
A ffi úgy is zömmel félrelép, és ezzel európai kultúrkörben eltárgyiasítja a nőt. Mind a szeretőjét, mind pedig meglévő asszonyát nem tekinti partnernek az életéhez. Asszonyát egy háztartási személyzetté degradálja, szeretőjét pedig egy húsdarabbá. Ha mindenki tisztelné a másikat egy-egy ilyen sztoriban, és embernek tekintené, boldogan fogadná élettársul mindkét felet a harmadik. Ezáltal feloldva, h egyik egy háztartási biorobot, míg a másik egy szexuális segédeszköz...
