Szigi > Kösz, már aszittem, hiába fordítottam le az anyagot. :-) Kevés visszhangja volt, pedig ezek a témák éppen aktuálisak (voltak) itt a topikban.
Emil érsek > A Secrets-nek az albumon kívül csak koncertváltozata létezik, ami tényleg máshogy szól (kicsit gyorsabb + az ének nem annyira halk), de ugyanolyan hangulatos. Ritkán játszották, tudtommal csak a '84-es, '85-ös turnéikon. Kalózanyagok közt keresgélj. Legjobb minőségben a 1984-es washingtoni koncerten hallható, a '85-ös ludwigshafeni fevételen is egész jól szól, itt még tapsol is hozzá a közönség.
BESZÉLŐ KÖNNYEK
-verseskötet magánkiadásban-
Aki szereti a Cure, a Joy Division és a hasonló túlérzékeny együttesek zenéjét, aki szereti a sötét romantikát, aki szereti Pilinszkyt, Csáth Gézát, aki ismeri és olvasta néhány egzisztencialista filozófus, író műveit, nagyjából érti és azonosul a nézetükkel, aki borzasztóan kiábrándult a világból és tele van önsajnálattal, aki egy kicsit szeretne magába merülni nem kevés önmarcangoló gondolatokkal fűszerezve ebben az idióta rohanó, fogyasztói/információs társadalmunkban, na annak a potenciális egyénnek ajánlom azt a magánkiadásban megjelenő verseskötet, amelyet én és egy pajtásom követtünk el, és amely - ha a Jóég is úgy akarja - 2003 augusztus elején jelenik meg... Nem lesz könnyű olvasmány, nyárra nem is ajánlom. De a nyár is elmúlik egyszer, mint minden, és jön a szép ősz, és késő szeptemberben, kora októberben jól jöhet 1-2 vers kinn a padon egy jófajta vörösbor mellett... (Nem beszélve a komor novemberről.. :-)
INF: Az index fórum Beszélő könnyek topic-ján, valamint a r.varadi@chello.hu e-mail címen.
Írta: Gelka – 2003. július 16.
Hát 1 volt, de azt a nyomdász fickónál hagytam... Igazából nagyon prerelease-nek sem nevezném, lévén, hogy fekete-fehér volt az egész. De talán érdemes lesz várni, mert azért színes borítóval mégiscsak szebb lesz...
a másik jó hír, hogy elkészült a weblapom, 500nál több hivatkozással, 1400 a4 oldalnyi anyaggal. holnap átküldöm postán Elyse-nek, aki volt rendes, és megpróbálja felrakni:-)
Köszi! :-) /1000 Ft lesz a kötet, lehet nálunk is kapni, de igyekszem eljuttatni néhány könyvesboltba, beszélek majd nagyobb terjesztőkkel. Majd meglátjuk.../
"de latom, te meg tobbe mar nem alszol, miota van net :)"
Jól látod. Valamilyen addikció nekem is kell, ha már a "No woman, no cry" epizód kell, hogy következzen az életemben...
:-(
Azért fura, hogy valaki pont "érsek" nicken ír be. Amúgy nem kiváncsiskodni akartam, csak érdeklődtem... Lehet, hogy puszta véletlen (lásd pl. Vanilla S. t. ;-)
valszeg az efott weboldala soha nem volt kontaktban a szervezőkkel, de az is lehet, hogy szimplán szarnak a fejünkre, mindenesetre ha valakit érdekel az EFOTT-on a Pornography koncert, az NE hallgasson a hülye internetre, CSÜTÖRTÖKÖN lesz a koncert 'hajnali' 14h órakor (a mennyezet repedezett) és nem nem nem szombaton! és ha esetleg létezik humanoid, akivel értekeztek és érdeklődők, nekik is adjátok tovább, mert ez....szóval neeeeem, szóval ez az EFOTT kamion mondom az utóbbi dekád legprofibb antipromóját biztosítja nekünk.
(és az alsó sorban - 'a változtatás jogát fenntartjuk' - könyörgöm én meg fenntartom akkor annak jogát, hogy szétrúgom a seggét az ilyen trehány adminisztrátornak!:)
A Faith-et és más albumot a Cure-tól szvsz nem a hangzása miatt kell szeretni. A legtöbb cd masterolása csapnivalóan gyenge, ez tény, de nem ettől jó vagy nem jó egy album, egy együttes. Sőt, pl. a Faith hangzása kimondottan tetszik. Illik a ködös, fátyolos hangzás a dalokhoz. Lehet, hogy direkt akarták így. (Ugyanezt már pl. a Disintegration-ról nem mondhatnám el).
Én a Polimer kazettán is tudtam élvezni a Bizottság felvételeit, amin akkora zaj volt, hogy csak na. Ehhez képest a cd-k hangzása már csoda. :-)
Vagy velem van baj, vagy nem tudom, de 60.23-nál csak egy adag sötét tömeg van. Mit kellene látni? Van ott vki, aki megfordul, de lazán nem lehet látni semmit sem belőle a nagy sötétben. Szval miből gondolod, hogy Te vagy az? Mi az ismertetőjel? :-)
Ez most nem piszkálódás!!!!!Komolyan!
Ez azt is jelenti, hogy Tricky koncertjéről, akiről jómagam csak nagy tisztelettel tudok beszélni, a die-hard Guano Apes-rajongók egyszerűen elszivárogtak. Dob, bassszus, gitár, billentyűk, női ének, ének – ebben a felállásban kezdett bele egy The Cure-számba az idén új, ám Magyarországra hivatalosan be nem hozott (!) lemezzel jelentkező Tricky és zenekara. Akinek csak egy icipicit is meginogott volna a hite Tricky hipnotikus módszereiben, az a koncert másik kétharmadában táthatta a száját – utána úgysem tudta becsukni. És igazából ennél többet nem is érdemes erről elmondani, a hat-hétperces minimáldarabok, Tricky eksztatikus mozgása, a szubbasszusokra pakolt basszusgitárfutamok, gitárok mindennél beszédesebbek – igazán megérdemelne egy magyarországi bemutatkozást.
a Pornography gyöngyösi koncertje elmarad, ellenben az EFOTT-ot mégis elvállalta a zenekar (megkaptuk az 1 óránkat). az efott weboldalon szombatra vagyunk kiírva, de már csak cápa (a főszervező) nem tudja, hogy csütörtökön leszünk.
ja, reagálva robi: az egy dolog, hogy megannyi remek zenekar elvállal egy ilyen efott-ot hasonló körülmények között, DE mi csak és kizárólag azért játszhatunk itt, mert gyöngyösiek vagyunk.
ha az efott pécsett, szegeden, sopronban, vatevör lett volna, még csak meg sem hallgatják a beküldött anyagot (amit amúgy 'kiröhögtek', mivel mi voltunk az 1etlen, akinek élő felvétele volt, nem stúdió - gondoltuk ez sokkal jobb referencia, hiszen nem azt kapja a zsűri, amit a banda 'szeretne hallatni', hanem egy olyan felvételt, ami ott akkor úgy szólt (ahogy..) tehát nem zsákbamacska, hiszen dolgozhat egy banda egy dalon is akár két hónapot és királyul felveszi, de ha élőben szarul szólal meg, akkor az úgy kicsit olyan na.)
azért is neveztem 'kegyelemkenyérnek' mert úgy szólt a dolog, hogy 'minden gyöngyösi zenekarnak lehetőséget biztosítunk'. ez gimiskoromban nagyon király volt, tekintve, hogy semmilyen cuccunk nem volt (gitárt mindig a koncerten kaptam, fel nem tudom fogni hogy tanultam meg..:) és akkor tényleg azt hittük, hogy a 'lehetőség' egy isteni dolog. ezzel egyrészt lenézését érzékelteti a rendezvény, másrészt meg felkészületlenségét. btw. még egy idézet a főszervezőtől, miután odaadtuk neki a promóciós anyagot 'cure feldolgozás' felirattal: 'angolul énekeltek..?' ha egy 14 éves kölök nem ismeri a cure-t, az normális, ha egy 30-35 éves, az egyszerűen képtelenség...
Részletek a COF híroldalán nemrég közölt Robert-interjúból:
– Nagyon izgalmas, hogy ezúttal Ross mondja ki az utolsó szót az album hangzásáról. Megesküdtem neki, hogy nem fogok belekötni az elképzeléseibe. A dalszerzést ránk hagyja, de a hangzás az ő felfogását türözi majd; a Cure úgy fog szólni, ahogy ő szeretné. Az Interneten mindenhol pletykálnak arról, hogy nu metál-zenekarrá akar formálni minket, ez persze nyilván nem így lesz, de úgy tűnik, az emberek kicsit nyugtalanok emiatt. Annyit mondtam, hogy Ross a saját belátása szerint végezheti az album produceri munkáit. Ami a hangzást illeti, kevésbé lesz módom befolyásolni, mint bármelyik előző lemezünkét, kivéve talán az elsőt (Three Imaginary Boys, 1979). Bizonyos szempontból nagyon csábító ötlet. Féltem, hogy ha én magam lennék a producere, végül egy "Bloodflowers 2"-nél kötnénk ki. Gondolom, a legtöbb rajongót nagyon boldoggá tennénk ezzel, de mint művészt nem vonz az ötlet. Hangulatát tekintve néhány új dal tényleg úgy szól, mint a Bloodflowersen hallható számok. Baromi érdekes lesz látni, hogy Ross milyen irányba viszi el őket. Mégsem aggódom, mert nagyon tetszenek az új számaink, és nem hiszem, hogy bárhogy is el lehetne őket rontani.
(...)
Robert elmondja, hogy egy – a hatvanas évek óta az Abbey Road Stúdiónál dolgozó – Chris Blair nevű pali végzi majd az összes album re-masteringjét. Az eredeti CD-változatokat Smith nem sokra becsüli, igazság szerint kimondottan furcsának tartja a hangzásukat.
– A korai CD-k mindegyike abszolút siváran szól, különösen a Faith. Igazából rohadtul szégyenkezem a hangzása miatt, tényleg lapos és unalmas, gyakorlatilag hallgathatatlan. Ismerem is a fazont, aki CD-re masterelte. Jó pár korai lemezünkkel tette ugyanezt... az összessel, amire rá tudta tenni a mancsát! A '80-as években csupán maroknyi ember volt, akit szakértőnek tekintettek az albumok CD-masteringjét illetően - ezek többsége agyalágyult barom. Mentek a saját fejük után, és seregnyi klasszikus albumot vágtak tönkre; még a mi albumaink közt is van néhány, ami jobban szól kazettán, mint CD-n. Chris Blair tudtommal régi master-szalagokkal szokott dolgozni. Pár szalagunk nagyon rossz állapotban van. A Seventeen Seconds szalagjai például egy penészfoltokkal teli, régi ládában voltak, feltételezem, hogy komoly kihívás lesz velük dolgozni. Mindent összevéve mégis egészen biztos vagyok abban, hogy összehasonlíthatatlanul jobban fognak szólni, mint az eredeti verziók.
