Egyszer Tellert megkérdeztük (más témában) valamiről, erre ő:
- Erre nekem két válaszom van. Egy abszolút biztos, meg egy valószínűleg biztos válaszom. Az abszolút biztos válaszom, hogy nem tudom. A valószínűleg biztos, hogy senki se tudja.
Aha, most már rémlik, hogy az említett cikkben is valami ilyesmit nem értettem. Ezek szerint akkora elektromos tér jön létre az ionozációs csatornában, ami esetleg akár száz km-es távolságban is megrezgeti a dobhártyát? Illetve elektromágneses? Az lehet, hogy már csak én tév-emlékezem hozzá, de mintha arról is szó lett volna, hogy talán nem is a fülünk hallja, hanem valamiféle agyban keletkező hangról van szó. Erre már lehet, hogy teljesen rosszul emlékszem.
Elektrofonikus hangnak nevezik, az ötlet az, hogy a meteor ioncsatornájából kisfrekvenciás elektromágneses sugárzást érzékelünk sercegô, sziszegô hangként. Elôfordul, hogy elektrosztatikus jelenségek is megfigyelhetôk ezzel együtt.
"Tényleg van ilyen, találgatások vannak csak arra is. "
Tudsz valami konkrét találgatást ami érdekes lehet? Én még a találgatásig sem tudtam eljutni! Esetleg van valakinek ötlete ezzel kapcsolatosan?
Valmikor egy régi Fizikai Szemlében említés volt, hogy megfigyeltek olyan jelenséget, hogy a tűzgolyók megjelenésével egyidőben hallották a hangját. Valami magyarázat is volt, de nem túl meggyőző, vagy nem értettem.
Ensign John Gay, photo officer for Fighter Squadron Two (VF 2), shot this image from the 0-10 level weather deck (the uppermost deck on the island) of USS Constellation (CV 64). It was shot with a Nikon N-90s with a Nikon 70-300 ED zoom lens, using Kodacolor 200 negative film. The camera was set for manual exposure of F/5.6 at 1/1000 sec. The image was acquired with a single shot, panned from left to right, prefocused at approximately 200-300 yards off the port side of the ship, where the aircraft flew by.
Many people have heard a sonic boom, but few have seen one. When an airplane travels at a speed faster than sound, density waves of sound emitted by the plane cannot precede the plane, and so accumulate in a cone behind the plane. When this shock wave passes, a listener hears all at once the sound emitted over a longer period: a sonic boom. As a plane accelerates to just break the sound barrier, however, an unusual cloud might form. The origin of this cloud is still debated. A leading theory is that a drop in air pressure at the plane described by the Prandtl-Glauert Singularity occurs so that moist air condenses there to form water droplets. Above, an F/A-18 Hornet was photographed just as it broke the sound barrier. Large meteors and the space shuttle frequently produce audible sonic booms before they are slowed below sound speed by the Earth's atmosphere.
A tehetetlen és a súlyos tömeg egyenlőségéről annyit, hogy ez a newtoni elméletben meglepő volt, látszólag nem volt rá ok, hogy a kétféle tömeg egyenlő legyen. Ez Einsteint annyira idegesítette, hogy megalkotta az általános relativitáselméletet, amiben posztulálta, hogy márpedig ez a kettő egyenlő. Ugyanis Einstein kimondta az ekvivalenciaelvet, mely szerint nem lehet megkülönböztetni egymástól azt, ha gravitáció hat ránk, ill. ha gyorsulunk. Ezzel egyenértékű a tehetetlen és a súlyos tömeg azonossága. Viszont ebből az is következett, hogy a téridő képes meggörbülni, így aztán kijött az általános relativitáselmélet.
A tehetetlen és a súlyos tömeg egyenlőségét már Newton is kimutatta, de Eötvös Loránd Newtonhoz képest még hat nagyságrenddel pontosabb méréssel is kimutatta. Aztán a 20. században ezt még két-három nagyságrenddel sikerült megjavítani, úgyhogy manapság már 12-13 tizedesjegyre azonosnak tudjuk őket. Viszont antianyaggal még nem végeztek méréseket, és nem tudni, hogy az antianyagra igaz-e az ekvivalencia. Amennyiben eltérés mutatkozna a kétféle tömeg között, az azt jelentené, hogy megdőlt az általános relativitáselmélet. Erre persze még nem került sor.
Újabb elméletek próbálják mélyebb fogalmakkal magyarázni a kétféle tömeg azonosságát, de ezek az elméletek egyelőre csak a spekulációk szintjén vannak.
Nem a születés után fixálódik, hanem már korábban. Van egy fejlődési fázis, amikor kifejlődik az ujjlenyomat. A bőrszövet akkor még olyan állapotban van, hogy a környezeti hatásokra
nagyon érzékeny, felerősít minden hatást. Ha már kifejlődött, többet nem változik.
Háát..., nem tudom. Ha ez ilyen érzékeny a behatásokra a magzati élet során, születés után hirtelen mitől fixálódik egy életre? Később már csak speciális műtéttel változtatható meg! Nagyon is úgy tűnik, mint ha mélyebb oka lenne az ujjlenyomat milyenségének.
A gének csak az ujjlenyomat általános mintázatát határozzák meg (tehát azt, hogy pl. körkörös vagy hurkok vannak benne, merre csavarodik, stb.), az ujjlenyomat finom részletei viszont a magzati fejlődés során alakulnak ki. Ahogyan a magzat fejlődik, az ujja hegyén lévő bőrsejtek érintkezésben vannak a környező folyadékkal, a méhfallal, ill. a magzat más testrészeivel, s ez a környezet változik is aszerint, hogy a magzat hogyan mozog az anyaméhben. Mármost a két iker nyilván más helyzetben van a méhben, másképp áll a kezük, másképp mozoghatnak, stb. Ezek az egészen apró, finom hatások alakítják ki az ujjlenyomat végleges szerkezetét, ahogyan az ujjvégeken lévő bőr növekszik és fejlődik. Emiatt jönnek létre a különbségek az egyes ujjakon lévő ujjlenyomatok között is, a két kézen lévő ujjlenyomatok között is, és természetesen a két iker ujjlenyomatai között is. Tehát a két iker ujjlenyomata ugyanolyan mintázatú, de részleteiben eltérő lesz.
'ugye egypetéjü ikrekröl volt szó? '
Persze, csak így érdekes. Úgy tudom, vannak alap jellemvonások (hirtelen haragú, birka türelmű vagy valami ilyesmi, stb) amik életünk során nem változnak az átlagos külső hatásokra. Érdekes eredményeket hozhatnak ki az ikerkutatások.
Csak egy kérdés: ugye egypetéjü ikrekröl volt szó? Mert ha nem, akkor teljesen érthetö a dolog. Az alap jellemvonások alatt mit értesz? A viselkedési minták embereknél kb 90%-ban tanultak, természetes, hogy különbözhetnek.
Egyébként jártam egy egypetéjü ikerpár egyik tagjával, és rövid idön belül meg tudtam öket különböztetni egymástól. Csak azért tanácstalanok egy ideig az emberek, mert ha észrevesznek egy egyedi jellemvonást rajtuk, akkor nem tudják, hogy ezt mihez kapcsolják gondolatban, föleg ha az ikrek direkt szerepet cserélnek.
Az eddig leírtakért felelösséget nem vállalok, a valós emberekkel, helyekkel, megtörtént eseményekkel való bármilyen hasonlóság csak a véletlen müve.
Vasárnap egy filmben hallottam, hogy az ikrek ujjlenyomata nem egyezik meg. (Hogy melyik filmben, nem tudom, épp csak belenéztem.)Ha ez igaz, akkor eléggé meglepő. Fogadni mertem volna rá, hogy az ikrek ujjlenyomata is azonos. Ha tényleg nem egyezik meg, vajon miért nem? Szintén valami kósza emlék, hogy az alap jellemvonások sem feltétlenül azonosak ikreknél, pedig azok születésünktől kezdve változatlanok, vagy csak nagyon komoly környezeti ráhatás változtatja meg.
Van erről valakinek ismerete, hogy azonos géneket hordozó személyek miért különbözhetnek egymástól, még ha oly kis mértékben is? (Bár az alap jellem nem is olyan kis mérték.)
Kedves SPafi!
A vízhullámokat is lehet részecskéknek tekinteni, pl. ha egy fürdőkádban hullámokat kavarsz, akkor létrejönnek állóhullámok, amelyeknél a vízfelület bizonyos pontjai nyugalomban maradnak (pl. ha jobbra-balra himbálódzik a víz, akkor a közepe állva marad). Ezek az állóhullámok megfeleltethetőek a részecskéknek, tehát egy ilyen állóhullám egy vízhullám-kvantumnak felel meg. A részecskék energiája a hullámok frekvenciájával arányos.
Szerintem már te is rájöttél, hogy ha analógiaként téridő helyett gumilepedőről beszélek, akkor a gumilepedőn érvényesülő gravitáció nem a valóságos gravitációnak felel meg az analógiában. A magyarázat tehát nem hivatkozik a gravitációra, a gumilepedő nem magyarázat, hanem analógia. Az általános relativitáselmélet egyszerűen azt mondja, hogy az anyag reagál a téridő görbületére és annak megfelelően elmozdul. Külső erő hiányában az anyag úgy mozog, hogy követi a téridő görbületét. Ha tehát a közelében tömeg van, akkor nem egyenesen fog mozogni, hanem a téridő görbületét követve el fog térni az egyenes iránytól. Amikor elindul az A pontból és elmegy a B pontba, akkor a legrövidebb úton fog menni, és a görbült téridőben a legrövidebb út nem egyenes lesz, hanem görbe.
Tehát az általános relativitáselméletben két tömeg között nem lép fel gravitációs kölcsönhatás, hanem a két tömeg begörbíti maga körül a téridőt, és azután mindkét tömeg a téridő görbületét követve mozog.
