"szerintem csak nem ismered elegge, nemlehet h nem?"
Nem kérlek, az összes albumát hallottam leszámítva az utolsó Nocturama-t. Sőt, még a Birthday Party-t is (najó, az totál más zene). Néhány meg is van...
Cave bácsi messze nem olyan széles spektrumú zeneileg számomra, mint a Cure. Kicsit blues, kicsit kesernyés sanzon, rock és leginkább balladisztikus hangvétel jellemzi. Ellenben a Cure-ra a minimalista, "3 akkordos szinti-new wave" (17 seconds) és a nagyzenekaros megszólalás később egyaránt jellemző. Nem beszélve a stílusbeli keveredésekről is. New wave, dark, pop, hippi, metal, jazz, funky (Hot! Hot! Hot!) zenei jegyek egyaránt fellelhetők itt-ott. Ez nekem szélesebb, mint Cave zenéje. Persze a vita igazából meddő, hiszen mindegyiket másért imádja az ember... Nem azért jobb, vagy rosszabb az egyik v, másik, hogy mennyire változatos a zene, hanem hogy mennyire eredeti. És ebből a szempontból a Cure, a DM, Nick Cave, és még sokan mások egyaránt a dobogó első helyén vannak...
:-)
A DM szerintem a 80-as években is elég változatos volt (pl. Flexible-St.Jarna, vagy akár bármi), 90-től meg főleg. A Cure pont inkább 92-től kezd kicsit régebbi köröket futni, nem?
Persze mindenki azt érzi eklektikusabbnak, amit jobban ismer - én a DM-et jobban ismerem.
hurráoptimista!
A Songs Of... album (vagy ahogy röviden hívják, SOFAD) 1993 márciusában jelent meg, nem 1991-ben. És ismerve mindkét zenekar teljes pályafutását, szerintem nem kevésbé változatos a DM, mint a Cure, sőt!
vagy micsoda inkabb :)
azer az uj lemez utso szama elegge punkos most is, nem?
a firstborn lemez meg sztem elegge bluzos volt, szoval honnan hova jutott? :)))
ezert en nem tippelnek h milyen lesz a kovetkezo lemez
Szerintem a DM elég metamorf volt a '80-as évek elején is. (Hasonlítsd össze a New Life-ot mondjuk a Pipeline-nal.)
Cave-et viszont nem tartom annyira széles spektrumúnak. 20 év alatt eljutott a jellegzetes hangzású punktól az alternatív fázison keresztül egy sajátos blues-rockig (vagy micsodáig). Nála mindig volt átmenet, a változás nyomon követhető. Tehát elég nagy pontossággal behatárolható, hogy milyen zenét csinál legközelebb. Nyugi, az életműve túlnyomó részét nagyra értékelem. (Kivéve a Henry's Dream /= kommersz vacak/ és a Murder Ballads/=dögunalom/ albumot.)
Cave batyo mar mer nem szeles spektrum?
teny h az utolso lemezei kicsit hasonlok, nadeazer illyet mondani, nahat mingyar elszegyenlem magam...
szerintem csak nem ismered elegge, nemlehet h nem?
az atmosphere clipp tenyleg remek, en ezer eve a mtv-rol vettem fel, talan a 120 minutes-bol
Igen, de a DM igazán csak egy komoly metamorfózison ment keresztül, és ez pedig a 91-es "Songs of Faith and Devotion" albumnál volt. Akkor lettek igazán érett zenekar, akik túlléptek az amúgy brilliáns szinti-popon és egy szuper rock albumot alkottak. Azóta ezekre a zenei elemekre épül a zenéjük... Mindkettő vonalt nagyon szeretem. Viszont a Cure szinte albumról albumra valami újat, valami mást hozott ki. Én a Cure-t sokkal eklektikusabbnak tartom, mint a DM-et...
Szerintem Tim Pope nagyon jól (mondhatnám: zseniálisan) érzett rá a Cure-ra és Smith világára. Robert Smith van annyira kritikus, hogy nem dolgozna vele, ha nem így lenne. De amit én gondolok Tim Pope-ról, az Smith-től teljesen független. Nekem azért tetszenek a klipjei, mert érzéssel, gondos munkával készültek és képesek korrektül tükrözni a képi világát Smith lelkivilágának. Nem vagyok biztos abban, hogy Anton Corbijn-al jól járna a Cure. Corbijn-t imádom, ő hasonlóképp zseni, mint Pope, de az ő világa más. A Nick Cave, JD, Depeche Mode hangulatainak megteremtése szerintem csak részben rokon a Cure-éval. A Cure egy eléggé heterogén, széles spektrumú zenei világ, míg az említettekre ez nem jellemző annyira...
Az a posztumusz "Atmosphere" klip nagyjon jó lett, dehát Anton Corbijn rendezte, így könnyű! (Depeche Mode klipek nagyrésze 86-tól, mellékállásban U2, Metallica, stb...)
A Cure-t is átvehetné már, mert Tim Pope klipjei, ha akkoriban esetleg jónak is tűntek, hamar elvaultak, míg pl. egy "Walking In My Shoes" ma is veri a mezőnyt.
Ha úgy vesszük, akkor egy kvázi-klip. Jól mondja Martin, egy korai koncert-video, amit Super 8-assal vettek fel, de nagyon is nézhető és értelemszerűen ez adja a legjobban vissza a Joy Division-hangulatot (már ami a koncertjeiket illeti).
De mondok mást is: van még egy posztumusz klip, ez pedig az Atmosphere. Ezen már nincsenek rajta a zenészek, Ian Curtis halála után készült. Nagyon súlyos... (A zenei lapok kritikusai azt írták a klipről, hogy "túlságosan Ian személyére épül". Hát ugyan ki a francéra épüljön egy posztumusz klip??! No comment...)
"És nem emlékszel mi volt benne, vagy egészen véletlenül nem vetted fel?"
Nekem meg van a "Story of New Order" vhs kazi, azon rajta van mindhárom JD szám és a New Order videók kb. 94-ig... A Transmission klipje egyébként meglehetősen narulasztikusan, de annál őszintébben és szívbemarkolóbban adja vissza a JD-koncert hangulatot. Ian Curtis úgy énekel, mint valami megszállott, mintha láthatatlan démonokkal visakodna, és tisztára olyan, mintha kábítószer hatása alatt állna. De erről nem volt szó, a koncerteken biztosan nem (ezt a felesége írta a könyvben.)
Újra működik a vendégkönyv a pornography oldalán - szebben/jobban mint korábban :) A technikai malőrökért elnézéseteket kérjük, most a vendégkönyv biztosabb kezekbe került, Ábrahám Petihez. Neki ezúton is köszönet!
a transmission nem igazi klip, kivágták egy koncertbôl, aztán annyi. persze ettôl még nézhetô és élvezhetô, amolyan korabeli-szakadt fascination street video
Igen, tudom. :-) Ez a dömping-műsor típus egyébként a VH1-on is van és anno az MTV-n is volt... Manson-tól a Sweet Dreams-et még nem hallottam, elképzelhető, hogy jó lett.)
Rendszeresen szokott olyan lenni,hogy egy adott előadótól egy rakás klipet lenyomnak.Jómultkor volt asszem Billy Idol,de volt már így Mansonpapa (akit tudom,hogy nem, csippantol,de a Sweet Dreams című juritmiksz koppintása egészen kellemes)
Jó én nem szeretem a jutut meg a nirvánát sem(van egy ilyen nevű kocsma is Ercsiben).Csak kellemes volt a sok gagyi közepette egykis rokkot hallani:-)))
A felsoroltakból az utolsó kettőtől kimondottan a falra tudok mászni (meg a Pearl Jam-től, Aerosmith-től :-)) Pink Floyd, U2, Police, Nirvana rulez!;-)
Egyébként én nem csak a VH1-on láttam JD klipet, hanem még az Music T.-on a fénykorban a 90-es évek elején. Mégpedig a Paul King vezette Greatist Hits-ben, amiben hemzsegtek a jobbnál jobb új-hullámos zenék. Ott láttam a Transmission és a LWTUA-klipet (utóbbit kétszer is).
Nem nagy cucc.Valóban így van.Ma egész jól szériáztak.A Cure után volt Pink Floyd,U2,Police,Nirvana,Guns,Red Hot CP.Szóval nem rossz széria ez.Sajna a VH1-et nem adják.Pedig az egyetlen zenei adó volt,amin láttam JD klipet.
Nem nagy cucc... Nekünk évekig volt. Nézhető, hallgatható, de meg sem közelíti a VH1-t. A Close to Me klip pedig elég gyakori még a Music-on is. Ami már ritkább dolog, az a "Pictures of You" átkevert változata klipben (extended version), amit elég ritkán játszanak még a VH1-on is...
Az első "re-mastered reissue"-k:
Pornography, Kiss Me…, Disintegration, Bloodflowers(!)
Én 1ébként 2lem, hogy a 3logy utolsó darabját 4 év után remasterelik, ez elég furcsa 5let volna, 6ározottan... (A 7százát! Bár nekem 8.)
A Cure egy londoni stúdióba vonul, hogy rögzítse a nagyrészt már megírt következő albumát: 2003. október 1.
B-sides box set: 2003. okt
Remasterelt albumok, dupla CD-n, a 2. lemezen korabeli érdekességekkel: 2004 folyamán
Az új album megjelenése majd turné: valamikor 2004-ben
További megjelenések:
- Faith Healer az Alex Harvey tribute albumon
- Believe Earl Slick albumán
- A Forest új verzió a Blank & Jones-tól
- Pictures Of You új verzió a One Perfect Day soundtracken
- Robert közreműködés a Blink182 következő albumán
