"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Igen, minden jól működött.. legalábbis született két kicsi akik már nemiskicsik, meg két vagy három diploma a nejemnek, meg fejlődés a környezetünknek.
Te persze hogy nem bírtad volna, mert nőként gondolkoztál volna a helyzetről - de én..? :-)) Én szerettem..
Hát... a zemberek nem fekete/fehér alapon vonzódnak egymáshoz. Az érzelmek hullámozhatnak, és nem mindig szeretünk arra érdemeseket, és mi sem érdemeljük azt mindig ki. Olyan is van, h bántjuk azt, akit szeretünk... Ez nagyon széles skála...
Látod, nincsenek hozzászólók. Kicsit furcsa nekem, h itt ketten, hárman írunk.
Kapcsolati témát meg általános társalgást kerestem. A kapcsolatiaknál azt láttam, h már nem írnak oda az emberek. Az általános társalgások meg belterjes ek tűnnek, ahova csak ugyanaz az x db ember ír, idegenként odamenni nem tűnik járhatónak.
Papíron nem váltunk el, de ha elköltözik és vinni akarja a kölköket, és kétes szálakat mozgatnak meg hogy eltávolíttathassanak a gyerekek mellől.. az szerint már érzelmileg elvált tőlem.
A tény is durva, a körítés sokkal durvább volt.
Miért könyörögtem vissza.. mert gyönyörű volt és nélküle nem a fele világom maradt nekem hanem csak egy kicsike töredéke az egésznek.
Pontosítanék.. papíros válás kilencvenkilencben nem történt, csak otthonról elköltözés, az új igazival új otthon és megélhetőség keresgélése..
Papíros válás tavaly júniusban történt.
Látod az érzelem fogalmán még nem gondolkoztam, eddíg azt gondoltam hogy érzelem az amit érez az ember. Az éhséget gyomortájékon érzem, a kéjvágyat.. hm.. itt meg emitt.. a szerelmet csak itt, a gyűlöletet a két öklömben.. satöbbi.
Neeem.. az oroszrulett az nem vonzó érzés hanem félelmetes. Mert örök élet meg kifogyhatatlan lőszer nincsen. A gerjedelmemben a látvány és a lehetőség játszotta a főszerepet.
Többszöri elválás.. a házasságunk hetedik évében egyszer csak bejelentette hogy ő válni akar, mert szerelmes lett. A mai szememmel nézve szokványos hipergám történet, csak az új egyetlen két hónap múlva meghalt és én visszakönyörögtem a nőt. Aztán eltelt tizennégy év, és tavaly el is vált tőlem.
Ismeretlen neked a helyzet? Akkor lehet hogy nem is tudom megmagyarázni a miérteket.
Mindegy, hátha: Az első ilyen helyzet eltakar mindent. Minden utóbb észbe jutó kérdést és kétséget.
A második már erősen függ attól, hogy az első hogyan végződött.
És a többi ugyanígy. Ez persze orosz rulett, de amíg működni látszik addíg nitrobefecskendezés.
A mindenféle emberről annyit hogy úgy írok mintha te lennél a legnagyobb ellenségem - ha tényleg az lennél, akkor sem érne nagy meglepetés.
(persze hogy titkolni kellett; persze hogy volt benne érzelem, hiszen a kéjvágy is érzelem; és nem volt lelkifurdalásom.. már jóval az után történt az első ilyen mutatvány hogy a feleségem először bontotta fel a házasságunkat)
Hm... És (de csak, ha nem esik nehezedre) nem volt lelkiismeret-furdalásod? Titkolni kellett? Érzelmi alapú volt? tényleg, ha nem akarod, ne válaszolj rá. Ez egy fórum, és mindenféle ember van itt... Szóval, csak, ha akarsz... :)
Az alaphelyzet hogy az egy és oszthatatlan valóságot látva ketten kétfélét tapasztalunk.
Mindkettőnknek igaza van, de ha közösen kell ténykednünk akkor egyeztetnünk kell. Egyetérteni a lényegben muszáj. Itt fontos az hogy egyikünknek legyen inkább igaza. (lényegtelen részletekben lehet a másikunknak is, de azt majd este a vacsoránál megbeszéljük)
Ritka eset hogy mindkettőnk ugyanolyannak látja a történetet, és egyformát akarunk - de ennél sokkal ritkább hogy egyikünk se látja jól és egyikünknek sincsen igaza. Ugyanis ez azt feltételezi hogy egy harmadik személy is látta az esetet, és a harmadik erősebb mindkettőnknél - és ezt az erőt mi mindketten elismerjük és igényeljük is.
Beismerem.. amikor úgy nézek a visszapillantóba hogy magamat is látom, akkor az jut eszembe hogy világéletemben valami ilyesmi szerettem volna lenni. :-)
De igen, volt hogy más főztjét ettem.. nem is egyszer. Deee... minek mond ez ellent?
