Keresés

Sziasztok! Szerintem nagyon hasznos lenne kis hazánkban engedélyezni az eutanáziát.Nagyon sok idős ember él otthonokban és otthonában nem emberhez méltó körülmények között.Ahogy az idő halad az ember mellől kihalnak a barátok, rokonok és ma a gyerekek is a saját életüket élik.Még jó ha nem külföldön.A magány szörnyű .Senki nem méri fel mennyire lenne erre igény.Nagyon meglepődnének ha egyszer erről is megkérdeznék az embereket Magyarországon.

Le lehet mondani mindenről, kivéve a fájdalomcsillapítás. Senki nem köteles elfogadni életmeghosszabbító kezeléseket pl. most aktuális a lélegeztetést sem. Sajnos ahogy látom és hallom, Magyarországon nincsenek kiképzett palliativ orvosok, pedig ezek a dolgok az ő feladatkörük kellene, hogy legyen.

Cannabis (orvosi kender-olaj) már Magyarországon is hozzáférhető, rendelhető. Placebo-hatása lehet, semmi más hatása nincs.

Tudomásom szerint a cannabris is opiat és már sok helyen, pl. Canada és az USA egyes államai, már szabadon hozzá lehet jutni.

Svájcban nem annyira vészes a költség, de az előzetes egyeztetések elég nehézkesek + kell egy személy aki veled megy és igazolja, hogy te vagy te.

Ide kapcsolódik:

https://nepszava.hu/3096430_hatalmas-birsagot-kapott-a-gyogyszerceg-amely-tomegeket-szoktatott-ra-az-opiattartalmu-fajdalomcsillapitora

A végstádiumos szenvedők borzalmas szenvedését nemigen lehet más szerrel, mint opiátokkal csökkenteni. Kórházakban sem engedélyezett?

Svájc: amennyire tudom, sok börokratikus feltétele, előzménye van az engedélyezésnek, ezenkívül nagyon drága az eljárás.

" .... de erre még remény sincs.:-(  "

Pedig mindenki jobban járna . A szenvedő nem kínlódna kibírhatatlanul sok ideig (napok/hetek/hónapok) , az eü. meg sokkal kisebb ráfordítással megúszná .

Legálisan nem lehet. Az orvosok viszont tudják, miképpen lehet fájdalom nélkül. Ezért nagyon magas orvosok között az öngyilkosság. (Nem még bizalmas orvosi ismerősöm sincs.)

Tudom, de a svájcit meg kell szervezni. Kell valaki aki elkísér, másként nem megy. Kvázi a kisérő a tanu, hogy te vagy te. Persze nem lehetetlen, de nem is könnyed egyszerü dolog.

Sokkal jobb lenne, ha itt lehetne legálisan megoldani, de erre még remény sincs.:-(

Üdv. Egyetértek. A "leugrás" brutális, rettenet. Euthanázia: Svájcban engedéllyel, kétféle gyógyszer orvosi felügyelettel, szép és fájdalom nélkül. "Vad amatőrséggel", sok altató benyelésével ezt senki nem tudja biztosra, szép hatással. Fuldoklás, hányás, szenvedés. Nem szép, nem szelid.

Minden szavaddal egyet értek. Sajnos itthon remény sincs semmire, mert nincsenek elszánt ügyvédek, akik saját érdekükben se akarnak semmi elkezdeni, pedig nem ártana ha elgondolkoznának azon, hogy esetleg nekik is jól jönne egy normális törvény ebben az ügyben valamikor. És igen is szabadjön annak is meghalni önszántából aki nem halálos beteg, csak öreg és magányos és elege van az életből. Mennyivel szebb lenne, mint felmászni valahova és leugrani.

Aktív eutanázia – a (kegyes) halál joga

Boldogabb helyeken már biztosított ezen önrendelkezési jog.

Máshol, kevésbé felvilágosult területeken vita tárgya (ha nem is napirendi pont); de legalább nyitottak – ezért is vitatkoznak (mert van miről és van kivel), avagy eszmét cserélnek (mert van cserealap).

És vannak területek, ahol ha szóba kerül az aktív eutanázia, azonnal meggyújtják a füstölőket (vagy azt, aki felvetette az eutanázia lehetőségét) – ahol az efféle önrendelkezési jogok puszta ötlete, nemhogy azok megvitatásának szorgalmazása (már/még) törvénysértés. Izgatás, zavarkeltés, vagyis kvázi terrorcselekmény, ami pedig nemzetbiztonsági kockázat.

(E területek némelyikében halálbüntetés is lehet a rendbontás következménye – amit akár úgy is felfoghatunk: végül is célt ért az aktív eutanázia jogát sürgetően követelő vádlott. Így vigyázzatok!)

Ugyanezen területeken, az esetlegesen még gyógyítható és/vagy a végstádiumú betegek maradék életét megkönnyítő (bio)gyógyszerek használatát is tiltják.

Mi a különbség e (döntéshozói) kultúrák között?

Ha államvallásként kezelt (ősi) hiedelmek határozzák meg egy nemzet jogrendszerét (és annak kereteit)... adódik tehát a feltevés(?): összefüggés mutatható ki a társadalmat/gazdaságot szabályozó törvények és a terület általános fejlettségi szintje között.

Nem olvasta, nem tudja. De miért nem érti?

Az aktív eutanázia ellenzői tudják/értik(?), hogy annak mindenki számára nyitott lehetősége, őket semmire nem kötelezi? Ha az számukra (szerintük) üdvözítő, akkor válasszák a nehezebb utat; de miért gondolják (dicsérő jelző) igazságosnak (én kérek elnézést), hogy másoknak se legyen/lehessen választása? Szeretetből?

Már bocsánat, ehhez még a miniszterelnöknek és (nem győzök elnézést kérni, de még) a független törvényhozói testületnek sincs túl sok köze… hacsak nem értem teljesen félre ezt az egészet.

Ki a barbár?

Mit nem szeretne magának és másoknak az, aki támogatja vagy éppen követeli az aktív eutanázia alanyi jogát?

Úgy is feltehetnénk a kérdést: miben/kiben hisz, amitől nem függetlenül minek/kinek képzeli magát az, aki nem szeretné sem magának (bár ez nem bizonyított), sem másoknak biztosítani (ami viszont tény) a kegyes halál törvényes lehetőségét?

Ám ami ennél is zavarba ejtőbb: milyen megfontolás (belső norma, vagy annak híján külső forrásanyag) vezérli az aktív eutanázia ateista ellenzőit?

Felmerül hát a költői kérdés: mit gondolnak magukról azok, akik elvitatják mások önrendelkezési jogait és gyakorlásuk személyes felelősségét (legyen az akár csak a kínhalál elkerülésének lehetősége) – még meddig, miért hihetik (egyébiránt jogosan) magukról, hogy a gyámjaink?

Fogalmazhatunk úgy: a világi törvények közérdekű, közakaraton/közmegegyezésen alapuló társadalmi szintű elvárások/kötelmek/szankciók képlékeny gyűjteménye – melyek mintegy tükrei a saját törvényeit tisztelő, azokat alkotóan felügyelő közösségnek? Jó nyomon járok?

Tényleg ingovány, anarchiához vezető út a nem önös érdekű, hanem a (józan ésszel, reményteljesen becsült) többség zsigeri humánumát is tükröző akarat érvényesítése? Jelesül annak eldöntése, hogy választhatjuk-e a kegyes halálhoz vezető (rövidebb, de nem feltétlenül könnyebb) utat. Ez esetben, vajon már csak azért is bátrabban élhetnénk, mert tudnánk: ha kell, van jobb halál?

Vigyázzba ne álljunk?

Vagy nem érdemes (ennyire) leegyszerűsíteni a probléma(kör) miértjeit – mezítelenre csupaszítva annak okozóit/fenntartóit/felelőseit? Inkább toleráljuk a (XXI. században már) megbocsáthatatlan ostobaság önkényét?

A tudás fája

Esetleg hívjunk segítséget és olvassuk el, hallgassuk meg pró és kontra az avatott szakértők véleményeit, mondjuk a nem választott halálunk (és életünk) nem választható körülményeinek eleve elrendelt voltáról – vagy, ha (és amikor) arra van szükségünk, mindezen állítások szöges ellentétéről?

De akkor miért/minek ébredünk fel minden reggel? Erről mit hiszünk?

És mert ezt nem mindig véljük tudni - aminek okát pláne nem értjük, amiért is magunkat eszköztelen áldozatnak érezzük -, ezért rendszerint arra jutunk, új vezetőkre (de persze továbbra sem pórázra) van szükségünk: éljen(!), döntsenek, hozzanak hát törvényeket helyettünk az értünk felelősek (szóvicc).

Mert így kényelmesebb, mint akárcsak az utolsó (ha egyáltalán) szabad döntésünk lehetőségéért is megszólalni/megmozdulni – vagy, legalább írna rá valaki egy jó kis appot.

Hát nem (volna) egyszerűbb imádkozni?

Választható?

Megbékélt, csendes, röviden kegyes elmúlás, vagy hosszan tartó, malaszttal teljes kínhalál?

https://telex.hu/kulfold/2020/10/14/engedelyeznek-az-eutanaziat-a-12-ev-alatti-halalos-beteg-gyerekek-szamara-is-hollandiaban

Persze. Nem vagyunk egyformák.

Úgy gondolod, hogy aki így, az úgy? Vagy aki nem ilyen, az olyan?

Nem világmegváltó célokra gondoltam, hanem kis egyszerű hétköznapi dolgokra. De ez se kell. Lehet birkamódra is élni, bambán bele a világba, hagyni magát terelgetni.

Kell ez? Úgy értem, "célokat elérn"i, "vágyakat teljesítni"? Biztos, hogy helyes célok, vágyak űznek bennünket? És ha nem sikerül? Mi van akkor? És ha sikerül, akkor mi van? Egyik, vagy másik esetben nem halunk meg? Kinek, melyik ember életének volt értelme a világtörténelemben?

Korai akkor amikor valaki még tele van tervekkel, vagy vannak nem teljesített feladatai, pl. kiskoru gyerek.

Nem korai akkor, mikor valaki már leélte az életét elérte céljait teljesültek a vágyai, az útja már csak lefele vezet. Kinél mikor jön el ez az időpont, az nagyon egyéni.

Mikor nem korai a halál? Mondjuk aki most 50, gondolhattya, hogy 70 alatt. És aki 70? Hogy gondolja?

Teljesen. Én már leéltem az életemet és nem hiszem, hogy még kellemes dolgok várnak rám. Nem szeretnék kiszolgáltatott lenni vagy fizikailag szenvedni. Sajnos azt hiszem az én életemben itthon nem lesz eutanázia. Mint a cikkben is olvasható volt, még nagyon sokat kellene felvilágosítani és rendet csinálni a fejekben.:-(

https://magyarnarancs.hu/lelek/emberkent-elmenni-130764

Te fel vagy valamennyire készülve a halálra?

Köszönöm , hogy elmagyaráztad , amit magamtól is értettem .:-)

Nem túl bonyolult .

Tőlem egyébként sincs mit örökölni (örökösödési adót fizetni utána ...na persze !) .... erre való a haszonélvezeti jog .

https://egyapolonaploja.wordpress.com/2016/04/12/birni-a-birhatatlant-tulelni-a-tulelhetetlent/

https://egyapolonaploja.wordpress.com/2020/05/01/mese-a-szeretet-egy-sokadik-arcarol/

Próbáld meg kontextusba helyezni a hallott/olvasott szöveget. 

Tehát Püfi felvetette a gonosz örökösöket (családot), mint nyomásgyakorló bűnszövetkezetet az idős/beteg/haldokló emberre. 

Erre a felvetésre érkezett Boszorka válasza, h ő egy független ember, nincs családja. ----> Tudniillik olyan személyekre gondolt itt, akik vérségi kapcsolat okán örökölhetnének, és ezért megkérlelnék arra, h ugyan, dögöljön már meg. Ilyen értelemben gondolta/ mondta, h ő "független".

Természetesen te is független vagy, ám neked vannak vérségi leszármazóid, akik adott esetben az örökség reményében (Püfi felvetése szerint) lehetséges, h azt mondják neked, h "nem is szereted őket, ha nem halsz meg". És te, nem bírván elviselni a nyomást, legyél bármilyen független is, feldobod a tűsarkú pacskert, h be tudd bizonyítani a családodnak, h de igenis szereted őket. 

Ez volt az összefüggés a függetlenség/ illetve családosság között. 

Mert akinek van családja , az se nem szabad , se nem független ? :-)))

Hála Istennek nincs családom, szabad és független ember vagyok és voltam mindig, mióta felnőttem.

Ez ilyen izé..., h mindenkinek legyen szar, de legalább nagyon sokaknak, mert mi van akkor, ha valaki visszaél vele... Nyomást gyakorol a család... ehh... Oszt' pont egy ilyen "család" elől nem jobb belemenekülni a halálba? Most komolyan... Nyakadon van egy ilyen család, akiből süt, h mikor döglesz már meg... 

Mindenre van szankció! Mindenre! 

Egyáltalán nem vmi orvossal, jogásszal való szövetkezésre , bűnügyre kell ilyenkor gondolni.

Elég ha a család nyomást gyakorol. Sokat panaszkodnak, hogy miyen nehéz a helyzetük, munka család, és még az idős szülő is, vagy a piszkos anyagiak, és akkor akad olyan aki önfeláldozó lesz.

Hiszen neki már úgyis mindegy, legalább a gyerekeknek, unokáknak legyen jó.

Annyi disznóságot lát/hall az ember , hogy megfertőzi a pesszimizmus . Alapvetően nem vagyok egy mindenben a rosszat kereső típus ....csak agyalgok itt .