E topik témája: Egyedül a Biblia, amely mind az Ó-, mind az Újszövetséget magába foglalja.
Felekezet mentesen csak a Bibliáról, illetve a Bibliában foglaltakról:
- Eredete
- Tartalma
- Értelmezése
- Ige magyarázatok
Kiknek lett nyitva ez a topik?
1. Azoknak, akiket érdekel a Biblia.
2. Azoknak, akiknek őszinte tudásvágyból fakadó kérdéseik vannak a Bibliával kapcsolatban.
3. Azoknak, akik nem megcáfolni akarják mindenáron a Biblia létjogosultságát, hanem tanulni, és épülni szándékoznak általa.
4. Azoknak, akik nem más írások, és nem a teljes Biblia szövegkörnyezetéből kiragadott részek alapján, hanem a Biblia egészét figyelembe véve értelmezik magát a Bibliát.
5. Azoknak, akik hajlandóak saját, de téves nézeteiket józan és logikus érvek hatására hátuk mögé dobni.
6. Azoknak, akik szelíd, egymást tisztelő hangnemben, egymás épülésére meg kívánják osztani a Bibliával kapcsolatos tudásukat. ("Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal…" Mt. 7:12)
7. Azoknak, akik a másik embert is embernek tartják...
Olyan témát feszegetünk ezzel, amiben túl sok az ismeretlen.
Röviden: Isten megteremti az embert, aki képes arra, hogy mellette, vegy ellene döntsön. Ehhez meg kellett teremteni a Sátánt is (!???), hogy legyen választási lehetőség. Elvileg egy ilyen lehetőség magában foglalja az igenek és a nemek kb.50 %-os eloszlását. (de az elv és a gyakorlat...
Ráadásul mi ezt az egészet csak az idő egy bizonyos pontjából nézve szemlélhetjük, miközben Isten számára nincs ilyen korlát, tehát a teremtés pillanatában a végkifejlet is ismert volt számára.
( hát ez kissé zűrösnek tűnik, ráadásul keveset aludtam....:)))
Szóval azt mondod, hogy a teremtésünk egyetlen oka és célja egyben, hogy legyen rajongótábora Istennek? Nemes cél. Hát nem sikerült neki, be kell látnunk.
Isten imádata valóban a legtökéletesebb személyi kultusz!
(hogy fokozzam, Isten azért teremtett minket, hogy imádjuk Őt, és elvárja, hogy csak Őt imádjuk. A legsúlyosabb bűn, ha mást imádunk, és így talán az is érthető, hogy miért igaz minden emberre, hogy bűnös)
Igen. Nehéz megérteni. Amit Jézus követel, az a mai értelmezés szerint személyi kultusz! Ezek fényében akkor miért kell elítélni azokat, akik pl. a XX.században művelték?
Ezek után furcsa a keresztényi szeretetről beszélni. Nincs olyan. Vagy így kell értelmezni: Szeretet vanazok számára, akik behódolnak. A többi pusztuljon. Ugye?
Na, végre valaki, aki észreveszi, hogy Jézus nem egy mézes-mázos beszédű Lennon-képmás volt, hanem olyanvalaki, aki rendesen odamondta, ha kellett. De ha a Mester ilyen volt, akkor a tanítványokra miért tekint úgy a világ, mint valami erőtlen balekokra? Igen, a kereszténység harc! Jézus pedig fegyvert kínált. Nem emberek ellen, hanem a Sátán ellen. A keresztények harcosok. Meg kell szokni, hogy most már nem térden csúszkáló, imára kulcsolt kezű, félig alélt szentek képviselik a kereszténységet, hanem kőkemény ügynökök, akik ha kell, bizony megmondják, mit üzen a Biblia.
A kegyelem furcsa egy portéka. Az ugyanis senkinek sem jár, legfeljebb csak adható. Az viszont bárkinek, aki kéri. Az evangélium nagyszerűsége abban rejlik, hogy elárulja: kérhető. A lúzerek meg azzal cseszik el, hogy kérés helyett inkább azon keseregnek, hogy senkinek sem jár. Micsoda botrány! Kérni kell??? Akkor inkább nem kell!!! Egyébként pedig vesszenek az ügynökök!!! Oooouuuuuoooohhhhhrrrrrhhhhh
A Bibliát meg kell tanulni olvasni. Az idézett igehely így értelmezendő:
Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert - ha szükséges.
35. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; - ha szükséges.
36. És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe - ha szükséges.
37. A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám. Attól még szeretheti őket is, csak én legyek az első helyen.
"de szerintem te is rendelkezel már olyan bibliaismerettel, hogy belásd, a Biblia bizony néha nagyon radikális tanácsot tud adni."
Például:
Máté Evangéliuma 10. rész
34. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.
35. Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt;
36. És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.
37. A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.
Csodálatos. Krisztusi szeretet. Valahogy nem kérek az ilyen szeretetből.
Tévedsz. Nekem szólnod sem kellett volna, magamtól helyet adtam volna. Ateista vagyok, nem bunkó. Még akkor sem, ha ez nálad szinoním fogalmak.
A névnapos példádra pedig balacy válaszolt részletesen- egytértek vele.
Úgy gondolom, hogy az isten a szívből jövő tiszteletet, imát elfogadja, akárhonnan. Nem szükséges istentiszteleten... Erre nem gondoltál? Ez egy olyan magamutogató tisztelet, nem?
Ismerek tobb hasonloan vallasos embert, de ott a csaladja is koveti a hiteben es nem kell rajuk kenyszeriteni.
Már megírtam máshová, de ez csak egy példa volt. Példámban szó sincs kényszerítésről. Asszony pillanatok alatt belátja, hogy rosszul válaszolt, mikor a meghívást feltétel nélkül elfogadta. A férj csak korrigálja.
ugy-e Te vagy a vallasosabb a csaladban es a felesegednek nem olyan fontos a vallas, mint neked.
A következtetésed logikus, mégis nem-mel kell válaszolnom. A példabeli családnál lehetséges, hogy így lenne.
a feleseged csaladja sem igazan akarja/tudja elfogadni a vallasosagodat?
Ez már személyeskedő kérdés, de egy bizonyos pontig el lehet benne menni. Ilyen is van, hogy nem fogadják el. Nálunk az elfogadás tény. Pusztán csak nem értik, ugyanúgy, ahogyan te sem érted, hogy mire jó ez az egész. A másik, hogy az Istenhez történő megtérést nem szokás megkonzultálni a felmenőkkel. A Biblia szerint semmiképpen. A vallás, az egyháztagság, az üdvösség nem családi örökség. Istennek csak fiai vannak, unokái nincsenek!
Mert akkor nem szombatra tette volna az esemenyt.
Ez lehet figyelmetlenség, de lehet direkt gonoszság is. Máshová már megírtam, hogy nálunk tizenakárhány év alatt megtanultak a szülők bizonyos dolgokat. Az, hogy nem értik, már az ő dolguk. Ha pusztán jóhiszeműség rejtőzik a szombati időpont mögött, akkor ugyanezzel a jóhiszeműséggel változtatni is fognak tudni. Más a helyzet, ha szándékos az időpont-ütköztetés. Ebben az esetben egyértelműen akadályozni akarják a gyerekeket az üdvösség útján. A Biblia erről azt tanítja, hogy akkor inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint embereknek. Akkor is, ha itt a szülőkről van szó. Ha tényleg szándékos a szombati időpont-ütközés, akkor a példabeli családfő helyesen dönt, hogy inkább istentiszteletre mennek. Ha nem szándékos, megítélésem szerint kétféleképpen dönthet a családfő: névnap vagy istentisztelet. De a Biblia szerint még mindig lehet a jobbik részt választani... Egyben viszont egészen biztos vagyok: igei az, ha a feleség melléáll a férjének, akárhogyan is dönt az. Ezt te nem értheted meg, de nem is kell megértened. A Biblia így látja üdvösnek a dolgot, onnantól kezdve pedig nem számít az emberek véleménye.
szerinted a Te istened felrona neked azt, hogy akkor elmentettek volna a szuleihez? (tiszteld padat, anyadat...)
Nem. Nem róná fel. De a "tiszteld apádat, anyádat" sokadik helyen áll az "én vagyok az Úr" után, és a nagyparancsolatokban is csak a második helyezett csoportban szerepel.
mibol gondolod, hogy az egesz csaladnak (feleseged testverei, szulei stb.) a Te hitedhez kell alkalmazkodnia?
A Bibliából (Ki gondolta volna?). Aztán ott van a Szentlélek vezetése is: Az ige ismerete és a Szentlélek közösen bizonyságot tesznek bennem arról, hogy mi a helyes. Egy Szentlélekkel be nem töltött bibliatudósnak semmit sem ér a tudása, mert pont az hiányzik belőle, ami (aki) azt élővé és hatóvá tudja tenni. Ugyanígy egy betöltekezett hívő sem biztos, hogy helyesen tud dönteni, mert őbenne még nincs miről bizonyságot tenni. Hitben még gyermek. Utóbbiak szaladnak döntéshelyzetekben a gyülekezet véneihez tanácsért. Divat mostanság egyházakat azért szapulni, mert bevált gyakorlat ez náluk. De az a helyzet, hogy ez még mindig jobb, mint hagyni a híveket rosszul dönteni, végső soron pedig elkárhozni.
a Te hitedhez kell alkalmazkodnia?
Nem kell alkalmazkodniuk. Egyáltalán semmit sem kell tenniük. Viszont nincs megtiltva, hogy alkalmazkodhatnak. Simán megtehetik, hogy azt mondják, "jaj, bocsi, el is felejtettük, tényleg, legyen akkor inkább vasárnap". Ha pedig nem hajlandóak (itt a lényeg, hogy _nem_hajlandóak_), akkor a Biblia azt tanítja, hogy faképnél kell őket hagyni. Ha nagyon akarod, beidézem neked a megfelelő igehelyeket, de szerintem te is rendelkezel már olyan bibliaismerettel, hogy belásd, a Biblia bizony néha nagyon radikális tanácsot tud adni. Hogy ez vakhit? Az. Megfogalmazás kérdése. A Biblia egyszerűen csak hit-nek hívja.
Ez csak egy példa. Az én apósoméknak és a szüleimnek is van annyi eszük, hogy tizenakárhány év alatt megtanuljanak időpontot egyeztetni. Tehát ilyen nálunk nem fordulhat elő.
Istentisztelet van máskor is...
Biztosan találkoztál már emberekkel, akik minimális időpont-egyeztetési kultúrával rendelkeznek. Nyilván azért, mert van belőlük elegendő, sőt, még cégvezetők közül is kerülhet ki ilyen. De ne ebből induljunk ki! Számomra az ember értékes, akkor is ha elkötelezett keresztény, akkor is ha langyosan vallásos, akkor is ha megkeresztelt ateista, aki ide-oda csapódik, és akkor is ha kőkemény isten-ellenség. Csak ikunuku hülyékkel nem tudok mit kezdeni, de ezzel talán nem vagyok egyedül. Az a helyzet, hogy istentisztelet tényleg van máskor is, de többnyire csak egy hét múlva. Egy névnap viszont megülhető plusz-mínusz 8 napon belül bármikor. Itt most kinek van több lehetősége a rugalmasságra? Ki tud könnyebben engedni? És ugyan meddig tart engedni?
A minap, egy hétvégi délelőtt siettem a lépcsőházban lefelé. Meg voltam kicsit késve, így félő volt, hogy lekésem a buszomat. A kijáratnál szembe jött velem egy jól megtermett ember, támogatva egy igencsak rozoga, idős hölgyet. Mindennapos látvány az ilyen, gyakran találkozok is velük, tehát nem lett volna velük semmi bajom. Még az sem lett volna baj, hogy teljes szélességben elfoglalták a lépcsőt, csakhogy én most siettem volna. Meg is kértem a fickót, hogy engedjen el. Erre visszaszól, hogy nem látom, hogy most a nagymamit támogatja? Ő ugyan el nem enged, várjam meg, míg fölérnek a lépcsőn. Mindezt rettenetes bunkó stílusban. Erre elmondtam neki, hogy tisztelem-becsülöm azért, amit csinál, de ő könnyen van a dögnagy Mercédeszével (amivel odatolatott egészen a lépcsőházig), csakhogy nekem meg óránként jár a buszom, nekem most kellene azt elérnem. Ő már túl lesz árkon-bokron a Mercijével, mire nekem megy a következő. A legnagyobb megrökönyödésemre belátta, hogy tényleg összébb tudja magát húzni egy fél pillanatra, amíg én elmegyek mellettük, ő meg semmivel sem ér fel később a lépcső tetejére a nagymamival. [innen jelent meg a 1377-ben] Naszóval, ő értelmes kompromisszumot kötött velem. Szavaidból azt veszem ki, te az a fajta vagy, aki simán azt mondtad volna a fickó helyében, hogy igenis várjak 1 órát a következő buszig, mert nehogy má', meg így meg úgy, meg csak azértis, és egyébként is hogy' képzelem, meg irgumburgum. Jól értelmezem a hozzászólásodat?
Naszóval, ő értelmes kompromisszumot kötött velem. Szavaidból azt veszem ki, te az a fajta vagy, aki simán azt mondtad volna a fickó helyében, hogy igenis várjak 1 órát a következő buszig, mert nehogy má', meg így-meg-úgy, meg csak azértis, és egyébként is hogy' képzelem, meg irgumburgum. Jól értelmezem a hozzászólásodat?
Amint a hsz-omból is kiderült(?) ha nem, akkor most mondom, nem vagyok a téma szakértője, eddig nem is érdekelt ennyire mélyen, de megpróbálok utánajárni. (ha nem találok jó forrást, van egy-két nagyagyú héber-történelem szakot végzett barátom...:))
Egyszrű összefoglalásban: ami a család szellemi életét befolyásolja. Csak sajna, ebbe bármi beleférhet:)
Viszont ha már bibliai szellemről beszélsz, ismételném, hogy a dolog (mondat) másik fele, hogy "ti férfiak úgy szeressétek a feleségeteket, ahogy Krisztus szeretett", aki életét adta értünk!
Fel fog háborítani a válasz, de íme egy lehetséges eset:
nem. ismerek tobb hasonloan vallasos embert, de ott a csaladja is koveti a hiteben es nem kell rajuk kenyszeriteni.
tobb kerdes is felmerult bennem:
- ugy-e Te vagy a vallasosabb a csaladban es a felesegednek nem olyan fontos a vallas, mint neked. (ha ugyanolyan fontos lenne, akkor termeszetesen fel sem merult volna a kerdes, hogy szombaton hova mentek)
- a feleseged csaladja sem igazan akarja/tudja elfogadni a vallasosagodat? Mert akkor nem szombatra tette volna az esemenyt.
- elobbre helyezed-e a a vallasodat a feleseged/csaladod erzelmeinel? Itt a pelda soran egy sztereotipiat hasznaltal arra, hogy kenyelmetlen helyzetbe hozd az "asszonyt", hogy esetleg szegyenben maradjon a csaladja elott, hogy nem tudtok elmenni az edesapja nevnapjara. Mondjuk ami esetleg egy evben egyszer van, de istentisztelet sokszor.
- szerinted a Te istened felrona neked azt, hogy akkor elmentettek volna a szuleihez? (tiszteld anyadat, apadat...)
- mibol gondolod, hogy az egesz csaladnak (feleseged testverei, szulei stb.) a Te hitedhez kell alkalmazkodnia?
Ők a kivételek. Igazolt, hogy a téri tájékozódóképessége a pasiknak jobb. A tanult dolog, hogy vezetni nem tudnak. Pedig a nagy részének csak a tolatással - térlátás! - van gondja.
hibas elkepzeles. En nagyon jol tudok tajekozodni. De amikor turaztunk volt par sportarsno aki sokkal-sokkal jobban csinalta. Ranezett a terkepre egyszer es vegig csinalta terkep, kompas nelkul ugy, hogy csak lestem... Pedig nem seta a hegyekben cimu terepet szoktunk megcsinalni. (par ilyen turazas utan megtanulja tisztelni a noket az ember)
Az, hogy a nok nagy resze nem tud tajekozodni a "tanult aberacio".
