Ott tartottunk, hogy a relativitáselmélet nem valós kísérletekre épül.
Például soha senki nem mérte meg, hogy a Földhöz képest mozgó rendszerekben (vonaton, repülőgépen, űrhajón) valóban ugyanannyinak mérnék-e a fénysebességet, mint ahogyan Einstein elmélete állítja.
Aki nem hiszi, keressen ilyen kísérleteket.
Nem fog találni.
Ennek a mérésnek egy űrállomáson lenne igazán bizonyító ereje, mert egy űrállomás sebessége 6 km/s környékén van, amelynél már jól kimutatható lenne, hogy a fénysebesség eltér a Földön mért sebességtől. De ezt a mérést nem merik elvégezni.
Azért vagy te ilyen matematika-fóbiás, mert buta vagy hozzá. Még középiskolás szinten se tudod használni a fizika matematikai modelljeit.
Ötven éve azt tanácsolták az ilyen gyerekeknek, hogy:
"Menj fiam az inasképzőbe, tanulj inkább egy jó szakmát"
Ma azt mondják rá, hogy "diszlexiás".
Felmentést kap matekból, s átnyomják az érettségin.
Ha reálérdeklődésű, akkor utána nem bölcsész, hanem valami mérnökkarra próbál bejutni, egy alacsonyabb presztízsű egyetemen, és többnyire sikerül is neki. Sőt ilyen-olyan büfé szakokon még el is végzi, "mérnök menedzser", "minőségbiztosítási szakmérnök" diplomát kap, vagy mondjuk "adatbázis kezelő informatikus" képesítést.
Ha tisztában van a saját korlátaival, s nem kerüli el a szerencse, akkor megtalálja a helyét valamelyik közhivatalban, vagy egy cég ilyen-olyan szervező, adminisztratív irodájában.
De előfordul, hogy egy ilyen műszaki kishivatalnok szűkösnek érezvén a maga szellemi korlátait és a karrierjét, addig képzelődik, addig-addig veri magában a habot, mígnem teljesen elhagyja a józan önismerete, s világrengető felfedező "s z u p e r f i z i k u s n a k" kezdi képzelni magát. Sőt nem csupán belül, hanem laikus fórumok előtt is felfedezőként riszálja magát.
Például soha senki nem mérte meg, hogy a Földhöz képest mozgó rendszerekben (vonaton, repülőgépen, űrhajón) valóban ugyanannyinak mérnék-e a fénysebességet, mint ahogyan Einstein elmélete állítja.
Mivel a relativitáselméletnek éppen az a legnagyobb hibája, hogy a a sebesség, az idő és a távolság és az egyidejűség relativitását tételezi fel, ezért ezeket ki kell dobni.
Az új fizikát már nem a relativista elvekre kell építeni.
A relativitáselmélet egy olyan ötletből szültetett (nincs éter), amely hibásnak bizonyult, hiszen maga Einstein is elismerte később, hogy éternek lennie kell, mert nélküle nem terjedne a fény.
Az elméletnek mindkét alapfeltevése hibás, hiszen ha van éter, akkor az ehhez kötött (K0) rendszer kitüntetett szerepet játszik a fényterjedés szempontjából. Így a rendszerek nem lehetnek egyenértékűek, tehát azonnal bukik a relativitási elv. Ha van éter, akkor a fényterjedés csakis ebben izotróp (ahogyan Maxwell elmélete tanítja), vagyis bukik a másik alaptétel is, amely szerint a fénysebesség minden rendszerben ugyanannyi lenne.
Mivel az alapelvek hibásak, az egész elmélet egy nagy tévedés. Ezért vezet értelmetlen paradoxonokhoz, ezért ütközik a valóságos kísérletekkel.
Persze egy hibás elméletet is lehet ideig-óráig életben tartani a propaganda eszközével, de már nem sokáig tart ez az időszak. A relativitás kora lejárt, akár tetszik ez a relativizmus hithű katonáinak, akár nem.
Akinek esze van, az már a jövőn gondolkodik. Azon, hogy a hibás elmélet helyébe hogyan lehet felépíteni egy helyes elméletet, amelyben nincsenek ellentmondások, és illeszkedik a tapasztalati tényekhez.
A matematika kiterjedés nélküli pontokról beszél, amelyek vonalak metszéspontjai, nem pedig véges kiterjedésű foltokról, amelyeket véges szélességű pálcák takarnak ki. A matematika persze az emberi elme által kitalált ideális szabályok gyűjteménye, az ideális objektumok ideális tulajdonságairól. Minél jobban megközelítik ezeket egyes anyagi objektumok, annál inkább használhatjuk rájuk. De ha egy fizikai tárgy nem közelíti meg jól az egyeneseket, akkor másik matematikai objektummal kell modellezni, pl. véges kiterjedésű hengerekkel, a metszeteiket meg nem pontokkal hanem gömbökkel.
A valós számok számegyenese viszont nem valami vékony "számhenger", hanem egyenes vonal, s rajta a számok nem valami gömböcskék, hanem kiterjedés nélküli pontok, s ezekre pontosan igaz, amit mondtam, hogy többen vannak, (sőt a számegyenes akármilyen rövid, de véges hosszú szakaszán is több valós szám van) mint ahány egész szám, vagy ahány racionális törtszám mindösszesen létezik.
Egy félegyenesre és egy véges szakaszra az előbb megmutattam.
Ugyanígy kell a másik félegyenesre és egy másik szakaszra is.
De azt már megmutattam, hogy ugyanannyi pont van egy rövidebb és egy hosszabb szakaszon, tehát ugyanannyi lesz egy szakaszon, és annak kétszeresén is. A kétszeres szakasz egyik felén lévő pontok számáról az előbb mutattam meg, hogy megegyezik az egyik félegyenes pontjainak számával, a másik feléről pedig most mutattam meg, hogy megegyezik a másik félegyenes pontjainak számával.
Ilyen különös módon adódnak össze a végtelen számosságok.
Húzd egymás mellé a két különböző hosszú véges szakaszt, és fektess rajtuk keresztbe két egyenest úgy, hogy az egyik a szakaszok baloldali két végpontján menjen át, a másik a két jobboldali végponton. E két egyenes valahol metszeni fogja egymás. Ebből a pontból most húzz további olyan egyeneseket, amelyek valahol metszik a szakaszokat. Az egyik szakasz bármelyik pontján átmenő egyenes átmegy a másik szakasz egy, és pontosan egy pontján. Tehát az egyenesek kölcsönösen egyértelmű megfeleltetést hoznak létre a rövidebb és a hosszabb szakasz minden pontja között. Egyik se marad pár nélkül, tehát egyikből sincs több, mint a másikból.
A véges szakasz és a végtelen félegyenes pontjainak összepárosításánál annyit kell módosítanod, hogy a véges szakaszt a végtelen félegyenesre merőlegesen helyezed el, annak végétől kissé balra. Az egyik rájuk fektetett metsző egyenes, ami a félegyenest a végtelenben metszi, az párhuzamos lesz a félegyenessel, és átmegy a szakasz távolabbi végén. A másik metsző egyenes a maradék két végponton. A két metsző egyenes közös pontján áthúzott további metsző egyenesek megint csak kölcsönösen egyértelmű megfeleltetést hoznak létre a szakasz és a félegyenes pontjai között, tehát ezek a pontok is ugyanannyian vannak.
A mindkét végén végtelen egyenes meg a véges szakasz pontjai közötti megfeleltetést csináld meg az előzőek alapján önállóan!
Azt pedig, hogy a tetszőleges szakaszokon vagy végtelen egyeneseken több pont van, (kontinuum számosságú) mint ahány egész szám létezik (megszámlálhatóan végtelen), egy kicsit nehezebb megmutatni. Először azt kell bizonyítani, hogy akárhány jegyű racionális törtszámból pontosan ugyanannyi van, mint egészszámból (megszámlálhatóan végtelen). Cantornak van egy egyszerű látványos eljárása amivel megmutatható, hogy sorbarendezhetők úgy, hogy mindegyik kap egy sorszámot. Tehát a racionális törtek ugyanannyian vannak, mint az egész sorszámok (megszámlálhatóan végtelen).
De a racionális törteken kívül vannak még olyan irracionális számok is (pl. a pí, a gyökkettő), amelyek akárhány jegyű törtszámokkal se fejezhetők ki. Ám a számegyenesen persze ezek is rajta vannak a racionális törtek között. És nem is kevesen. Így a végtelen egyenesen végül több pont van, mint ahány egész szám, több mint a megszámlálhatóan végtelen. A racionális és az irracionális számok együtt a valós számok, s az irracionálisak nem csak néhány egzotikus egyed, hanem kiderül, hogy sokkal többen vannak, mint a racionálisak.
