Nem ítélet volt, éppen hogy elgondolkodtam a neten található 4D-S modellen
ahogyan azt ábrázolják, és azt nem találom valósághűnek.
"Elárulom neked, hogy a 4D téridőt senki se tudja elképzelni. A szakemberek se."
Ez gáz mert ami elképzelhetetlen az nem bizonyítható,....a valós dolgokra rá lehet mutatni, hogy ez az, mint példádban az áramkör,...ha egy laikus nem is érti.
valós dolgokra rá lehet mutatni, hogy ez az,.....evvel bizonyítják.
"Ésszerű feltételezni, hogy a 'zérus távolság" valamiféle erős fizikai kölcsönhatást jelent."
Nem ésszerű!
Mert minden kölcsönhatás erősségére létezik megfelelő mérték (a kölcsönhatási mezők pontbeli értékei), teljesen felesleges ezt duplikálni, és valami másik mértéket is bevezetni.
Ez Lánczos téves várakozása volt.
Később belátta a hibát, így az 1970-es egyetemi tankönyvében már meg se említette.
A téridő távolság nem kölcsönhatási erősséget mér, hanem azt, hogy
fénysebességgel valósul-e meg (ekkor 0, azaz "fényszerű"),
fénynél kisebb sebességgel (ekkor pozitív, azaz "időszerű", és annál nagyobb, minél kisebb sebességgel),
fénynél nagyobb sebességgel (ekkor képzetes, azaz "térszerű"), és annál nagyobb, minél nagyobb sebességgel.
"Ésszerű feltételezni, hogy a 'zérus távolság" valamiféle erős fizikai kölcsönhatást jelent. Tekintsünk most egy atomot, amely az Androméda ködben fényt bocsát ki. A fény 3 millió év alatt ér a Földre, s egy távcső végén hat a megfigyelő szemére. És mégis, az atom és a szem négydimenziós távolsága zérus volt a a fény egész 3 millió évig tartó utazása alatt. Miért korlátozódik akkor a hatás az út végére, hiszen a döntő geometriai mennyiség változatlanul zérus az egész idő alatt?
Alkalmam volt tárgyalni erről a kérdésről Einsteinnel, aki elismerte a probléma komolyságát. … Azonban pillanatnyilag nem látott megoldást, és időlegesen figyelmen kívül akarta hagyni ezt a nehézséget. "
Ezzel a példával mutatta be Lánczos Kornél, hogy a 4 dimenziós intervallumnak nincs fizikai tartalma. Ezzel kivégezte az egész 4 dimenziós álomvilágot.
Nincs itt semmiféle probléma, amit figyelmen kívül kellene hagyni, csak az 1930-40-es években, amikor erről Lánczos Kornél erről Einsteinnel beszélt, még nem tisztult le egészen a kép.
A tudományos világ csak fokozatosan jutott el oda, hogy a téridő geometriájával kapcsolatban nem merültek már fel térgeometriai interpretációk. Például, hogy a téridő távolságfogalmától ösztönösen valamiféle térbeli távolsághoz hasonló tulajdonságokat várjanak. Ami értelmetlen, hisz az nem térbeli pontok távolságát mutatja, hanem események okozati távolságát. Nulla a távolsága azoknak az eseményeknek, amelyek egyikéből indított fény épp odaér a másikba (ha a vákuumban halad). És annál nagyobb ez az okozati távolság, minél lassabb kölcsönhatás ér épp oda. Teljesen függetlenül a téridő pontok térbeli távolságaitól.
Ez később persze Lánczos Kornél gondolkodásában is helyére került, különben nem tudott volna 1970-ben kiváló fejezetet írni "A gravitáció Einstein-féle elméletéről", "A geometriai térfogalom fejlődése" című egyetemi tankönyvében. Amit te persze nem ismersz, mert nem érted és beszéled a nyelvét, s csak ismeretterjesztő kis-könyveket meg életrajzokat tudsz elolvasni.
„A 4D téridőben összekeveredik a 3 térkoordináta és az időkoordináta.”
Amennyiben a koordinátákat irányadó egyeneseknek tekintjük, akkor valóban nincs értelme az összekeverésüknek, mert az a tohuvabohu. (az ősrobbanás előtti káosz állapot)
Viszont a térnek úgy, mint valaminek a kiterjedtségének, már van értelme. Amennyiben ez a kiterjedtség nem anyagra, hanem energiára, mozgásra vonatkozik, akkor az már nem a semmi, az üresség. Ahol meg mozgás tapasztalható, ott az időt és a távolságot nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ha pedig van tapasztaló, akkor az időt is tapasztaljuk a sebesség által.(lassú, vagy gyors?)
Amikor a lassú ütközik beléd, más erőhatást tapasztalsz, mintha a gyors ütközne beléd. Vagyis az erő és az iránya is benne van a tapasztalásba. Ha felfújsz egy szappanbuborékot, azzal szemléltetni lehet egy téridő-kvantumot, amennyiben az anyagi összetevőiből, csak az erőhatást és azt veszed figyelembe, amíg a buborék időben létezik.
Még az olyan egyszerű fizikai fogalmak mennyiségeit se közvetlenül mérjük, mint pl. a hőmérséklet. Hisz a hőmérők vagy bizonyos anyagok kitágulását mutatják, vagy magasabb hőmérsékletek esetén egy forró test sugárzási spektrumát (színét). Esetleg elektromos vezetők hőmérsékletfüggő ellenállását mérjük, ami igazából árammérés, végső soron pedig az időegység alatt átáramló elektronok számának mérése. Az erőket meg rugalmas testek megnyúlásával mérjük, vagy kiegyensúlyozzuk a megfelelő tömegű testre ható gravitációval. De az energiát se tudjuk közvetlenül érzékelni, hanem pl. egy erő ellenében végzett munkát mérhetünk, tehát végül is a mozgás távolságát, és a rugós erőmérő nyúlását szorozzuk össze. Vagy mondjuk a fény (s egyéb EM sugárzások) energiáját elnyeletjük egy abszolút fekete testtel, s annak felmelegedését mérjük hőmérővel.
Úgyhogy amikor az idő mennyiségeit valami periodikus folyamat ciklusainak leszámlálásával észleljük, az semmivel se közvetettebb empíria, mint a legtöbb más fizikai mennyiség mérése, dőreség az időt ennek alapján száműzni a valódi fizikai létezők köréből.
Akkor ugyan miért erről a kétdimenziós szemléltetésről beszéltél?
Miért egy ennyire gagyi mese alapján próbáltál ítéletet mondani a valódi elméletről? Ami szerint "a 3D világ síkján úszkál a Föld, és azt benyomja"?
Elárulom neked, hogy a 4D téridőt senki se tudja elképzelni. A szakemberek se.
De nem is elképzelni akarjuk, hanem kezelni! A differenciálgeometria matematikai (algebrai) eljárásaival. Amelyeket Riemann talált ki 1851-ben, és sokan mások fejlesztettek tovább, pl. Levi-Civita, Christoffel, Bianchi, Hilbert, Grossmann, Einstein stb.
Így hát amíg ezeket a módszereket nem tudod használni, addig semmit se vagy képes gondolni erről az egészről. Ítélkezni meg végképp nem.
Puszta szemlélet alapján.
Akkor se ha egyébként nem vagy hülye.
Mint ahogy egy akármennyire nem hülye ember se képes puszta szemlélet alapján elgondolni egy összetett elektronikus áramkör működését, ha nem tanulta meg használni azokat a speciális eljárásokat, amelyeket az elektronikus eszközök és áramkörök elemzésére fejlesztettek ki.
Tényleg laikus vagyok, de nem hülye hogy ne tudjam elképzelni
a 4D-s téridőt, ha valaki elém rakja azt ábrán.
Különben mint laikus mindenfajta képzettség nélkül több dologra rájöttem, az ősrobbanás elméletre alapozva, amit később tudósoktól olvastam,...ez meglepő volt. De sosem feledem hogy ez csak elmélet.
"Az idő éppen annyira emberi találmány, mint a tér, a sebesség, az erő, a valószínűség, az energia, meg az összes fizikai fogalom, amelyekkel az elméleti fizika modellezi a valóságot."
Ami ezek közül empirikusan megismerhető az nem emberi találmány. Az a valóság.
Ami neked nem kerek, az csak laikusoknak szóló egyszerűsített illusztráció.
"a téridőt síkban ábrázolja"
"a Föld "úszkál" a téridő síkján és azt benyomja."
Ezek csak azoknak szóló hasonlatok, akik nem tudják kezelni a valódi 4 dimenziós téridőt.
Az idő éppen annyira emberi találmány, mint a tér, a sebesség, az erő, a valószínűség, az energia, meg az összes fizikai fogalom, amelyekkel az elméleti fizika modellezi a valóságot.
Ugyan miért beszélsz te folyton elkeseredésről és dühről?
Mondd, mi bánt?
Ilyenkor az érzelmeid keresik a kitörési utat? Jobb híján másokra vetítve sötét lelkiállapotodat?
Ismerlek már!
Ha végképp rád romlanak az ígéreteid, például ha képtelen vagy összeegyeztetni az étervonszolást a csillagászati aberrációval, no ilyenkor szoktál ezekbe a sötét próféciákba menekülni.
Ilyen elkeseredett dühös irigységgel fújt és káromkodott iszugyi is a világra.
Értem én, hogy elkeseredett vagy és dühös, mert már te is látod, hogy a relativitáselmélet összeomlóban van. Vagy legalább sejted, mert ugye a hit vakká tesz.
De nem kell elkeseredned. Minden elmélet ideje lejár egyszer, és utána jön egy jobb elmélet.
Ha a régi elmélet nem volt alapjaiban hibás, akkor beolvad egy szélesebb érvényességi körrel rendelkező átfogóbb elméletbe.
De ha alapjaiban hibás, ahogyan a relativitáselmélet, akkor a kukába kerül, és új alapokon felépül egy korszerűbb elmélet. Most éppen ez történik. Az alapjaiban hibás relativista szemléletet felváltja egy jobb, egy szuperebb, amely éppen az ellenkezőjét tanítja, mint a relativitáselmélet.
Úgy is nevezhetnénk az új elméletet, hogy antirelativitáselmélet. De ez több, mint a relativitás tagadása.
Az új elméletben már a mozgás, az idő, a távolság nem lesz relatív. Megszűnnek a bugyuta paradoxonok, a logikai bukfencek, és az új elmélet már összhangban lesz a tapasztalati tényekkel.
120 évnyi sötétség után végre világosság gyúl a tudományban.
"". . . éter . . . nélkül nem terjedne a fény. . . hiszen a fényhullám sem létezhet hullámzó közeg nélkül"
Ez egy értelmes gondolat.
Szemben a relativizmussal, amely a vákuum, vagyis a semmi hullámzásának tekinti a fényt.
Kétségbeesetten kapálódzol, hogy megmagyarázd a lehetetlent.
Hiába, a relativitáselmélet ideje lejárt.
A helyes elmélet szerint az MM és az MG kísérlet egyáltalán nem mond ellent egymásnak. Pontosan beleillik mindkettő a fényközegen alapuló fényelméletbe. És a csillagászati aberráció is.
De ezt te nem értheted, mert el van kódolva az agyad.
Felültettek a relativitáselmélet döglött lovára, és nem vagy hajlandó leszállni róla.
