"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Nyolcvannyolc óta vagyok mozdonyvezetői létszámban.. nem keresek rosszul, és a svájcifrank- csapda megtanított takarékoskodni is. Szóval nem agyalok a "mégtöbb pénz"-en.
Illetve az apai vérvonal miatt szerencsémre alkohol nélkül is tudom magam jól érezni a bőrömben. Most már találkoztam a mádi borász barátomnál olyan borral amiből kértem második pohárral is.. de az alkohol sem vonz.
Mert nincs fix boldogság, de van lehetőség rá.. csak hát türelem nélkül elvetél mindegyik lehetőség.
Rossz példának ott a huszonéves második fiam, aki kábé egy hónapja azt kérdezte tőlem hogy csak nem fog ő tanítani és nevelni egy nőt.. az igazi az érkezzen hibátlanul.
Én meg azzal nyugtatgattam hogy lehet hogy létezik valahol a földkerekségen egy vagy két neki hibátlan nőszemély, de mit kezdene egy urdu vagy nepáli környezetben nevelkedett nővel?
Akkor inkább segítsen valaki nem hibátlan, de környékbelinek..
A topik alaptémájára.. hogy a nőhatalom kevesebbet ad mint amennyit elvesz.
Vagy az ebből következő kérdésekre..
Például hogy miért kell a férfiaknak minden ingerlő látvány és minden ingerlő gondolatokkal foglalkozó női elme - és miért nem kell feleségnek az ugyanígy minden férfin gondolkozó női elme.
Úgyis annyi példa bizonyítja hogy az önzés többet ad mint az összetartás - de hadd ne csak ez legyen az egyedüli lehetősége mindenkinek.
A férfid ereje pedig szerintem pont csak a te elhatározásodon múlik (jóó, a ti elhatározásotokon)..
Mert ha van türelmed akkor a ..mondjuk hozzám képest.. gyenge férfi is megtanul dönteni, és helyesen dönteni. Csak sugalld neki hogy neked ez jó, és hogy neked így jó.. régen nagyanyáink is hasonlóan varázsoltak a semmiből valamit. ..a nem elég-ből egész jó-t...
Nem, egyáltalán nem érzem, h jobb lenne. A férfiak férfias viselkedése odalett (értek alatta olyan “kis” dolgokat, hogy kinyitja az ajtót), a nőknek kell ellátni azt, ami régen férfimunka volt.
A fiatalabb korosztály (mondjuk harmincasok) férfijai sok mindenre hasonlítanak számomra, csak férfira nem. Mit mondjak még?
A nők meg mindenáron meg akarják mutatni, h ők aztán birják. A gond a mindenáron
Sztem nem megy, h csak akarni kell. A partnernek erősebbnek kell lenni, h mellette meg lehessen élni a gyengeséget. Nekem sem ment egyik pillanatról a másikra. Engem a párom "megnevelt". :) 2x-3x hagyta, h menjek a magam feje után, és (mert azért kis piszok is volt) szépen a maga örömére végignézte, h hogy csücsülök seggre a jégen... Csak ezek után tudtam elfogadni, h úgy jó, ahogy apjuk mondja...
Van is erről egy mese. Ha tudom, kiguglizom... Mingyár'
Nem találom...
Vmi olyasmiről szól, h az apjuk elindul a vásárra a kis család egyetlen tehénkéjével, és útközben mindig lejjebb, és lejjebb cseréli el, a végén meg marad egy marék rozs, vagy vmi semmiség, és azzal kénytelen hazatérni. Ahogy hazaér sorra meséli el az asszonynak, h hogy, smint cserélgette el a tehénkét az asszony meg mindig bólogat, h de jól tette, mert a lecserélt holmi erre, meg arra lenne jó. Végül összecsókolóznak, és történik vmi csuda, és hatalmas jutalmat kapnak... Már nem emléx pontosan... De nagyon tanulságos kis mese... :)
