Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
azert a feminizmus definialasa engem is erdekelne.....Ha azt erted alatta,hogy a nok a mai napig jo,ha 70 %-at keresik a hasonlo vegzettsegu ferfiakhoz kepest,vagy hogy elvaras,hogy a 9 orai munka utan kiszolgajak szegeny munkaban elfaradt ferjuket,plusz meg neveljek a gyerekeiket is,hogy egy allasinterjun kizarolag oket kerdezik meg,mikor szandekoznak gyereket valallni...ha ezeket erted alatta,akkor mondhatni,hogy feminista vagyok....
De ezzel szemben elvarom,hogy eloreengedjenek az ajtoban,hiogy felsegitsek a kabatomat es kivegyek a kezembol a szatyrot....bonyolult lelek am a noi.....
A valasz bizonyos problemakra nem statikus. Ez nem matematika vagy fizika. Ahogy az ember valtozik ugy valtozik a problema es maga a valasz is. Kulonbozo fejlodesi szakaszok kulonbozo problemakat es valaszokat vonzanak magukkal.Es sokszor megoldas nincs...
A Nők lapját is sokan élvezik és sokan úgy érzik, hogy segít nekik az újság, de valójában nem ad választ a problémájukra. Láttad a Magnólia c. filmet? TJ Mackey-t is sok férfi szerette, úgy érezték segít nekik, de valójában nem használt nekik semmit.
Éppen az a probléma, hogy nem utasít(anak) egyértelműen vissza, hanem valamiféle játszma megy. Lehet, hogy ez elutasítás, de ha felajánlom az egyértelmű személyes elutasítás lehetőségét, akkor azt elutasítják. Vagy legalábbis nem fogadják el. :]
Szerintem nem állok hozzá lenézően, ez a személyes megfigyelésem. A könyv pedig egyértelműen nőknek készült, piaci szempontok alapján, akár a Nők lapja.
Ezt fejtsd ki bővebben, légy szíves. És definiált a feminizmust is. Csak hogy megelőzzük a fogalomzavarból eredő félresiklásokat.
Az volt az alapvetése, hogy a férfiak és a nők között annyi a különbség, hogy a fiúknak fütyijük, a lányoknak puncijuk van. Leegyszerűsítésnek hangzik, de nem az. A leginkább természetesen az agyuk egyforma. Ebből már minden következik.
Azért egy hangyafasznyit elismertebb pszichológiai berkekben, mint a minden bokorban megtalálható önjelölt orákulumok. Egyébként meg öngólt lőttél, mert Berne is azt mondja, hogy csak rajtunk múlik, mikor lépünk ki a kisded játszmáinkból. (Mellesleg egy tanulmány nem képesújság, hogy lapozgassuk, bizonyos logikai rend jellemzi, amit kiragadott részletekből nem fogsz megismerni. Mert ugye próbálkozhatok a másodfokú egyenlet megoldásával, ha még az elsővel se vagyok tisztában...)
Amíg ilyen lenézőan állsz hozzá a nőkhöz, ne csodálkozz, ha zsinórban érnek a csalódások, nem is érdemelsz mást.
Úgy kell érteni, hogy szerintem csak Berne számára hasznos anyagilag.
Annyit mindenesetre tanultam belőle, hogy néha észreveszem, amikor játszmázom és azt is, amikor valaki más teszi ezt, ami nagyban megkönnyíti bizonyos szituációk kezelését és saját hasznomra fordítását. Ennyi; nem kínál instant megvilágosodást. Tényleg úgy fest, mintha a Sorskönyv volna az én Bibliám, pedig csupán az egyik hasznos könyv a sok közül. Egyébként sokat olvastam Jungtól is, csak hogy ne nézz kultúrbunkónak; de úgy vélem, az emberi kapcsolatokban felmerülő tipikus problémák felismerését inkább a Berne-könyv segíti.
Na mindegy, nem bizonygatom tovább.
Én azt láttam, hogy a valóság elfogadásával vannak problémái. (Mint minden feministának.)
Ezt fejtsd ki bővebben, légy szíves. És definiált a feminizmust is. Csak hogy megelőzzük a fogalomzavarból eredő félresiklásokat.
Ja, szóval ezt úgy kell érteni, hogy naiv barom vagyok, amiért hasznosnak tartom Berne könyvét.
Úgy kell érteni, hogy szerintem csak Berne számára hasznos anyagilag. De ha neked örömet okoz az a könyv, ám legyen! :]
Ne haragudj, de kettőnk közül talán mégis én vagyok az, aki nem hagyja magát nonstop szopatni...
Nem teljesen erről van szó, az utóbbi időben már nekem is van ez-az a rovásomon. Inkább állóháborúként jellemezném a helyzetet.
az említett diplomás leányzónak annyi önismerete sincs, mint egy szúnyognak.
Én azt láttam, hogy a valóság elfogadásával vannak problémái. (Mint minden feministának.) A másik dolog az, hogy vannak nők, akik nem tudnak, nem akarnak tárgyalni. Ehelyett mindenféle hadműveleteket agyalnak ki és hajtanak végre, amitől minden csak rossz vagy még rosszabb lesz.
A nők olyan könnyen adják át magukat mindenféle jöttment orákulumoknak, guruknak, papoknak, pszichológusoknak, hogy csak lesek.
Ja, szóval ezt úgy kell érteni, hogy naiv barom vagyok, amiért hasznosnak tartom Berne könyvét. Jó tudni :-)
A saját problémáidat magadnak kell megoldanod, és attól, hogy az ember szerelmes, még nem beteg.
Ne haragudj, de kettőnk közül talán mégis én vagyok az, aki nem hagyja magát nonstop szopatni... Érdekes, nem? Egyébként az idézett mondattal egyetértek, bár az előbb mintha ennek ellenkezőjét írtad volna.
A diplomás feministának is volt pszichológusa meg Sorskönyve, aztán mégis elcseszte.
Ebből még nem következik, hogy Berne könyve szar, maximum az, hogy az említett diplomás leányzónak annyi önismerete sincs, mint egy szúnyognak. Berne vagy Jung kizárólag akkor segít, ha az emberben megérett az akarat a változtatásra és a kellemetlen felismerések elviselésére. Ha valaki bármelyiküktől is azt várja, hogy megoldja a problémáit, garantálom, hogy pofára fog esni. És itt a válasz arra kérdésre, hogy a kis feministának miért nem jött össze.
P.S. Arról nem volt szó, hogy Berne az isten, és arról sem, hogy az Emberi játszmák szentírás.
Definiálja már valaki, mit jelent "férfiként megfelelni", és akkor tudni fogom, hogy érvényes-e rám, vagy sem. De amíg tízen tizenegyfélét értenek alatta, addig nem.
Márpedig ebben az esetben nagyon nehezen fogtok "igazi" férfit találni, max feminista módon nyavajgó macskajancsikat. :-)
Csak belenézni voltam képes, mert bárhol nyitottam ki, abszolút gagyinak tűnt. A nők olyan könnyen adják át magukat mindenféle jöttment orákulumoknak, guruknak, papoknak, pszichológusoknak, hogy csak lesek. A saját problémáidat magadnak kell megoldanod, és attól, hogy az ember szerelmes, még nem beteg. A diplomás feministának is volt pszichológusa meg Sorskönyve, aztán mégis elcseszte. Előtte is mindig elcseszte, azután is. Junggal, Shakespeare-rel, stb. többre ment volna.
Ha csak belenéztél, nem csodálom, hogy tévesen ítéled meg. Egyik Berne-könyv sem afféle "hogyan tegyünk szert önbizalomra" vagy "hogyan tegyük magunkat túl egy csalódáson" jellegű útmutató, az önsajnálathoz pedig végképp nem adja alád a lovat - épp ellenkezőleg. Segít megérteni a rejtett motivációidat, például azt, hogy mi a nyereség számodra abban, hogy olyasvalaki után futsz, aki lópótló szamárnak (pót-lónak, hehe) tart, mert hogy ebből valamit profitálsz, az biztos (például jogot az önsajnálatra és a felelősség áthárítására, de ez csupán tipp).
Sőt, talán már ragaszkodik is hozzá az ember, akár egy droghoz.
Pár éve hallottam egy orvostól, hogy a kapcsolat kb 5 év után átalakul egy úgynevezett ragaszkodásos kapcsolathoz, ezt hordozzuk a génjeinkben. Ha eddig nem váltott az ember, már nagy valószínűséggel nem is fog. Ha valaki mégis megteszi, annak sokszor több energiát kell feláldoznia ennek a kapcsolatnak a felbontására, mint azt az első 5 évben áldozott volna fel.
Én ezen elgondolkodtam, és azt hiszem igaza van annak a dokinak...
Éppen csak belenéztem abba a könyvbe. Szerintem semmiféle valós segítséget nem ad ahhoz, hogy valaki összeszedje magát, legfeljebb kisírhatod magad a vállán.
Ezek szerint mindenki idióta, aki Bernét olvassa. Ha ez így menne, kijelenthetném, hogy mindenki hülye, aki szereti Mozartot, mert én például ismerek valakit, aki szereti Mozartot és hülye.
Azt nem ajánlom. A másik sztori, a feminista és a haver esete, akinek a Sorskönyv is megtalálható (volt) a polcán. Pszichológushoz is járt. Szerinte a haver dominálta a kapcsolatot (a beszélgetéseket), holott egyszerűen csak maradt még pár önálló gondolata, miután önmagán kívül mindent leépített körülötte. Aztán 2 év után se szó se beszéd lelépett, gondolta beszarik a haver, visszasírja és már önálló gondolata sem lesz egy szál sem, de tévedett. 3 hét múlva küldte az első e-mailt. Az utolsót is ő küldte és nem hiszem, hogy bejött a számítása.
