A "Lélek" létezését régóta kutatja az emberiség - ahogyan az agyműködésel is ezt teszi. Vajon hol állunk tudományos szinten és mi a vallások álláspontja?
Sok hozzászólás erősíti azt az állítást, hogy bizonyos dolgok közvetlen átélés nélkül gyakorlatilag megismerhetetlenek.Így van ez a lélek, vagy annak nevezett agytevékenység tárgyában is. A probléma az, hogy ugyanazon agy képtelen egzakt döntést hozni arról, hogy saját tevékenységéről van-e szó, vagy egy rajta kívül álló, transzcendencia irányításáról.Ezt sem műszerrel, sem "tapasztalattal" nem lehet kimutatni, tehát a "Lélek" kérdésében is marad szuverén útbaigazítónak a saját hit, vagy annak hiánya.
***Lehet, hogy egy ember csak akkor képes önmagát maximálisan a vallása alá rendelni, ha életének minden mozzanatát, idejét - koncentráltan - csak és kizárólag a hitéletre tudja fordítani. A keleti vallások - szerintem - ilyenek. Nem csupán a testnek kell "felfejlődnie" ahhoz, hogy teljes életenergiával tudjon élni egy ember, hanem a Lelkének is. ***
Ez itt nyugaton csak olyan családban lehetséges teljesen maximalista módon, ahol mindenki azt a vallásfilót követi. Mikor valaki *karmi*, vagyis más vallású, vagy még csak nem is vallásos, vagy esetleg durván húsevő, akkor ott már nem lesznek olyan jók a tiszta megtapasztaláshoz a lehetőségek.
Ha errejársz és megtalálsz, akkor lehet folytatom tovább....
Nem a "szüzességre" helyeztem a hangsúlyt - hanem a "saját testi-lelki" megtapasztalásra. Ha nincs személyes megtapasztalás egy tanítóban (vonatkoztassunk most el a "pap" minősítéstől), akkor legalábbis hiányosan tudja kifejteni, amit ebben a tárgyban a hívőknek "tanít". Én erre a fajta hiányra gondoltam, amit nevezhetsz akár élettapasztalatnak is. Biztos, hogy olvastál már filozófiai tartalmú írást - (akár Hegel-t pl). Akkor tudod azt is, hogy a valóban nagy filozófusok mindenekelőtt az elképzelések BEFOGASÁSÁ-val kezdik mondandóikat, majd mikor ez megtörtént, utána fejtik ki a KRITIKÁJUK-at. Így van ez mással is, ha helyesen gondolkodik - először alaposan meg kell ismerni valamit ahhoz, hogy arról kritikát mondhassak. Ez az egyik, lényeges problémám a papi coelibatussal kapcsolatban. (Egyébként Jézus soha nem tanította a tanítványainak, hogy ne nősüljenek, ne legyenek gyermekeik - és hogy ezt Isten akaratából mondja. Ő csupán "magához vonta" a tanítványokat arra az időre, amely alatt küldetését és az egyház megalapítását (Péteren keresztül) véghezvitte.
Aki valamilyen vallást valóban a magáénak tart, az megpróbál aszerint élni, aszerint gondolkozni. Különben semmi sem érne a Hit. A kínai orvoslás és az energiacsatornák elmélete egyáltalán nem butaság - és az ehhez hasonló felfogások (más vallásoknál) sem azok. Az akupuntúrának már pl. óriási múltja van és vannak konkrét eredményei. nem véletlen, hogy számos "nyugati módon képzett" orvos beiktatja saját gyógyító arzenáljába. Azt is nyilván elismered - hiszen bizonyított tény - hogy a Hit a gyógyulásban nagyban hozzájárul a tényleges felépüléshez (sajnos az Alzheimer-kórnál felépülésről nem beszélgetünk, de a hanyatlás, a progresszió lassításáról - igen. ) Az emberek belső hite nem lebecsülendő segítője a "nyugati" orvosnak sem.
Kösz a részletes kifejtést ! Lehet, hogy egy ember csak akkor képes önmagát maximálisan a vallása alá rendelni, ha életének minden mozzanatát, idejét - koncentráltan - csak és kizárólag a hitéletre tudja fordítani. A keleti vallások - szerintem - ilyenek. Nem csupán a testnek kell "felfejlődnie" ahhoz, hogy teljes életenergiával tudjon élni egy ember, hanem a Lelkének is. Úgy gondolom, hogy ez a fajta (látszólag kettős) fejlődés valójában együtt történik. Ezért vélem én úgy, hogy a Hitnek is része az élet teljességének megtapasztalása. A teljesség megtapasztalását - véleményem szerint - csak a nemiség és a fajfenntartási ösztön megélésével együtt lehet "célszerűvé" tenni - azaz az élet teljességének megismerését megvalósítani. Én - miután a kereszténységben vagyok "otthon" és a többi vallást, értelmüket, lényegüket úgymond csak "külső szemlélőként" tudom "átélni", ezért a kialakult véleményem is következésképpen szűklátókörű. Azonban a kereszténységen belül azt látom, hogy az evangélikusok, reformátusok, stb. lelki vezetői (szándékosan nem papokat említek) eleget tudnak tenni hivatásuknak, a családi élet ezt (ha jó az a családi élet !!!!!!!!!!!!) csak előmozdítja, nem hátráltatja. Jézus esetében természetes, hogy egészen másként kell felfogni ezt a témát. A "Da Vinci" kód faramuci elképzelését semmi nem támasztja alá. A mai napig is nehezen értem meg (persze "értem"), hogy egy nyilvánvalóvá tetten természetfeletti "embert" miért támadnak annyian, mi motíválja őket erre ? Csak a gonoszság, ami ezt vezérelheti. Jézus "könnyen" mondott nem-et a Sátán által Neki felajánlott kincsekre és hatalomra - az emberek túlnyomó többsége nem lát túl a földi lét nagyon is behatároltságán. Ezért aztán tombol az "egyszer élünk" - magatartási forma, ami eleve lehetetlenné teszi az empátiát és bármely valláshoz való közeledést.
Az utolsó mondatoddal teljes mértékben osztom. A többit olyan fenntartással, hogy nem mindegy, hogy "egy fimet nézel meg" (szülői magatartások a saját családban, vagy baráti körben) és abból nyersz ismereteket, vagy a valós életben átéled egy házasság buktatóit és azok lelki hatásait - és az átélés birtokában adod tovább a híveknek a tanácsokat.
Az Alzheimer kór valódi kórokát a mai napig nem sikerült megállapítani - így kezelése is csak tüneti kezelés - a betegséget meggyógyítani nem lehet. Az, hogy hol, milyen mértékben növekszik a megbetegedések száma - az előbbiek tükrében - jelenleg nem mond semmit.
Kicsit túlspirázod a tudomány jelentőségét, valamint a *felfedezett* értékeit. Illetve nem számítod bele, hogy nem azokról beszéltem, akik nem tartanak szinte semmilyen vallásos elvet és szabályozót, hanem azokról, akik igen. A kórokról meg nem úgy kell tudni, ahogyan azt Te gondolod, hanem érteni kell, hogy a kiindulási okok mik, amik a betegségeket előidézik. Nem kell genetikai részletességig ismerni egy kórt, hogy egy ájurvédikus orvos megállapítsa, hogy mi a baja az illetőnek. Ráadásul ott a lelki oldalával kezdik, és a testit csak másodlagosan orvosolják. Vagyis pontosan tudják, ha valakinek a tudomány mai állása szerint diagnosztizált betegsége van, akkor azt milyen szabályozó NEM tartása váltja ki, vagy milyen lelki ok húzódik mögötte. Sokszor visszavezethető karmikus háttere van, vagyis hozta magával előző éltéből ezt a *gondot*. Te öröklött betegség tipusról beszélsz, ők meg karmikusan hozottról. Ugyanazt jelenti, csak a tudomány másképp nevezi. Ezt a tudományos oldal viszont nem tudja. Mert vallásos ostobaságnak gondolja az egyszerűen előadott tanításokat. Nem tud mögélátni, mert hidrogénben, meg oxigénben gondolkodik, meg főleg DNS-ben. A tudomány sokkal butább, mint azt Te gondolod. Azt is mondhatnám, hogy korlátolt.
Nem érdekelnek amúgy a statisztikai adatok. A többségük nem valós adatokat tartalmaz, hanem csak hozzávetőlegeset. Például a vallásosokat hogy méred fel? Aki bejár a templomba, az vallásos, aki nem az ateista? Vagy Alcheimer-kórosokat, akit orvos látott, az 1 pont, akit nem, az nulla? Attól még rengetegen lehetnek akik ilyen kórban szenvednek és hunynak el, vagy a mai tudomány vívmánya, hogy nem is az a baja, amit diagnosztizálnak? A statisztika a modern képzelgők mankója. Kicsit megpiszkáljuk a dolgokat az adatok mögött, már borul a delikvens.
Szóval a modern kor rákfenéje a tudományos beképzeltség. Egyetlen embert nem sikerült tovább életben tartani, mint az amúgy is elő van irányozva, vagyis nincs kétszáz éves ember neki köszönhetően. Vannak gyógyszerek, amik szedése másik gyógyszerek szedését igényli. Már megbocsáss, de egy komoly betegségben való élésnél már a korai halál is jobb. Nem számítva azt, hogy nagyon sok genetikai selejetet tartotok életben a tudománnyal, aki szaporodik. Adja tovább a hibás géneket, a tudomány már másból sem áll ki, csak foltozgatja a saját tudományát. Holnap megint újabb és újabb genetikai hibák fognak produkálódni, s a tudomány majd készül rá, újabb kutatások és újabb gyógyszerek lesznek. Kínlódás az egész. Persze a kutatónak és agyógyszergyárnak részben szórakozás, részben hatalmas nyereség. És a világ sem lett jobb. Nézz körül, egy rakás szemétdombon ülünk és látszólag jól érezzük magunkat. Ha nem, akkor beveszünk egy antidepresszánst, vagy ha fáj valami, akkor aszpirint. Nagyon fáj, akkor morfium. Ez a tudományod. Ami lélektelen. És sajnos agytalan is.
A családi életről a papoknak is vannak élményeik, amennyiben ők is családban nőttek fel, lehetnek házasságban élő hozzátartozóik, barátaik is , vannak közvetett élményeik is, híveiktől, irodalomból, filmekből.---A nőtlenség nehéz feladat, lehet, hogy a perverzítás pregnáns oka is ez. Én ezt a nőtlenségi kérdést liberálisabban fogom fel. Nem hiszem, hogy ezen múlik, hogy valaki jó pap e, vagy nem.
Nagyon sokat kísérletezgettem magamon, mert elég érdekes változásokat hozott a vallás az életemben, és rákényszerültem, hogy kipróbáljak mindent, amit csak lehet, hogy a keletkező lelki energiákat olyan szinten lehessen lenyomni, hogy ne ártsak a környezetemnek. Érdekes, hogy az anyagi test az teljesen másképp működik ha valaki tudatossá és vallásossá válik, mint azelőtt. Van egy energia csatorna a testben, ami ha kinyílik, akkor az anyagi test irányíthatóvá válik, vagyis szabályozhatóak bizonyos folyamatok. Sokan ezt jógának hívják, de ez tulajdonképpen nem az. Oda akarok kilyukadni, hogy azok, akik Alcheimer-kórban szenvednek, annek az energia csatornának a híjával élnek. Keleten rengeteg idős ember tanít, nincs gondjuk ilyen betegséggel, mert ez az energia csatorna nyitva van és kontroll alatt lehet tartani a testet. Így teljesen tudatos lehet valaki, ha bizonyos szabályozókat betart, amik nem fanatikus rögeszmék, meg babonák, hanem komoly energetizáló feladatuk van.
Fentebb van szó a cölibátusról. Bizonyos lelkeknek nem ajánlott a cölibátus, mert nincsenek olyan lelki szinten, hogy a vágyaik ne befolyásolnák őket, és a folyamatos, tudatos elfojtása a vágyaiknak oda vezet, amit pedofília és más szexuális aberrációként emleget a köznyelv. De van a cölibátusnak egy olyan szerepe, ami hozzásegíti a gyakorlóját, hogy rengeteg plussz energiát halmozzon föl, s ez a plussz energia sok olyan részt tesz szabaddá az agyban, amely olyan infókat képes fogni, mint például a szíven keresztül képes vagy hallani. Elsőre nem tűnik túl értelmesnek, itt nyugaton nem ismerik az emberek az ilyesmit, de a keleti emberek közül, a komolyabb hívek, akik szigorúan betartanak szabályokat és elveket, elérik azt a szintet a cölibátus segítsége által, hogy képesek a mestert meghallani a szívükön keresztül.
Viszont sok vallásban keleten engedik a családalapítást, pap lehet családos is. A cölibátusban élők más szintű papok, ők biztosítják azt az energia szintet a gyakorló hívőknek, amellyel elindulhatnak ugyanazon az úton, amelyen egykor ők is.
Aki ismeri, hogy a gyakorlatban mire lehet használni ezt az energiát, az érti, hogy például Jézus misztikus képességei is azt támasztják alá, hogy nem volt dolga nővel. Ha ugyanis lett volna, olyan mértékű képességei nem nyilvánulnak meg. Nem mennék bele, hogy milyen minőségekből rakódik össze ez a lelki szint, de a szentség szintjén túl van az, mikor valaki olyasmire képes, mint amire Jézus is.
Ezért nem fogják érteni az ateisták soha a vallást, mert élve lehet megismerni, lásd a cölibátust. Ha valaki betartja mindazt, ami vele jár, meg fogja tapasztalni miről és kiről is szólnak a vallások. Hozzátenném, hogy a cölibátus önmagában nem elég. Rengeteg összetevő van még.
Görögkatolikus pap lehet, ha elfogadja azt az irányzatot. Másrészt nem kell minden jó katolikusnak papnak lanni. De arra mit mondasz, hogy liberálisabb nézetek szerint a papi nőtlenség még nem jelenti a nemi élet teljes elutasítását, azt csak a szüzességi /szerzetesek/ fogadalom jelenti.?
Hogy a nőtlenség biológiailag kontraindikált (bocsánat !!!) szóval ellenjavallt-e ? Hát már miért lenne az ? de akár a szűzességi fogadalom, akár a remeteélet nő nélkül - nem természetes és nem a kétneműség lényege szerinti. Az állatvilágban talán, ahol tényleg kizárólag a fajfenntartás miatt szaporodnak egyes fajok. De az embernél .... emlékeim szerint mintha másként lenne ez a dolog. Egyszóval - az önmegtartóztatás nem életszerű dolog, akkor sem, ha nem kap tőle kiütést az illető !
De mondok mást. Hogyan prédikál a pap a szószékről a házaspároknak, hogy hogyan kell hűségesnek maradni, meg a gyermekeket hogyan kell nevelni, stb. ??? Amikor (elvileg) semmi tapasztalata a témában. Vagy itt is érvényes, hogy aki nem csinálja az tanítja ??
A papi nőtlenség önkéntes alapon van. Nem tudom, szerinted biológiailag ellenjavalt-e? ---Életszerűsége sok vitára adott alkalmat. ----Vannak akik megkülömböztetik a szüzességi fogadalmat, és a nőtlenségi fogadalmat! Vagyis , mit jelent a coelibatus?
A coelibatus nem véletlenül alakult ki, azonban az idők során a nem katolikus, de keresztény egyházaknál bebizonyosodott, hogy a lelkipásztorok házasságkötése egyáltalán nem akadályozza őket a hivatásukban. Ha pedig ez így van, akkor csak önsanyargatásra jó a coelibatus.
A katolikus egyház - több mint 40 éve - rájött arra, hogy nem takargathatja a dolgait, legyenek azok bármilyen pozitívak vagy negatívak. Őszinteségre és nyiltságra van szükség. Más egyházaknál nem tudunk ilyenféle szemléletbéli váltásra. A média ott talál könnyen valamit ahol nem dugdosnak a szőnyeg alá mindent.
Közismert, hogy a családon belüli pedofíliának milyen elenyésző töredéke kerül csak napvilágra. Emiatt azonban nem hiszem hogy kellene családellenes könyvet írni.
Egyébként pedig olvastál már érveket a cölibátus mellett? Hosszú folyamatban, évszázadok alatt, nem véletlenül alakult ki.
Mindez igaz, amit leírsz - és szörnyű, hogy papok között is előfordul pl. a pedofilia. Én kis averzióval fogadom, hogy az erről szóló "médiumok" mindig a katolikus egyház papjainál bukkannak rá erre. Érdekes azért, nem ? Mintha más egyházaknál az ilyen eltévelyedés ismeretlen lenne. Mindez persze nem jelenti azt, hogy az esetek ne lennének igazak. Írtam egy könyvet a coelibatus ellen. Óriásfájlban elküldhető.
Az Alzheimer-kór sajnos progresszív betegség, ami azt jelenti, hogy a rosszabbodás folyamatos. Az időskori szellemi tevékenység folyamatos leépülésével jár. Minden esetben az agyállomány elfajulásával jár, tehát nem "lelki" megbetegedés, hanem az agy betegsége, ami idegsejt pusztulással jár. Jó hír, hogy 60 éve felett még igen ritka, rossz hír, hogy 80 év körül már 30 %-os az előfordulási gyakoriság. feltételezik, hogy a kiváltó okok között első helyen genetikai determináltság van, azonban ennek pontos "helyét" még nem sikerült kimutatni. Egy fehérje féleséget már bizonyítottan azonosítottak a pathomechanizmusban. A baj - pl. a taníthatóság - vonatkozásában pont az, hogy az idegsejtek "válaszkészsége" a jelátvivőkkel szemben csökken - tehát lefordítva - nincs feedback. A betegség első tünete általában a rövidtávú emlékezet hirtelen csökkenése. (Azért ne gondoljon mindenki rosszra, ha elindul a konyhába valamiért és útközben elfelejti, miért - ilyen van.) Tény, hogy az "agyjáratás" bizonyos mértékig lassítani képes a progressziót, azonban az elvont gondolkodás már a betegség első stádiumában a vezető tünetek egyike. Aztán következik az, hogy a múltbeli eseményekre sem emlékszik a beteg - kiesik a hosszútávú memória. megesik, hogy a beteget még lakáson belül is "kalauzolni" kell, pl. a fürdőszobába. A végső fázis szörnyű: járásképtelenség, vizelet-székletvisszatartás megszűnik, még később a beszéd képessége is megszűnik. A halál oka legtöbbször kómában bekövetkező valamilyen fertőzés. A járásképtelen betegek prognózisa kb. fél év.
"Egyszerű elméd" érthető és tisztelendő. De a gyakorlatban nem 100 %-ig követendő. Négyen voltunk (nem heten, mint a gonoszok) gyerekkori jóbarátok. Emlékszem, egyikük házában lakott egy cigány család. becsületes, dolgozó, gyereküket szépen gondozó két ember. Ha most én a nem régi (most mesélt) tapasztalatom alapján közelítenék hozzájuk, akkor nem becsülném őket sokra, még így, hosszú idő távlatából sem. Másik példa: A kórházba behoztak egy szerencsétlen hajléktalan embert. Az egyik nővér nagy hangon, hogy lehetőleg mindenki hallja, szinte kiabálta: "Nem bírom a hajléktalan, iszákos, toprongyosokat ". Történetesen a közelben voltam, kihívtam - na kapott hideget-meleget, hogy felfogja: beteg került a kórterembe. Neki (mármint a nővérnek) az a kötelessége, hogy megkülönböztetés nélkül gondoskodjon róla !! Még mondtam volna mást is, de éreztem, hogy megy fel bennem a pumpa - inkább elküldtem dolgozni. Harmadik példa: Párommal Székesfehérváron jártunk kirándulásképpen, a Romkertnél. A fal mellett egy ember (nem is etnikum) kéregetett. Előkapartam, amennyit tudtam és odaadtam neki. A párom letorkolt, mondván: majd elissza ! Erre én csak annyit válaszoltam, hogy nem baj, igya el - az ő élete már nem lesz jobb - örüljön annak, amiben a kedvét leli. Többször a párom nem tett megjegyzést, hasonló esetekben.
Egyetértek vele, hogy nagyonis jó, ha bizonyos fogalmakat autokrata módon kezelünk. A matematika azért jó példa, mert egy - az ember által kreált - megismerési út a materia sajátosságaihoz. Viszont persze - nem a matematika kényszeríti a világot bármire is, hanem éppenhogy fordítva - megpróbálja leképezni (kézzel foghatóvá tenni) a világi törvényszerűségeket. A matematikát nem lehet "másként képzelni" és ez valamiféle hamis illúziót kelt, mintha rajta kívül más nem létezhetne a kézzel nem fogható dolgok megismeréséhez vezető úton.
