Például soha senki nem mérte meg, hogy a Földhöz képest mozgó rendszerekben (vonaton, repülőgépen, űrhajón) valóban ugyanannyinak mérnék-e a fénysebességet, mint ahogyan Einstein elmélete állítja.
Mivel a relativitáselméletnek éppen az a legnagyobb hibája, hogy a a sebesség, az idő és a távolság és az egyidejűség relativitását tételezi fel, ezért ezeket ki kell dobni.
Az új fizikát már nem a relativista elvekre kell építeni.
A relativitáselmélet egy olyan ötletből szültetett (nincs éter), amely hibásnak bizonyult, hiszen maga Einstein is elismerte később, hogy éternek lennie kell, mert nélküle nem terjedne a fény.
Az elméletnek mindkét alapfeltevése hibás, hiszen ha van éter, akkor az ehhez kötött (K0) rendszer kitüntetett szerepet játszik a fényterjedés szempontjából. Így a rendszerek nem lehetnek egyenértékűek, tehát azonnal bukik a relativitási elv. Ha van éter, akkor a fényterjedés csakis ebben izotróp (ahogyan Maxwell elmélete tanítja), vagyis bukik a másik alaptétel is, amely szerint a fénysebesség minden rendszerben ugyanannyi lenne.
Mivel az alapelvek hibásak, az egész elmélet egy nagy tévedés. Ezért vezet értelmetlen paradoxonokhoz, ezért ütközik a valóságos kísérletekkel.
Persze egy hibás elméletet is lehet ideig-óráig életben tartani a propaganda eszközével, de már nem sokáig tart ez az időszak. A relativitás kora lejárt, akár tetszik ez a relativizmus hithű katonáinak, akár nem.
Akinek esze van, az már a jövőn gondolkodik. Azon, hogy a hibás elmélet helyébe hogyan lehet felépíteni egy helyes elméletet, amelyben nincsenek ellentmondások, és illeszkedik a tapasztalati tényekhez.
A matematika kiterjedés nélküli pontokról beszél, amelyek vonalak metszéspontjai, nem pedig véges kiterjedésű foltokról, amelyeket véges szélességű pálcák takarnak ki. A matematika persze az emberi elme által kitalált ideális szabályok gyűjteménye, az ideális objektumok ideális tulajdonságairól. Minél jobban megközelítik ezeket egyes anyagi objektumok, annál inkább használhatjuk rájuk. De ha egy fizikai tárgy nem közelíti meg jól az egyeneseket, akkor másik matematikai objektummal kell modellezni, pl. véges kiterjedésű hengerekkel, a metszeteiket meg nem pontokkal hanem gömbökkel.
A valós számok számegyenese viszont nem valami vékony "számhenger", hanem egyenes vonal, s rajta a számok nem valami gömböcskék, hanem kiterjedés nélküli pontok, s ezekre pontosan igaz, amit mondtam, hogy többen vannak, (sőt a számegyenes akármilyen rövid, de véges hosszú szakaszán is több valós szám van) mint ahány egész szám, vagy ahány racionális törtszám mindösszesen létezik.
Egy félegyenesre és egy véges szakaszra az előbb megmutattam.
Ugyanígy kell a másik félegyenesre és egy másik szakaszra is.
De azt már megmutattam, hogy ugyanannyi pont van egy rövidebb és egy hosszabb szakaszon, tehát ugyanannyi lesz egy szakaszon, és annak kétszeresén is. A kétszeres szakasz egyik felén lévő pontok számáról az előbb mutattam meg, hogy megegyezik az egyik félegyenes pontjainak számával, a másik feléről pedig most mutattam meg, hogy megegyezik a másik félegyenes pontjainak számával.
Ilyen különös módon adódnak össze a végtelen számosságok.
Húzd egymás mellé a két különböző hosszú véges szakaszt, és fektess rajtuk keresztbe két egyenest úgy, hogy az egyik a szakaszok baloldali két végpontján menjen át, a másik a két jobboldali végponton. E két egyenes valahol metszeni fogja egymás. Ebből a pontból most húzz további olyan egyeneseket, amelyek valahol metszik a szakaszokat. Az egyik szakasz bármelyik pontján átmenő egyenes átmegy a másik szakasz egy, és pontosan egy pontján. Tehát az egyenesek kölcsönösen egyértelmű megfeleltetést hoznak létre a rövidebb és a hosszabb szakasz minden pontja között. Egyik se marad pár nélkül, tehát egyikből sincs több, mint a másikból.
A véges szakasz és a végtelen félegyenes pontjainak összepárosításánál annyit kell módosítanod, hogy a véges szakaszt a végtelen félegyenesre merőlegesen helyezed el, annak végétől kissé balra. Az egyik rájuk fektetett metsző egyenes, ami a félegyenest a végtelenben metszi, az párhuzamos lesz a félegyenessel, és átmegy a szakasz távolabbi végén. A másik metsző egyenes a maradék két végponton. A két metsző egyenes közös pontján áthúzott további metsző egyenesek megint csak kölcsönösen egyértelmű megfeleltetést hoznak létre a szakasz és a félegyenes pontjai között, tehát ezek a pontok is ugyanannyian vannak.
A mindkét végén végtelen egyenes meg a véges szakasz pontjai közötti megfeleltetést csináld meg az előzőek alapján önállóan!
Azt pedig, hogy a tetszőleges szakaszokon vagy végtelen egyeneseken több pont van, (kontinuum számosságú) mint ahány egész szám létezik (megszámlálhatóan végtelen), egy kicsit nehezebb megmutatni. Először azt kell bizonyítani, hogy akárhány jegyű racionális törtszámból pontosan ugyanannyi van, mint egészszámból (megszámlálhatóan végtelen). Cantornak van egy egyszerű látványos eljárása amivel megmutatható, hogy sorbarendezhetők úgy, hogy mindegyik kap egy sorszámot. Tehát a racionális törtek ugyanannyian vannak, mint az egész sorszámok (megszámlálhatóan végtelen).
De a racionális törteken kívül vannak még olyan irracionális számok is (pl. a pí, a gyökkettő), amelyek akárhány jegyű törtszámokkal se fejezhetők ki. Ám a számegyenesen persze ezek is rajta vannak a racionális törtek között. És nem is kevesen. Így a végtelen egyenesen végül több pont van, mint ahány egész szám, több mint a megszámlálhatóan végtelen. A racionális és az irracionális számok együtt a valós számok, s az irracionálisak nem csak néhány egzotikus egyed, hanem kiderül, hogy sokkal többen vannak, mint a racionálisak.
„De a valóságban bebizonyítható, hogy mindháromban ugyanannyi van, de azt több még annál is, amennyi számot fel tudunk sorolni, akármeddig soroljuk is.”
Csak a te szereplésedtől függ, hogy hitelesnek mutatkozol-e, hogy elhiszi-e neked valaki, amit mondasz. Elhiszik-e, hogy te vagy a jövő fizikájának kitalálója? Nem pedig a fizikusok, akik mindannak az alapjait felfedezték, ami ma a civilizáció működteti.
De ha évek óta egyre ugyanazt a semmit ígérgeted, s minduntalanul kiderül, hogy egyáltalán nem is értesz a fizikához, ráadásul folyton hazudozol rólam meg másokról, pl. hogy mi nem akarjuk fejleszteni, csak a régihez ragaszkodunk, akkor bizony nagyon hamar hiteltelenné válsz.
"ha egyszer közvetlenül is tudom érzékelni a hőt, a nyomás, az erőt, a gyorsulást vagy a sugárzást,
akkor tudom hogy az valós."
Ezekben sokkal durvább érzékcsalódások érhetnek, mint képzeled.
Például a hőérző receptoraink nem hőmérsékletet, de nem is hőenergiát érzékelnek, hanem hőmérséklet különbséget. De még ezt is gyakran megtévesztik a körülmények. Például a testhőmérsékletedhez képest nagyon hideget sok esetben csak azután tudod megkülönböztetni a nagyon melegtől, ha egy-két másodperc múltán észrevetted, hogy odafagyott vagy odaégett a bőröd.
Ezért kell hőmérővel mérni.
S a puszta érzékszervi érzékelésnél sokkal megbízhatóbb lehet például az időmérés is, ha például nem kakukkos órára nézel, hanem olyan kvarcórára, aminek áramforrását időben feltöltöd.
"Kiszámolva egyenletlabirintussal meg nem hiszem el senkinek."
Pedig ha alapvetően nem bízol a szakértőkben, akkor általad használt eszközök túlnyomó többségének működésében is kételkedned kellene. Például abban is, hogy valóban az ismerősöd hangját hallod-e a világ túlsó feléről a telefonban, vagy csak félrevezetnek a tudjukkik.
"Ez gáz mert ami elképzelhetetlen az nem bizonyítható"
A háromnál több dimenziót szemléletileg nem tudjuk elképzelni.
De algebrailag tudjuk kezelni. Kiindulva a 3D tér ismert algebrai kezeléséből, aminek elemeit a kis-iskolában "koordinátageometria" címen kezdenek tanítani.
A matematikában sohase rámutatással, vagy szemlélettel bizonyítanak. Hanem csakis az axiómákból kiinduló logikai láncolattal. Még az olyan szemléletileg nyilvánvaló dolgokat is, mint mondjuk azt, hogy a háromszög két oldalának együttes hossza mindig nagyobb, mint a harmadik oldal. Csak ezáltal kerülhetők el azok a hibák, amelyek néha megtévesztik a szemléletünket. Mert az néha félrevezet, például azt hisszük, hogy egy hosszú vonalban több pont van, mint egy rövid vonalban, a végtelen hosszúban pedig még több. De a valóságban bebizonyítható, hogy mindháromban ugyanannyi van, de azt több még annál is, amennyi számot fel tudunk sorolni, akármeddig soroljuk is.
Valóban képzett a régi fizikában, de megújulni nem képes. Csak azt fújja, amire megtanították 50 évvel ezelőtt.
Azon mesterkedik itt az "új fizikában", hogy elhitesse mindenkivel, az ő régi fizikájánál nincs jobb, nem is lehet, ezért nincs szükség semmiféle új fizikára. Helyből üldöz minden új elképzelést, ami nem egyezik az ő elavult elveivel.
Szerintem meg mindegy hogy közvetett a kimutathatóság, ha egyszer
közvetlenül is tudom érzékelni a hőt, a nyomás, az erőt, a gyorsulást vagy a sugárzást,
akkor tudom hogy az valós.
De ha felnézek a kakukkos órára, ami nagyjából szerinted az idő bizonyítéka, kétségeim támadnak a két mozgásban lévő mutató látványától, mert tudom hogy azt vagy súly vagy megfeszített
acélrugó, netán elem mozgatja és tudom hogy az meg fog állni.
A bizonyításhoz kell a közvetett empíria, a kvantum részecskék bizonyítása is a detektált kép alapján
vált bizonyítottá, mert látom a szétfröccsenő kvarkokat.
Kiszámolva egyenletlabirintussal meg nem hiszem el senkinek.
