Pusztán már a biológiai különbségek is szülhetnek eleve eltérő, egyedi, csak az adott nemre jellemző gondolatokat, érzéseket, érzelmeket. Szülnek is.
A társadalmi státusok különbözőségei erre még rátesznek egy jókora adaggal, a vallási dogmák és előítéletek pedig tetézik mindezt, tehát a nőnek, nőknek igenis kialakult egy egyedi, csak rájuk jellemző gondolatvilág, amit egy férfi sosem érthet meg teljesen, legfeljebb ráérezhet és elfogadhat, de nem tarthajta magáénak.
Éva 2009. 05. 28. 20:10 A hir állitólag tényleg igaz! Elfogták a tatárszentgyörgyi támadót az örkényi cigánymaffia egyik tagja akinek ez a "jóravaló dolgos " cigány család nagyon beletenyerelt az érdekeltségibe. A kihallgatás folyik, a terepjáró megvan. De nem lehet nyilvánosságra hozni az EP választások előtt mert félnek hogy a JOBBIK mégjobban előretör. Mindenáron be akarják juttatni az SZDSZt. Na Artúr megdölt az érved hogy cigány nem öl gyereket. Igaz az már előtte sem volt igaz.A hirt a rendőr bátyám is mondta de nagy a csend és kussra vannak állita.
Már a gyilkosság utánközvetlenül is beszéltek ilyesmiről, hogy ne mvolt ám olyan makulátlan múltú az áldozat, de ha igaz a hír, akkor a sok megélhetési rettegő antijasszista (including BE) ismért jól mellélőtt, miközben ismét egy nagyot köptek arra a nemzetre, amelyi kúgy-ahogy eltartja ezt az országot...
Verebes István szerint Babarczy Eszter „egy okos nő” hazánknak hős elméktől áztatott szikes földjén, míg Bánó András azt állítja az ATV-csatornán, hogy Heller Ágnes a „legokosabb asszony” Magyarországon; „talán” – mondotta Bánó megengedően („talán” mégiscsak Babarczyval a szíve legmélyén?), s amely elvi, eszmei bizonytalanságot Dési János csak fokozta, szintén az ATV-csatornán, Dési ti. így fogalmazott: Heller „minden valószínűség szerint” a legokosabb asszony.
És én ezt pontosan értem, sőt hozzáteszem: az efféle minősítgetés mellett azt is közölni kéne az ATV-csatornán (mert hol másutt?), hogy ki az országban a legokosabb cigány, a legokosabb zsidó, a legokosabb néger, a legokosabb homoszexuális, illetve hogy ki nálunk mostanság a legokosabb piréz!? Továbbá érdekelne, hogy mi a véleménye nevezett „balliberális entellektüelek” okosnőzéséről, mondjuk, Neményi Máriának. Vagy Ludassy Máriának. Vagy Lendvai Ildikónak. Például. Nékik ugyanis „hivatalból” válaszolniuk kéne erre a kérdésre. Neményifeminista értelmiségi, Ludassy liberális pedagógus, Lendvai szocialista politikus. (Sándor Klára véleménye nem érdekel.) Ráadásul Lendvai egész biztosan okos ember. Tehát nem okos nő, hanem okos ember. Az okosságnak ugyanis nincs neme. Mint ahogyan faja, nemzetisége, bőrszíne, szexuális beállítódása sincsen. Továbbá: az okosság nem fokozható. A műveltség igen, ti. műveltebbnek tekinthető az a filozófus, aki a másik filozófusnál akár csak egyetlen könyvvel olvasott többet, ám az okosságnak ehhez semmi köze. Az okosság olyan, mint a szüzesség. Vagy van, vagy nincs. Nem beszélünk kicsit okos emberről, vagyis amikor nagyon okos emberről beszélünk, marhaságot beszélünk. De nem is ez most az igazán fontos, ti. én azt tartom döbbenetesnek, hogy még az ún. „balliberális orgánumokon” is hamisítatlan szexizmus sunyít, „őspatkányként” futkos emberből emberbe, egészen a Magyar Narancs szerkesztőségéig terjesztvén kórt miköztünk. A Mancsban – mint tudjuk – jogvédő humanizmustól agyvelőig, csontvelőig áthatott hímentellektüelek nyitottak női rovatot anno „Tűsarok” címmel. És ez is szexizmus, gyerekek! Merthogy nincsen női gondolat. Tessék elhinni! Még akkor sincs, ha a vicsorgó feministák „csupán” azt nem veszik észre, hogy megalázták őket a Magyar Narancs „okos” hímistenségei, tessék csak elolvasni, a feministák a mai napig büszkén vállalják, hirdetik: mi vagyunk itt a másodrendű intellektusok a roppant férfiak által (tű)sarokba állítva! Egyébként a tűsarok valóban a női lábat megnyomorító, a férfinagysághoz fizikailag is kepeszkedő ostobaság tárgyi kifejeződése. Illetve a primitív női agresszió jelképe (a kurvák kalapálják egymást a kocsisoron tűsarokkal). A Sveháton inneni feminizmus lapjának nem is lehetne kifejezőbb neve. Akik a Tűsarok cégért használják, tulajdonképpen saját magukat alázzák porig engedelmesen. A poénos narancs-macsók rájuk ragasztották egykor a címet, ők pedig híven gágogják az idők végezetéig: igen, mi vagyunk a tűsarkon billegő-totyogó rátarti libák! Ilyen a magyar feminizmus. Nem én mondom, ők hirdetik magukról.
Női érdek, női attitűd, női emóció (ilyesmi) természetesen létezik, női gondolat viszont nincs. A gondolat nem alanyi, hanem tárgyi tünemény. Marie Curie nem női síkon közelített a radioaktivitás problémájához (képzeljünk el tűsarok-mellékletet egy fizikai szaklapban)!
Tudálékosan fogalmazva: az okosság nemi differenciálása, bizony, szexizmus. Még látensen is, még a Magyar Narancsban is szexizmus, sőt ott jóval kártékonyabban hat, mint másutt a nyílt, primitív hímsovinizmus. A „liberális”, „balliberális”, „humanista” férfiemberek, kvázi értelmiségi nagymacsók, a Verebesek, Bánó Andrások, Dési Jánosok által gyakorolt okosnőzés (ami amúgy a „női szellem” zsigeri lekezelése) olyan, mint az azonosítatlan vírus. Észrevétlen fertőz, védekezésképtelenek vele szemben a bacilusgazdák is, a megfertőzöttek is.
Ne legyen félreértés: a Nők Lapja (s a többi női újság) létjogosult természetesen, miként a női hajviselt, ruhaviselet, érdekképviselet stb., ám női-entellektüel orgánum működtetése bűncselekmény, az emberi szellem, nem kevésbé a nő méltósága ellen elkövetett főbenjáró vétség.
Tegyük hozzá a teljes igazság kedvéért: Dési az idióta műsorbeharangozó után az interjúban módosított valamelyest: már nem mint „okos nőt”, hanem mint „sokatlátott, sokat tapasztalt embert” mutatta be, illetve kérdezte Heller Ágnest. Ami lehet fontos módosítás, mégsem valódi korrekció! Mert az „őspatkányságnak” épp az a sajátossága, hogy gyakorlatilag korrigálhatatlan. Ha befészkelte magát az emberi lélekbe valaminő „meg nem gondolt gondolat”, akkor évszázadokig marad onnan kiirthatatlan. Ezért az „okos nő” jelzős szerkezet használata, szorozzuk meg Talleyrand mestert önmagával: bűn is, hiba is.
A Verebesek, Havas Henrikek, Bánó Andrások azt állítják, általában azzal „érvelnek”, hogy jól láthatóan „kevesebb okos nőt ismerünk, mint ahány okos férfit”, szerintük ezért indokolt a terminológiai megkülönböztetés (vö. Havas és Sándor Klára „vitájával”). Ami viszont egyszerűen hülyeség. Tudniillik szent igaz: egyetlen kezemen megszámolom, hány fő okos nő él Magyarországon, ám a másik kezemen az okos férfiakat tudnám megolvasni mind egy szálig. Pont annyi van belőlük, mint okos nőből. Sőt. Mondok egy furcsát: a politikusok között egyetlen okos ember található, Lendvai Ildikónak hívják. Nincs több. Legalábbis kívülről (a tévén keresztül nézve) nem látszik más okos politikus. Lendvai az, akinek a publicisztikáját is szívesen elolvasnám. Senki másét. Kövér László értelmes, számítón eszes, vagyis fortélyos ember, de ő sem okos (szerény ismereteim szerint). Míg Orbán kifejezetten buta (meggyőződésem: nem csupán tetteti a dolgot, egyébként ez a Gyurcsánnyal folyatatott „vitája” során mindenki számára világossá vált), és persze Gyurcsány sem okos. Kuncze szellemes, de ő sem okos. Lendvai viszont okos. Noha joggal vetődik föl a kérdés: lehet-e okos ember az, aki ma Magyarországon hivatásosan politizál (pártpolitizál), mire a válasz: lehet. Lendvai Ildikónak kell lenni hozzá, nem részletezem, miért, be tudom bizonyítani természetesen, de nem ide tartozik.
Ami viszont ide tartozik: Babarczy Eszter többször és igen hevesen tiltakozott már minden szarság ellen, ezen a fórumon is, egyebütt is, míg az „okos nő” titulus ellen nem tiltakozott. Soha. Sem szerénységből (úgy nem is kell), sem intellektuális érzékenységből, sem a puszta jó ízlés okán. Vagyis: ha Babarczy valóban okos volna, akkor csakis az okos jelzőt, esetleg az okos ember szintagmát vindikálhatná magának. Ám mivel nem ezt teszi, Babarczy Eszter eo ipso nem okos. (Heller sem az.)
Az okos ember alapjellemzője, hogy nem téved. Magyarán: nem fecseg. Hanem hallgat (horribile dictu gondolkodik) akkor, amikor lényegi tévesztés veszélye fenyeget. Mármost a nem téved, illetve a tévedhetetlen fogalmak nem ugyanazt jelentik. Az okos ember nem véleményt mond (mint Heller, Babarczy stb.), hanem vagy igazságot tételez, vagy föltevést fogalmaz (már amennyiben szükség van rá). Meghatározó a különbség a vélemény, illetve a hipotézis között. Ellentmondásnak tűnik, de nem az: akinek hipotézisei vannak, eleve nem tévedhet. Akár igazolódik a föltevése, akár nem. Merthogy éppen ez a hipotézis sajátossága. Sőt a jó, az „okos” föltevés akkor is igaz lehet paradox módon, ha nem bizonyosodik be teljes egészében, míg a vélekedés (általában) akkor sem igaz, ha később valaki bizonyítja annak érvényét (vö. Füst Milán Pintér Jenő-portréjával). Amúgy erre mondja a szólás parafrázisa: buta tyúk is talál szemet. És a buta kakas is talál.
A magát nagyhímségében okosnak tartó férfi főismertetőjele éppen az „okos nő” vs. „buta tyúk” szerkezetek heveny használata. Mert e két „gyümölcs” a korhadt, pudvás agyvelőnek ugyanazon kiágazásán fityeg (tündéri képzavarral). Tehát amiként vannak antiszemiták, illetve kontra-antiszemiták (és nem „anti-antiszemiták”, miként Babarczy állítja, hanem a Mester kifejezésével szólva: „hecclegények”), akként vannak szexisták és kontraszexisták is. Ne röstelljük, memorizáljuk a neveket: Verebes István, Bánó András, Dési János… és persze mindenki, aki a látens, fertőző („őspatkányi”) szexizmus miatt nem kiált azonnal „rendőrért”. Tehát amennyiben Lendvai Ildikónak tudomása van arról, hogy bizonyos „balliberális orgánumokon” liberálmacsó suvernyákok szexista dumát nyomatnak, ha ezt tudja Lendvai, és nem tiltakozik ellene, akkor ő is csak látszólag okos. Semmiképpen sem mondható érzékeny entellektüelnek.
Hát, nem is tudom, azt hiszem, ideje leszögezni: igazán okos ember itt egyedül én vagyok! No meg József Attila, s ami ezen a topikon lassan közhellyé válik.
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk, de mi férfiak férfiak maradjunk és nők a nők – szabadok, kedvesek…
Míg a heidelbergileg „művelt” Vágó Márta így oktatgatta a szerinte „műveletlen és ügyetlen gondolkodású” József Attilát egyik londoni levelében: „… rá kell mutatni az élet nagy kérdéseire, az irracionális válaszokkal megelégedni könnyű az uralkodóosztálynak, de különben minek magyarázzam ezt, hiszen oly rosszvéleményed van a nők szellemi életéről, látom, sejtelmed sincs róla, milyen harcok folynak bennem…”.
És ami nem hazugság. Egészen biztos, hogy így történt, ugyanis a primitív emberek beltéri-lelki tusakodásai József Attilát valóban kevéssé érdekelték. A „szellemi élet”, illetőleg a lelki harc fogalmai messze nem ugyanazt jelentik. A „művelt” Vágó Márta általában semmit nem értett abból, amit József Attila magyarázott néki, de egyáltalán nem azért, mert nő, hanem azért, mert korlátolt ember volt.
József Attila szerint a nő és a férfi között nem az a különbség, hogy a férfi okos, racionális stb., míg a nő inkább „érzelmi beállítottságú”, hanem az a lényegi különbség, hogy a nők túlnyomó többsége éppúgy buta és agresszív, mint a férfiak zöme, ám míg az okos nők kedvesek (miként a versben áll), addig az okos férfiak inkább olyanok, hogy aztán „a fű kinő utánuk” (miként az egy másik versben olvasható). Ez a különbség. És ami nyilván nem intellektuális, hanem a tesztoszteronmennyiség által meghatározott differencia. Vágó Márta tehát „csak” azt nem érti, hogy a szellemileg korlátolt ember nem lehet szabad, ti. a szabadság, ha nem is teljes parttalanság, korláttalanság, de semmiképp sem jelent korlátoltságot értelemszerűen. Röviden: a nők vagy szabadok, vagy szellemileg korlátoltak. Ha pedig a költeményt tekintjük hiteles forrásnak, akkor Vágó Márta valamit erősen félreérthetett ama „kávéházi beszélgetések” során.
Egyébként – s ezt már kizárólag TIT-alapon mondom – József Attila szövegei azért rendkívül izgalmasak, merthogy azokban a nőiesség és férfiasság mozzanatai egyszerre s egymást értelmezve vannak jelen. Hegel, Nietzsche feminin. Marx, Ancsel Éva maszkulin. Arany feminin (a Toldi is az), Ady maszkulin (az Őrizem a szemed is hímnemű). Szabó Lőrinc „semleges” (Semmiért egészen). Míg az Egy költőre, a Babits-pamflet, a Klárisok nyilvánvalóan maszkulin, miközben a Tiszazug, az Óda, illetve minden Flóra-vers (még a Sas is) feminin szöveg. Ugyanakkor – tessék csak elolvasni! – a Költőnk és kora egyszerre feminin és maszkulin, miként a Késeisirató is, a Nagyon fáj is, de főként a Mama. A Mamából áradó gyöngéd gyűlölet, anyagyilkos indulat talán csak a Majálisban megfogalmazott ihleti ambivalenciával rokonítható.
Ezt persze – Vágó Mártával szólván – „minek magyarázzam” azoknak, akik már pontosan tudják: Heller Ágnes „talán a legokosabb asszony” Magyarországon. Vagy „talán” Babarczy Eszter? Ezt majd – gondolom – szavazással fogják végleg eldönteni az arra hivatott közszolgák, természetesen a demokratikus többségi elv alapján – valahol a Nap-keltében vagy az ATV kamerái előtt.
1. ” … (egyesek szerint) … képesség nélküli, alkalmatlan, tehetségtelen néppé lettünk az elmúlt néhány évtizedben. Csak én erre azt mondom, hölgyeim és uraim, hogy így viszont nem érdemes élni. Tehát, hogyha így gondoljuk, akkor menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet, meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat. Csak én azt szeretném kérni azoktól, akik ezt próbálják önökkel elhitetni, évek óta ezt próbálják sulykolni az önök fejébe, hogy legalább járjanak elöl jó példával. És ha ők már mind végeztek, akkor mi meg mégiscsak gondolkodjunk el azon, hátha nélkülük többre mennénk."
KL (kövér)
2. "annyi mocsok, annyi hipokrízis gyülemlett föl ebben az országban"
EG (gespenst)
3. "Lefojtott kultúrában élünk - mintha 15 évvel a rendszerváltás után újra meg kellene tanulnunk, hogy szorongás és öncenzúra nélkül kérdezzünk és mondjunk ki bármit, ami a jelenre vonatkozik. Az elfojtás és az öncenzúra hajlama érthető. Nincs mögöttünk több száz évnyi tapasztalat arról, mit kezdjünk a közéleti botrányokkal, és hogyan lavírozzunk a szenzációhajhászás és a politikai manipuláció között, miközben hetente olvashatunk elemzést vagy publicisztikát arról, hogyan "kommunikálnak" politikai erőink. Az enyhe paranoiának ebben a közegében a szellemi épségére kényes ember vagy leszokik a hír- és botrányfogyasztásról, vagy szórakoztató politikai cirkuszként szemléli az egészet, míg néhányan - akik a paranoiára építik az identitásukat - kivirulnak és boldogan szaporítják a szavakat és az összeesküvés-elméleteket. Csakhogy egy paranoid ország, amelyben a valódi botrányokat nem lehet megkülönböztetni a csináltaktól, ahol a demagógiát és a manipulációt nem próbáljuk meg leválasztani az igazságról, amelyben mindenki tudni véli, hogy nem lehet hátsó szándék nélkül kérdezni, és nem lehet manipulációmentes választ kapni, nem kellemes és nem egészséges hely. Sőt."
BE (babarczy)
4. ”Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország.”
GyF (gyurcsány)
5. "(...) nagyon sok embert ismerek, akik összehasonlíthatatlanul jobban élnek, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, és olyan mély letargiában vannak ettől a rettenetes országtól meg helyzettől, hogy legszívesebben az ember tényleg ciántablettát osztogatna nekik, hogy jussanak már túl a problémájukon."
7. Szalay-Berzeviczy Attila szerint a válság éppen azért sújtja Magyarországot a legjobban, mert ezek a téves nézetek nem annyira a közgazdasági ismeretek hiányára, mint sokkal inkább egy beteg társadalom beteg értékrendjére vezethetők vissza, amely ráadásul még egy ön- és helyzetértékelési zavarral is párosul.
Butaság: a liberális demokrácia velünk élő, megvalósult és működő rendszer, annak összes fontos intézményével, a jogrenddel, a kontroll eszközeivel, a képviseleti rendszerrel, a szabadságjogokkal, sőt, ezek garanciáival (amelyek sajnos valóban nem elég erőteljesek még, de léteznek).
Nem a liberális demokrácia tehet arról, hogy nem jól működtetik, vagy visszaélnek előnyeivel, és önmaga ellen fordítják.
Nem távoli eszmény tehát, de ha annak állítjuk be, törékennyé tesszük.
Hiszen ha még nem jött el, akkor elsöpörni sem lehet, nem igaz? Ha még nem forrott ki, akkor könnyű a helyére mást tenni, ami nem liberális és nem demokrata, és kivált nem a kettő egyszerre, mert sok ostoba azt hiszi, hogy ami liberális, az = SZDSZ.
Inkább védeni kellene, minden eszközzel, azokkal szemben, akik a vesztére törnbek, és alternatívaként parancsuralmi-tekintélyuralmi rendszert, szegregációt, megkülönöbztetéseket, és újtípusú személyi kultuszokat "kínálnak fel". Ők maguk sem nevezik fasizmusnak, de nem lenne ellenükre.
A cikk szerint Babarczy öt axiómát osztott meg a közönséggel: vajon melyek voltak ezek? Megosztja-e velünk idehaza is, épülésünkre?
Babarczy Eszter kritikus ... Felelevenítette, amit gyermeke születésekor mondtak neki: nem a szüléssel lesz gond, a neheze utána következik. Értsd: húsz év elteltével is távoli eszmény még a liberális demokrácia.
1. ” … (egyesek szerint) … képesség nélküli, alkalmatlan, tehetségtelen néppé lettünk az elmúlt néhány évtizedben. Csak én erre azt mondom, hölgyeim és uraim, hogy így viszont nem érdemes élni. Tehát, hogyha így gondoljuk, akkor menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet, meg egy viszonylag erős gerendát és szöget, és kössük fel magunkat. Csak én azt szeretném kérni azoktól, akik ezt próbálják önökkel elhitetni, évek óta ezt próbálják sulykolni az önök fejébe, hogy legalább járjanak elöl jó példával. És ha ők már mind végeztek, akkor mi meg mégiscsak gondolkodjunk el azon, hátha nélkülük többre mennénk."
KL (kövér)
2. "annyi mocsok, annyi hipokrízis gyülemlett föl ebben az országban"
EG (gespenst)
3. "Lefojtott kultúrában élünk - mintha 15 évvel a rendszerváltás után újra meg kellene tanulnunk, hogy szorongás és öncenzúra nélkül kérdezzünk és mondjunk ki bármit, ami a jelenre vonatkozik. Az elfojtás és az öncenzúra hajlama érthető. Nincs mögöttünk több száz évnyi tapasztalat arról, mit kezdjünk a közéleti botrányokkal, és hogyan lavírozzunk a szenzációhajhászás és a politikai manipuláció között, miközben hetente olvashatunk elemzést vagy publicisztikát arról, hogyan "kommunikálnak" politikai erőink. Az enyhe paranoiának ebben a közegében a szellemi épségére kényes ember vagy leszokik a hír- és botrányfogyasztásról, vagy szórakoztató politikai cirkuszként szemléli az egészet, míg néhányan - akik a paranoiára építik az identitásukat - kivirulnak és boldogan szaporítják a szavakat és az összeesküvés-elméleteket. Csakhogy egy paranoid ország, amelyben a valódi botrányokat nem lehet megkülönböztetni a csináltaktól, ahol a demagógiát és a manipulációt nem próbáljuk meg leválasztani az igazságról, amelyben mindenki tudni véli, hogy nem lehet hátsó szándék nélkül kérdezni, és nem lehet manipulációmentes választ kapni, nem kellemes és nem egészséges hely. Sőt."
BE (babarczy)
4. ”Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem, hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország.”GyF (gyurcsány)
5. "(...) nagyon sok embert ismerek, akik összehasonlíthatatlanul jobban élnek, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt, és olyan mély letargiában vannak ettől a rettenetes országtól meg helyzettől, hogy legszívesebben az ember tényleg ciántablettát osztogatna nekik, hogy jussanak már túl a problémájukon."
Ha BE fel-,vagy megöleli a magyar írók egynegyedét, már jól jártunk. Lehet, tényleg csak elnöknek jó, már csak azéris, mert hogyne a léről lenne szó. A dráma az, hogy az írástudók régóta a 13.-ik havi tintapénzért kussolnak már 500 éve. Na ő nem ilyen. Már bocsánat.
A PEN World Voices Festival keretében lépett fel május elsején, pénteken a New York-i Magyar Kulturális Központban négy kortárs magyar író.
Babarczy Eszter, Bán Zsófia angolul, Garaczi László helyett a felesége angolul és Térey László magyarul olvasott fel műveiből, majd az 1989 utáni időszak irodalmi és kulturális változásairól beszélgettek a magyar és amerikai közönség előtt. A rendezvény idén az evolúció és a forradalom kérdéskörét járta körbe. A közönség soraiban a PEN vendégeként szintén New Yorkban tartózkodó Nádas Péter író is helyet foglalt.
A gazdasági válságról szóló kérdésre Garaczi László azt válaszolta, hogy a gazdasági válság, sajnos, általában politikai válsággal is együtt jár, és az bizony zavarni szokta az írókat, ha tüntetők rohangálnak ablaka alatt. Babarczy Eszter szerint viszont a gazdasági válságnak pozitív hozadékai is lehetnek, hiszen ilyenkor a hangsúly eltolódik a nagy szimbólumokról és történelmi sérelmekról a pénzszámlálás felé, ami jó. Bán Zsófia megjegyezte, hogy Magyarország az elmúlt 500 évet mind politikai, mind gazdasági válságban töltötte, így az emberek megtanulták kezelni az ilyen helyzeteket.
Bán Zsófia arról beszélt, hogy a mai cinikus magyar politkai diskurzus kihasználja a sztereotípiákat, és több idő kell arra, hogy az ország megtanuljon egy másfajta politikai és nyilvános vitakultúrát. Babarzcy Eszter rámutatott arra, hogy a magyar politika középpontjába 1989 után a népi-urbánus törésvonal került, és az lett az ország döntő politikai drámája.
Isten mentsen attól, hogy lezárd... alapjaiban nem is vitatom, amit írsz, hiszen persze, naná, hogy a gazdasági fejlődés-fejlesztés nyit munkaerőpiaci lehetőségeket, és ebből következik sok minden, csupán csak azt bátorkodtam kijelenteni, hogy ezt az alapképletet rengeteg más tényező is árnyalja, vagy inkább feketíti, amelyek megoldása alkalmasint nehezebb, mint a gazdasági beavatkozás.
Itt nem arról van szó, hogy - teszem azt - a közigazgatásból kiesőknek találjunk lehetőséget, hanem egy nagyon komplex, kulturális és lélektani, sőt kriminális elemekkel átszótt halmaz, de ez annyira közhely, hogy bele sem megyek a kifejtésébe, a lényeg az, hogy ehhez az egészhez eddig senki nem nyúlt avatott kézzel, hanem csak belekapott a részletekbe, elfolyt temérdek pénz, és gyakorlatilag nem hogy nem történt semmi, hanem még rosszabb lett a helyzet.
Épp az a lényeg, hogy nem oldható meg pár tizmilliárddal, ettől rossz ez a gazdpol. A szegénység megoldása a rendszeres munka, tehát még csak nem is az állami közmunkák, hanem a piaciak. Persze rengeteg aspektusa van a dolognak és el lehet mindegyiken bíbelődni de a legfontosabb, legnagyobb hatást elérő terápia az mégiscsak a munkát megbecsülő azt támogató gazdpol lenne. Ha ezt nem látod be, akkor nem, én ezt a vitát lezárnám.
A cigánybűnözésnek fontos, de nem egyetlen oka a szegénység, vannak benne kulturális, nevelési és a cigányság belső struktúrálódásával összefüggő tényezők (klánok, uzsorások) és még sok minden más, ezt nem lehet csak a szegénységgel elintézni, sajnos nem ilyen egyszerű, mert akkor pár tíz milliárddal megoldható volna.
A cigánybűnözés oka viszont a szegénység. Amikor a kisembert egyre gyakrabban meglopják és közben azt látja, hogy "azok" segélyekért állnak sorba miközben neki is egyre nehezebb. Ha ez huzamosabb ideig így tart, a kilábalásra nincs remény mert a politika nagyívben tesz rá, a megszorítások pedig pénzt vesznek el a rendőrségtől stb, szal én mindig vissza tudok jutni az elcseszett gazdpolhoz.
Maradjunk csak az igazi demokrácia keretei között. Ebben több komoly megszorítás is volt, de mindnek azonnali (1 év) eredménye volt, ami kiegyensúlyozott növekedéshez vezetett. A legutóbbi azonban csak tovább rontott a helyzetet így ez sem analóg a többivel.
Negatív, a magyar "kisembert" kizárólag a cigánybűnözés izgatja fel, az pedig jórészt rendőri kérdés. Az anyagi helyzetben történő kisebb-nagyobb periodikus visszaeséseket, emgszorításokat legalább 30 éve megszoktuk, ennél jóval nehezebbeket is viszonylag békésen éltünk át.
A cigánybűnözés okainak és előzményeinek megszüntetése viszont hosszútávú szociális terv.
A szélsőjobb politikája az emberek rossz tapasztalataira és szorongásaira, félelmeire, előhívott előítéleteire tudatosan alapozott és ezekre rájátszó program, kísértetiesen hasonlít az NSDAP tömegtoborzó politikájára.
Topikunk főhőséhez visszakanyarodva: amikor azt írja, hogy "most kaszárnya kell", akkor ezzel - remélem inkább megfontolatlanul, és nem készakarva - a szélsőjobb, a rendpártiság, a bűnbakkeresés lovagjainak kedvére tesz. Ezek nem pozitív politikai programok, ezekből haladást nem lehet kihozni.
A megkülönböztetések alapja csak a legsúlyosabb esetben a gyűlölet. A nők munkahelyi megkülönböztetése pl racionális abban az értelemben, hogy szülnek és a munkakiesés kárt okoz a vállalatnak. Az öregek ilyen irányú megkülönböztetése sem a gyűlölet táplálja, hanem egyszerűen az, hogy a gyors tanulásban már lemaradnak vagy legalábbis ezt vélelmezik.
Akkor amikor egy népcsoport önhibájából és azon kívül alulteljesít (copyright Állományjavító), akkor szintén egyszerű tapasztalati tények hordozhatják az előitéletességet. Ezenkívül a kulturális különbségeknek azok a mozzanatai, amik ellentétesek az európai eszményekkel, mind jogos alapjai a hátrányos megkülönböztetésnek (cigány nők helyzete, vitakészség, élettér tiszteletben tartása stb).
De ez biztosan rossz analógia, mert az ilyen előitéletességnek csak akkor van értelme ahol még van mit félteni. A cigányság félresiklott integrációja, növekvő aránya stb, a lecsúszástól félő magyar kisembert joggal radikalizálja. Cigánygyűlöletük akkor is felerősödne, ha nem lenne az a budapesti központ. Amikor ez ellen küzdessz, mert ettől lesz ez komoly társadalmi probléma, akkor az eszmetörténettel mit sem érsz.
Azt akarod nekem beadni, hogy az általad megismert szélsőjobboldaliak anyagi helyzetük romlása miatt lettek azzá?
Ugyan már...
A Bokros-csomag idején az előző éveknél tízszer rosszabb helyzetben sem történt ez meg. Kuriózum volt legfeljebb, bohóctréfa.
Ma már viszont szervezett, céltudatos mozgalom, aminek semmi köze a gazdasági helyzet még be sem következett romlásához, mert az még most jön csak, és közülük igen-igen sokan nem is tartoznak az érintettek közé. Ez nem SA-jelenség, ez más, az SA esetében nagyjából modellezhető volt a folyamat.
Amíg az emberek különfélék, mindig is lesz megkülönböztetés, ezerféle szempontból.
Nyilván a hátrányos diszkriminatív megkülönböztetésről beszélünk, ami azért éri az illetőt, mert olyan, amilyen, legtöbbször önhibáján kívül, és ez lehet születés, bőrszín, termet, képességek.
Ezek igazságtalanok, jogtalanok, előítéletekre és gyűlöletre épülnek, ezért elfogadhatatlanok.
Vannak olyan megkülönböztetések, amelyek viszont elfogadhatók, olykor szükségesek is, például a alkoholisták ellen, hogy ne vezessenek gépjárművet, stb.
Korlátozott körben elfogadom a pozitív diszkriminációt, amikor egy rosszabb esélyű embert vagy csoportot helyzetbe kell hozni, esélyt kell neki adni, amit másként nem szerezhet meg. A magyarországi cigányságot ebbe a körbe sorolnám (persze nagyon körültekintően és garantált programok mentén), máskülönben sosem illeszkednek be és a feszültség csak fokozódni fog, a pozitív diszkrimináció önmaga ellen fordul, a sgítséget szerzett jognak kezdik érezni, és a törekvés önmaga ellen fordul.
A gazdasági helyzet javulása nyilván kedvezőbb körülményeket, jobb atmoszférát teremt, csökkenti az irígységet, a kenyérharcot, stb, de láttam én totálisan szegény országokat, ahol nem létezett diszkrimináció, elsősorban Dél-Amerikában, vagyis a kettő nincs feltétlen és nagyon szoros kölcsönhatásban.
Csak éppen a West Wing nem nagyon ábrázolt erotikát, még a dugós kacsolatoknak is a kommunikációs részére koncentrált , egyszerűen zseniálisan.
Most min vitatkozunk egyáltalán?
Nem állítom, hogy tenném???, hogy a West Wing nem épült valódi sztorikra - de hát könyörgöm, hogy valamilyen tényanyagot használunk és aztán azt hogy dolgozzuk fel, mely összefüggésekben, hogy sűrítjük , ugyebár, - az két különböző dolog. Két mozzanata az írásnak.
És hogy a nők fontosak az amerikai politikában, páne igenis, azt ki tagadja?
De ez mán csak nem azonos az erotikával?
A West Wing nem a legjobb példa arra tételre, hogy a hatalom a legjobb afrodiziákum, csak ennyit mondtam volt Callienak.
Ez nem vak hit, Köllő-Kertesi tanulmánya a hazai diszkriminációról pont ezt mutatta ki.
A diszkriminációt sehol nem számolták még fel, bizonyos formái visszaszorulnak miközben újak jelennek meg.
A gazdaság rendbetétele megteremti a legfontosabb alapot a munkahelyi diszkrimináció felszámolására, ha ez nincs meg akkor erre semmi esély nem lesz, ha ez meg van akkor fokozatos szemléletváltás úgyis bekövetkezik. Nem lesz megoldva, mert sosem lehet, de mint égető társadalmi feszültség megszűnik és majd lesz helyette más.
