Igen, én "fogok tudni", csak elő kell keresnem a könyvet. Illig egyik exmunkatársa írt evvel kapcsolatban egy ugyanolyan szétágazó művet. A napokban megírom Neked Uram.
Remélem a kérdésemre tud valaki válaszolni: A Nagy Sándor halálától kezdődő időszámítás valóban létezett? Benne van a köztudatban, de az Illget támogató irományokon kívül mindenki hallgat róla. A hebraisztika tanszék honlapján makedón/szeleukida éra szerintinek értelmezik Censorinus De die natali művében azt az évszámot amely 324 évvel több, mint a keresztény, de sehol semmi utalás, hogy akkor miért másnak tudjuk ezt a különbséget. Egyáltalán a szelekuida évszámok valóban 311/312-vel többek, mint a dionysiusiak? Vagy ez egy utólagos következtetés, hogy ie. 312/311-től kezdődött a szelekuida korszak.
-A temető egyik legkülönlegesebb sírja egy kettős temetkezés volt, amelyben egy felnőtt nőt és egy 7-8 év körüli gyermeket temettek el együtt.
A gyermeket a nő mellkasára oldalt fektették. Lehetséges, hogy a felnőtt nő erőszakos halált halt, mivel jobb oldalán az utolsó bordaívnél egy jó állapotú három élű, klasszikus szkíta kori bronz nyílhegy került elő.
A gyermek egykori viseletéből három gyöngy volt megfigyelhető, mellékletként egy felhúzott fülű bögrét, egy lapos tálat, illetve egy csiszoló követ helyeztek a sírba. A különleges kettős sírt faládába csomagolva eredeti helyzetében sikerült felszedni, markoló segítségével kiemelni és a múzeumba szállítani.
A temető antropológiai vizsgálatát Bernert Zsolt a Természettudományi Múzeum munkatársa végezte el. A hamvasztásos maradványok vizsgálata alapján, az urnába temetetteknek legalább a fele gyermek volt. Általánosságban elmondható, hogy a temetőben sokkal több volt a nő, mint a férfi.
További érdekesség, hogy az agy- és arckoponyák többnyire keskenyek voltak és gracilis, azaz mediterrán népességre utalnak.
Mert én utoljàra még azt olvastam, hogy a romànok most màr a szumir (Erdélyben talàlt) leletek alapjàn probàljàk elhitetni a vilàggal, hogy ök a szumirok leszàrmazottai. Valoban nevetségesek, de ahogy Kisharsàny irja, sajnos a kölföldi egyszerü emberek még mindig elhiszik a sok hülyeséget, amit terjesztenek a rumànok.
Mondandód lényegével teljesen egyetértek, valóban, például a szarmata-kutatásban is mintha "új szelek kezdenének fújdogálni" (Harmatta, Littleton, Malcor, újabban pedig Istvánovits és Kulcsár).
A legnagyobb előrelépés mindenesetre véleményem szerint az lesz, amikor kezdenek majd szélesebb teret kapni a szumír összefüggések a világ sok-sok nyelvével (ez a legkorábban dokumentált nyelv az egész világon). De például hettita/szkíta vonalon nem látok még túl sok fejlődést.
"a dák-óromán példában pl. szerintem az a legvicessebb, hogy a dák (daha), az szkíta eredű nép volt, semmi köze a románokhoz"
Még annyi sem, mint a venétekhez a szláv vendeknek, mert ott legalább a népnevet valóban egy kis-ázsiai eredetű nép adta át, ahogy a románok régebbi vlach elnevezése is a sztyeppéről, a bulákoktól való.
de mégis azt mondom, hogy ezek a múlt századra voltak jellemzőek.
én mintha azt érzékelném, hogy jelenleg új fajta szemlélet kezd kialakulni a nyugati tudósok között is és ma már az igazságra törekednek, nem az elferdítésre.
mondhatnám úgyis, ahogy a tudomány is a 3. évezredbe lépett, kezdik egyre komolyabban venni és tisztelni.
és a globalizáció által, ma már globális lett a tudomány is, és a mai nemzetközi tudományos együttműködések korában már a szándékos ferdítés nem divat, és nem megengedett.
és ez főleg pl. a sztyeppei népek történelmére vonatkozik,
pl. elkezdett felértékelődni a hun kutatás szerepe Kínától Amerikáig, és
már próbálnak objektív képet kialakítani, nem az ezer éves közhelyeket ismételgetni (mint pl. az idézett román mondatok, ezek fölött szvsz eljárt az idő), és kimondják, hogy fejlett civilizációt képviseltek, ami soxor még az eddig civilizáltabbnak mondott kultúrákat is felúlmúlta bizonyos esetekben.
és ami minket magyarokat illet, kezdik elfogadni tudományosan is, hogy van igazság abban, hogy mi kötődünk a hunokhoz. Kínában pl. már tényként kezelik, de nyugaton is kutatják a témát egyre többen.
Szóval szerintem, majd ahogy jönnek az új publikációk, könyvek és a könyvtárakban
is kezdenek megjelenni (az egyetemeken máris ott vannak) át fognak alakulni a hibás szemléletek rövid időn belül.
U.i.: a román hamisításhoz: a dák-óromán példában pl. szerintem az a legvicessebb, hogy a dák (daha), az szkíta eredű nép volt, semmi köze a románokhoz (viszont annál inkább pl. hozzánk, magyarokhoz), hanem a szarmatákhoz, ahogy a források és a fővárosuk neve is pontosan mutatja: Szarmizegetusa.
ez a román dolog tényleg nevetséges, de ezzel szerintem inkább lejáratják, bohócot csinálnak magukból a tudósaik.
...hát a Te, meg az én, meg a figyelmesebbek/veletörődők szemében igen, de az "átlag könyvtárjáró a címszót nézi, meg hogy "végre"találkt valamit a témában...
ezek a módszerek szerintem már a mai világban nem működnek, egy magára valamit is adó nemzetközi tudós nem fogad el mindent alaptalanul, nem járatja le magát, hanem utánanéz a dolgoknak.
...Te igen, de nézd meg az európai/nyugatikultúrkörű történelemszemléletet,történelemírást ! Mit találsz benne: előnépek-görög-egyiptomi-római-frank-német-angol-észak-amerikai. Mellékesen, mint vonzat:spanyol-észak-afrikai-mór(kevés)oszmán(amennyi itt járt, meg észak-afrikában), kínai annyi mint egy lábjegyzet, oszt vége !
Namost ki nem járatja itt le magát?, meg ki néz utána ? Te ! Meg Illig, meg az Uve Topper. Szerintem.
hogy ezen de abban igaza van az alattam szólónak, szándékú írások ellen
hivatalosan fel kell lépni, cáfolni a hamis állításokat.
...még csak ennyire sem bonyolult: töródni kellene valakinek vele, akinek dolga. Sok-sok kis füzet a megfelelő témában, az illető országok nyelvén, könyvtáraiban.Még azt is megtenném, hogy ugyanazon a címen, mint a hamisítás, csak az igazat, és hivatkozásokkal (Na itt találkoztunk össze) A cáfolat mindig gyanús, mindig védekezés-s ezt csinálják ők nagyon jól. (sajnos jobban, mint a mi Illetékes Elvtársaink)
ez a román dolog tényleg nevetséges, de ezzel szerintem inkább lejáratják, bohócot csinálnak magukból a tudósaik.
ezek a módszerek szerintem már a mai világban nem működnek, egy magára valamit is adó nemzetközi tudós nem fogad el mindent alaptalanul, nem járatja le magát, hanem utánanéz a dolgoknak.
de abban igaza van az alattam szólónak, hogy ezen szándékú írások ellen
hivatalosan fel kell lépni, cáfolni a hamis állításokat.
Ezek azok az iràsok, amiktöl az embernek égnek àll a haja, zsebében kinyilik a bicska. Ilyeneket én is tapasztaltam màr Fr.o-i könyvtàrakban. De hogy a romànok minden hülyeséget kitalàlhatnak és szabadon terjeszthetnek szerte a vilàgon (s a legszomorubb, hogy a külföldi népek meg el is hiszik nekik) azt a magyar hivatalos tudos tàrsasàgok lehetövé is teszik, nemtörödömségükkel (soha nem tiltakoznak ezek ellen); söt inkàbb azon igyekeznek, hogy a magyar néptöl elvegyék még a valos ösiségét, hagyomànyait is, hogy az utokor annyira szégyellje majd magyar identitàsàt, hogy szives örömest beolvadjon màs népekbe, kulturàkba.
[Az oroszlànnak nincs egy természetes ellenfele sem. Csak belülröl, a parazitàk tudjàk elpusztitani.]
Az 1990-es években írták a bukaresti lapok, hogy a román a második legintelligensebb nép a világon. Hogy melyik az első, „elfelejtették” megírni… tény, hogy sokuk szeret dicsekedni eredetükkel, kiszínezett történelmükkel, érdemeikkel a tudományban, technikában, művészetekben, idegen tollakat is felhasználva, lelkesedéssel pótolva ismereteik, tárgyilagosságuk hiányát. Jellemző eset erre: Pruteanu szenátor (eredetileg Solomonovici, aki a szocialistáktól a múlt évben átlépett a soviniszta, antiszemita szellemű Nagy-Románia Pártba) egy interjú alkalmával megemlítette, hogy Johan Strauss is járt Romániában. Mikor? Hol? – kérdezték. Hát… az 1800-as évek végén, Temesváron. De hát Temesvár akkor Magyarország része volt, ember! A nagy (testsúlyra) román költő, A. Paunescu is ezt bizonygatta: ők történelmi bizonyítékok nélkül is tudják, hogy is volt. Daicoviciu diákjainak elkotyogta egy előadásán, hogy a dák főváros Sarmizegethuza neve nem történelmi nyomon alapszik – azt ő találta ki. Ő alkotta. Baki volt – dicsekvésnek szánta…
Az utóbbi évtizedekben fellendült a románosítási igyekezet. Ennek jellegzetes példája: a Magazinul Istoric (Történelmi Folyóirat) azzal rukkolt ki (amit a köznépnek megismételt a múlt század ’90-es éveiben az ismeretterjesztő Magazinul), hogy Alexandru Ciuma din Chiurus román tudós állította össze az első tibeti–angol szótárat és nyelvkönyvet, és egy japán templomban szobrot is állítottak neki. Ez a tudós pedig nem más, mint Kőrösi Csoma Sándor – neve elferdítésével, ugyanis a román nyelvben nincs ö és ő betű, így lett a Kőrösiből Chiurus (Kjurus).
De ha lúd, legyen kövér: 1985-ben kiadták a Tudomány és Technika Romániai Történetét (Istoris Stiintei si Tehnicii in Románia), amelybe „beillesztették” minden erdélyi, bánáti, partiumi magyar és német tudós tevékenységét, függetlenül attól hogy nem éltek Románia fennhatósága alatt, mint Apáczai Csere János (1625–1659) Bod Péter (1712–1769), Bolyai Farkas (1775–1856), Bolyai János (1802–1860). És sorolható tovább azokkal, akikről a magyar átlagember nem is hallott, mint Benkő József, Köleséri Sámuel, Rajka Péter, Nyulas Ferenc és mások. (Ellenben meghagyták magyar érdemnek a kolozsvári Martin Lajosnak a repülés elmélete és technikája terén elért eredményeit, Benkő Ferencet, az első magyar Mineralógia megíróját, stb.)
Régebbi a hősök románosítása. Közismert a Gheorghe Doja, vagyis Dózsa György minősítése, hogy román volt, mások elismerik, hogy székely, de: a székelyek elmagyarosított románok Dumitrascu és Coja történészek szerint, mások meg feltételezik, hogy a szabad dákok leszármazottai, akik a hegyek közé szorítva sem hódoltak be a rómaiaknak. (Újabban dr. M. Dugaru szerint a frankok által a Keleti-Kárpátokba szorított avarok leszármazottai, de erről később, ugyanis e doktor újjáírta a magyarok történetét). Szintén közismert, hogy szerintük Kinizsi Pál román volt, eredeti nevét, ami Paul Chinezu volt, magyarosították. A bökkenő az, hogy senki sem tudja, mi köze volt e törökverőnek a kínaiakhoz, neve román változata magyarra fordítása ugyanis, Kínai. Hunyadi János náluk Iancu de Hunedoara, elismerve, hogy magyar hadak vezére volt, egyesek azt is elismerik, hogy Mátyás király csak félig volt román, de van, aki azt vallja (köztük egy szenátor), hogy nem lehetett román, ha vállalta a magyar királyságot. Egyes román történészek mélyebbre túrnak a történelemben, így felfedezték, hogy Bizánc ostromához a XV. században az ágyukat az Orbán nevű erdélyi román öntötte (a Pallas Nagy Lexikona szerint magyar volt), s habár a román nacionalisták elítélik az 1848–49-es magyar forradalmat – többek között nekik Bem „nemzetközi háborús bűnös” –, Czetz Jánost, Kossuth tábornokát román hősnek tekintik, akinek a neve, szerintük Tzetzu (olv. cécu) volt. Más a helyzet az aradi vértanúkkal: Funar Gyuri, Kolozsvár volt polgármestere is felcsapott történelemhamisítónak – szerinte terroristák voltak, 40 ezer románt mészároltak le, és 300 román falut pusztítottak el. Reméljük, hogy a komoly, tárgyilagos történészek ezt hülye viccnek veszik, és nem kerül be a tankönyvekbe sem.
Nyugtalanítóbb dr. M. Dogaru tevékenysége, aki nemcsak újraírta a magyar történelmet, hanem igyekszik azt a román átlagember fejébe is beültetni, így ismeretterjesztő stílusban közli azt a Lumea (Világ) című folyóiratban, hogy azt tudja, Árpád seregében az „ungur” kisebbségben volt, román csapatok is voltak benne, segítették a harcokban, a Balaton román eredetű elnevezés (úgy tudtuk, mi tudatlanok, hogy a mocsár szláv nevéből, ami boloto – a román az mlastina); a „magyar” az egy koglomeratumot jelent, sok etnikumból, stb., eljutva oda „kutatásaiban”, hogy Szent István is román volt, román pásztorcsaládban nőtt fel Voicu (olv. Vojku) néven, amit a magyarok Vajkra ferdítettek. Maga a család nyájaikat terelgetve jutott el a Balaton környékére…
A magyar történészek részéről nincs semmi talpraesett replika, a magyar átlagemberek többsége nem is hallott a modernizált történelmünkről, amelyben a királyság megalapozása is egy román személyiség érdeme. A nemzeti identitását vesztő magyarság nem mer visszaütni (nem csak ebben a kérdésben). A „gatyás magyarnak” már minden mindegy? Hogy is mondta Tacitus? – „Jaj annak a nemzetnek, amelynek ellensége írja a történelmét.”
Ami a történelemhamisítást illeti, tudjuk, hogy nem elszigetelt jelenség, és igazat adhatunk Samuel Butler (1835–1902) angol írónak: „A legfőbb különbség az Isten és a történészek között az, hogy a múltat Isten többé nem képes megváltoztatni”. Egy hamisítás kapcsán egy évtizeddel ezelőtt írtam arra a kérdésre, mi a történelem. – „A történelem az, amit a történészek mind másképp tudnak.”
De fontos lenne az, „igyekezetükben ne távolodjanak el a valóságtól, a tényektől, nem riadva vissza a misztifikálástól sem”, minek nem is a csúcsa az, amit egy román képviselő mondott: „Mi az erdélyi sziklákkal vagyunk egyidősek!” – A délibábos elképzeléseknek sok változata van, s ezekkel együtt a román történelmet csak szatírában foglalhatjuk össze.
A szóból kivész minden hazugság, helyett, talán helyesebb a pozitív szemléletű valóság alap fennmaradása, és annak tövábbi színesítése, továbbszövése, kiegészítése "hazugságokkal". Lásd népmeséink.
Erre mondom én azt, hogy bár az így vagy úgy megfejtett és értelmezett írás a történészeknek amolyan tárgyi bizonyíték, de ugyanakkor az adott politikai helyzet függvényében szelektált hazugsággyűjtemény is lehet. Nekem erre a legjobb példa Priskos Retor munkássága, kinek a hunokról szóló munkáiból kb. 10% maradt fenn. Az ősi történetírók, valójában a jelent írták le, s biz általában megrendelésre (de mikor írják mégis az igazságot). Az ellenségről jót írni erősen csökkentette a megbízási, fizetési, jutalmazási potenciált.
Egy viszont tény. Miért maradt fenn nyelvünkben az "Attila az Isten ostora" szólás? És miért van az, hogy ez a keresztnév csak a magyaroknál maradt fenn, ráadásul igencsak népszerűnek. A török Atamán, a bolgár Atanasz, de talán még a magyar Etele is ide sorolandó. Mert mi közünk is van a hunokhoz és a törökökhöz? Semmi? Mikor egész Nyugat-Európa így hív bennünket mind a mai napig. (Ungarn, Hungary, Hunnia, ongrois....... tíz törzs(?????), mikor a történeti nyelveszetben ismerjük a H lekopás jelenségét is....?? a venger, Vengria szerintem még érdekesebb élő, de nyilván már nem tárgyi bizonyték) Én azt mondom, hogy "A szó elszáll, az írás megmarad" alapon a szóból kivész minden hazugság, de az írásban még meg is maradhat. Nem az írástudókkal van az alapvető baj, hanem a merendelővel, és az utólagos cenzúrával....... (Bárki bármikor eltüntethetett kifésülhetett egypéldányos műveket.)
Ui: Nem azt mondom, hogy nem kell komolyan venni az írásokat. De van mai jelenség is erre a fajta cenzúrára. Előkerül egy írás, mely nagyon sok okos, ""stabil??"" az írásokra alapuló (forráskritikával stb fűszerezve) konkrét megállapítást és következtetést kissé megingat. Ilyenkor jön elő újra az ősi dolog. (Mintha valaki a Népszabadságot venné alapnak, majd mondjuk megtalálja a Magyar Nemzetet az adott korról. Nyilván fordítva is történhetne a dolog.)
1. Ez egy hamisítvány..???
2. Ez eltűntetendő, azaz szelektálandó (megsemmisítendő???)
3. Gondolom egy komoly tudósember ilyenekre sosem vetemedne. (De sajnos ....... ez az emberiegyén oldaláról így műkszik. :-(((((((((()
Nincs ebben semmi renkívüli. Vegyük például azt, hogy mi az egyik félnek (népnek) hős, az a másik szemében lehet akár még valóságos tömeggyilkos, gonosz is. Ennyit a történelmi személyiségekről. Van ennek persze finomabb formája is. Érdemes elmenni Kolozsvárra, hogy mi is van (többek között) kiírva Mátyás Királyunk (nekünk ugye hős) szülőházára románul. Valami olyasmi emlékeim szerint, hogy a nagy román származású magyar király, akit senki más nem győzött le, csak egy valami románalföldi vajda. (Aki nem hiszi, járjon utána!!!)
Ha róla ez az egy írásos felirat maradna fenn mondjuk (ez azért nyilván lehetetlen), s a népek és népmeséink is kivesznének a nép eltűnése által, vajon a követő utókorok mit is gondolhatnának ezekután róla?
Sokat gondolkodtam a mátyáskirály legendákon, meséken, mikor is ilyen szólások keletkeztek: "Meghalt Mátyás Király, oda az igazság." Az igazságos Mátyás Király". Meg az a sok álruhás dolga, ami nem annyira volt lehetséges az akkori állambiztonsági technikai lehetőségek között. A meséknek nyilvány sok valóságalapja lehet. Az egyik az, hogy kissé átformálta a rendszert és sok-sok ember akkor került a nép soraiból magas pozízióba. (vö. Kinizsi Pál) A másik tényező, hogy az öregek még emlékeztek őrá, arra a biztonságos nyugodt korra, összevetve először a Dózsa féle parasztlázadással, majd (mellesleg ennek folyományaként is, kit nekünk a cuclizmúsban hős mártírként mutattak, be mint afféle előszelét a proletár forradalomnak) a Mohácsi vészt követő törökvészre. Nem nagy ám az időkülönbség 1495?? és 1526 közt. Alig egy generáció. Nagy mesélők ám az öregek. Én már csak tudom. Bíztatom is apósomat a meseírásra. Nem kell ám leírni a jó meséit saját tapasztalásairól, melyek ahogy ismétlődve hallgatom őket, bizony egyre színesednek. Terjedni fog éppen ezért az, általam is, szájrul szájra szállva.
Családi legendák Janibától, de Janibáről. Mint ahogy egykoron. Népi legendák és mesék Mátyás királyról. Na persze több potenciális alkotó személy, sokkal több megmaradó remek alkotás. És mennyi mennyi bölcsesség. Mi közmondásokban is fennmaradt, mind a mai napig. Lásd. "Egyszer volt Budán kutyavásár."
Ráadásul mikor olyanokat is leírnak, amely amolyan megrendelésre készült. Vagy az író - mikor nem volt ilyen, meg olyan oldali sajtó, ahonnan a kétféle szemléletből esetleg kibogarászható lenne az igazság félútja - egyetlen, nagy örömmel felfedezett irományra igazságokat alapoznak a történészek. Hisz ez, amolyan tárgyi bizonyíték. Ahogy és abban le van írva az úgy is volt. De nyilván összevetik a különböző forrásokat. Ez az ún. tudományos forráskritika. De ha már kettő azonosat találnak, az már tutti, akár az egy ellenében. S ismerve hogy ezekben az időkben ki a fenék és kik is írkáltak és miért is? Nem csoda, ha a forráskritika nem annyira biztos nyerő, bár nyilván valószínűségi alapon szükséges. Ha meg találnak egy 5 forrás elleni egyet, az az egy nem számít. (Kinek hány íródeákja volt, s minnél több a sajtó, nagyobb valszeggel marad fenn) Nem is beszélve arról, hogyha találnak egyet, ami a sok forrás által generált képet zavarja, azt kihagyintják, de úgy mint macskát szarni. (Boccs - De ha egy tudós nem vesz tudomást egy megmagyarázhatatlan forrásról, eképpen kell fogalmaznom) Valahogy így műkszik a hisztöritudomány. Ami különben nem olyan nagy baj, de azért, ha én akkor éltem volna, mint nagy-nagy-nagy, akkor erre hatalmam folyományából jövő pénzemből, akár még sok kőműves által kőbe vésetve is.... azt a hazugságot hagyhattam volna a világra, amit csak akartam egocentrikus indíttatásomnál fogva, melyre pozícióm mindennapi tapasztalatai biz ösztökéltek is volna. Na persze azért ez nem teljesen így volt, mert voltak olyanok, kik regős énekekben (hej regő rejtem) regéltek a régi rögzítendő nagy dolgokról szalljrúl, szálljra is.
"Summáját írom Eger várának......"
De az már egy más, újabb kor volt........??? Vagy azóta semmi sem változott, látva a mai sajtó működését. :-((
Ui: A történelemhamisítás nem ma kezdődött. "A szó elszáll, az írás megmarad."
A szóban megmarad mi fontos, lényeges, ismétlődései által, míg nem törlődik, ha már nem lényeges és felejtendő, valahol a sok-sok emlékező által mindenképpen igaz. (A legendák pozítív kinagyításai az igaz történéseknek, melyek persze mai értelmezésünkben szintén hazugságok, bár az alapjai lehetnek akár valóságosak, örök tanulságul szolgáló mégis csak igazak)
De az írás, miben igazság és hazugság ugyanúgy, és válogatás nélkül egy ember által is akár, örökre fennmarad.... Azok az igazak!? Nem is beszélve az írásban rejlő szavak akkori jelentései közötti, igen csak bizonytalan mai értelmezéseiről. A tudomány persze mindent elkövet, hogy ezek bizonytalanságait, minnél csekélyebbre szűkítse.
De ez sikerülhet-e? Teljes bizonysággal bizony sosem. "Az örök kétség kísértsen, kísérjen utatokon. Akiből ez a kételkedési képesség elveszik, sosem találhat rá a további igazságokra."
Szerintem lehetne az i. e. 1000 táján létezett világot egységes struktúrában kezelni. A levantei vidék ennek a központja, és persze a nyugati partvidékeknek és Frígiának északon is ugyanolyan jelentőséget kellene tulajdonítani, mint Egyiptomnak délen és Mezopotámiának keleten.
Most ez hogy jön ide? Nyilván eleinte papiruszon, aztán pergamenen. Később papíron, végül elektronikusan. De ez esetben mi köze a tartalomnak a formához?
Történelemről folyó vitára voltaképpen csak ez a topik alkalmas.
Itt van pl. az első római polgárháború, amelyről azt terjesztik, hogy Sukka és Marius között zajlott. Ami baromság, és csak azért terjedt el, mert a rómaiak szégyellték, hogy egy ilyen jelentős belpolitikai esemény szembenálló felei ugyanabból a nemzetségből származtak. Szerintem Sulla ellenfele Cinna volt, hiszen közvetlenül Sulla nagy hadjáratból történt visszatérése előtt ő volt konzul négy éven keresztül folyamatosan. Azt szokás mondani róla, hogy tehetségtelen volt: dehát a vesztes oldal vezéréről beszélünk! Miért lett volna tehetséges? Marius sokkal korábban meghalt. Márpedig Cinna és Sulla mindketten Corneliusok voltak...
A történelemhamisítás az, hogy a győztes leírja, és az iskolában taníttatja, hogyan számolta fel azt az aljas vesztest, aki képes volt egy percig is nagyságának ellenállni...
Ősidők gondolkodása, mikor technikai eszköz híjján ezt igen alaposan meg kellett fondolni (mármint a hídrombolást). Mert milyen árnyalt jelentéstartalma is van a "Hidat ver......" "Áthidal... " kezdetű (de még a 'lehidalok' lemegyek hídba' is) mondatoknak.
Egy híd nem csak támadás ill. visszavonulás esetében fontos. Az utánpótlás szállításánál is jelentős szerepe van. Nézőpont kérdése kinek mennyire fontos. Visszavonuláskor sem szükségszerű lerombolni (a támadás akadályozására) ha ellencsapásra van még lehetőség, sőt a visszavonulás csak annak az előkészítése.
Szádeczky Lajos