Szerintem ha zuhanyzol/kipingálod magad/ruhát válogatsz magadra , akkor a személyes körülményeid karbantartása érdekében végzel munkát , ami kívülállóknak is hasznára válik . :-D
Teszel bele energiát ? Teszel . Akkor olyan munka , amit a háztartásod érdekében fejtesz ki . Akkor is , ha nem kapsz érte fizetést azoktól , akik majd elfogyasztják . (lásd Robo okfejtése ..:-D)
Aki úgy tud ételt tenni a család asztalára hónap végén, hogy elmegy gombát szedni, pedig a háta közepére sem kívánja a napi 12 óra után, annak a gombaszedés munka.
Aki mellesleg ételt készít belőle, annak szórakozás. Ugyanarról a tevékenységről beszélünk. Szóval igen, vagy-vagy.
Ha fizikai definíció szerint értelmezzük, akkor a szex is munka. :)
Milliószor elmondtam már, hogy sem te, sem senki más nem határozhatja meg, hogy nekem mi a fő munkaidőm. Ez kizárólag rám és a munkáltatómra tartozik. Értve vagyok?
Végülis, úgy is fel lehet fogni, h pénzt takarítasz meg vele, ha magadnak megcsinálod. Éppúgy, mintha a csöpögő csapot, v a kijött konnektort, stb. És, akkor le is könyvelheted magadnak, mennyit kerestél azzal naponta, hogy nem másvalakit bíztál meg:-)
Szóval te (vagy a párod) , merő szórakozásból takarítasz ?
A magam egyszerű buta módján aszondanám' , hogy ami emberi (fizikai vagy szellemi) energiába kerül , az munka . Végezhetjük ezt akár szórakozás/hobbi/pénzkeresés/körülményeink javítása, karbantartása végett is , attól függően , hogy mit eredményez számunkra .
Jók ezek a bárgyú, lilaködös elméletek, meg degenerált fogalomátdefiniálások. Gyakorlatilag a kommunikáció halála, ha egy fogalom v szó alatt nem mindenki ugyanazt érti.
Munka az per definitionem vkinek a megbízásából történő tevékenység ellenszolgáltatás érdekében. Persze, ha te akarsz, dolgozhatsz ingyen is. De ha egyik szobából átpakolod a könyveket meg vissza párszor, viszont erre senki nem kért, v senkivel nem állapodtál meg, h ezért a tevékenységért milyen ellenszolgáltatásra tartasz igényt, akkor egyszerűen nincs, aki fizessen.
A munkaantropológiaifogalom is. A munka eredetileg az ember szabad tevékenységét jelenti, amely által személyisége fejlődik. A teremtő, alkotó munka nélkül elképzelhetetlen az ember élete. Az alapszükségletek maslow-i hierarchiájában az önkiteljesedés áll a csúcson, amelynek elérése csak munkával lehetséges. A munkának ezenkívül van közösségi dimenziója is. A munka olyan dologra irányul, ami másnak is jó. Az életünk az emberek munkája által lesz szebb, jobb. Korunkban a munka fogalma mást is takar. Az ember munkája áruvá vált, aminek értékét a kereslet-kínálat határozza meg.[1] E munka ráadásul sokszor nem az önkiteljesedés érdekében végzett munka, hanem a megélhetés szükségéből végzett munka. Ez a fajta munka ezen elképzelés szerint igazságtalan, mert az embert nem segíti a fejlődésben, az emberré válásban.
Ha nem lenne ilyen lehetőséged csak a szabad idődben akkor rosszul esne, ha a másik billentyűt nyomkod, te meg a gyereket kell hogy fürdesd.
uristen de megkeseredett hulyepicsa vagy te.
a legjobb dolog gyereke(ke)t furdetni, nekunk amikor kicsik voltak egy nagy korkad volt, abban ment a nagy hancur, rengeteg jatekkal. ki a fasz akar itt forumozni (megkeseredett hulyepicsakkal) amikor a gyerekeivel jatszhat?!
(nekem errol mindig kedvenc elmeletem jut eszembe (amit a gyakorlat szamtalanszor igazolt): a gyerekkel valo foglalkozas addig munka, amig no csinalja. ha ferfi, akkor szorakozas...)
A tudatos, szabad emberi munka tehát az ember legfontosabb, legsajátabb tulajdonsága.
A munka nem = szenvedéssel.
Tehát, ha egy meglévő dologból új értéket hozok létre, az lehet szórakoztató. Az, hogy valami munkának minősül-e nem a cselekvés közben érzett lelkiállapottól függ, hanem az anyagmegmunkálásról. Materialista szemléletben. Munka a gondolkodás is, ami nem hoz létre új tárgyat, ellenben új szemléletet létrehozhat, ha a meglévő ismereteinket folyvást csoportosítjuk, és újabb, és újabb gondolatokat szülünk a meglévőkből.
A háztartási munka elismeréséért folytatott harc célja nem (csak) annak forintosítása, hanem trsdlmi elismeréséért is folyik, ami történetesen a mi trsdlmunkban közérthetően a pénzben manifesztálódik. A tiszteletéről van szó, ami elsődlegesen a munkavégző feladata, hogy felismerje saját cselekvése definícióját. Persze, hogy lehet szórakozva dolgozni, munkálkodni. Ez lenne a norma.
Sajnálatos az a trsdlmi attitűd, h valamely cselekvést, ha örömmel végzünk, azt már nem merjük munkának nevezni, nehogy kivívja mások tiszteletét.