"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Az ilyen helyzeteket ki kell tapasztalni.. aztán nagy ívben elkerülni a kialakulásukat.
Akik így ragaszkodnak a saját egyéniségükhöz, azoknak hagyni kell hogy ne lelki egységként kelljen gondolniuk a kapcsolataikra. Csak hadd nézegessék azt a háromszor két centis tükördarabkát hogy milyen egyedi és megismételhetetlen formájú, és milyen szép az az arcrészlet amit látnak benne - jó sok embernek ilyen (és ennyi) a lelke. Persze hogy féltik a csiszolódástól és alakulástól.
..vok.. :-( Kéééérlek.. lécccilécccccci..
Ebbe a kis szórészletbe tedd vissza azt a fontos alkatrészt ami nagyon is jellemző rád.
Azt nem tudom hogy ez másokkal a döbbenetesen jó elméletek hiánya miatt, vagy az egó "alaki gyakorlatai" hiánya miatt nem fordul elő.
Nem tom, mitől van ez. Nem te vagy az első, akinek próbálom ezt elmondani, h így látom a kapcsolatokat. És amikor pl máshol is elmondtam ezt, megjártam, mert kis híján lenyeltek keresztbe, h de márpedig ők egyéniségek, és nem lesznek a párjuk/férjük/feleségük egy darabja, és fordítva. De erre mondom azt, h tök mindegy, h hogy látják, akkor is megtörténik velük. De persze nem álltam le fejtegetni ezeket a dolgokat.
De nem tom mér' de van egy olyan érzésem, h sztem nem én vok az első aki így látja... Lehet ez nekem is csak egy rozsdafolt a fafejemben... :)
De örültem volna ha az a spanyol nick nem marad árván azzal a kultúrmegállapításával.. :-))
A "mi" tudatról.. Nem rosszul fejezted ki magad, hanem most arrébb vitted a lámpát. Innen megvilágítva is egyetértek a lényegben és csak apróságokban vitatkozhatnék..
Egyetlen lényegi különbséget látok, de azt is csak innen.. és az én szememmel nézve. Hogy az egó nem engedi.
Szerintem amikor egy-egy döbbenetesen jó elmélettel találkozom akkor az egóm vigyázzba vágja magát és tisztelegve engedi maga elé. Azt nem tudom hogy ez másokkal a döbbenetesen jó elméletek hiánya miatt, vagy az egó "alaki gyakorlatai" hiánya miatt nem fordul elő.
(deazééér döbbentettem már meg párszor másokat)
Egy kicsit visszautalnék az értekezésed fafűrészelős részére : én ilyesmit is játszom. Tűzifafűrészelés közben tényleg lehet találkozni oda nem illő dolgokkal a fában, de azt amit te mondasz talán idén láttam először. Egy.. vagyis két puskalövedéket tett úgy a magáévá a tölgyfa hogy csak az idegen anyag méretét és nyomait lehet látni benne, de a láncfűrészfogak élei már abszolút nem sérültek.
De amit te mondasz esetek, ott az idegen anyagok idegen anyagként találhatók meg a befogadó közegben.
Magamra vetítve a dolgot : ha már nem tudom hogy egy frappáns "saxöveg"-et honnan is szedtem, az egy puskagolyó formájú rozsdafolt az elmémben. Ha tudom hogy kitől idézem, akkor azon az acélon még elszakadna a lánc - de ha már saját gondolatomként mondom, akkor műszerekkel sem kimutatható hogy hogyan kerültek szétoldódott vasrészecskék a tölgyfába.
:) Olvastam a hsz-t, igen. De nem volt benne kérdés. Megállapítás volt, ami igaz, amivel egyetértek. :)
-----------------------------
A "mi" tudat tudatosan nem hiányzik persze. Válás után legalább az egyik fél örül, h szabadul. Meglehet, rosszul fejeztem mi magam... És lehet, most sem leszek pontosan érthető. Attól függ, kik éltek együtt. Ha olaj és víz, akkor sosem volt "mi". De ha tej és kávé, akkor bizony problémás a válás. Ha nem is tudatosan. De ha tíz évig együtt alszol valakivel, majdhogynem lehetetlen, h egy kicsit te ne legyél ő, és viszont. Mint két kavics, akik egymást formálják a folyómederben, mert egymás mellé kerültek. Mindkettő egy kicsit olyanra csiszolja a másikat, ami pont az ő kiálló göbjébe simul bele. És hiába sodorja el őket a folyó, száz kilométerekkel arrébb a másiktól, akkor is ott lesz az egyik kavicsban az a göb, vagy mélyedés, amit a másik csiszolt belé. Vagy a fa is képes körbenőni az akadályt, és utána azzal együtt élni, míg az akadály is nem válik a fa részévé, amit már csak fűrésszel lehet eltávolítani mindkettőjük örök sérelmére... Ezek akkor is vannak, ha nem akarunk tudomást venni róla. Még mi is ahogy most beszélgetünk teszünk egymáshoz. Nyilván felületesebben, és még észrevehetetlenebbül, mint egy több évtizedes kapcsolatban, de hidd el, akikkel találkozol, érintkezésbe lépsz, mindenkitől kapsz, és adsz valamit, ami aztán te leszel, és te ő... Ha mondjuk kavicsok vagyunk, akkor ugye futólag összekoccantunk, és egy kis mikroszkóppal is alig látható mikronmilliméter levált belőlünk, és a másikból is megkaptuk ugyan, de nem ugyanazt, így egy kis részünk a másik lett...
Ezt nem tudják az emberek, vagy nem akarják tudni, mert az egó nem engedi tudomásul venni...
Kalamajka.. olvastad hogy a sokkettes hozzászólásban neked szólt egy új nick? (és bölcs kérdést..)
Amúgy a "mi" tudat egy érdekes tudatállapot, de hogy hiányozna annak aki önállóan akar tovább élni... hm.. nem hiszem.
Ha valaki mellől meghal a társa.. az énjének a másik fele, akkor bizonyosan hiányzik. Azt az élethelyzetet lehet méltósággal élni, gyászolni és emlékezni és beszélni róla és megértést találni rá.. és emelt fejjel visszagondolni.
A teljes szakítás után muszáj elfelejteni azt a "mi" tudatállapotot - különben hiányzik.
Ne érdekeljen hogy mínuszolgatnak.. én dícsérem a meglátásaidat.
neeem.. nem csak a nő lesz vonzóbb. De a férfiszemnek a nő látványa ha tetszik, akkor a csata meg van kezdve - a női szemnek meg attól hogy tetszik a férfi látványa, még képes meg sem rezdülni.
Illetve nem általánosságben meséltem hanem rólad. Ha ott lennél és azok után lennél - akkor teljesen természetes lenne hogy a vízválasztónak az élvetegebbik oldalán maradnál. És mint teljesen természetes ügyet, úgy kezelnéd.
Neeem.. nem az első arrajáróval, hanem egy pont OLYAN szőke kéxemű kétméteres herceggel (lófarokkal, négy herével..) teljesen fel lennél mentve a saját szemedben, hiszen egész életedben pont őrá vártál.
Szerintem meg lennél fogva ebben a csapdában te is..
Érdekes dolgokról beszélgettek, és örülök, h hasonlóan gondoljuk.
Én is azt gondolom, h amikor már az együttélés eléri az 5-10 évet, akkor már egy kicsit egyik fél a másikká válik, és fordítva. Ezt nevezik "mi tudatnak", amikor már az illető csak "mi"-ben tud gondolkodni, illetve zömében abban tud gondolkodni. Ezért hülyeség a teljes szakítás, mert olyankor az ember magából is levág egy darabot, és észre sem veszi... Vagy nem tudatosul benne...
Most nézem az utolsó mondatod végét. Csak nő lesz vonzóbb a párja miatt?
Mi van a férfiakkal?
Persze, tudom :( Ha egy nemszép nő mellett úgy érzik, megy nekik (dícsérve vannak), és kihúzhatják magukat, önbecsülésük lesz... hát lelépnek egy fiatalabbal, csinosabbnak kinézővel. (Nem számít, h házisárkány, nem számít, h féltékeny, hisztizik, a férfiak megvakulnak.) Az, aki meg őt valakivé tette... á, inkább hagyom ezt a gondolatot :(
Úgy gondolom, h a figyelmességet, ami a kivirulást okozza, nagyon tudom /tudnám becsülni. Mert tudom, h mennyit ér. Mert ÉRTÉKE van. A múlandó dolgoknak meg, mint a szépség, nem annyira.
Tetszik ez a mondatod: “mert beismerni, h az otthoni szeretettől lettél szebb és érdekesebb”
Folytattam a gondolatmenetet. Ha ettől valaki elbizakodottá válik, és az első arrajáróval elhagyja a párját, az... nem akarok nagy szavakat írni, de a szememben megvetendő. Aki nem érti, h pont azt dobja el, ami/aki őt valakivé tette (de hát leginkább ezt lehet most látni a világban).
Férfiak és nők élnek az eldobható kapcsolatok világában és rettenetesen szenvednek. Ettől még ”embertelenebbek” lesznek. Ördögi kör
Nekem az tetszik, tetszene, h a dícséretek mellett a féfi vagy nő büszkén kihúzná magát a PÁRJA MELLETT. Ketten együtt örülnének annak, amit EGYÜTT elértek.
A siker - na az sikeressé tesz. És a sikeres ember nem másra figyel (magára sem) hanem a sikerre.
Ahogyan megtetszik a szemeknek. Nem csak "annak az egyetlen szempárnak", hiszen mindenkinek van kíváncsian tekintgető szeme. És ezt úgy írtam hogy a sikeres nők is magukraegymásra ismerhessenek, mert a sikeres emberek hasonlóan "egyenlők", ha nők - ha férfiak.
A sikertelenek előtt két út áll : vagy magukon akarnak változtatni, vagy mindenki máson. A nőhatalom mindenki máson akar változtatni.. és változnak is az emberek.
Amit a többre becsült tulajdonságokról írsz, az mindaddíg szép és jó, amíg egy nemszép figyelmessége mellett kivirulsz, és mosolygósan és csillogósan meg nem tetszel egy szépnek.
Mert beismerni (vagy letagadni) hogy az otthoni szeretettől lettél szebb és érdekesebb - ez az igazán nagy vízválasztó egy fiatalasszony életében.
