Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Jóllehet világnézetünk 96-98%-ban megegyezik, mégis nem tudom megállni, hogy esetenként a fikarcnyi eltérésre ne reagáljak.
Például: "Mivel jelenleg az embernél nem találtunk értelmesebb lényt az univerzumban, célszerű addig azt feltételezni, hogy nincsen nálunk értelmesebb lény."
Azt tudom, hogy voltak/vannak (sikertelen) kapcsolatfelvételi próbálkozások, de ha Univerzumról beszélünk, akkor ezeknek a próbálkozásoknak a hatásköre minimálisnál is minimálisabb.
Nem az Univerzumban nem "találtunk" értelmesebb lényt, hanem csak a "környékünkön", a "közelben" nem tudunk létezésükről!
"Lehet, hogy van, vagy lesz, de nincsen rá bizonyíték.
Addig amíg nem találunk, csak mi vagyunk a legértelmesebbek." .... az általunk ismertnek vélt térségben.
Vannak, akik azt képviselik, hogy rajtunk kivül nincs az égegyadta világon semmi. Ezt igazolják a saját tapasztalásuk.
Vannak, akik különféle vallások által festett istenképek mögé sorakoznak fel. Büszkén hirdetik, hogy " hitük" egyfajta reménykedés, amely hallásból való.
Aztán persze akadnak, akik azt vallják : hogy találkoztak Istennel. Ezen emberek némelyike egészen bizarr beszámolókat tesznek közzé. Aztán persze akadnak olyanok is, akik azt vallják, higy az ő tapasztalásuk meghatározása szinte lehetetlen, hiszen élményeik megfogalmazása meghaladja az emberi kommunikáció szintjét.
Én tehát csak a saját nevemben nyilatkozhatom. Mivel a belső megtapasztalás mások számára egyértelmű, minden kétséget kizáró módon nem átadható ( ahogy Morpheus fogalmazott a Mátrixról : hogy mi az, azt el nem mondható. Látni ( tapasztalni ) kell a saját szemmel.
Ezért inkább azt jelezném, hogy mi az , ami
NEM
isten. ( ami egyébként egy nagyon rossz jelentésekkel felruházott fogalommá züllött a vallások " áldásos" ténykedése nyomán.)
Nos, Isten nem afféle uralkodó, aki a felhők tetején ül aranytrónusán és onnan itél emberi mértékkel. Nem bíró, nem haragvó despota, aki kényére kedvére sanyargatja az emberiséget.
Mivel véges emberi elménkkel a végtelent felfognunk igencsak nehéz, ez az egyik kulcs hozzá.
De még ez is megtévesztő lehet.
Talán azoknak áll a legközelebb a meghatározása hozzá, akik azt vallják : Isten az Élet maga.
"Teljességgel rendjén lévő az is, hogy mindenkinek van egyfajta világképe. Amíg ezzel nem árt másnak - mint a kereszténység, és sok "izmus" - addig ezzel semmi gond."
Ez így jó is lenne, de nem ez történik.
A vallások állandóan feszítik a húrt, hogy hatalomra juthassanak.
A vallások lényege, hogy hatalmat szerezzenek maguknak.
Ha nem megy szépen, akkor erőszakkal. (jutalom és büntetés kilátásba helyezésével)
Előbb csak szelíden, aztán ahogy teret nyer, egyre erőszakosabban.
Én nem tartom azt a világgal összeegyeztethetetlennek, hogy nem az ember a legmagasabb rendű intelligencia az univerzumban.
Ugyanakkor ezen tapasztalatom azt nyomatékosította bennem, hogy Isten létét pont ugyanolyan hiábavalóság bizonygatni, mint a nemlétét.
Teljességgel rendjén lévő az is, hogy mindenkinek van egyfajta világképe. Amíg ezzel nem árt másnak - mint a kereszténység, és sok "izmus" - addig ezzel semmi gond.
"Akik megtapasztalták, ( ezt a mindent átható és jelenlévő rendező elvet, amely végtelen és szelíd, befogadó, felemelő, ugyanakkor átáramlik mindenen )"
Hol áramlik, mennyi a sebessége, mivel lehet mérni, ha áramlik?
Ha semmivel, akkor honnét veszed, hogy áramlik? Mivel állapítottad meg?
"Mózes nem az Istent látta, hanem akit látott Istennek hitt. Az egész ószövetség olyan Istent szolgál, akit csak közvetítőkön keresztül hallottak, így köze nincs ahhoz az Istenhez, akit közvetítő nélkül kell megismerni."
Ezzel az a gond, hogy mindenki, aki esetleg látta, istennek hiszi azt.
Pont úgy mint Mózes.
Oké, nem kell közvetítő, de akkor Jézus mi volt ha nem közvetítő? Mert Jézus nélkül semmit sem tudnál a vélt istenedről.
Amiket mondasz, azt mind a Bibliából veszed.
A Biblia a közvetítő, amit emberek írtak, nem az isten.
Mondjál olyan bizonyítékot ami nem a Biblia alapján bizonyít.
Nem elképzelést akarok hallani, hanem bizonyítékot.
Mégis, vannak olyanok, akik azt vallják: az univerzumban - amely végtelenül hatalmas - nem az ember a legmagasabb rendű intelligencia. Létezik az embernél jóval nagyobb, jóval összetettebb , millió és milliószor magasabb rendű értelem, olyan valami, melynek átfogó rendezőerejét jó néhányan megtapasztalták.
Akik megtapasztalták, ( ezt a mindent átható és jelenlévő rendező elvet, amely végtelen és szelíd, befogadó, felemelő, ugyanakkor átáramlik mindenen ) azok számára viszont az tűnik bolondságnak, ha valaki a véges, korlátolt gyarló embert tekinti az értelem legmagasabb rendű megnyilvánulásának az egész univerzumban.
"Ha nem volt teremtés történet, akkor tudástörténet sem."
Volt teremtéstörténet, de azt nem az Édenkert története írja le. Az Édenkert egy ültetett kert volt, már létező fák beültetésével, az állatok sem teremtve lettek, hanem szervetlen anyagból formálva kísérletképpen, nem azért hogy a földet benépesítsék, hanem hogy Ádám segítőtársaiként éljenek. A teremtést az első fejezet írja le, és mire az Édenkert projekt beindul, már voltak a földön, növények, állatok és emberek. Káin Ádámtól elűzése után így találkozik velük, és vesz tőlük feleséget magának.
1 Mózes 4, 16. És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre. 17. És ismeré Kain az ő feleségét, az pedig fogada méhében, és szűlé Hánókhot. És építe várost, és nevezé azt az ő fiának nevéről Hánókhnak.
Az Édenkert történet nem az ember teremtésének története, hanem annak története, hogy egy kísérleti ember - akit az Édenkert ültetője szintén nem teremt, hanem a föld porából rak össze - hogyan szerzi meg a jó és gonosz tudását. Egy szűk területre vonatkozó események leírása a széles már teremtett világból.
A tudástörténettel kapcsolatban, pedig szó nincs az Édenkertben a szigorú értelembe vet "tudásról". Nem tudás fája volt ott, hanem a "jó és a rossz tudásának" fája, amely azért óriási különbséget jelent. A tudás, az a valóságról szerzett ismeretek halmaza, ez a folyamatos tapasztalat szerzéssel folyamatosan bővíthető, pontosítható. A "jó és a rossz tudása" azonban csak egy szűk mozgástere az intelligenciának, ugyanis ez csak egy puszta minősítő, értékelő mechanizmus az ember fejében, amely különböző szempontok alapján válogatja ketté a szerzett ismereteket jóra és rosszra, értékesre és értéktelenre, hasznosra és haszontalanra. Ez a mechanizmus ma akkor is működik, ha az embernek nincs komoly tudása, a tudás nélküli ember is válogat és szelektál jóra és rosszra, csak az ő szempontjai lehet hogy szűkebb vagy pontatlanabb alapokon nyugszanak, így sok választás vagy döntés fulladhat kudarcba. Mivel a Bibliai szöveg értelmezői nem vizsgálják meg alaposan a szöveg jelentéseit mert elegendőnek látják Pál apostol tévtanítását a bűn és a halál világba jöveteléről, így elmosódik számukra a különbség a "tudás" és a "jó és a rossz tudása" között, valójában számukra lényegtelen elemmé válik. Holott a kiűzetés konkrét oka az, hogy az ember megszerezte a "jó és a rossz" közötti megkülönböztetés képességét.
1 Mózes 3,22. És monda az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen.
Konkrétan egyáltalán nem említi a szöveg a keresztény kiindulópontokat, hogy "mert meghalt Ádám" vagy "mert lélekben halt meg Ádám", vagy "mert bűnössé lett".
"Azon túl, hogy a Bibliából idézgetsz, Te sem tudsz más kézzelfogható bizonyítékkal szolgálni."
Nem is szándékozok. Az Isten maga ad bizonyítékot annak, aki őt valóban keresi.
Bibliát pedig akkor idézek, amikor azzal kapcsolatban merül fel valami kérdés.
"lehetetlen meghatározni, hogy hogyan néz ki az isten."
De meg lehet. Akik találkoznak vele meg tudják. Persze nehéz olyan tapasztalatot megfogalmazni és egyértelműsíteni, ami hiányzik egyébként az emberek tapasztalatokon alapuló szótárából.
"Még Mózes sem mondta meg, hogy milyen, pedig ő állítólag szemtől szembe látta."
Mózes nem az Istent látta, hanem akit látott Istennek hitt. Az egész ószövetség olyan Istent szolgál, akit csak közvetítőkön keresztül hallottak, így köze nincs ahhoz az Istenhez, akit közvetítő nélkül kell megismerni.
"Ez szépen hangzik,de a Bibliát (vagy Jézus) tanítását a tapasztalat cáfolja."
Egy tanítás igazságát nem cáfolja az, hogy akik nem a tanítás szerint élnek, pusztulást hordoznak szét a környezetükben.
Jézus tanítása szerint pedig nem lehet egyértelműen élni, mivel a tanítás nincs leírva sem pontosan, sem hűen az elhangzottakhoz, hiszen már az evangéliumokban tévedésekkel, és teológiai szándékokkal ferdítve jelennek meg az egyébként se pontosan leírt szavak.
A keresztények Pál tanítása szerint élnek, amely pedig nincsen az Istentől. A keresztények Jézus leírt beszédeiből teológiai szemléletüknek megfelelően módosított értelmezés szerint igyekeznek élni, és ha a gyakorlatuk cáfol valamit az éppen azt is jelentheti, hogy a teológiai látásuk lehet tele hibákkal.
"Az örök élettel az a gond, hogy a világ nem erre lett kitalálva."
Persze hogy nem, mert a világ a változó életidejű élőlények életterének lett kitalálva. Nem az örök életnek. Ez persze koránt sem zárja ki az örök életben való részvételt, amely az egyén fejlettebb szintjének fejlettebb univerzumát kell hogy jelentse.
Ez ugyan olyan sületlenség mint a Pálé. Ha nem volt teremtés történet, akkor tudástörténet sem. Mivel ma már jól tudjuk, hogy az észt nem osztják... hanem keményen meg kell érte küzdeni.. de aki szakítani akarja, az szagolja is...
