A víz - ví - ma úgy mondjuk, hogy víz - mit csinál kérdésre felel. A víz már egy ragozott szóként főnevesült. Eredendően nem volt az. Ezt a más nyelvekben meglevő megfelelői is bizonyítják.
Ugyanúgy ragozott, mint a visz szavunk. A visz sem visz gyökű, mert a vitel szó egyértelműen belőle származik. Hová lett akkor az -sz?
"Nagyboldogasszony, Istár, Él nem nevek csak jelzők"
Isten is csak jelző? Akkor miért írod nagybetűvel?
Amúgy, ha egy jelző, vagy ige (pl. Nagyboldogasszony, Él) főnév, vagy tulajdonnév lesz, akkor nem mondhatod, hogy azok nem tulajdonnevek.
Egyébiránt mit jelent szerinted az Istár szó? Vagy az Ámon, ízisz, Ozirisz, Geb, Nut, Szu, Sarasvati, Brahma, Síva, Párvati, Tiamat, Inanna, Baba, Marduk., Enlil, Enki...
Ezek mind jelzők? Vagy csak a hasdara ütöttél...?
"A nevesítés a politeizmus "emberiesítő" balfogása."
Na, ja... Azért van tucatnyi neve Jahvénak... és persze minden tulajdonsága emberi.
Nézz egy kicsit távolabb az orrodnál... Az embernek azért van a feje, hogy gondolkodjon, s nem azért, hogy mindent benyeljen, amit mondanak neki.
Amúgy az egyistenhit a balfogás, csak szólok. Ezt még a zsidó rabbik is tudják:
"a férfi-princípium önmagában csak fél test... s ugyanígy a női; ha összekapcsolódnak, akkor lesznek csak egyetleneggyé. S ha eggyé lesznek, örvendeznek mind a világok, mert a tökéletes test által mindenre áldás száll.[...] így azt a testet, amely nem tartalmazza a férfi- és női princípiumot, fél testnek nevezik. És nem szállhat áldás hibás, hiányos dologra, hanem csak tökéletes helyet illet az áldás, nem „fél” helyet, mert fél dolgok nem maradnak meg az öröklétben, és nem szállhat rájuk áldás sohasem." (Zóhár. A női ősprincípiumról és a nemek eredendő összefüggéséről. c. fejezet)
"Aki rókát vadász mond ki VADÁSZIK helyett, az csak helytelenül nem használja az --IK végződést,"
Az, hogy mi a helyes, és mi a helytelen szokás és megállapodás kérdése.
"pedig ez esetben igeként használja a szót, tehát nagyon is kéne."
Nem tudom, hányszor kell leírnom, hogy egyszer s mindenkorra megértsd: FŐNEVET NEM LEHET IGEKÉNT RAGOZNI!!!! CSAK IGÉT!!!
Márpedig a vadász szót igeként ragozzuk, tehát ige.
Hol tanultál magyar nyelvtant? Vagy, ha nem tanultál, nézz utána a neten... Ne bosszants már ilyen hülyeségekkel...
"Tehát a vadász szó főnévnek készült el, személyre."
Ja, azért ige... Gratulálok!
Nem értem, miért nem lehet megérteni, hogy ez a szó egy ige, a többi hasonló végződésűvel egyetemben, amit jóval később főnévként is használtak, és használunk ma is.
"Szerintem egyszerre, egymásra hatva fejlődött a gondolkodás és a beszéd."
Ez igaz.
"A vallás kialakulása biológiai szükségszerűségekből fakad és kikerülhetetlen, ha az ember fejlődéséről van szó."
Nem tudom megcáfolni, mert a mi esetünkben a példa azt mutatja, hogy így történt. De nem is ez a kérdés, hanem az, hogy a szavak kialakulásában/megszületésében mennyi szerepe van a vallásnak?
Szerintem semmi, vagy csak nagyon kevés. Az is rendszerint meglévő ősgyökökből, gyökökből, szavakból összerakottak Pl. lélek, szellem, halhatatlan, másvilág, túlvilág...
A vallásról akkor beszélünk, ha valamiről közös elképzelés alakul ki. Gondolom, ebben egyet érthetünk. Viszont a közös elképzelés nem jöhet létre elvont gondolkodás és gondolatcsere, azaz minimális beszédkészség hiányában. Így az ehhez szükséges alapszavaknak már szükségszerűen meg kellett jelenni. Ezután már lehet beszélgetni, gondolatokat kifejteni, egyeztetni.
Egy főemlős, mely néhány hanggal + testbeszéddel már képes néhány dolgot, pl. érzelmi állapotát, szándékát, stb. a társai tudtára adni. Ez azonban még nagyon messze áll a vallástól.
Az --ÁSZ (--ÉSZ) egyértelműen főnévképző, ezen nincs mit spekulálni. Egy amúgy eleve főnévből hoz létre egy másikat. Az új szavunk sem ige lesz, hanem főnév minőségben személyt nevez meg, tehát akkor meg főnév.
Aki rókát vadász mond ki VADÁSZIK helyett, az csak helytelenül nem használja az --IK végződést, pedig ez esetben igeként használja a szót, tehát nagyon is kéne.
Tehát a vadász szó főnévnek készült el, személyre. És az összes főnévre megírt -ÁSZ és --ÉSZ .
De ugyanezt a figurát már a KERTÉSZ szóval aligha tudná eljátszani a helytelenül beszélő, azt már ő sem tudja mondani hogy " Józsi éppen palántákat kertész" ))
És az sem mondható valakire hogy " Józsi épp most FÉNYKÉPÉSZ valakit" ---- hanem maximum igeként FÉNYKÉPEZ lehetne, tehát a FÉNYKÉPÉSZ sem lehet más mint főnévből főnév, egy személy megnevezése.
De tartom azt amit korábban már felvetettem : a főnévből képzett melléknévi forma lehet újraképezve főnévre :
VADAS ember VADÁSZ, HALAS lesz a HALÁSZ, MADARAS a MADARÁSZ, csillagokkal foglalkozó CSILLAGOS a CSILLAGÁSZ. BOROS ember BORÁSZ ERDŐS ERDÉSZ TEHENES a TEHENÉSZ KERTES ember KERTÉSZ ember. Mert a JUHOS lesz a JUHÁSZ a CIPŐS meg lesz CIPÉSZ LOVAS a LOVÁSZ
Mind emberekre mondandók, személyt nevezne meg, kvázi vitán felül főnevek eredetileg akkor meg.
Tejes ember is lehetne épp TEJÉSZ de rá ezt nem csinálták meg.))...
2: Ja, egyszer jöhetnek az igeképzők sorról sorra (nem összevissza belekapva) , abban benne vagyok. Ha úgy adódna hogy épp nincsenek aktuálisan futó témáink . Ami jelenleg sci-fi dolognak néz ki, de biztos adódik úgyis egyszer...
Nos, sem a wit, sem a ved nem azonos alakú a VÍZzel... Nem is beszélve a va-ról, meg a vu-ról... Hiába erőlködnek, AKKOR SEM AZONOS.
Viszont érdekes a "wət", mivel az angolban (ott is wet) vizes, nedves jelentésű szó.
--------
Aki vedel, az mit csinál?
víz-visz
víz-vet (hullámot vet)
víz-vegy (a víz vegyül más anyagokkal)
víz-vedel (aki gyorsan iszik, vedel)
víz-veder (vederbe hordjuk)
víz-ver (hullámot ver)
víz-úsz-ni kell benne
víz: ver-vet-üt-üdít-
CzF:
"Mennyiben az ügy általán bizonyos cselekvési mozgékonyságot igényel, s azzal szokott járni: innen azon hasonló hangu gyökökkel rokonítható, melyek folytonos, vagy élénkebb mozgásra vonatkoznak, mint az üdő és üget szók gyökei üd és üg, t. i. se rokon d, g, gy, hangok fölcserélésével, és vég elemben az űz (= ü-öz) ige. Hogy pedig az ügy szóban az élénk mozgékonyság, és tevékenység alapfogalma rejlik, bizonyitják származékai, u. m. ügyes, aki czélszerüleg működni, forgolódni tud valamely dologban, mint a német gewandt, a wenden gyöktől; ügyetlen, azaz, tehetetlen, forgolódni nem tudó; ügyekszik, azaz, erejét megfeszitve sürög-forog, iparkodik. Jászay Pál szerént (Müncheni cod. 358. 1.). ,űgy’ helyett hajdan "
"És amikor a VADÁSZ főnév VADÁSZIK lesz, akkor igeképző, persze jelöli a személyt is, de ettől még igeképző is esetünkben, mert főnévből lett igénk."
Ezt már egyszer megbeszéltük...
A mai definíció szerint - jelen esetben - a szó töve a vadász. Ehhez kapcsolódik az -ik 1. sz. 3. szem. ragja (nem képző, hanem rag).
A szótő (vadász) ige kell, hogy legyen, különben nem lehetne igeként ragozni. Én vadászok, te vadászol, ő vadászik...
Egy főnevet nem lehet így ragozni: én pohárok,/pohárom, te pohársz/pohárod, ő pohár/pohárja... (Alanyi és tárgyas ragozásban)
Ez ugye, világos.
A vadász szó - bármennyire is furcsa, - kétséget kizáróan ige. Tehát nem is szükséges külön igeképzővel ellátni.
Nézzünk néhány példát ahol az -ász toldalék határozottan igeképző: szaglász, toklász, kaparász, hadonász, gagyarász, kotorász, hajkurász, vakarász,...
Pedig az -ász toldalék főnévképzőnek van kikiáltva. Hibásan! Nézzük miért:
A felsorolt szavak mindegyike - kivétel nélkül - rendszeres, vagy folyamatos cselekvést fejeznek ki. Nem egyszerit, mint a szagol, tokol, (tokl), stb...
A vadász is ebbe körbe tartozik, hiszen rendszeresen foglalkozásszerűen lövi a vadat. Ez önmagában egy cselekvés, egy rendszeres cselekvés.
A halász ugyan az. Foglalkozásszerűen fog halat. Lásd még: cukrász, fodrász, rákász, hangyász,
Miután ezek a cselekvések foglalkozáshoz, életvitelhez kötődnek, így a cselekvőre vonatkoztatva "főnevesültek", főnévként kezdtük el használni..
"tehát azzal érvelni hogy az igeképző hangja ezt jelenti az nem elfogadható. Ugyanis a hangkészletünk fele igeképzésben biztosan részt vesz. Akkor mind ezt jelentené?."
1./ A gyökeink döntő többsége (a mássalhangzóra végződők java része) alapjában véve ige. Több ezer gyökünk van, és ezekhez csak alig tucatnyi igeképzőt (hangot) használunk...
2./ A gyökök/szavak végén levő hang - rendszerint mint igeképző - a mozgásra jellemző hang utánzója, azaz a hangok különféle mozgásokat jelentenek, s ennek megfelelően kerültek a gyökbe, illetve ennek megfelelő mozgások igeképzői. Más szóval, az igeképzőként használt hang jelentése jellemző arra a mozgásra, amit képeztünk vele.
Pl: lehe-l, fele-l, éneke-l, zené-l, beszé-l, mesé-l... Ezek a szavak kivétel nélkül légies, könnyed mozgásról (cselekvésről) szólnak.
Az -ász -ész toldalék inkább a folyamatosságról, a rendszeres , nem nagy megterhelést igénylő (nem erőteljes) cselekvések kifejezője.
A -g, -gat -get, gyakran megszakadó, ismétlődő cselekvés képzője.
A vére-z, ére-z, képe-z, léce-z, haja-z, vaja-z, nyála-z, fogalma-z... szavak az előbbieknél erőteljesebb egyszeri mozgásokról szólnak.
hada-r, vaka-r, kapa-r, csika-r, aka-r, csava-r, zava-r... szavak mindegyike - kivétel nélkül - erőteljes, dinamikus mozgásokat jelölnek.
Stb...
"Nem az igeképző utánozza a szél hangját teszem azt, hanem maga a szótő: FÚÚÚ és ebből FÚJ J sehogyan sem utal a szélfújásra,"
A szél hangját itt a FÚ ősgyök adja. Nem szükséges hozzárakni a J hangot. A J hang jelentését még nem jártam körbe...
Miért lenne? A J nem a szél, levegő hangja, az ÍT sem az, és a másik kettő sem.
A szél, pontosabban a gyorsan áramló levegő hangja az S , SZ. Van ilyen hang a szavak végén? Nincs. Akkor mit reklamálsz? (képzőkről van szó)
"és nem a hangutánzó gyökökhöz igazodnak a képzők mibenlétei, eleve négyféle is esetünkben."
Az S és az SZ a szél hangja, Milyen mozgása van a szélnek? FOLYAMATOS, nem túl erős. Mit fejez ki ez a két toldalék? Folyamatos, nem túl nagy erő kifejtését igénylő cselekvést. Lásd: vadá-sz, halá-sz, árú-s, kapu-s, fazeka-s...
Ezzel szemben a hordá-r, vaka-r, kapa-r, csava-r, zava-r... sokkal dinamikusabb mozgásokat jelenítenek meg, mivel az R hang az ilyen jellegű mozgások hangja. Nem véletlen, hogy éppen ez a hang - és nem az L, vagy S, vagy Z került a gyökbe, vagy toldalékként a szó végére. Pedig kerülhetett volna, csak éppen nem "illene" oda.
Lásd még a fenti példákat is.
"Viszont attól még érdekes kérdés lehet az igeképzők esetleges jelentései ha vannak nekik és nem pusztán csak erre a célszerepre vannak, amit valószínűsítek én is. Ezeket szisztematikusan érdemes volna átvenni, vagyis támogatnék egy efféle ötletet..."
Abban mindenképp biztosak lehetünk, hogy a toldalékok nem véletlenül lettek kiválasztva az adott szerepre, valamilyen oka mindenképp van annak, miért pont az a hang került a szóba.
Az is biztosra vehető, hogy a toldalékolás az összetett szavak mintájára készült, csakúgy, mint a két-háromhangú gyökök esetében is tapasztalható.
Ti. a háromhangú gyökökben is ugyan az a jelentése egy-egy hangnak, mint amikor toldalékként szerepel. Lásd: Fúr-csavar, túr-kapar, ver-teper... Miért? Mert már a gyökben is hasonló a funkciója. Valamilyen sajátos mozgást fejez ki. Lásd: űz, fű, főz, ráz, húz, illetve felez, haboz, áraz, hámoz, élez, fékez....Mindben "igeképző" a Z hang, s mindig hasonló jellegű mozgásra utal, egyfajta jellegzetes mozgást jelenít meg bennük a Z hang. Olyat, mint a zümmögés, mely nem szakaszos, hanem folyamatos, kicsit "karcos", azaz nem olyan lágy, mint az L hang, a levegő hangja, de nem olyan erőteljes, mint az R.
Egyébként én is támogatom az ötletet... Nagyon sokat lehetne belőle tanulni. Ti. ezek a toldalékok többnyire egy-két hangú ősgyökök, amik változatlanul megtartották jelentésüket, hiszen itt átvitt értelmezés nem jöhet szóba, ami sokszor nagyon megnehezíti egy gyök eredetének kutatását. Ugyanakkor a hangok jelentéséről is meglehetősen pontos képet lehet kapni.
Ahogy írod minden bizonnyal a VÍZ szó erősen kapcsolódhat a VISZ szóhoz. Ha árad akkor azért VISZ a VÍZ, de folyásirányban a medrében is VISZ egy tutajban. VISZI a faágakat stb. De VISZI is magával az ember ezt mindenhová hogy ne szomjazzon, illetve ha VÍZvételi hely van, akkor is VISZI az ember, hordja a házhoz stb., Magához VESZ a VÍZBŐL, feltölti edényeit, majd VISZ belőle. (ESZ--VESZ, VISZ--ISZ erős vizsgálata ajánlott egy másik témában, evés--ivás ügyben)
Tehát logikailag is könnyen összekapcsolhatjuk őket, a VISZ és VÍZ ügyeket, és ezen felül a hangalaki közelség is megtámogatja ezt. Vagyis mit hangalaki közelség, hiszen szinte majdnem egyeznek.
Ez a "VI" meg lehet afféle örömfelkiáltó dolog, mármint ezekben a VI-h-og, VÍ-G, VIDÁM, VIRGONC, VIVA Las Vegas )) féle szócsoportokban. Mert hát egy területen az ivó- VÍZ megtalálása nem kis öröm lehetett.
ÜGY szóról a korábbiakban leírtakon felül még írnék, új és meghatározó információk birtokában immár.
"Jól mondod ! De azért érdemes utánajárni"
Igen, én is így gondoltam és meg is tettem. Még egy kisebb tanulmányt is sikerült találni az ÜGYBEN.
Megállapítások:
Első és a legfontosabbak közül való így rögtön kapásból : Az ÜGY szavunk földrajzi köznévként való nyilvántartása és beazonosítása (víz/folyó) teljes mértékben megalapozatlan, önkényes (és hibás) olvasatokon és spekulációkon alapul mindössze, nulla bizonyítékkal megtámogatva.
Az a helyzet hogy egyáltalán nem létezik efféle földrajzi köznév bizonyítottan és megállapíthatóan. Ez egy szép kis esti mese.)) A finnugorista propagandagyár terméke. Mármint a nyelvhamisítóké.
Egyes egyedül a FEKETEÜGY nevű Erdélyben lévő folyónak a nevében van ez meg hogy ÜGY, sehol máshol nincsen meg bizonyítottan, pedig kismillió foyó/patak és egyéb földrajzi nevünk létezik. Feketeügy környezetében Fekete-halom hegy is van, végvárak voltak a közelben, és Feketevár is volt itt, valódi fekete ügyek helyszíne lehetett a folyam környezete. Az ÜGY az ÜGY, a VÍZ meg VÍZ. Két hangalak két jelentés. Teljesen más jelentés, szögezzük le.
A többi ÜGY-nek elkönyvelt amúgy is ritka szóvég valójában nem is ÜGY, csak annak megállapított egyébként teljesen másik hangalak.)) Vicc ugye?... Pedig így van, és a hivatkozásuk gyakorlatilag bármely X-G végződésű földrajzi névre kiterjedhetettt, önkényesen ÜGY-nek elkönyvelve egy amúgy tisztázatlan és vitatott szóvéget. Általában elszigetelt és egyszer leírt alakú szavakra mutogattak.
Csakhogy van ahol ez nem jött be, mármint a számításuk mert az ÜGY-ként kamuzott szóvégű földrajzi név előbukkant még 16 másik esetben és a 16-ból az a bizonyos egy van csak kretén módra írva, míg a másik 15 szó meg helyesen megvan VÉG végződéssel. És hát qvára nem mindeg hogy ÜGY vagy VÉG.)) Ez utóbbi tényleg gyakori földrajzi neveinkben. Mutatom is az ominózus példát :
Van egy "VERES WGY" kretén leírással megírott földrajzi nevünk. Ezt WGY dolgot meg önkényesen és megalapozatlanul ÜGY szóként olvasták és értelmezték/sorolták be. Aham csak közben előbukkant még 16 írás ugyanarról a földrajzi névről jó írással, ahol ezek VERES VÉG formában kerültek leírásra.
Tehát esetünkben ez a tévesztett vagy éppen direkt odacsalt ÜGY szó az valójában a VÉG szavunkat jelenti és jelentette. Nem éppen mindegy.)) A két szó meg gondolom mondanom sem kell hogy teljesen mást jelent...
"A tisztításnak mindig is volt díszítő funkciója."
A tisztítás akkortól vált "dísszé", mikor a tisztaság igénye felmerült. Kezdetben az is csak külsőleg... Ugye a híres francia udvar hölgyeit-urait tetvek lepték el, a tisztálkodás nem volt náluk bevett napi rutin, egyszerűen büdösek voltak... Ugyanakkor a palotáik csillogtak-villogtak...
Az ősember mit tisztított volna díszítésként? Nem mosakodott, nem fésülködött, nem söpörte össze a szemetet, maradék csontokat, nem törölte végig a barlang falát portörlő ronggyal, stb...
Viszont a bőrt meg kellett tisztítania az irhától, zsírtól, ha fel akarta használni. A csontot úgyszintén, a faágat, vesszőt a háncstól... Egyiket sem díszítés céljából tette, hanem szükségszerűségből.
"Azaz nem viselik, mert az Istennek nincs neve ezért hívjuk "csak" Úrnak, Atyának, Jónak és még számtalan más. Az Istennek nincsen neve, mert nem elnevezhető, az tabu."
Ez csak a zsidó vallásban elterjedt szokás, mert ha helyesen kiejtenék, kiderülne, hogy egy Istennőnek a neve.
Éppen elég bajuk volt a bibliai Istennő-nevekkel, (Elah, Elohim, Él-shadday) akiket kivétel nélkül férfiistenként látod a fordításokban, azokat nem lehetett csak úgy tabuként kezelni, ezért "férfiasították" őket, és rendszeresen Úr-ként fordítják.
Amúgy minden valamirevaló istennek volt és van is neve, soha egyetlen más vallásban nem titkolták el. Ellenkezőleg! Mindenütt hirdették, kőbe, fába vésték, templomot emeltek és neveztek el róla... még a "csapból is az Isten neve folyt".
Egyébként a mi Isten-nevünk nem férfiisten, hanem "napistennő" a jelentése... Tehát fölöttébb nagy tiszteletlenség Úrnak nevezni...
Emlékeztetlek, István nem az Úrnak ajánlotta országát, hanem Máriának, (vajon miért?), akit az Egyház kénytelen volt Istennő rangra emelni (431-ben az epheszoszi zsinaton).
Azaz nem az Úr az úr a házban, hanem az Únő, a Napistennő. Legalábbis a magyar hit szerint, amit ne keverjünk össze a sztyeppei hagyományokkal, hitvilággal, mert a kettő alapjaiban különbözik egymástól.
Egyébként a Jelenések könyve is a Napistennőt nevezi meg Jézus anyjának...: Jel 12:1. "És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve,...
5. "És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez."
Vesd össze a csíksomlyói Madonnával, akit szintén napba öltöztetett az alkotója. Vajon miért?
Ez a napba öltözött asszony szerepel Jeremiásnál (az amúgy a héberek által gyűlölt) Ég királynője néven:
Jer 7:18. "A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.
És az Újszöv.-ben Szentszellem, Szentlélek néven, akit a Héberek szerinti ev. szintén Jézus anyjaként nevez meg:
„…a Megváltó mondja: "Az imént megragadott engem az én anyám, a Szentlélek, egyetlen hajszálamnál fogva, s átvitt engem a nagy hegyre, a Táborra." (Origenes, Comm. In Joh. II. 12.)
Továbbá tudjuk, hogy Gellért püspök javaslatára a Boldogasszony "címet" is megkapta Mária (csak nálunk!!!).
A Boldogasszony a sumerek Istennője Bau, (akinek hét lánya volt, Hét Boldogasszony) akit Baba néven is említenek az akkori források. (mai formában: Babba Mária)
Közszájon forog az Istennő konkrétabb neve is: Bau-dug-assan, de erről nem láttam hiteles forrást, így fenntartással fogadom...
Nos, sem a wit, sem a ved nem azonos alakú a VÍZzel... Nem is beszélve a va-ról, meg a vu-ról... Hiába erőlködnek, AKKOR SEM AZONOS.
Viszont érdekes a "wət", mivel az angolban (ott is wet) vizes, nedves jelentésű szó.
Na, most, ők a finnugorok, vagy mi? (nem ez az első szóegyezésük)
Ha az angoloknál nem történt hangváltozás, (miközben Shakespeare-t fordító programmal olvassák, mert már nem értik) akkor nálunk miért kellett volna történnie? Erre persze, nincs válasz, ahogyan arra sem, hogy a finnugornak mondott népeknél miért nem történt meg? Mert látható az angol változatból, hogy a WETből nem lett VÍZ... Meg a VU, sem, a VA sem lett VÍZ... Sőt, a finn VESI sem... (Amiből a magyar VESE származik...:D)
"Az ÜGY szónak meg semmi köze sincsen a VÍZ szóhoz, még akkor sem ha 1-2 folyóvíz nevében ott is volt/van sem. Ez megint a finnugor propaganda terméke és hatalmas hazugsága hogy a VÍZ szó ÜGY szóvá válhat.)) Nem válik azzá, döbbenetes marhaság. "
Jól mondod! De azért érdemes utánajárni:
A VÍZ valójában pont olyan "ige", mint a fűz, tűz. Mind lehet főnév is. Az igaz, hogy a VÍZ kifejezést ma már nem használjuk igeként, de az alakja (VÍ-Z) egyértelművé teszi, hogy itt bizony igéről van szó eredetileg.
Persze, az ÜGY is lehetett eredetileg ige, hiszen ott vannak a hasonló végű szavaink: a hagy, hegy (magasodik), megy, fogy, vagy, fagy...
G hanggal: ég, lóg, rúg, vág... ÜG-et...
Az ÜGet (halad, megy) szóval lehet valamiképp a VÍZ (visz változata) hasonló jelentését összehozni, de az ÜGY hangsorból nem lehet VÍZ és fordítva sem.
Semmilyen alaki hasonlóság nincs a két gyök között, és még jelentésbeli is csak nagyon áttételesen.
Hiába akarja a UESZ is összemosni a két gyököt, semmilyen alapja nincs rá: "zürj. (R.) zi̮ľk ’nedvesség, nyirkosság’, (V.) ziľs ’nedves, mocsaras, ingoványos hely’, (KP.) ziľkja ’nedves, mocsaras," ingoványos’"https://uesz.nytud.hu/index.html
Ennek a zi̮ľk, vagy ziľs szónak semmiféle alaki kapcsolata nincs sem az ÜGY-gyel, sem a VÍZzel.
Más érzelmi állapotokra is pont ezeket használjuk.
Az ó a csalódásra is érvényes, az á a felismerés, de éppenséggel a csodálkozás hangja is lehet.
Közel sem úgy áll a dolog ahogy azt előadod.
"Márpedig azok, mert ezeket az érzelmeket ezekkel a hangokkal fejezzük ki. Ez tény kérdése."
Ezeknek a hangoknak a használata nagyrészt társadalmi, szociális tanulás révén olyan, amilyen.
Az indulatszavak nagyon eltérőek a különféle nyelvekben és ezek a hangok éppenséggel indulati hangok. Miért pont ezek volnának kivételek a változatos használat alól?
