"Amit mi megtehetünk (a fanatizmuson és a fanatikusokon való
szórakozáson túl), az pedig az informálás, a felvilágosítás.
Leleplezni a fő feminista hazugságokat a patriarchális elnyomásról,
női kvótáról, családon belüli erőszakról, bérkülönbségről, stb.,
egyáltalán kétségeket és gondolatokat ébreszteni a femináci agymosás
ellenében."
Én eccer csináltam ilyet. Mikor a durva barátomat hagytam ott, akibe szerelmes voltam. Elviselhetetlen volt az érzés. Kimentem a Gellért-hegyre hajnali kettőkor, és torkom szakadtából üvöltöttem vagy 10 percig... Nagyon hatásos volt, 2-3 órára lecsillapodtam, de másnap ugyanaz a kín fogadott. Szóval csak ideiglenes. Ráadásul napokra berekedsz...
Ez a kérdés akkor merül fel, ha hozzárakod az időfaktort is. Fordítsunk rajta, hogy neked kelljen kellemetlenül megfogalmazható választ adnod:
Nyáron elmész Santorinire nyaralni. Még van két éjszakád a hazaútig. Két férfi csapja neked a szelet. Az egyik egy igazi szívtipró, a másik olyan esetlen, de kedves beszélgetőpartner. Kivel töltöd az éjszakát? Mondom, egy-két nap, és mész haza, többé nem látod sem a spanyol macsót, sem a francia dumálóst.
Vagy: megismerkedsz a városodban két hasonszőrű magyarral, akikkel elvileg hosszútávú kapcsolat is lehetséges. Akkor kit választasz, a helyes, de ostoba férfit, aki csak arra jó, vagy azt, akivel szex után jókat dumáltok, és az élet más területein is együtt tudtok működni?
A szép emberek mindenképp előnyben vannak, ha kicsi a tét.
Dehogyis csak - deazééér férfi vagyok. (ha jól emlékszem) És a férfiak a szemük rabszolgái.
A második kérdésed jobb : igen. Először a látványt veszem észre, és az vonz magához. Ezért is mondtam múltkoriban hogy itt az INDEXen kellett megalkossam azt a szabályt hogy "soha semmi nemolyan mint ahogyan képzelem" (és senki)
A látványbombázók tudni való hogy elmében nemolyanok, a siker-elmék szintúgy csak fordítva.
DE .. biztatás is van.
A szép és a vonzó nem ugyanaz. Nem ugyanarra az agyterületre és nem ugyanúgy hatnak - még ha a hatásuk megegyezik, akkor sem.
Ne félj nemszép lenni. Csak tudd hogy mivel vonzod a célcsoportot.
Sokan, sajnos nagyon sokan a saját érdekeiket nézik. Amint sérülni látják (legyen az bármilyen picike sérülés, pl nem azt vagy nem úgy mondták neki, nem tetszik valamiben egy apró részlet) már szabadulnak is meg a másiktól, aki nem hagyja az ő “egyéniségüket” kibontakozni :(
Pedig milyen jó a másikra figyelni, örömet okozni. De hát ez (sem) nem divat.
Az ilyen helyzeteket ki kell tapasztalni.. aztán nagy ívben elkerülni a kialakulásukat.
Akik így ragaszkodnak a saját egyéniségükhöz, azoknak hagyni kell hogy ne lelki egységként kelljen gondolniuk a kapcsolataikra. Csak hadd nézegessék azt a háromszor két centis tükördarabkát hogy milyen egyedi és megismételhetetlen formájú, és milyen szép az az arcrészlet amit látnak benne - jó sok embernek ilyen (és ennyi) a lelke. Persze hogy féltik a csiszolódástól és alakulástól.
..vok.. :-( Kéééérlek.. lécccilécccccci..
Ebbe a kis szórészletbe tedd vissza azt a fontos alkatrészt ami nagyon is jellemző rád.
Azt nem tudom hogy ez másokkal a döbbenetesen jó elméletek hiánya miatt, vagy az egó "alaki gyakorlatai" hiánya miatt nem fordul elő.
Nem tom, mitől van ez. Nem te vagy az első, akinek próbálom ezt elmondani, h így látom a kapcsolatokat. És amikor pl máshol is elmondtam ezt, megjártam, mert kis híján lenyeltek keresztbe, h de márpedig ők egyéniségek, és nem lesznek a párjuk/férjük/feleségük egy darabja, és fordítva. De erre mondom azt, h tök mindegy, h hogy látják, akkor is megtörténik velük. De persze nem álltam le fejtegetni ezeket a dolgokat.
De nem tom mér' de van egy olyan érzésem, h sztem nem én vok az első aki így látja... Lehet ez nekem is csak egy rozsdafolt a fafejemben... :)
De örültem volna ha az a spanyol nick nem marad árván azzal a kultúrmegállapításával.. :-))
A "mi" tudatról.. Nem rosszul fejezted ki magad, hanem most arrébb vitted a lámpát. Innen megvilágítva is egyetértek a lényegben és csak apróságokban vitatkozhatnék..
Egyetlen lényegi különbséget látok, de azt is csak innen.. és az én szememmel nézve. Hogy az egó nem engedi.
Szerintem amikor egy-egy döbbenetesen jó elmélettel találkozom akkor az egóm vigyázzba vágja magát és tisztelegve engedi maga elé. Azt nem tudom hogy ez másokkal a döbbenetesen jó elméletek hiánya miatt, vagy az egó "alaki gyakorlatai" hiánya miatt nem fordul elő.
(deazééér döbbentettem már meg párszor másokat)
Egy kicsit visszautalnék az értekezésed fafűrészelős részére : én ilyesmit is játszom. Tűzifafűrészelés közben tényleg lehet találkozni oda nem illő dolgokkal a fában, de azt amit te mondasz talán idén láttam először. Egy.. vagyis két puskalövedéket tett úgy a magáévá a tölgyfa hogy csak az idegen anyag méretét és nyomait lehet látni benne, de a láncfűrészfogak élei már abszolút nem sérültek.
De amit te mondasz esetek, ott az idegen anyagok idegen anyagként találhatók meg a befogadó közegben.
Magamra vetítve a dolgot : ha már nem tudom hogy egy frappáns "saxöveg"-et honnan is szedtem, az egy puskagolyó formájú rozsdafolt az elmémben. Ha tudom hogy kitől idézem, akkor azon az acélon még elszakadna a lánc - de ha már saját gondolatomként mondom, akkor műszerekkel sem kimutatható hogy hogyan kerültek szétoldódott vasrészecskék a tölgyfába.
