Aug. 3rd, 2004 - Cincinnati, Oh. (Riverbend Music Center) Plainsong, Labyrinth, Fascination Street, A Night Like This, The End of the World, Lovesong, Inbetween Days, Just Like Heaven, Pictures of You, Lullaby, Before Three, From the Edge of the Deep Green Sea, alt.end, One Hundred Years, Disintegration
1st encore: M, Play For Today, A Forest
2nd encore: Close To Me, Why Can't I Be You, Boys Don't Cry.
Abban igazad van hogy rockos,de nem rockosabb mint az eddigi munkáik.Watching me fall,39,Open,és még sorolhatnám.Arról volt szó hogy a lemez minden eddiginél rockosabb lesz.Ez szerintem csak a Lostra igaz.Modernül szól,nagyon tetszenek benne a mélyre hangolt gitárok.Megfogod szeretni te is,meglátod.Csak szokni kell.Egyébként a Before 3 nagyon jó szám,bár itt idáig mindenki lehúzta.
Minél többet hallgatom a Before 3-t, annál jobban tetszik...először egyáltalán nem tetszett...így voltam anno a Maybe Someday-al is, ami ma nagy kedvencem, főleg a remixe.
Még a végén a Lost és a Promise is megtetszik... :) Egyelőre ott még monjuk nem tartok!
Nem egészen értem, amit írsz, hogy megetted ezt a dumát.
Ez az album igenis rockos, és erre nem a Lost a legjobb példa. TEOTW, alt.end, Never, Us Or Them mind rockosabb számok és jók mind.
Nem örültem volna neki, ha az egész album olyan mint a Lost. Inkább lett volna olyan, mint az Anniversary, a TEOTW, a Never vagy az alt.end az album négy legjobb száma.
Vagy lett volna az egész olyan mint a bonusz dalok, akkor szerintem egyikőnk sem szomorkodott volna! Mondjuk én így sem szomorkodom egy cseppet sem, csak legfeljebb azon, hogy nem a japán kiadás van meg......
Én abszolút megettem ezt a dumát hogy rockosabb hangzás,meg ilyesmi,főleg miután végighallgattam a Lost-ot.Bátrabban is bele lehetett volna nyúlni a hangzásba,az egész lemez lehetne ilyen.Tényleg majd talán máskor,mondjuk egy szólólemezen.
Számomra a Lost megtestesíti az ideális Cure dalt. Chaos zene. Imádom az ilyet. Ösztönös, vad, durva - no dallam. Kegyetlen állat... Szenzációs kezdés. Kár, hogy nem így megy tovább. Annak alapján, amit ígértek (heaviest of ever...) ilyennek kellett volna lennie végig.
Egyetértünk abban, hogy nagyok az elvárások a zenekarral szemben, de. Nem gondolom hogy azért ad ki a Cure 4 évente lemezt, mert az összes idejét - a koncertek mellett - a soron következő nagylemez munkáival tölti. Szerintem 1 évnél több idő nem kell nekik ahhoz, hogy az ötlettől a megvalósításig eljussanak. Úgyhogy 3 év ezen kívül szépen mindig elcsordogál, aminek nyilván mindig rengeteg oka van pl.: van az a pár koncert, megvárjuk míg jön az ihlet, meglegyen a szöveg, nagy a család, sok a gyerek, meg hát élik a normális életüket és már nem kell folyton csak a régi lemez-turné életet élni. Akkor meg minek szakítsák meg magukat? Persze nekünk a sz.r, mert várjuk mindig az új lemezt, de teljesen megértem őket is. Mindenesetre én örülök ennek a lemeznek, egyrészt mert létrejött, másrészt mert jó!!
Szigi értékeléséből azzal értek egyet - de nagyon - hogy a Lost minden idők egyik leggyengébb nyitószáma, és hogy a Before 3 nem valami fényes.
The Promise messze áll a Disintegration bármelyik dalától - csak azért hasonlíton ahhoz, mert mások is annak az albumnak a hangulatához hasonlítják ezt a számot.
Kedvecnek továbbra is: TEOTW, Annyiversary, alt.end, Never, Going Nowhere
Na meg persze a bonusz dalok amik mind tökéletesek, azok közül is Truth Goodness Beauty No.1. a Cure egyik legjobb száma 20 évre visszamenőleg.
Miután négyévente dobnak ki egy-egy lemezt,azt gondolom maximálisak lehetnek az elvárásaink.Természetes hogy az ember mindig jobbat vár az elöző lemezeknél,valószínüleg a zenekar tagjai is.Hogy ez a lemez milyen lett úgyis az idő dönti el. A Disintegrationt én is fanyalogva fogadtam annak idején,azóta meg már klasszikus.Lehet hogy 15 év múlva ez is alapműnek fog számítani.
Aug. 1st, 2004 - Camden, N.J. (Tweeter Center at the Waterfront) Plainsong, Shake Dog Shake, Fascination Street, A Strange Day, The End of the World, Anniversary, Jupiter Crash, Inbetween Days, Just Like Heaven, Lovesong, Lullaby, Pictures of You, Maybe Someday, Before Three, From the Edge of the Deep Green Sea, alt.end, One Hundred Years, Disintegration
1st encore: Charlotte Sometimes, Faith
2nd encore: Boys Don't Cry
Eddig nem írtam meg a véleményem az új lemezről, nem akartam abba a hibába esni, mint néhányan (túl korai ítéletek), de már én is végighallgattam az albumot kb. 30X, a gondolataim (ha valakit érdekel):
Lost: már első hallásra is éreztem, hogy ez nagyon jó lesz, most már a legjobb dalnak tartom, amit Robert az elmúlt 15 évben elkövetett, ez a disszonancia, szétesettség a Cure legjobb napjait idézi 10/10
Labyrinth: elsőre kicsit idegen volt, de ma már abszolút kedvenc, 87-es hangulat 9/10
Before three: valószínűleg ez lesz a második single, slágeres, a jobbik fajtából 8/10
The end of the world: szerintem tökéletes választás első single-nek, a klip zseniális, a 89-90-es klipek óta a legjobb 9/10
Anniversary: itt is 87-es hangulatot érzek, igazi Cure elemekkel tűzdelt dal 9/10
Us or them: Shiver and shake 2004, tele energiával 8/10
alt.end: in your house kezdés után erős, energikus dal 8/10
(idkwg) on: először nagyon idegesített, de mára megért, szerintem Inbetween days 2004, nálam nagyon bejön 9/10
Taking off: ennek nem sikerült beérnie nálam 5/10
Never: szerintem a lemez leggyengébb dala 3/10
The promise: egy igazi tökéletes Cure szenvedés (a szó jó értelmében) 9/10
Going nowhere: gyönyörű befejezés 9/10
+
This morning: mintha visszrepültünk volna időben 15-20 évet, a lemez fénypontja 10/10
Fake: Wish B-side hangulat, nagyon magával ragadó 10/10
Truth, goodness & beauty: ua. mint a This morning, tökéletes dal 10/10
Összességében:
- szerintem ez a nagyszerű a Cure-ban: tökéletes megújulás, így kell a Cure-nak szólnia 2004-ben, olyan energia vonul végig a lemezen, amit azt hiszem jó néhány 25 éves múlttal rendelkező banda megirigyelhetne
- örömmel látom, hogy a számok is abszolút megosztják a közvéleményt, olvastam, hogy valakinek a Never a kedvence (hát nekem nem!), más hidegrázást kap az On-tól (nálam teljesen rendben van), valakinek a Lost igen gyenge kezdésnek számít, szerintem pedig az egyik legnagyszerűbb Cure szám, amit valaha is alkottak
- örültem, hogy nem estek abba a hibába, hogy csináltak volna egy Disintegration vagy egy Kiss me2-t!
- engem a sok fanyalgó sem zavar, emlékszem 89-ben a Disintegration megjelenésénél is hányan fanyalogtak, hogy teljesen más a hangulata, mint a Kiss me-nek, és hogy nincsenek rajta gyors, ugrálós dalok!
ez a Cure: minden lemez egy egységes hangulat, bármikor találsz a kedvedhez valót, ha szomorkodni akarsz, ha valami vidámságra vágysz, ha meg akarod változtatni a világot, ha csak sodródni akarsz ..... és ez a lemez is tökéletesen beleillik a sorba!
Hello
A MODERN T. csak egy példa volt az album tetszet, nem tetszet vélemény alapján. Különben bocs, én nem akarom senki zenei ízlését kritizálni, csak zavart ez a fajta „albumértékelés”.
Egy érdekesség még, hogy pl. JTD albumot bolti áron Németországból átszámítva 11000 Ft-ért hozták be, a THE CURE-t Ausztriában 3800ft-ért vettem. Biztos Magyaro.-on jobb az életszínvonal.
Üdv
Szevasztok jóemberek! Megint végigolvastam a véleményeiteket az új lemezről és eltekintve néhány pozitív hozzáállástól a következő jön le úgy összességében: az együttesnek olyan lemezt kellett volna készítenie ami egyrészt egyik korábbi lemezére sem hasonlít, másrészt az összes eddigi lemezénél sokkal jobb. Nem sok egy picit az elvárás??? Én a magam részéről örülök hogy egyáltalán összedobtak egy lemeznyi zenét, ami ráadásul nekem abszolút jó érzés, mivel még tetszik is!! De nagyon!!!
Szigi101 a nyolcvanas években matchboxokat tologatott, a 90es években lett a Cure zenekar lelkes híve, és a Wild Mood Swings-zel bezárólag nagyon elégedett a zenekar ténykedésével, azóta csak néhány dal talált utat a szívéhez (Out Of This World, There Is No If, Bloodflowers, Cut Here, Signal To Noise, Taking Off). Nem tudom a Modern Talkingot honnan szedted ki a hozzászólásomból.
sziasztok
Új tagja vagyok a fórumnak, de az együttesnek 1986-tól a híve.szigi101 hozzászólását csodálkozva olvastam. Nekem is kellett 1-2 végighallgatás, míg rájöttem, hogy ez az egyik legjobb szám az albumon. A többi szám értékeléséhez nem akarok hozzászólni, csak azaz érzésem, hogy szigi101 anno a 80’-as években MODERN TALKING rajongó volt (bocs, ha tévedek). Ha éneklést akarsz hallani hallgass…
(ja, nem vagyok lány, de csak lányom nevét fogadta el 'nicknévnek)
Üdvözlök mindenkit Kőszegről
