Mi itt a vörös lombú bodzáinkat emlegettük, ezek a Sambucus nigra, a fekete bodza váltizatai, csak fölmerült, hogy talán a nemesítésnél belekeverték a piros bogyojú fürtös bodzát. A róluk szóló leírásokban még nem olvastam ilyet, ehetőnek írják ezeket.
A piros bogyojú fürtös bodza, amiről netuddgi berakott egy képet, más faj, S. racemosa. Ez ritka növény, én eddig talán kétszer láttam erdőben, egyszer nem is Magyarországon. Utak szélén, lakott helyek környékén nem nő. Úgyhogy gyakorlatilag mindegy, hogy ehető-e, nagy szerencse, ha ráakaduk, és akkor nyilván nem fogjuk leszüretelni, mert vigyázunk rá.
oké, majd felteszem a receptjét a cukkinikrém levesnek, van több variációi is, én másképp csinálom mint a párom, ellenben ezt ő szokta főzni így az ő receptjét rakom majd fel ide
Én időnként pitét sütök a bodzabogyóból, a töltelék alma, bodzabogyó és drált dió keveréke cukorral, a tetejére a végén tojáshabot sütök. A hab azért is jó, mert elfogy a tésztához használt tojás fehérje (csak sárgáját gyúrok bele), és sose sikerül egész tésztaréteggel betakarnom a tölteléket (nem vagyok túl lelkes háziasszony, nem gyakorolom eleget), és ez így elkerülhető.
Én se magoztam ki soha a bodzát, és eddig nem lett senkinek semmi baja.
A Black Lace-ből még én se csináltam semmit, kár is lenne leenni a szép rózsaszín virágokat. A bogyóiból már volt, hogy bekaptam pár szemet, kevésbé volt karakteres íze, mint a vad bodzának. Abból sem csináltam még semmit, van egy Haschberg a kert végében, azt haszáljuk.
Használni még én sem használtam a vöröslevelűt, mert dísznek tartom. Ezért is szeretnék minél többet szaporítani belőle. A fekete bodzát esszük/isszuk, szedjük. De nem úton-útfélen. Sőt, nagyon nem! Az út porát, tele benzingőzzel és ólommal valahogy nem szándékozom enni-inni, tehát inkább a saját portámon becsülöm meg a bodzát. Remek sövény nevelhető belőle, és lustaság okán is jobb onnan szedni.
Szoktam lekvárt csinálni a terméséből (finom ám!), de az életben nem jutott még eszembe kimagozni. Egyáltalán, hogy lehet azt az apró bogyót kimagolni????
No és mi a helyzet a vöröslevelű virágával? Azt sem érdemes használni szörpnek pl?
Nem az én receptem,de tavaly is elkészítettem nagy adagokban,üvegeztem és dunsztoltam.Egy hónapja fogyott el az utolsó üveg.
Paradicsomszószos cukkíni: -1 fej hagymát felaprítok, picit előpárolom fedő alatt. - 2 cukkínit vastagabb kockákra vágok,hogy ne puhuljanak meg olyan gyorsan, és lesütöm őket, addíg amíg már barnulni kezdenek. Egy rétegben jó sütni a teflon edényben, különben inkább párolódnak. -Jó sok fokhagymát aprítok és párat keverün rajta a cukkínivel. - 4 kockára vágott paradicsomot adunk hozzá és összerottyantjuk. - Oregánóval, bazsalikommal, borssal ízesítjük menet közben, sót csak a legvégén, mert attól levet ereszt. -Sűrített paradicsomot lehet még hozzáadni, de ez elhagyható. SM: vagy egy kis chilivel is finom!
köszike, persze ezek mind megvannak és csináljuk őket, kivétel nélkül
de valahogy csak nem bírok a cukkinivel, ezért szoktam elajándékozni, ráadásul apósom és édesapám is rengeteget ültetett, ezzel nem is lenn baj, csak ők aztán nem is szeretik...
4 napig cukkinikrémlevest ettünk, picit már untam
3 napig rántott cukkinit, persze grillezzük is, megy olaszosan a tészta mellé, lepcsánka is készül belőle, ha tudja valaki mi az :)
Bodzát szaporítani , hát nem is tudom.... Nekem az udvar végében van egy terpeszkedő, évről-évre nagyobbodó fekete bodza bokor. Hat-hétévente ki-vagy visszavágom, mert erősen terjed. Erős visszavágás utáni évben nem ehető róla semmi, mert erősen kellemetlen szagú vegyületet választ ki (poloskaszag) Gondoltam rá hogy ki is vágom végleg (egyszer megtettem de egy év alatt simán visszanőtt), mert sok helyet foglal, és egy nagyobb gyümölcsfa is elférne a helyén. Bodzát pedig bárhol lehet szedni: úton- útszélen , mezőn, erdőszélen mindenhol ott van. 3-4 száz méterenként biztosan van egy -egy bokor.
A gyalogbodza valóban minden része mérgező, a termése először rosszullétet, majd vakságot, még több fogyasztása esetén halát is okoz. A gyalogbodza soha nem magasabb 1,2-1,5 méternél, tehát a mellkasunkig sem ér. Ha betartjuk azt az alapvető szabályt, hogy csak 2,5-3 méter vagy magasabb bodzabokorról gyüjtünk virágot és termést, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a gyalogbodzát elkerültük.
A fekete bodza. Csak a virág és (esetleg) a termés ehető, minden más része mérgező. Tehát a kéreg, a fás szár, gyökér stb. A virágból kiválló szörpöt vagy ivólevet szoktunk csinálni tavasszal, de palacsintatésztában kisütve a virág (vagy bogernyő) is nagyon fínom. A virágát az élelmiszeripar is használja, szörpök ízesítésére és illat-aromaanyagként. A termése is ehető, bár éretlenül illetve nagyon nagy mennyiségben fogyasztva rosszullétet okozhat. Az kellemetlen tüneteket okozható kéksavglikozidok, cserzőanyagok a terméshúsban nagyon kicsi koncentrációban van jelen, míg a magban már fel van dúsulva, és a kéreg és a levelek jóval nagyobb koncentrációban tartalmazzák. Sokak szerint emiatt van az az ellentmondás, hogy van ahol mérgezéses tünetekről számolnak be, van ahol pedig lekvár- borkészítést is javasolnak a bodzából. A lényeg, hogy a magot ne együk meg, semmiképp se rágjuk szét. A gyümölcsöt Szár nélkül kell szedni/enni. A magot ki kell köpni. Ha valaki a húsából bort vagy zselét akarna készíteni, mindenképp magozza ki , és paszírozza is át-mag ne maradjon benne. A szárított virágok forró teája (finom is) nagyobb mennyiségben izzasztószerként hat, ezért a népi gyógyászatban szívesen használták lázzal kísért meghüléses betegségeknél. Enyhe köptető hatása is van. Gyümölcslevét vagy velőjét pedig meghülésnél, reumás és idegi fájkdalmaknál valamint mint enyhe hashajtót használták. Szülőfalumban ismerős próbálta már, azt monta teája legalább annyira hatásos megfázásnál, mint a Neocirtán. A gyümölcshúst is felhasználja az élelmiszeripar, mint erős ételfestéket szinezőanyagként. Van ahol ezért is termesztik. (Sok ilyen bogyós van: pld a homoktövis húsa hihetetlen sokoldajúan egészséges és májregenáló stb, de magja szétrágása vagy lenyelése esetén enyhe rosszullét-enyhe mérgezés léphet fel)
A vörös bodza vagy fürtös bodza amennyire én tudom nem ehető, hanem mérgező. De legalábbis a húsa több irritációt okozó kéksav-vegyületet tartalmaz. A magja meg jóval többet. Ellentmondásos, hogy egyes leírások szerint - " a termés kimagozása után a terméshús felhasználható zselé vagy lekvár készítésére."
Döntse el mindenki maga. Én piros bodzát nem használok.
Én azért nem bíznék abban, hogy egy díszváltozat biztonságos. A fene tudja, hogy mi mindennel keresztezték, a kívánt külcsín elérése érdekében. A bodzák rokonságában jócskán vannak mérgező bogyójúak is, mint a Magyarországon is vadon élő gyalogbodza. Még abban sem vagyok biztos, hogy a fürtösbodza bogyóiban nincs méreganyag.
A feket bodzáról is illik tudni, hogy minden zöld része és a magja is méreganyagot tartalmaz. Ezért kell a bodzavirág készítményeket a lehető legkevesebb szárral elkészíteni, és ezért kell érett, méginkább túlérett bogyókat szedni, és a magjától legfeljebb rövid főzés után elválasztani.
Persze, nem kell gyilkos méregre gondolni. A kisebb mennyiséggel elbír a májunk (ha még nem ittuk el egészen), és a nagyobb dózistól is max. gyomorgörcsöt, hányingert, hasmenést lehet kapni.
Valaki mesélte, hogy Somogyban még a gyalogbodzából is főznek hashajtó lekvárt, pedig az elég rendesen mérgező.
Nem lakhatsz túl messze tőlem. :))) Észak-szahara is stimmel, meg a Bükk sincs messze.
A bodzát a Sieberztől rendeltem. Dísznövény, de szerintem éppúgy fogyasztható mint a fekete bodza. Virága rózsaszín, levele sötétbordó. Hagyom a vadbodzát is szaporodni, de ez szebb. Minden mennyiségű bodzaszörpök elfogynak.
Leszűröm, és sok cukrot teszek, mert ez nem lé, hanem szörp. A gyümölcshús mehet a süteménybe. Konkrétan sosem mérek semmit, tehát a cukrot sem. Öntök, amennyit jónak gondolok.
Wikiről loptam. Nem hiszem, hogy itt Észak-Szaharában megélne. :-(
Egyszer a Bükkben csatangolva találtam egy szép nagy bokrot, roskadásig tele érett fürtökkel. Fantasztikusan szép volt! Valahol van is róla egy pár diám.
Azóta szeretnék ilyet látni a kertemben, bár asszem, keményen meg kellene dolgoznom azért, hogy jól érezze magát.
Netes kereskedésekben láttam már dísz-változatait, de nekem az eredeti vad alak kellene.
Az enyém egy díszbodza. Elvileg Sambucus nigra, de lehet, hogy van benne a fürtösből is, mert a bogyója nem teljesen fekete, inkább bordó. A lombja viszont majdnem fekete, és szeldelt, a virága rózsaszín.
Nem tom, én bogyósokat fásdugványról szoktam szaporítani, annak meg a tavasz a legbiztosabb ideje, ha nem akarok vermeléssel, iskolázással vacakolni. Ezek, ha nyáron túlélik a trehányságomat, már erős növényként vágnak neki a télnek.
Az említett rózsáról most zölddugványt szedtem, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Az apukám valamikor iszonyatosan régen úgy csinálta, hogy ha megtetszett neki egy rózsa a faluban, akkor elkért róla egy félig elvirágzott hajtásvéget, megritkította a levélzetét, ledugta a földbe, ráborított egy befőttes üveget, és időnként arra öntözött egy ki vizet. Sok szép rózsatő kezdte így a pályafutását.
Igaz, otthon kötött talaj volt.
Ott a jostát is inkább irtani kellett, nem szaporítani. :o)
Az én tövem is abból származik, de itt a homokon nem jól muzsikál.
A fürtös bodzáról beszélgettek, vagy valami dísznövényről?
Egyszer próbáltam tavasszal a bodzát, egy sem maradt meg. Most majd megint kell vágni belőle, egy részét talán meghagyom tavaszra. A Black Lace elég rossz arányban ered.
Én a nyár végi dugványokat bevittem a teleltetőbe. Nem egész télre, kaptak fagyot, de a nagy hidegben nem hagytam kint.
Most fehér ribizlivel kísérletezek. Nem terveztem, de a magról kelt bokromról letört egy nagy ág (kirágták a belsejét, azért), azt darabokra vágtam és bedugdostam egy láda földbe, nejlonzsákba tettem és beraktam a ház mögé árnyékba. Elég régen néztem meg, mi van velük, akkor még zöldek voltak.
A jostát körtéhez főztem be lekvárnak. Nekem önmagában túl savas, a körtéhez meg pont jól jött az a kis sav.
Éppen ma voltál eszemben. A vörös bodza dugványok kapcsán. A nyár végiek 90%-a a télen tönkrement. Gyökeret eresztett az tény, de túl későn. Bevittem a telelőbe őket, kettő lett üzemképes tavasszal. Több mint a semmi, az tény, de felbuzdulva a sikeren tavasszal is dugványoztam belőlük. Meg jostát, ribizlit, málnát. A bodza és a josta teljes siker! A ribizli szerintem áldozatul esett a trehányságomnak. Kint felejtettem még májusban is napon. Ezt nem kellett volna. Ha behordom őket a teraszra, sikerült volna. Majd jövőre. Josták, bodzák egy része él, a többit kidobtam. A lényeg talán nem is az időszak, hanem az, hogy FÁS dugványok kellenek. Onnan ugrott be, hogy a paradicsom mellé szurkált bodzakarók mind kihajtanak, nem győzöm átültetni. Ez a vörös meg nem akarta megadni magát, de én győztem! A josta detto. Fás dugványok, két PET palack közé, némi hormonnal megtámogatva. Mini üvegház, hordozható, és korlátlan mennyiségben rendelkezésre áll.
Szedni kellene a jostát, de esik. Tegnap a málnát leszedtem, cukorba forgattam, és ázik most pár napig. Aztán leszűröm, a levéből isteni szörp van, a pépet meg vagy megesszük azzal a lendülettel, vagy lefagyasztom, és egész télen lehet belőle a gyümölcsjoghurtokat készíteni. Minden szörpöt így csinálok. A josta szörpjét tavaly próbáltam először, és magam is meglepődtem, mennyire finom. Kicsit nehezebben adja a levét, mint a málna, az tény, de nem sürgős. Persze egy kis natrium benzoát kell bele, különben bort iszunk.
