Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
foldrajz-testneveles...ha mar azt mondtad,olyan munkat kell valasztani,amit nem kenyszerrel vegez az ember,hanem kedvvel....ebbol probalj meg kulonorakat adni jopenzert:)
Az élet kétségkívül igazságtalan, de a tanárság inkább nőknek jó foglalkozás, mert pont akkor vagy szabin, amikor a gyerekeknek sem kell suliba menni. Családfenntartónak viszont nem épp ideális választás. Bár ha nem közalkalmazottnak mész, nyelvekkel elég szép summát össze lehet szedni. De hát nem lehet mindenki nyelvtanár.
aha...a parom 2 diplomas tanar,igaz,hogy a nyari szunete megvolt,amig tanitott,de amit hazahozott 3 gyerek melle,az a hideg vizre is keves volt...a 2 diplomajaval minden volt mar,csak halottmoso nem
szerintem 100-bol 1 olyan van,ahol a ferfi pl nem erzi kenyszernek a munkat,szivesen csinalja es eleg penzt is keres vele,hogy a felesegenek ne kelljen dolgoznia.
Bar nem ertem a dolgot...szerintem a ferfiak is szeretnenek lovagolni es a kedvtelesuknek elni....esetleg ugy,hogy a kedves feleseguk eltartja oket..Semmivel nem lenne igazsagtalanabb
Nyelveket tanítok, eddig sem dolgoztam soha a nyári szünetben, nem hiszem, hogy pont gyerekek mellett szoknék majd rá. Többek között ezért is érdemes olyasmit tanulni, amit szabadúszóként tudunk felhasználni.
ezek eleg sommas megallapitasok.....majd ha neked is lesz 3 gyereked es fogalmad nincs,hova teszed oket pl a nyari szunetben,feltetelezem,megvaltozik az allaspontod a bebiszitterrol meg a sajat nevelesedrol........
Egyébként én amondó vagyok, hogy a legtöbb, amit egy nő - vagy akár egy férfi - tenni tud a jövőjéért az, ha minél több olyan dolgot kitanul, amivel szabadúszóként is tud pénzt keresni. Akkor nem függ attól, hogy talál-e épp munkahelyet, úgy osztja be az idejét, ahogyan akarja, és akár öregkorában is végezheti, ha nem elég a nyugdíja.
nem lesz belőle milliomos az ember, de nem is arra való :-))) sokat segít persze, ha az ember igazán jól csinál valamit (egy ügyes varrónő sokkal többet keres, mint egy tűrhető-én pl. tök béna vagyok hozzá :-).
de szvsz általában minden nőnek érdemes korán gondolkodni ilyesmik megtanulásán. (lehet belőle később kiváló fizikus vagy agrármérnök, nem válik kárára, ha mellesleg könyvelni/varrni is tud) nemcsak a gyerekek miatt, szvsz Magyarországon az idős vagy tartósan beteg családtagok ellátása sem megoldott, sokszor, ha van két gyerek, meg még egy beteg nagyszülő, az már egész emberes feladat-egyszerűen muszáj valakinek egész nap otthon maradni. különben ápolót/bébiszittert kell fogadni, de arra elmegy egy fizetés-tehát csak akkor tehetik meg, akik tényleg gazdagok.
Természetesen pénzért dolgozik, de áttételesen meg azért, hogy nekem jó legyen. Illetve ez rossz megfogalmazás így, szóval a férjem fizeti azért, hogy nekem jó legyen. Így viszont nem vagyunk egálban, már ami a befektetett időt és energiát illeti, legalábbis én így érezném.
Ezért írtam, hogy olyan pasi kell hozzá, aki a saját örömére dolgozik, és nem csak kényszerből.
Varrásról nincs tapasztalatom, de a fordítás díjait nem nevezném éhbérnek. Olyankor szoktam fordítást vállalni, amikor rövid idő alatt sok pénzre van szükségem.
Ezért írtam, hogy olyan pasi kell hozzá, aki a saját örömére dolgozik, és nem csak kényszerből. Bébiszittert sosem alkalmaznék, a gyerekeimet én akarom nevelni, a bejárónő meg a pénzért dolgozik, nem érted.
Szerintem egy értelmes ember le tudja foglalni magát napközben akkor is, ha nincs munkahelye és főnöke, aki reggeltől délutánig beosztja az idejét.
Igen, csak épp égne a pofám, hogy mindenki más (férj, bejárónő, bébisintér) azért gürizik, hogy én elmehessek lovagolgatni. Tudom, ez egy kicsit sarkított.
Ez azon múlik, milyen a kapcsolat a házastársak között. Ismerek jópár egykeresős családot, szó nincs pénzkunyerálásról a ház urától, a bankok egy számlához kiadnak akármennyi kártyát.
Persze az egész csak akkor működik, ha a pasi tényleg olyan munkát végez, amit szeret, és nem vért izzadva keresi meg a család fenntartásához szükséges pénzt. Ha ő maga frusztrált, nyilván nem fogja hagyni, hogy asszonykája meg boldogan lébecoljon odahaza.
persze: a távmunka/otthoni munka szerintem is akkor jó, ha a gyerekek már nagyobbak (vagy több van). meg -szükségmegoldásként- annak, aki sehogy sem tudja/akarja másra hagyni a gyereket munkaidőben, de kell neki a pénz.
de azért nem valami délibáb, ami csak szökőévenként egszer sikerül valakinek. szerintem reális alternatíva. :-)))
A munkán kívül nem csak a háztartás van a világon, ha nem szereted csinálni, lehet hívni bejárónőt vagy takarítónőt. Szerintem egy értelmes ember le tudja foglalni magát napközben akkor is, ha nincs munkahelye és főnöke, aki reggeltől délutánig beosztja az idejét. Ha már a gyerekek óvodába, iskolába járnak, akkor meg pláne nem szobafogságot jelent az otthonlét, napközben mehetsz kedvedre felnőtt társaságba.
en mar gondolkoztam ezen...nekem ez sem valo...en nem tudok ugy dolgozni,hogy kozben a gyerek uvolt,hogy toroljem ki a feneket.....Ha a munkahlyemen vagyok,akkor csak arra koncentralok,de ha otthon vagyok,az az ido kizarolag a csaladome.
Biztos nem tudnam megallni,hogy ne tegyek be egy mosast,hogy ne szaladjak el a postara,stb.....
nagyon egyenfuggo....en szemely szerint belediliznek,ha egesz nap a szonyegrojtokat egyenesitenem otthon.Szuksegem van felnott tarsasagra,szellemi kihivasra es sikerrlmenzre,amit a mosogatastol nemigen kapok meg
...Ettol fuggetlenul minden tiszteletem azoke,akik szamara a haziasszonysag es a gyerekneveles minden szempontbol kielegito es sokat ezt remekul is csinaljak...en nem tudnam
könyvelés, adótanácsadás, fordítás, lektorálás, computeres melók (távoli karbantartás/rendszerfelügyelet, fejlesztés stb.), különórák gyerekeknek. és pl. a jogászok (állítólag sok van) szintén dolgozhatnak otthonról, de lehet pl. írni is (újságcikket, ponyvaregényt stb.). de ha nagyon nem mennek a szofisztikáltab feladatok, akkor még mindig lehet varrni, gépelni, adatot rögzíteni, elfoglalt szülők gyerekére vigyázni. ezek jutottak így hirtelen eszembe, biztos van még sok más. persze ehhez kell némi bátorság, kezdeményezőkészség, kreativitás, tanulni is kell hozzá. (nem árt, ha egy nő már középiskolában gondol rá, hogy lehet az életében olyan szakasz, amikor szüksége lesz olyan szaktudásra, amivel otthonról is lehet pénzt keresni. egy 1 éves könyvelő-, varró-, vagy gépelőtanfolyam vagy a nyelvtanulás kamaszkorban nem olyan nagy megerőltetés, és később hasznos lehet).
persze ehhez előre kell gondolkodni, keresgélni, küzdeni, nemcsak várni a sült galambot.
oszinte legyek?? En nem vagyok sem testi,sem szellemi fogyatekos,hogy engem barkinek is el kelljen tartania.....En nem szeretek fuggni senkitol,es penzt kerni arra,ha venni akarok magamnak pl egy cipot.
Miutan egyutt elunk,ezert mindenki vegye ki a reszet a letfenntartasbol es a hazimunkabol is...
sok olyan munka van, amit otthon is lehet csinálni. és amiből annyit vállal, amennyit akar/bír, nem muszáj napi 8 órán át csinálni. ha az anyuka nem ért semmi ilyesmihez, akkor GYES alatt tandíj sincs, megtanulhatja.
persze megértem, ha valakinek nincs rá kapacitása a kisgyerek mellett - de azért ez is egy lehetőség.
"az édesanyának felszabadul némi ideje s energiája, tehát semmi csodálkoznivaló nincs azon, ha úgy érzi, valami másban is szeretne kiteljesedni. Ettől még senki sem lesz rossz anya."
Persze, hogy nem lesz ettől rossz anya, de szerintem attól sem lesz kevesebb valaki, ha nem feltétlenül a munka területén szeretne kiteljesedni. Attól, hogy valaki nem megy vissza dolgozni, még nem csak házisárkány lehet, egy csomó jó programot szervezhet magának egy nő munkahely nélkül is: játszhat hangszeren, tanulhat nyelveket, olvashat, beszélgethet, lovagolhat stb... Ezek vannak olyan értelmes tevékenységek, mint pl. egész nap egy irodában a számítógépbillentyűzetet verni.
Szerintem kicsi gyerekeket ellátni épp elég feladat egy nőnek, nem kellene emellé még a létfenntartást is a nyakunkba sózni. Az maradhatott volna a férfiak dolga.
Ezért jónéhány férfi megéljenez, meglátod :-)
Annyi bajom van vele, hogy egy kissé szűklátókörű. "Régen" is csupán a tehetősebbje engedhette meg magának az egykeresős családmodellt, gondoljunk csak a nép egyszerű gyermekeire, a parasztasszonyokra, akik ugyanúgy hozzájárultak a létfenntartáshoz a maguk módján, mint a ház ura. Hajnaltól alkonyatig dolgoztak, kapáltak, tehenet fejtek, disznót etettek... ma ebbe nemhogy a nők, de a férfiak többségének is beletörne a bicskája.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy anno nem volt mosógép, gáztűzhely, hűtőszekrény, fagyasztott élelmiszer, zsíroldó, mosogatógép, ésatöbbi, tehát egy háztartás fenntartása igencsak időigényes feladat volt. Ma pedig mindezek a rendelkezésünkre állnak, és épp ez az, ami a helyzet ellentmondásosságát okozza. Mert azért valljuk be, ha az ember ügyesen beosztja az idejét, akkor nem egésznapos munka egy lakás rendbentartása, még akkor sem, ha közben ott grasszál néhány poronty. Ez persze nem vonatkozik arra az időszakra, amikor egy néhány hónapos vagy egy-két éves kisgyerek van a családban, mert így bizony már majd' 24 órás szolgálat az a bizonyos főállású anyaság. De aztán, amikor a gyerek már nem igényli az állandó felügyeletet és óvodába íratható (ami abból a szempontból sem elhanyagolható, hogy itt kezdi a társadalomba, csoportba való beilleszkedés szabályait magáévá tenni), az édesanyának felszabadul némi ideje s energiája, tehát semmi csodálkoznivaló nincs azon, ha úgy érzi, valami másban is szeretne kiteljesedni. Ettől még senki sem lesz rossz anya.
Kiakaszt, amikor olyan rendelkezéseket hoznak, hogy a GYES mellett is lehet 8 órában dolgozni ahelyett, hogy felemelnék az összegét annyira, hogy ne kelljen dolgozni mellette.
Hááát, ez a GYES-ügy is érdekes kérdés. Tőlünk nyugatabbra a létezéséről sem tudnak. Kissé amolyan "na, szúrjuk ki a szegényember szemét pár tízezressel, hogy ne zúgolódjon a szánalmas kis életkörülményei miatt" dolognak tűnik nekem. Én sem ragaszkodnék a GYES mellett végzett 8 órás munkához, de a négy- és hatórás munkaidőt már elviselhetőnek, az anyaságba beilleszthetőnek tartom, nem is beszélve a távmunkáról, mely Magyarországon még gyerekcipőben jár. E két utóbbira kellene inkább "gyúrni". Szvsz.
Amennyire az ismerősök, barátok körében megfigyeltem, annyi előnye mindenképpen van a késői gyerekvállalásnak, hogy az anyuka sokkal több időt szentel a gyerekének, több türelme van hozzá, kevesebb eséllyel adja bölcsődébe/óvodába. Harmincévesen már nem hiányoznak az állandó bulik, és a munkahely, a karrier is elveszíti addigra a varázsát. Míg a fiatal kismamák inkább azon spekulálnak, hogy hogyan mehetnének vissza minél hamarabb dolgozni, harmincévesen akár otthon is maradna az ember (lánya) örökre.
Nekem eszem ágában sincs férfiként megfelelni. Csak mintha nem hemzsegnének az olyan férfiak, akik szeretnék, és el is tudják egyedül tartani a családjukat. Meg az olyan munkahelyek sem hemzsegnek, ahová csak úgy tessék-lássék módon, különösebb energiabefektetés nélkül, szigorúan a munkaidőn belül be lehet járogatni dolgozni a fizetésért.
Én tulajdonképpen mindig is szerettem volna gyereket, de most, hogy egyre több nőt ismerek, akik hajnaltól késő délutánig a munkahelyükön gürcölnek, aztán kezdik otthon az esti műszakot, elgondolkozom néha, hogy vajon nem inkább kegyes volt hozzám a sors, hogy eddig megkímélt ettől. Kiakaszt, amikor olyan rendelkezéseket hoznak, hogy a GYES mellett is lehet 8 órában dolgozni ahelyett, hogy felemelnék az összegét annyira, hogy ne kelljen dolgozni mellette. Annak idején, amikor kitalálták, egy átlagos fizetés összegét tette ki, ezt kellett volna az infláció ellenére szinten tartani. Szerintem kicsi gyerekeket ellátni épp elég feladat egy nőnek, nem kellene emellé még a létfenntartást is a nyakunkba sózni. Az maradhatott volna a férfiak dolga.
Sziasztok!
A Családi Lapban megjelent egy cikk "Mikor szüljünk?" címmel.
Ez talán egy kis "megerősítést" ad a későn-később szülőknek (nekem legalábbis).
Nemrég találtam meg és olvastam végig a topikot, azóta mi történt a rendszeres hozzászólókkal?
